Praktikák sok gyerekhez

Semla, a svéd töltött zsemle

A semla tradicionális svéd sütemény, állítólag már legalább 500 éves múlttal rendelkezik. Nem eszik csak úgy összevissza, legalábbis a hagyományőrzők nem: azt mondják, húshagyó kedden (Svédországban zsíros kedd) jön el az ideje. Nevezetes haláleset is kötődik a sütihez: 1771. februárjának zsíros keddjén ugyanis Adolf Fredrik király úgy bezabált belőle – persze, egy nem szerény vacsorát követően -, hogy éjjel belehalt a gyomorrontásba…

A semlát nagyon sokáig csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, mivel drága itáliai lisztből és mandulából készült, a tejszín pedig szintén nem volt olcsó. Az alapanyagok aztán egyre szélesebb körben váltak elérhetővé mindenki számára, így a semlát is egyre többen készítették. Állítólag a svédek évi 50 milliót vásárolnak belőle, meg még egyszer ennyit sütnek maguknak otthon.

A semlának saját akadémiája is van, amely afelett őrködik, hogy a süteménnyel ne történhessen olyan eretnekség, hogy áfonyakrémmel töltik, vagy csokival vonják be.

a1Hozzávalók kb. 12 édes zsemléhez:
50 dkg búzaliszt
2 dkg élesztő (vagy egy zacskó szárított élesztő)
2,5 dl tej
5 dkg vaj
10 dkg cukor
1 kk őrölt kardamom
fél kk só

A töltelékhez:
a zsemlék belseje
20 dkg darált mandula
2 dl tej
10 dkg porcukor
8 dl habtejszín
10 dkg cukor

1. Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor langyosítsunk meg 1 dl tejet két ek cukorral, és morzsoljuk bele az élesztőt. Várjuk meg, amíg felhabosodik a tej tetején. A többi tejben oldjuk fel a többi cukrot.

2. Ha szárított élesztőnk van, egyszerűen keverjük össze a liszttel, és úgy adjuk majd hozzá a langyos cukros tejet.

3. Akkor most ott tartunk, hogy így vagy úgy, de egyben van a liszt, a tej és az élesztő. Adjuk hozzá a többi alkotóelemet, és robotgéppel, de akár ennek hiányában kézzel gyúrjuk össze a tésztát. Rugalmas gombócot kell kapnunk, ami nem ragad. Ha ragad, akkor még egy kevés lisztet neki, ha túl kemény, akkor meg egy kevés tejet. Hagyjuk kelni 50 percig a tésztát.

4. Gyúrjuk át a tésztát, szedjük 12 gombócra, helyezzük sütőpapírral borított tepsire, és még hagyjuk 30 percig kelni.

5. Kenjük le a zsemlék tetejét felvert tojással, és 210 fokos sütőben süssük addig, amíg szépen megpirulnak (kb. 10 perc). Rácson hagyjuk kihűlni a bucikat.

20150228_1148336. Vágjuk le a zsemlék tetejét, és szedjük ki a belsejüket.

20150228_1157017. A kiszedett zsemlebelsőt keverjük össze a darált mandulával, a porcukorral és a tejjel. Marcipánszerű masszát kell kapnunk. Ezt töltsük vissza a zsemlékbe. Aztán verjük habbá a 8 dl habtejszínt a cukorral, és nyomjuk a mandulakrémre, jó magasan. Helyezzük vissza a zsemlék kalapját a habra. Aztán már csak szórjuk le porcukorral.20150228_121441Hát ez a semla.

 

Dammsugare, a svéd kedvenc

Skandináv desszertekkel kellett előrukkolnom az újabb hétvégére (a francia, az olasz és a spanyol után), s hogy ezt meg tudtam tenni, egyedül az internetnek köszönhető. Bár ha jól meggondolom, az IKEÁnak is van benne úttörő szerepe, hogy legalább kóstoltam már életemben skandináv, pontosabban legalább svéd édességet (a húsgolyó mellett).

