Az élet úgy hozta, hogy a minap egy vasárnapot és egy hétfőt Horvátországban, Eszéken töltöttünk. Az egykori magyar város házainak egyikén-másikán még felfedezhetőek az 1992-93-as szerb ostrom nyomai: golyónyomok a házfalakon. Olyan közel volt, hogy szinte még érezni a fájdalmat, ha az ember egy-egy ilyen mementóra bukkan a városban – ezer ember halt meg abban… Tovább »

Régi olvasóim emlékezhetnek rá, hogy éveken át tagja voltam a Segítsüti csapatának, amely bloggerekből verbuválódott abból a célból, hogy évente kétszer nagyszabású sütiárverés bevételével segítsenek egy-egy civil szervezetet vagy egészségügyi intézményt, mindig olyat, amely beteg, és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek segítésén dolgozik. Néhány évre kiszálltam a csapatból, átadtam a helyemet másnak – ám most újra lehet… Tovább »

Olvasom, hogy egyre szélesebb körben hódít, de legalább is válik ismertté az USA-beli Rochesterből elindulva a “Garbage plate” nevű étel (garbage=szemét, plate=tányér, azaz szemét a tányéron). Lényege, hogy maradékokat raknak egymás mellé, alá, fölé, így alkotva újabb és újabb kreációkat. Igen, tudom, hogy ezt őseink már régóta ismerték, mosléknak hívták, és a disznókra pazarolták, ahelyett,… Tovább »

Ljubljanába akkor szerettünk bele, amikor tavaly ősszel Bledből, illetve a Soca folyón megejtett vadvízi evezésből hazafelé megálltunk ott. Kedves, szeretnivaló város, gyönyörű belvárossal, amelyet a Ljubljanica folyó szel ketté: jobb és bal partján kávézók, éttermek, üzletek várják a vendégeket. A folyón sűrűn követik egymást a gyaloghidak, de akár hajózni is lehet rajta. Kicsit olyan, mint… Tovább »

A krémes nemcsak egyszerűen süti, hanem viszonyítási alap. Vannak cukrászdák, amelyeknek a neve mellé rögtön odateszik, hogy ott a krémest, azt mindenképp meg kell kóstolni, mert ott olyat tudnak, amit máshol nem. Nem valami bonyolult dolog, egyébként, nagyszerűsége főként az egyszerűségében rejlik. Bele kell tenni, ami bele való. Igazi vaníliát – ezzel kapcsolatban kering ugye… Tovább »

Amikor életemben először szállítottam ki tortát esküvőre, induláskor éppen csak felrántottam magamra a munkaruhám helyére egy farmert és egy pólót, bepakoltam a kocsiba, és uccu. Aztán a helyszínen ért a kellemetlen meglepetés, hogy ugye a násznép már ott van, és hogy nincs más út a tortával, át kell menni a vendégek között. Farmerben és pólóban…. Tovább »

Gyakran előfordul, hogy akár a család, akár a váratlan vendégeink kedvéért gyorsan össze kell dobni valami finomat. Ezekkel a karamellás körtedarabokkal ízesített, finom krémes réteskosárkákkal egészen biztosan sikert aratunk, és még csak nem is kell órákat eltöltenünk a konyhában. Hozzávalók: 1 csomag Dr. Oetker Réteslap 10 dkg olvasztott vaj 25 dkg mascarpone 2 dl habtejszín… Tovább »

Nemrég arra szántam néhány órát, hogy ismert cukrászdák, kávézók vendégek által írt értékeléseit olvasgattam a Facebookon. Arra jöttem rá, hogy sok cégtulajdonos, vagy az, akit megbízott a közösségi média kezelésével, nem tud mit kezdeni a negatív kritikával. A pozitív, persze, az jólesik. Az megsimogatja az ember egóját, és ha nem vigyáz, még el is száll… Tovább »

A gibanica olyasmi, mint a lecsó vagy a töltött káposzta: sok nép konyhájában fellelhető, és mindegyik arra esküszik, hogy az övé az igazi. Nos, én ebben igazságot tenni nem tudok, nem is feladatom – azt viszont ki nem hagytam volna, hogy a vendégeink élvezhessék ennek a fantasztikus, a flódni összetettségére emlékeztető süteménynek az ízeit. Alapvető… Tovább »

A trópusi szél torta tulajdonképpen Nóri szülinapi tortájának kissé tovább egyszerűsített változata. Egyszerűsítenem kellett, mert hirtelen és gyorsan kellett egy torta, és ehhez a lapok éppen készen voltak. Amikor a Gasztroangyaltól felhívtak, hogy szeretnének nálunk forgatni, és kellene valamit együtt készíteni Marcsival, olyasmit, ami nem tart órákig, kis gondolkodás után ez a torta jutott eszembe…. Tovább »