Praktikák sok gyerekhez

Süteményeim a Balaton körül: Szigliget, Vár kávézó

Erről a helyről annyit tudok elmondani, hogy aki úgy ír a legjobb fagyizókról, hogy ezt a helyet kihagyja, annak át kell értékelnie egy s mást. A szigligeti Vár kávézóban olyan fagyi van, hogy érdemes érte akár kitérőt is tenni.

szigliget1

A szemlélet ugyanaz, mint a többi helyen, ahol a süteményeim kaphatóak: mindent a vendégért.

szigliget4

Zoli, a tulaj minden reggel hat körül nekiáll, és legyártja az aznapi fagyiadagot friss gyümölcsökből, egyéb természetes hozzávalókból. Nem használ porokat és más okosító szereket, épp ezért a fagyija maximum három napig áll el, ezért is készít minden nap csak annyit, amennyi kell. De sok kell, mivel egyre többen tudják, hogy a Vár kávézóban olyan fagyit kapnak, amilyet a környéken sehol.

fotó 4(4)

Mivel tényleg csak az van a fagyiban, ami kell bele, ezért mindegyik féle gluténmentes. Csak természetesen.

Meg a süti is jó…

szigliget2

Érdemes kiülni a teraszra, én egy-egy fárasztó nap után szívesen kijövök ide, és csak bámulom a Balatont, miközben kávézom. Relax.

szigliget3

Sajnos, pont a Balaton felől sütött a nap, így a panorámát nem tudom megmutatni. Gyertek el…

fotó 1(4)

Öröm, boldogság.

 

fotó 5(1)

A kiszolgálás óriási, a pincérek lábát nem látni!

A cím: Szigliget, Kisfaludy u. 26.

Három pékség Keszthelyen

Mivel sokan nyaralnak kis városomban, elhatároztam, hogy bemutatom azt a három pékséget, amelyeket a legjobbnak tartok. Meg aztán tudtommal sokkal több nincs is. Mindhárom a belvárosban található, nagyjából egyforma távolságra egymástól.

1. Komáromy pékség, Piac tér

komaromy1

A Komáromy pékség helyi vállalkozás, és már húsz éve működik! Gyenesdiáson található az üzem, és itt, a keszthelyi piacon a legforgalmasabb üzletük. Hangulatos bolt jó illatokkal, kedves kiszolgálással. Mindig minden friss, és paleo termékek is kaphatóak – amelyeket eddig teszteltem, egészen jók. Cserpes termékek is vannak, méghozzá széles választékban.

 

2. Zalaco pékség, Kossuth utca 5. (sétálóutca)

zalaco1

A Zalacót nagyon szeretem, már többször írtam arról, hogy egyik szerzője vagyok a boltlánc (több, mint 50 üzlet) magazinjának. Így aztán már sok város pékboltjában voltam, és engem meggyőzött, amit láttam, kóstoltam: a termékek kiválóak, a kiszolgálás pedig mindig nagyon kedves. Amiért a keszthelyi üzletet mégsem az első helyre tettem a sorban, az az ő mostohagyerek-sorsa miatt van. Úgy gondolom, nem jól választották meg az üzlet helyszínét – akármennyire hihetetlen, a keszthelyi sétálóutca nem jó hely a vállalkozóknak: kocsival nem, vagy csak drágán lehet megállni, ezért a helyi lakosok célirányosan rohannak be a belvárosba, intézik az ügyeiket, és közben lesik az órájukat, mikor jár le a parkolójegy, nehogy megbüntesse őket az ellenőr. Ha pékség nem volt betervezve, nem mennek be. Pedig hangulatos a bolt, a bejárattól jobbra pedig tábla adja tudtunkra, hogy ebben a házban született Básti Lajos. Mivel a forgalom kicsi, a termékskála sem akkora, mint más Zalaco boltokban, de azért ami van, az finom. Ajánlom a piadinákat, mindegyiket.

 

3. Lipóti pékség, Kossuth u. 40.

lipóti

Még csak most nyitott itt Keszthelyen, de mivel a pékség szintén hosszú múltra tekint vissza, bizonyára sokan ismerik. Papírbolt volt a helyén, nagyon hangulatos üzletet alakítottak ki a belsejében. Néhány terméket kóstoltam csupán, köztük kipróbáltam kétféle paleót (csak úgy érdeklődésből), hát, nem volt világbajnok. Sajnos, parkolni itt is nehézkes, de ez Keszthelyen nem egyedülálló probléma.