Az egyik ilyen süti, ami kapható a fent nevezett áruházban, a dammsugare. Állítólag porszívót jelent.

a1Az enyém kicsit sötétebb lett, mivel a cukrász nagykereskedésben marcipánból egyféle zöldet lehetett kapni, meglehetően erőset. No de ez a termék élvezeti értékéből nem von le semmit…

Tulajdonképpen puncsrúdnak is nevezhetjük, és remekül felhasználható bele mindenféle maradék tészta (muffin, piskóta). Mivel nekem ilyenem nem igazán szokott lenni, sütöttem hozzá egy kakaós tésztát, az alábbi recept szerint.

Hozzávalók:

2 tojás
12 dkg cukor
1 dl olaj
1 dl víz
15 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 tk sütőpor

A tojást habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az olajat és a vizet, majd a lisztet, a kakaóport és a sütőport is. Sütőpapírral borított tepsiben, vagy tortaformában sütjük (28 centisben sütöm én), 180 fokon 25 percig.

További hozzávalók:

0,5 dl rum
max. 2 dl narancslé
25 dkg darált keksz
30 dkg marcipán

A végek bemártásához:
10 dkg étcsoki
1 dl tejszín

Ha kész, és már kihűlt annyira, hogy bírja a kezünk, egy tálba tördeljük a tésztát. Adunk hozzá 25 dkg darált kekszet, fél dl rumot, és annyi narancslevet, hogy jól formázható masszát kapjunk.

Aztán tépünk egy jó hosszú folpackot, és beletesszük a masszánk felét; hosszú rudat formázunk a fólia segítségével, és így egyébként tényleg könnyű. Aztán nyújtsuk ki a marcipánt olyan hosszú lapra, mint amilyen a rúd. Marcipánt úgy lehet szépen nyújtani, hogy a tiszta gyúrólapon nem alá, hanem fölé porcukrozunk, azért, hogy a sodrófára ne ragadjon rá. A gyúrólapra nem ragad rá, viszont szép sima, fényes marad a felülete.

Nos, tehát, tegyük a tésztarudat a marcipánra.

20150226_155114_resizedAztán burkoljuk be,

20150226_155214_resizedVágjuk le a felesleget, dolgozzuk össze a marcipánt az illesztésnél. Aztán daraboljuk el a rudat. Nekem nagy darabokat kellett készítenem, az autentikus ennél jóval apróbb.

20150226_155424_resizedEzt követően már csak a végek bemártása maradt: forrósítsuk fel a tejszínt egy edényben, majd tördeljük bele az étcsokit. Keverjük addig, amíg egynemű, fényes barna csokimasszát nem kapunk. Mártsuk meg a rudak két végét a csokiban.

Kész!

IMG_5961

Akiért séf rajong - avagy egy desszert története

Gondoltátok volna, hogy az egyik leghíresebb desszert egy operaénekesnő nevét viseli? A barackból, vaníliafagylaltból és málnából álló édességet a gasztronómia egyik embelmatikus alakja, Georges Auguste Escoffier (1846-1935) kreálta Nellie Melba (1861-1931) ausztrál szoprán tiszteletére.

a1

Auguste Escoffier. Forrás:telegraph.co.uk

A hölgyet eredetileg Helen Mitchell-Porternek hívták, kedves városa, Melbourne után vette fel a Melba nevet európai énektanárnője, Mathilde Marchesi javaslatára. Ő volt az első ausztrál, aki a zene területén világhírre tett szert. Az egész kontinensen, később Amerikában és egykori hazájában is hatalmas sikereket aratott. Mesésen szép szoprán hang, csodás koloratúrkészség, briliáns technika, utánozhatatlan színpadi jelenlét jellemezte – olvasható róla egy magyar operalexikonban.

a1

Nellie Melba

Hosszú ideig kötődött a londoni Covent Gardenhez, amelynek legismertebb énekesnője volt egy időben. Neve elé írhatta a “Dame” címet, szentpétervári vendégszereplésekor a cártól százezer dolláros gyémánt nyakéket kapott, hatalmas gázsival rendelkezett. Ruhatárát és ékszereit a párizsi Worth-nél szerezte be. Több történet szól arról, hogy elsőbbségét milyen féltékenyen őrizte, ugyanakkor későbbi éveiben kezdő énekesnőket vett a szárnyai alá és segítette kibontakoztatni karrierjüket. 1925-ben Dallamok és emlékek címmel megírta önéletrajzát, majd hatvankilenc éves korában, vérmérgezésben hunyt el. Búcsúztatását abban a melbourne-i templomban tartották, amit az édesapja tervezett és ahol kislányként a kórusban énekelt. Lilydale temetőjében nyugszik. Sírján a Bohémélet Mimijének búcsúszavai olvashatók: “Addio, senza rancor” (harag nélkül búcsúzzunk).

a2

A Peche Melba, ami nem más, mint őszibarack, vaníliafagyi és málna.

