Rosszat sejtettem, amikor bevezették. Kedvenc áruházamban az eladók fején úgy egy éve megjelent a headset, amelyen egymással kommunikáltak; nyilván azért kötelezték e tárgy viselésére a dolgozókat, mert  így nem kell végigüvölteni a boltot, hogy például: – MARIKA, MENNYI A MATRICÁS KÖRTE KÓDJA??? Nem, most már nem kell kiabálni – csak elegánsan beleszól a pénztárosnő a… Tovább »

Ezt a tortát a kétségbeesés szülte. Pontosabban a szorult helyzet. Vasárnap nincs termelés a cukrászüzemünkben, a cukrászda persze nyitva van. Előfordul, hogy alákalibrálom a szükséges mennyiséget, és olyankor mit lehet tenni? Be kell állnom sütni. Azon a vasárnapon, amikor ez a torta készült, előző napról volt félretéve négy törökmogyorólisztes tortalap. A hűtőben találtam xilittel édesített… Tovább »

Legutóbb tavaly augusztusban dokumentáltam, milyen médiumokban is szerepeltem, vagy szerepeltünk a cukrászdával, most ismét rögzítem, mert rövidesen el fogom felejteni… Először is, megjelent négy receptem a Príma Konyha magazinban, amelyhez ezúttal már segítséget kértem egy kedves fotós ismerősömtől, mert úgy éreztem, hogy most már jobb, ha ezt a dolgot profira bízom. Jól döntöttem, Penzer Gyula… Tovább »

A macaronsütés rajtam maradt, mint szamáron a fül. Az üzemben a munkatársaim mindent kiválóan megsütnek, elkészítenek (igen, most mindenképpen a “megcsinálnak” szót akartam kerülni, mert az ugye nem elegáns), de macaront még mindig csak én tudok…izé…előállítani. Mert ugyanis macaront nem lehet akkor sütni, amikor a torták készülnek – az párával, gőzzel jár, az pedig ennek… Tovább »

Szeretitek a mogyoróvajat? Nekem az egyik gyengém. Még nagyon fiatal koromban, amikor egy albérletben laktunk több lánnyal, az egyiküknek volt egy pici üveg mogyoróvaja. Bent tartotta a hűtőben. Egyszer megkérdeztem, mi az, mondta, hogy mogyoróvaj, és hozzátette, hogy egyek belőle nyugodtan, mert ő nem szereti. Megkóstoltam, és elvesztem. Éjszakánként jártam ki néhány kanálnyi kis élvezetért,… Tovább »

Bár az igazi szenzáció számomra az volt, amikor tavaly, cukrászda nélkül bekerültünk a Dining Guide toplistái közül a tíz legjobb vidéki cukrászda közé, bevallom, a nyári nyitásunkat követően mostanáig sokszor eszembe jutott, hogy vajon sikerül-e megmaradnunk ott. És amikor egy hónapja felhívtak a Dining Guide-tól, hogy a megjelenő kiadványukba szolgáltassak adatokat a cukrászdánkról, próbáltam puhatolózni… Tovább »

Nos tehát, az úgy volt, hogy egyszer csak hívott valaki a Gasztroangyaltól, hogy ha nem bánnánk, eljönnének hozzánk forgatni. Nem bántuk, persze. Leegyeztettük az időpontot, és vártuk, hogy jöjjön Borbás Marcsi és stábja, akik meg is érkeztek abszolút pontosan – mind a kilencen. Kilenc fős ugyanis az a stáb, akik ezt a műsort készítik, akik… Tovább »

Azért ehhez is meg kell érni, azt hiszem, hogy az ember ilyesmit kívánjon. Nagyobbik lányom, Nóri nagyon beteg lett a múlt hét végén, egy korábbi betegségből nem gyógyult fel rendesen, és visszaesett. Úgy kellett hazahozni Budapestről, ahol dolgozik; magas láz, torok, arcüreg, satöbbi. A lényeg, hogy eljött az a pont, amikor már én is úgy… Tovább »

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy úgy sütnék valamit, de lehetőleg olyasmit, amit amúgy még nem készítettem, de nem kell vele sokat pepecselni. Ezek a kis párnácskák nagyon jól sikerültek, gyorsan asztalra kerültek – és bizony hamar el is fogytak. Hozzávalók a tésztához (16-18 darab lesz belőle): 18 dkg liszt 15 dkg vaj 3 dkg… Tovább »

Budapestre érkezve gondoltam, összefutok nagyobbik lányommal, Nórival, aki már negyedik éve él a fővárosban. Nem találtam túl jó hangulatban, és egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki: most pedig elviszlek valahova! Hiába érdeklődött, hogy hova megyünk, nem árultam el.  – Meglepetééééés! – feleltem a kérdésére, és a Paulay Ede utca felé vettem az irányt. Éppen… Tovább »