 

No Mercy - avagy fűszeres ropogós kekszek cayenne borsos kávémousse-szal

Amint azt tegnap ígértem, lerántom a leplet a pályaművemről. De elismétlem, hogy ITT tudtok a képemre szavazni, ami nem annyira nekem jó, mivel úgysem lesz enyém a legtöbb szavazat, viszont a szavazók között kisorsolnak majd egy Nespresso kávégépet.
4.
Hozzávalók kb. 30-40 db kekszhez:
10 dkg vaj
15 dkg liszt
2 dkg porcukor
1 tojássárga
9 dkg mogyoróvaj (darabos)
5 dkg étcsoki
4 szem fekete kardamom mag
fél kk római kömény
fél kk citrombors
A mousse-hoz:
15 dkg minimum 65%-os étcsokoládé
1 ristretto (Rosabaya de Colombia)
2 tojás
2 dl tejszín
3 ek cukor
késhegynyi cayenne bors
A díszítéshez narancshéj
1. A kekszhez való fűszereket, illetve az étcsokit mozsárban összetörjük. A lisztet összemorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a porcukrot, a tojássárgát, a mogyoróvajat, a fűszereket, összekeverjük, majd az étcsokit is beledolgozzuk. Hűtőbe tesszük 30 percre.
2. Elkészítjük a mousse-t: az étcsokit gőz fölött megolvasztjuk a ristrettóval együtt. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákhoz is, és a fehérjékhez is adunk egy kanál cukrot. Kihabosítjuk a sárgákat, habbá verjük a fehérjét, és mindkettőt a csokihoz keverjük – a fehérjét ne nagyon dögönyözzük, minél kevésbé törjön össze. Habbá verjük a tejszínt is, és beleforgatjuk a csokis habba. Hűtőbe tesszük.
3. A  kekszmasszát lisztezett deszkán kinyújtjuk vékonyra, és nem túl nagy, úgy 3-4 centi körüli oldalakkal rendelkező háromszögeket vágunk belőle. Sütőlemezre helyezzük, előmelegített 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt addig sütjük, amíg pirulni nem kezdenek a kekszek. Kivesszük a sütőből, hagyjuk teljesen kihűlni.

4. Már csak annyi a teendőnk, hogy a kekszekre halmozunk a habból, és díszítjük reszelt narancshéjjal.

jobb

A Nespresso és én - miért a No Mercy?

Nagyjából egy hónapja kaptam egy e-mailt azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem részt venni egy meghívásos receptversenyben, amelyet a Nespresso rendez. Küldenének kávégépet, kávét, tíz fűszert, amiből négy felhasználásával valamilyen ételt kell kreálni úgy, hogy azért egy kávé is legyen benne. A lényeg, hogy fotót kell majd küldeni az elkészült műről; akiét a zsűri a legjobbnak találja, az külföldi utazást nyer…. (ajjaj, emlékeztek Sevillára?)

Persze, egyből igent mondtam,mert szeretem a kihívásokat, na meg a külföldi utazást, amiből nagyon kevés jut, és tudtam azt is már akkor, hogy felesleges erőlködnöm, a jó ötlet úgyis majd a határidő szorításában pattan ki a fejemből.

De hogy nagyon előre ne rohanjak, megérkezett a kávégép, 30 kávékapszula (nem tartott túl sokáig…), és tíz fűszer, köztük köménymag, római kömény, citrombors, fekete kardamom mag, szerecsendió, szerecsendió virág, cayenne bors, narancsvirágvíz, és narancs is. Persze, kézenfekvő volt, hogy valami süti lesz majd, és amint közelgett a határidő, egyre inkább nem jutott eszembe semmi. De semmi. Gondoltam valami kávémousse-os tartlettekre, de aztán az erősödött meg bennem, elnézegetve a szintén a Nespressótól kapott magazinokat, hogy inkább valami rusztikus kéne. Amolyan igazi házi, amit csak úgy odavágunk odateszünk finoman, dőljön-folyjon, és még véletlenül se legyen kettő egyforma.