Londoni tartózkodásai során, 1890 és 1900 között gyakran vendégeskedett Escoffier éttermeiben. Egyik alkalommal kedveskedett neki a híres séf ezzel a desszerttel, és a tiszteletére nevezte el Pêche Melbának. De nemcsak ez az egy étel viseli az énekesnő nevét: a Toast Melba egy diéta emlékét őrzi, amikor a hölgy visszaküldte az étteremben a kenyeret azzal, hogy vastag. A Toast Melba vékony szelet kenyér kétszer megpirítva – tulajdonképpen kétszersült. Ugyancsak az énekesnő nevét viseli egy eperből és málnából készült mártás (Sauce Melba) és egy bizonyos csirkemell-variáció (Melba garniture), gombával, szarvasgombával, paradicsommal töltve. Látható, hogy Auguste Escoffier rajongása mély volt és elkötelezett…

a1

Peche Melba macaron

 

 

(Külön köszönet a Kataliszt blognak a bejegyzés létrejöttéhez nyújtott értékes segítségéért.)

Szenvedélyük a cserebere

Ismeritek a Rukkolát? Tudom, hogy sokatoknak nem kell mondanom, hogy nem a zöldségről beszélek, hanem egy óriási ötlet nyomán megvalósult könyvcserélő weboldalról.

a1Én is több éve tagja vagyok a társaságnak, egy időben rendszeresen rukkoltam és happoltam, sőt, most is félretettem már egy köteget, amit oda szánok.

Na de miről is van szó? Nagyon egyszerű.

1. Csatlakozol a weboldalhoz (már akár Facebook profillal is, pillanatok alatt).

2. Feltöltöd a saját könyvtárad már megunt, vagy éppen többször nem olvasandó példányait az oldalra, hátha valakinek éppen az kell. Ez a rukkolás. Előrukkolsz, érted.

3. Ha valaki elhappolja a könyvedet (ez a happolás), pontokat kapsz cserébe.

4. Ha összegyűlt a megfelelő számú pontod, te is happolhatsz. A pontokkal fizetsz.

Nem ezt akarom ám elmesélni, mert ezt már nagyon sokan tudják.

Januárban az történt, hogy a Péntek Esti Bisztró Klubban együtt vacsoráztam többek között egy szimpatikus szombathelyi házaspárral, tudtam a nevüket, Adrián és Betti, kellemesen el is társalogtunk – aztán kiderült, hogy hát ők a rukkolások!!!

a1Ott ültem egy asztalnál velük, és némán csodáltam őket, mert tudom, hogy egy kis blogban mennyi munka van – mennyi feladatot jelenthet hát akkor egy sok tízezres tömeg által használt weboldal működtetése, az óhajok, sóhajok, panaszok kezelése… De bírják.

És most pályáztak. Európa legrégebbi társadalmi innovációs díja, a SozialMarie immár 10. éve díjaz olyan projekteket, amelyek új megközelítésmódokkal innovatív válaszokat adnak társadalmi kihívásokra.

“Idén úgy gondoltuk, hogy a Rukkolát is elindítjuk ezen a nemzetközi pályázaton, mert érzésünk szerint innovatív megoldásainkkal több problémára is válaszokkal szolgálunk: közösséget építünk, kultúrát közvetítünk, segítünk. A szakmai zsűri által kiválasztott projektek pénzdíjat kapnak, emellett pedig lehetőség van a közönségdíj elnyerésére is, amelyről kizárólag a közönség szavazatai döntenek” – írják Adriánék a Rukkola blogján.

