A divatban valami olyan elképesztő igéző erő rejtőzik, hogy az ember különböző korokon át egészségét alárendelve hódol ennek a “nagyúrnak”. Emlékszem gyerekkoromból, apám többször tett sommás megjegyzést arra, hogy a nők miket képesek magukra ölteni. Viccelődve jegyezte meg, “ha egyszer majd az lesz a divat, hogy a nadrág a seggükön lyukas legyen, hát azt is felveszik”. És aztán pár évvel később milyen őrület lett a trendi?
Nos, nem kell túl sokat visszatekintenünk az időben, hogy halálos viseleteket találjunk. Íme öt.
1. A fontange-frizura
Marie Angélique de Scoraille de Roussille (később Fontange hercegnője) XIV. Lajos…hogy is mondjam…ágyasa volt, 17 évesen került a király kegyeibe, illetve hálószobájába. A legenda szerint egy alkalommal, amikor kilovagolt a királlyal, frizurája kibomlott a vágtázás közben. Marie Angelique nem jött zavarba, harisnyakötőjével – na persze, az is gyémántokkal volt kirakva – ügyesen feltornyozta a haját. A királynak ez a viselet annyira megtetszett, hogy máskor is kérte a hölgyet, alakítsa úgy a haját. Persze, ennek hatására aztán a nők körében hamar népszerűvé vált az egyre magasodó fontange (fontanzs), amely akár egy fejnyire is “nőhetett”.
Ebből lettek aztán komoly bajok. A hatalmas tornyos frizurák ugyanis gyakran ütköztek a gyertyás csillárokkal, és rendkívül gyorsan lángra kaptak: volt, hogy “csak” komoly égési sérüléseket szenvedtek viselőik, de vannak feljegyzések arról, hogy némelyek meg is haltak.
Fontange hercegnője egyébként csupán három évig “tündökölt”; teherbe esett, de a baba halva született. Nagyon nehezen épült fel a gyermekágyból, a király kegyeiből kiesett. Húsz évesen meghalt, némely források szerint a szülés következtében kialakult komplikációk, mások szerint tuberkulózis miatt, de az is lehet, hogy megmérgezték. A fontange hajviselet túlélte őt, minden veszélyessége ellenére 1710-ig divatban maradt.
2. Az ólomtartalmú smink
Már a görögök is. Sőt, az egyiptomiak. De egészen az 1920-as évekig ólomalapú volt az általánosan használt smink, amit nemcsak nők, hanem bizonyos korokban a férfiak is arcukra kentek elég vastagon. Az ólom a bőrön át a véráramba került, és lassan, nagyon lassan megölte a delikvenst. Agykárosodást okozott, illetve fejfájást, étvágytalanságot, vérszegénységet, állandó fémes ízt a szájban, bénulást, álmatlanságot, és furcsa módon petyhüdt csuklótartást. A bőrön fekélyek keletkeztek az ólomtól, amelynek elfedésére még több sminket használtak…
A kozmetikai ólommérgezés első dokumentált áldozata egy ír nemesasszony volt 1760-ból, bizonyos Marie Gunning, aki híres volt szépségéről, porcelánfehér bőréről. A normális gondolkozás azt diktálná, hogy ezt követően senki nem nyúlt többet az ólomtartalmú smink után, de ez nem így történt. Az 1900-as évek közepéig forgalomban voltak ezek a szerek.
3. A merev levehető gallér
Kivételesen férfidivat volt ez az őrület, a nagy, merev levehető gallér, amely főként a 19. században vált rendkívül népszerűvé.
A fehér “nyakörvet” elöl szegeccsel rögzítették. Maga a gallér kemény anyagból készült, és ez a csendes gyilkos többnyire úgy szedte áldozatait, hogy azok vagy részegség, vagy egyszerűen csak óriási fáradtság következtében elaludtak, a merev gallér pedig elszorította a vérkeringést. Egyszer egy olyan esetet is feljegyeztek, amikor egy férfi nyakát elvágta a saját gallérja, amikor megbotlott az utcán.
4. A krinolin
A szoknya, amelyet kislány koromban annyira irigyeltem a kosztümös filmek hölgyeitől, szintén nem kevés áldozatot szedett. Fénykorában az abroncs átmérője elérte az 1,8 métert is, a hatalmas fémvázon (amely eredetileg lószőrből készült, később váltottak a jobb tartást biztosító acélra) pedig csodás atlaszselyem ruhaköltemények ékeskedtek.
Csakhogy.
Fennmaradtak történetek mólón sétáló hölgyekről, akiket egy hirtelen sebes szél a tengerbe lökött (a szoknyájukba jól bele tudott kapaszkodni), onnan pedig nem tudtak kijönni, megfulladtak; olyanokról, akiknek a ruhája kocsik küllőjébe akadt, sikoltozva csúsztak a kocsi után. És a tűz; a gyertya ezekre a ruhákra is nagyon veszélyes volt.
Feljegyeztek egy esetet, amely 1863 decemberében történt Santiago de Chileben, hogy egy templomban tűz ütött ki. Kitört a pánik, a krinolinos nők eltorlaszolták a kijáratot, beszorultak az ajtóba, nemcsak ők nem jutottak ki, de azok is bent rekedtek, akik nem hódoltak ennek a divatnak. Az áldozatok száma több, mint 2000 volt.
5. A fűző
A 16. században jelent meg, és terjedt el a fűző használata mind a férfiak, mind a nők körében, de népszerűsége tetőpontját két évszázaddal később érte el. A derekat összeszorította, a melleket feljebb emelte – de a szoros fűzés következtében károsította a belső szerveket. A tüdő kapacitása 20 százalékkal csökkent, a szorosan fűzött nő csak mellkasba tudott lélegezni – így alakult ki az erotikusnak számító pihegő, hullámzó keblű légzés. Óriási nyomás nehezedett a bordákra, nem ritkán el is tört egy-egy, ezért is vált népszerűvé a lengőbordák műtéti úton való eltávolítása. A bordák időnként egyéb problémákat okoztak, átszúrták a májat, például. 1903-ban feljegyeztek egy olyan esetet, amikor egy nő fűzőjéből valahogy kipattant két acéldarab átszúrta a szívét.
Sokan fizettek nagy árat amiatt, hogy természetellenes elvárásnak akartak megfelelni, akár 36 (vagy még kevesebb) centis derékkal.
Mielőtt pálcát törnénk e korok őrült divatjainak hódolók felett, gondoljuk csak végig, száz év múlva hogyan tekintenek ránk vissza utódaink?
Hiszen ma is sokan vannak, akik
– kiteszik magunkat káros UV sugárzásnak, hogy sötétebb legyen a bőrük;
– “utángyártott alkatrészekkel”, különböző szilikon betétekkel tömik ki belülről a testüket;
– csontvázzá éheztetik magukat, mert azt gondolják, az a szép;
– herezsugorító gyógyszereket szednek, hogy jó nagy izmuk nőjön.
Jobb…?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
A “szépségért” meg kell szenvedni. A természetes pedig sokkal kívánatosabb. Mindenben nem csak a női külalakban.