Aztán utolsó nap reggel, ahogy szokott, jött az én málna beszállítóm, a Málnás Miki az üzembe, és vele tartott Lia, a barátnője. Mondtam nekik nagy hümmögve, min agyalok épp, egyáltalán még azt sem tudom, mi legyen az a négy fűszer, de talán a szerecsendióvirág, a szerecsendió, a narancsvirágvíz és a narancshéj lesz… – mondtam csak úgy magam elé nagy tanácstalanul. – Az olyan általános – mondta erre a lány, – nincs benne semmi meghökkentő. És kiválasztotta az asztalon sorakozó fűszerek közül a citromborsot, a cayenne borsot, a fekete kardamom magot, a római köményt, és azt mondta, ő ezeket tenné bele. Aztán elmentek.

Ekkor hirtelen beugrott valami. Keksz. Ropogós fűszeres keksz kávémousse-szal, amiben ez a jó csípős cayenne bors van. A neve pedig legyen No Mercy, azaz “nincs kegyelem”. Mert ha megkóstolod, sokkolni fog. Olyan jó.

Nagyjából egy óra múlva készen voltam, és egy ismerősöm hathatós közreműködésének köszönhetően hamarosan a fotók is elkészültek. Az alábbi hármat választottuk a sok közül, ezek között viszont már nehéz volt dönteni.

2.

3.

jobb

Nektek melyik tetszik a legjobban?

Ja igen, a lényeg: a külföldi utazást, mint mondtam, szakmai zsűri szavazza majd meg. A versenytársakat látva – kiváló blogok kiváló szerzői valamennyien – gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával alkottam meg a saját pályaművemet.

DE: TI IS NYERHETTEK! Van ugyanis Facebookos szavazás is, és a szavazók között kisorsolnak majd egy fehér Nesperesso U kávégépet. Tehát, ha nyerni szeretnétek, szavazzatok (például) az én fotómra, amit megtehettek ITT.

A receptet holnap leplezem le…

Süteményeim a Balaton körül - Paletta Bistrobar és Vinoteca, Balatonboglár

Időrendi sorrendben haladok: a második hely, ahol a süteményeim megjelentek, a balatonboglári Paletta. Az üzlet tulajdonosa, Bezerics Dániel azzal keresett meg, hogy kóstolta a sütiket a Part kávézóban, és megdöbbentette, hogy a féltve őrzött családi sütireceptjeik köszöntek vissza az én munkáimból. Úgyhogy nagyon szeretné, ha elvállalnám a Paletta ellátását  is, amely egyébként a balatonboglári vitorláskikötőben lelhető fel.

paletta6

Elvállaltam, és aztán magam is meglepődtem azon, hogy már megint milyen színvonalas helyre kerültem. Más stílus, mint a Part, de a szemlélet nagyon hasonló: minőséget a vendégnek, és minimum tartani, de inkább folyamatosan emelni a színvonalat. Dani képes hónapokon át kísérletezni, tökéletesíteni egy-egy receptet, és engem is újabb és újabb feladatokkal lát el; az például kifejezetten az ő kérése volt, hogy találjak ki egy olyan tortát, amiben az Olaszrizling játssza a főszerepet. Így született meg a balatoni rizlingtorta, amelyhez pontosan egy üveg kell ebből a népszerű nedűből.

paletta1

A csapat fiatal, kedves; ezen a képen az egyik kedvencem látható, aki vagy Tomi, vagy Peti, mindig összekeverem, viszont azt a házi krémestortát tartja a kezében, amit a Paletta 1 éves szülinapjára készítettem.

paletta3

Hangulatos fotók készültek a tavalyi nyitáskor, ezekből is mutatok egyet. Középen a tulajdonos, Dani.

paletta2

Bár még hosszú múltra nem tekint vissza, mégis, a bisztró már kezd hírnevet szerezni magának. Nagyon örültem, amikor a Forbes magazin által készített válogatásban – a Balaton körüli legjobb helyek – ott találtam a Palettát, és büszkeséggel töltött el, hogy a sikerhez én is hozzátettem valamit…

paletta4

Aztán a welovebalaton.hu is írt egy cikket az üzletről, amelyben külön bekezdés jutott nekem:

A cukrász “egy gasztoblogger csaj egyébként, tök jó fej, ő süti a sütit. Igazából semmi titok nincs benne: a tojás tojás, a tejszín tejszín, és tehénből van, nem gabonából – ennyi” – mondja Dániel, aki egy friss málna darabokkal megbolondított, továbbgondolt krémest tesz le elénk az asztalra. A sütemény valóban friss, a krém olvad a szánkban, a friss málnadarabok pedig egyszerű húzásnak számítanak, de mégis egy extra csavart csempésznek bele az amúgy letisztult összhatásba.

paletta5

A fotót Sebestyén Blanka készítette, a cikkből vettem. Kattintsatok oda, jó képek vannak még a Palettáról.