A szavazás menete a következő: el kell látogatni ERRE AZ OLDALRA,ott pedig az “Erre szavazok” gombra kattintani. Innentől még egy e-mailes hitelesítésre van szükség, de a rendszer szépen végigvezet.

Én már szavaztam, szerintem megérdemlik. Ha ismeritek a Rukkolát, szavazzatok ti is. Ha nem, előlegezzétek meg a bizalmat… Most a harmadik helyen állnak!

 

(Ha az én leírásom nem volt világos, itt elolvasható részletesen.)

Én vagyok a helyi néni - avagy így öregszem hirtelen

Nem tudom, szoktátok-e hallgatni a Tilos rádiót – Pisti barátunk szokta. Ő hívott telefonon még a múlt héten, hogy képzeljem el, emlegettek ám engem a rádió Helyettes reggeli című műsorában. Abban ugyanis arról is szó volt, hogy mennyire szomorú a gasztronómiai helyzet vidéken, a Balatonnál meg aztán pláne. Egy betelefonáló hallgató is ezt támasztotta alá, majd kitért arra, hogy sütifronton még gyászosabb a helyzet. Mivel üzletkötőként egész Nyugat-Magyarországot járja, sok városban megfordul, és, amint mondta, nem nagyon tud olyan helyet, ahol igazán jó sütit ehetne. Bár – emelte ki – meglepő módon Keszthelyen van egy kávézó egy Spar parkolóban, “ahol egy helyi néni csinálja a süteményeket, olyan ötletekkel, meg olyan minőségben, hogy egyszerűen nem hiszem el”.

És gondolkodik rajta, hogy felkeres:)

Az egész adást ITT találjátok, ez a bizonyos hozzászólás 1 óra 30 percnél kezdődik.

a1Jólesett, na.

Miért kell különtanár?

Én még olyan rendszerben jártam iskolába, amikor nem volt divat különtanárhoz járni – vagy csak abból a tárgyból, amiből a diák pluszt szeretett volna kapni. Ma meg… A te gyereked jár? Hány tárgyból?
a1Mert mi is a helyzet? Jobb esetben csak általános iskola felső tagozatában, rosszabb helyzetben már alsóban is órák után a gyerekek – teljesen bevett gyakorlat szerint – magántanárhoz járnak. Legtöbb esetben nem azért, mert tehetségesek abból a bizonyos tárgyból, hanem azért, hogy ne bukjanak meg, vagy jobb jegyet kapjanak – azaz, megértsék az anyagot. Sokáig nem akartam beállni ebbe a sorba, mert úgy gondoltam, hogy ahogy nekem is kötelességem, hogy a munkámat a legjobb tudásom szerint elvégezzem, úgy a matektanárnak feladata, hogy minden gyerek értse  az anyagot; hogy addig ne rohanjon tovább lóhalálában, amíg az osztály fele értetlenül néz, és csak abban bízik, hogy majd otthon valaki csak elmagyarázza, miről is volt szó. Több gyerekem is kapta ugyanazt a matektanárt általánosban, akinél nem lehetett kérdezni, ugyanis az értetlenkedő nebulótól olyan idegessé vált, hogy végül ki is zavarta az osztályból. Én próbáltam elmondani otthon, amit tudtam, de nem vagyok tanár-alkat – ezért is nem választottam ezt a pályát. Így aztán előbb-utóbb be kellett adni a derekunkat: különtanárt kellett keresni matekból. Először egy, aztán kettő, most három gyerekem jár, ami nagyon kedvezményesen és baráti alapon havi 32 ezer forintot vesz el a családi költségvetésből. Csak a miénkből, csak a matekkal.

Ha megnézzük, hogy az osztályokból még hányan járnak, milyen gyakorisággal, hány tárgyból, tetemes összeget kapunk. Egy időben azt gondoltam, van valami hallgatólagos megállapodás az iskolában és az otthon tanító tanárok között: mi itt a suliban nem tanítunk rendesen, hogy nektek is legyen munkátok. Középiskolában két tanárom mindkét szektorban hasznosította magát: órán nem értettük, vagyis, csak kevesen értették őket, ám külön, bizonyos óradíj ellenében lehetett hozzájuk menni, és ők hármasig tutira elmondták a leendő dolgozat kérdéseit megtanították a magántanulóikat. Érdekes, jobban nem. Mindig hármast kaptak, egészen kivételes esetben, ha plusz energiát is fektettek a tanulásba, akkor négyest. De mondjuk, nem igazán törték magukat, jól elvoltak a hármasukkal.

a1

Lelkes amerikai diákok 1954-ből

Nos, ha egy osztályból egy-két tanulónak van szüksége plusz oktatásra, azt megértem. Lehet, hogy tényleg annyira gyengébb képességűek, hogy nem fér bele a 45 percbe, hogy külön csak nekik mindig elmagyarázza a tanerő az anyagot. De ha szinte mindenkinek kell a segítség?! Különösen azóta gondolkodom ezen sokat, amióta a lányom az osztálytársaival együtt különtanár nélkül, a gimnáziumban kezdett francia nyelvből most, negyedik (bocsánat, tizenkettedik) félév után letette a középfokú nyelvvizsgát. Hogy az ő tanáruk hogyan tudta véghez vinni, hogy a csoportjából szinte mindenkinek sikerült a nyelvvizsga, csak az órán tanultak alapján?

Pedagógus olvasóim közül biztosan sokan csóválják a fejüket, hiszen ők árnyaltabban látják a másik oldalt – kevés fizetés, sok feladat -, de hát könyörgöm, én is szétdolgozom magam, nem vet fel a pénz, szüneteim abszolút nincsenek, de soha nem engedném meg magamnak, hogy félkész tortát/cikket adjak ki a kezemből, hogy na, azt majd fejeztessétek be valaki mással.

Véleményem szerint, amikor évente kialakítják a középiskolai rangsort, azt is vizsgálni kellene, hány tárgyból hányan járnak különórára. Ugyanis, ha sokan, akkor nem az iskola a jó; a szülőknek és a magántanároknak köszönhető a jó helyezés. Arra kéne büszkének lenni, ha nélkülük érnének el kitűnő eredményt.

 

 

 

 

 

Bálint érettségizhet

A múltkor végül pont a lényeget nem írtam le: Bálint előrehozott érettségit tehet németből, regisztrálták.

Harcoljatok a jogaitokért.

Profiterol: nem is gondolnád, milyen egyszerű!

Sokan gondolják úgy – én is közéjük tartoztam -, hogy az égetett tészta készítése valami csúcsnehéz dolog. Hát nem! Semmivel sem nehezebb, mint egy piskóta, és még gyorsan el is készül. Ráadásul szép…nagyon szép.

a1

A recept egyszerű, állítom, egy nyolcéves simán összerakja a tésztát – annyi a titka, hogy pontosan ki kell mérni mindent, illetve, hogy elég ideig kell sütni a fánkokat ahhoz, hogy ne essenek össze, ne puhuljon meg a tészta.

a4Következzék tehát az alaprecept egy normál családi adaghoz – és most darabot azért nem mondhatok, mert a sütőlapra nyomott tésztahalmok nagyságától függ, hogy mennyi “fánkot” kapunk. Én készítettem már diónyi méretben is, abból lesz majdnem kétszáz… Szép nagyokból meg tizennyolc. Közepesekből huszonkettő – na de kinek mi a nagy, és mi a közepes…? Egy biztos: a profiterol (de valójában mondhatnám a képviselőfánkot is) minden méretben finom.

a5Az égetett tészta (Pâte à Choux) receptje:

3,2 dl víz
16 dkg vaj
20 dkg liszt
6 L-es tojás
nagy csipet só

1. Egy lábasban tegyük fel forrni a vizet, adjuk hozzá a vajat, a sót, és amikor már forr a víz, zúdítsuk bele a lisztet. Keverjük szorgalmasan a fakanállal addig, amíg a tészta össze nem áll, és el nem válik az edény falától.