Mondanám, hogy a szívem csücske a hely, de tulajdonképpen mindegyik az. Egyik ezért, másik azért. Egyébként rendszeresen vannak rendezvények, zenés estek, remélem, hamarosan eljutok egyikre újra én is. Ha éppen nem kell sütit sütnöm.

 

A Paletta Facebook oldalát itt találjátok. Az üzlet címe pedig: Balatonboglár, Kikötő u. 6.

 

Mascarponés diótorta málnával

Ez a torta a korábban már közzétett Mascarponés diótorta málnás változata. Egyik előnye, hogy sok fehérjét elhasználhatunk hozzá. Az eredeti tortának hat lapja van, ennek azonban elég öt, így is elég magas lesz a málnaszemek miatt.

fotó 2(2)

Hozzávalók tésztalaponként:

6 dkg tojásfehérje

6 dkg cukor

6 dkg dió

1,5 dkg liszt

- tehát ez ötször, mert öt lapot sütünk

A krémhez:

6 dl tejszín

25 dkg mascarpone

ízlés szerint porcukor

reszelt citromhéj

kb. 50 dkg málnafotó 5(3)

 

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokosra.

2. Mondanám, hogy az összes lap tésztáját egyben keverjük be, de nem mondom, mert a harmadik-negyedik lap már egészen más állagú lenne így, mint az első. Ha erre a tortára adjuk a fejünket, hát vállaljuk be, hogy ötször keverjük be a lapokat. Esetleg, ha klassz légkeveréses sütőnk van, ami egyszerre két lapot is szépen megsüt, akkor két keveréssel megúszhatjuk – egyszer kettő, majd három adagot keverünk, aztán sütjük, ahogy tudjuk.

TEHÁT, verjük habosra a fehérjét a cukorral, keverjük bele a diót és a lisztet. Sütőpapírra rajzoljuk be  a körméretet (26 cm átmérőjű tortát készítettem én), marhaság körbevágni, úgy csak nehezebb rákenni a masszát. Egyenletesen osszuk el a masszát, és süssük meg a lapot kb. 8 perc alatt. De sütője válogatja, inkább figyeljünk, és amikor épp kezd barnulni a széle, akkor jó.

Ismételjük négyszer.

3. A lapok hamar kihűlnek, így, ha megsültek, keverhetjük is a krémet: verjük habbá a tejszínt a porcukorral, keverjük hozzá a mascarponét és a citromhéjat. Osszuk (ha ügyesek vagyunk, elég csak gondolatban) öt részre a krémet, és töltsük be a lapokat az alábbi képeken látható módon.

fotó 1(1)

Az 1. lap megkenése.

fotó 2(1)

Kirakjuk málnával a szélén, és a közepére is teszünk. Nem kell túl sok, mivel mind az öt lapon lesz málna, minden falatba fog jutni egy szem legalább.

fotó 3(2)

Az újabb tésztalap.

fotó 4(1)

A tetejét is elegánsan megszórjuk a gyümölccsel.

Ennyi. Pár órán át érdemes állni hagyni, esetleg egy egész éjszakát is, mert egész más lesz a lapok íze, ha már beszívják a tejszínes krém egy részét.

fotó 1(2)

Süteményeim a Balaton körül: Part kávézó, Keszthely

Aki Keszthely és környéke legjobb helyeit mutatja be, és ezt kihagyja, az nem tud semmit. Legalábbis az értesüléseit nem objektív forrásból meríti. A Part kávézó több mint tíz éve minőséget képvisel: Danesi kávé, kiváló szendvicsek, saláták, na és persze sütemények…

A helyszín Keszthely belvárosától nincs messze, a cím Bercsényi u. 65., az úgy nevezett Spar udvar. Afféle bevásárló hely, sok-sok parkolóval, a névadó Sparon kívül van DM, Alexandra könyvesbolt, kínai áruház, virágbolt, bőrgyógyász, szolárium, sőt, babzsákfotel szaküzlet.