2. Ekkor, ha van állványos keverőgépünk, akkor nekünk nagyon jó, mert csak átborítjuk a tésztát a mixer edényébe, és elindítjuk a gépet, kevergesse csak, amíg mi egyesével hozzá nem adjuk a tojásokat. Mindig csak egyet, és azt addig kevertetjük, amíg a tészta szépen, egyenletesen fel nem veszi. Ha nincs ilyen gépünk, csak kis kézi brünnyögő, hát akkor azzal visszük véghez a műveletet: a lényeg, hogy a tésztával kicsit várjunk, nehogy megsüljön benne a tojás, illetve, hogy aztán tényleg egyesével adogassuk hozzá mind a hatot.

3. Ha ez is megvan, a tésztánk nem kemény, de nem is folyós, habzsákba töltjük, és onnan sütőpapírral borított tepsire/sütőlemezre nyomjuk. Nyomhatunk csillagcsőből formás kis koszorúkat, de sima csőből is kis kupacokat. A profiterol jellemzően nem csillagcsövön keresztül érkezik a sütőlemezre. Mutatom.

a7Ilyen állagú legyen a tészta. Színben lehet eltérés a tojás miatt.

4. Most bekapcsoljuk a sütőt 200 fokosra. Aztán visszatérünk a tepsink mellé egy kis pohárka vízzel, meg egy kis felvert tojással. Először a vízbe mártott ujjainkkal szépen lelapogatjuk a tésztahalmok tetejét, majd a tojásba mártva finoman (nem sok tojással, nehogy tocsogjon!) lekenjük őket.

5. Mehetnek a sütőbe 20-25 percre, mérettől függően. Nekem az vált be, hogy a sütési idő letelte után, amikor a hőt már lekapcsoltam, még bennhagyom a fánkokat. Egyébként sütés közben nagyon szeretem nézni, ahogy egyszer csak elkezdenek puffadni, és vagy négyszeres méretűekre nőnek.

a4

a5Amikor a fánkok kihűltek, jön a töltés.

A klasszikus az elegánsan hangzó crème Chantilly, ami szerintem nagyon vicces, mert semmi más, mint vaníliás, cukros tejszínhab. A töltést illetően kétféle iskola van: az egyik alulról lyukaszt, habzsákkal betölt, a másik kalapot vág, azaz “skalpol”, tölt, kalapot visszatesz. A tetejére pedig a szokásosnál kicsit hígabb ganache kerül: ehhez a mennyiséghez forraljunk fel 3 dl tejszínt, és vegyük le a tűzről. Tördeljünk bele 20 dkg étcsokit, majd adjunk hozzá 2 dkg vajat, és keverjük az egészet egyneműre, simára. Öntsük a fánkok tetejére.

a6És ennyi!

Olasz sütik

Hogy véletlenül se unatkozzam, megint bevállaltam egy tematikus hétvégét, pontosabban péntek-szombatot a keszthelyi kávézóba, amely afféle alma materem nekem, hiszen ott váltam cukrásszá immár nemcsak papíron, de hivatásszerűen is.

Talán ezért vagyok elfogult annyira, hogy hogy nem is mérlegelem, mennyire szúrok ki magammal, egyből beleegyezem az új ötletekbe, persze, csináljuk, hadd legyen jó mindenkinek. A tágabb családunkban él egy szállóige, amely úgy keletkezett, hogy amikor anyám még ifjú feleség volt, egy családi összejövetel alkalmából elvállalta egy frissen megölt tyúk bontását. Kínlódott kicsit vele, mire az akkor 3-4 éves unokatestvérem – látva anyu gyötrődését, akit egyébként Rózsának hívnak – pöszébben, mint ahogy most leírom, de így szólt: szegény Rózsa, de úgy kell neki, ő vállalta!

a3

Ez itt a Cassata, ami egy ricottás-kandírozott gyümölcsös torta, marcipános bevonattal az oldalán. Az ősi receptben ez a bizonyos marcipán pisztáciából készült, a hagyományőrzők ezért használnak zöld marcipánt, vagy fondant-t.

Hát úgy kell nekem is. Ezek a megpróbáltatások azért abból a szempontból jók, hogy kilépek a komfortzónából, és új recepteket hozok be a repertoáromba. Azonban a hátulütője ott van a dolognak, hogy egyszerre nem egy új sütit kell elkészíteni, hanem hatot-nyolcat. Egészen biztosan van közte olyan – mert mindig van -, ami nem úgy sikerül, ahogy kellene, akkor aztán jön a rögtönzés. Ezúttal például egy egészen egyszerű, ám nagy alapanyag igényű mandulás citromtorta volt az egyik jelölt. Sok vaj, sok mandula, sok citrom, összeraktam a tésztát, erre figyelmen kívül hagytam, hogy a háztartási sütőhöz megadott sütési hőfokhoz képest nekem 30 fokkal mindig kevesebben kell sütnöm a nagy cukrászsütőmben – és megégettem a tészta tetejét. Ritkán esik meg velem, hát most tessék. Na, mondom, két választásom van: 1. kidobom és újrakezdem, 2. alkotok valamit ebből. Miután fájt volna a szívem a sok drága alapanyag miatt, lekapartam az égett részt mindenhol, a maradék kerek tésztát ketté vágtam, felvertem egy kis tejszínhabot mascarponével, öntöttem bele limoncellót, citromlevet és -héjat, és az így kapott kellemes, enyhén alkoholos, citrusos krémet a lapok közé és a torta tetejére kentem. Díszítettem lime-mal és pirított mandulával, és elneveztem Limoncello krémtortának. Bizonyítsa be nekem valaki, hogy nem olasz. Persze, erről nincs fotó. Pedig még jól is nézett ki.

Firenzei krémtorta. Mandula- és kávélikőrrel, kétféle krémmel, tálban készítve, majd abból kiborítva. Szerintem ez volt a legjobb.

Firenzei krémtorta. Mandula- és kávélikőrrel, kétféle krémmel, tálban készítve, majd abból kiborítva. Szerintem ez volt a legjobb.

Volt még más is, ami bonyodalmat okozott, de inkább egy sikerélményt akarok elmesélni. Rettentő régen készítettem égetett tésztát, mert egyszer megpróbáltam, és nem igazán sikerült. Két éve tartó cukrászkodásom alatt egyszerűen megúsztam, elő sem jött. Most azonban több alkalommal is sütnöm kellett, a francia hétvége St. Honoré habtortájára, ezúttal pedig a profiterolhoz. Hát most mondom nektek: az égetett tészta irtó egyszerű, két fontos pontja van a receptnek, amit ha figyelünk, egyszerűen sikerülnie kell! És így ezekből:

a2…ezek lesznek:

a1Úgy megszerettem, hogy a legszívesebben most ezt készítem. Hogy pontosan hogyan, azt holnap részletesen elmondom.

a1

Események az előrehozott érettségi ügyében

Többen kérdeztétek már, hogy mi van Bálint érettségijével, gondoltam is, hogy írnom kéne róla, de most már úgy vagyok vele, hogy amíg el nem jut oda, talán jobb lenne, ha csendben maradnék.

Különben is számon kérte rajtam, hogy ez az ő ügye, miért tettem közzé.

Nos, valami olyan megcsontosodott rendszerbe sikerült már megint belepiszkálnunk, ami velünk rendszeresen megtörténik, mintha valami kis helyi forradalmárok lennénk, nem nyelünk le bizonyos dolgokat, amibe mások szó nélkül beletörődnek. Ilyen az alapvető személyhez fűződő jogok – például a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a lelkiismereti szabadság garantálása, a személyes szabadság vagy a személyes adatok védelme – sárba tiprása ellenni küzdelem, talán azért ivódott ez olyan mélyen belénk, mert a kilencvenes évek elején rendszeresen jártunk tüntetni Budapesten ifjú teológus hallgatókként ezekben a témákban.

Nagyon bosszant, és mélyen felháborít, ha pozícióban levő emberek, vagy bizonyos csoportok atyaúristennek, élet-halál urainak képzelik magukat, és úgy érzik, szabadon dönthetnek életek, sorsok felett, miközben a saját korlátaikról nem vesznek tudomást. És nem, már nem nyelem le.

Forrás: eduline.hu

Forrás: eduline.hu

A történetünk valójában egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor ugyanezen időszakban Nóra lányom szeretett volna jelentkezni előrehozott érettségire (éppen akkor tett középfokú nyelvvizsgát), de nem engedték, azzal rázták le, hogy csak négyes volt félévkor (igaz, előtte mindig ötös), és hát hogy ez a nevelőtestület határozata értelmében kizáró ok. Beletörődtünk.

Nos, Bálint esetében ugye ez az érv nem állt meg, mert ő  viszont ötös volt; ennek ellenére a szaktanára, amióta tudomást szerzett a gyerek szándékáról, gyakorlatilag érzelmi zsarolásnak vetette alá a gyereket. Hogy ő ezt nem gondolta volna, meg hát az érettségihez kell a szaktanár aláírása, hát ezt nem tudja, Bálintnak hogyan lesz még – komolyan mondom, mint valami rossz operett. Ja, és még az is érve volt az aláírás megtagadása mellett, hogy: sosem látott bennünket fogadóórán. Kérdezem Bálintot: ez feltétele az érettséginek?

Csupán tengernyi teendőm választott el attól, hogy be ne rohanjak a gimnáziumba, viszont a férjem, miközben várt a kisebb gyerekeinkre, arra lett figyelmes, hogy a tankerület irodája előtt parkol. No, gondolta, ha már úgyis várakoznia kell, megkérdezi itt ezt a dolgot.

Aki nem tudja, annak itt elmondom: kicsit átszerveződött az oktatásügy mostanság, van ez a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), és annak afféle helyi kirendeltsége a tankerület. A tankerületi igazgatók főbb feladatai az illetékességi területükön működő köznevelési intézmények irányítása, pedagógiai munkájának koordinálása, kapcsolattartás az intézményvezetőkkel, pedagógusokkal és a köznevelés egyéb szereplőivel; rendszeres jelentések és adatszolgáltatások készítése; és bizonyos esetekben az intézmények működési feladatainak ellátása.

Tankerületek az országban.

Tankerületek az országban.

Nos tehát, amint kiderült, emberem a legjobb helyen járt. A tankerület igazgatója azonnal lekérte a jogszabályt, és bebizonyosodott: amit egy éve olyan meggyőzően állított az igazgató és a szaktanár, az egyszerűen nem igaz. A diáknak JOGA VAN előrehozott érettségit tenni, függetlenül attól, hogy hányas volt, és ezt egy nevelőtestületi határozattal nem lehet überelni. Ennek a felfedezésnek köszönhetően még néhányan szárnyakat kaptak, egy másik osztályban például van egy fiú, aki épp a felsőfokú nyelvvizsgáját szerzi meg németből a napokban, de a némettanára négyest adott neki azért, hogy nehogy már leérettségizzen. Nos, hogy, hogy nem, a jogszabályra hivatkozva mégis aláírták a papírját.

A KLIKnél egyébként értetlenül álltak az információ előtt, hogy van olyan iskola, ahol nemcsak, hogy nem támogatják, de kifejezetten akadályozzák a fiatalok előrehozott érettségijét. Én is meg vagyok döbbenve a szaktanár hozzáállásán, nem hogy büszke lenne arra, ha valaki vállalkozik egy ilyen megmérettetésre – és ennek azért van tétje -, de minden erejével azon van, hogy attól visszatartsa. Hozzáteszem, hogy a gyerek a némettudását nem neki köszönheti, hanem a különtanárának – és erről már át is eveztem a másik témára, amitől a hajam az égnek áll: egy csomó gimnázium veri a mellét, hogy ő milyen jó iskola, miközben a diákok közel 100 százaléka különtanárhoz jár minimum egy, de a legtöbben több tárgyból is. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy amely tárgyból a gyereknek másik tanárra van szüksége ahhoz, hogy értse az anyagot (és ha minimum közepes képességű gyerekről beszélünk) -akkor annak a szaktanárnak a kompetenciáját erősen meg kell kérdőjeleznem. Ha meg az osztályból mindenki különórára jár egy bizonyos tárgyból, akkor az azt a tárgyat oktató tanár ROSSZ, és a szülőknek havi sokezer forintjába kerül az ő rossz munkája. Nálunk a matektanáré 16 ezerbe, egy gyereknél.

De ez már egy másik téma, inkább máskor füstölgök rajta.

 

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!