part3kicsi

Fotó: Szabó Petra

A kávézó hétköznap és szombaton reggel 7-kor, vasárnap reggel 8-kor nyit, és minden nap este 8-ig tart nyitva. A kiszolgálás remek, és minden nagyon finom. Az én kedvencem még mindig a tonhalas saláta, illetve a grillezett gomolya tökmagolajos salátaágyon.

part6

A grillezett gomolya. Fotó: Bézsenyi Zsolt

Szintén dobogós a bruschetta, a libamájas szendvics, vagy a pármai sonkás – közös az összes ételben az, hogy minőségi alapanyagokból készülnek.

part4

Egy boldog vendég és a málnás-kókuszos paleo süti. Fotó: Szabó Petra

Nos, ennek az üzletnek a tulajdonosa állított engem a cukrász pályára, amint azt a múltkor már elmeséltem. Sokat dolgoztunk, és dolgozunk ma is azon, hogy újabb és újabb finom sütik kerüljenek a vendégek elé.

part1

Sütis vitrin. Részlet. Fotó: Szabó Petra

Ha Keszthelyen jártok, térjetek be ide, nem fogjátok megbánni. Ha csak egy kávét isztok, akkor sem.

 

A Part Café facebook-oldala ITT TALÁLHATÓ.

Süteményeim a Balaton körül - I. rész: cukrászságom története

Több kérdés is érkezett/érkezik hozzám cukrászságommal kapcsolatban, úgy gondoltam, most néhány bejegyzést ennek szentelek: elmesélem, hogyan lettem cukrász, megmutatom, hol kaphatóak a süteményeim, és majd az üzemet is láthatjátok.

Kaptam leveleket azzal a kérdéssel, hol szereztem szakképesítést; nos, én még ifjú koromban vendéglátó szakközépbe jártam – így kerültem Keszthelyre -, és az érettségi bizonyítvánnyal együtt a szakács, felszolgáló és egyéb vendéglátós szakmák mellé cukrászatból is kaptam képesítést. Azonban soha, soha, soha nem gondoltam volna, hogy ezt a papírt – mert akkor még valós tudásról nem beszélhettem – valaha is felhasználom majd.

Hogy mégis így esett, az csak a véletlennek köszönhető – már aki hiszi, hogy van véletlen. Közel tíz évig újságíró voltam különböző lapoknál, ám Zsófi, a negyedik gyerek születése után otthon maradtam, tulajdonképpen nem dolgoztam – és ekkor fogtam bele a blogírásba. Teltek az évek, és nem igazán találtam magam. Alkalmi munkáim adódtak, de olyan igazán komoly sokáig nem. Vendégként gyakran megfordultunk a város (mármint Keszthely) legjobb kávézójában, ahol sokszor beszélgettünk a tulajjal kajákról, sütikről, mondta többször is, hogy egyáltalán nincs megelégedve a süteményeivel, túl nagyok, túl édesek. Aztán egy reggel – másfél éve történt, január vége felé – a szokásos kávét követően épp távozóban voltunk, mentem volna ki az ajtón, amikor utánam kiáltott, hogy “nincs kedved süteményt sütni nekem?” Két másodpercet gondolkodtam, és azt mondtam, hogy “de, van”.

Hát így kezdődött.

a74

Az egyik első sütim: a Snickers szelet

Aztán a folytatás: onnantól kezdve minden nap sütisütés, elvétve egy szabadnap. Rengeteget próbálgattunk, csiszolgattunk, kísérleteztünk, folyamatosan újítunk – és ezeket azért mondom többes számban, mert többnyire konszenzusos alapon döntünk egy süti mellett. Kóstolunk, megbeszéljük, ha kell, változtatunk. Soha nem adok ki olyan sütit a kezemből, amit a családom elé nem tennék oda; a tejszín nálam valóban tejszín, a vaj vaj, és nem margarin, és még sorolhatnám. Előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szerettem volna, olyankor a gyerekeim örülnek, mert a selejt hazavándorol. Igazi alkotómunka ez, az örömeivel, kudarcaival együtt, és minden mélyponton átlendít a vendégek visszajelzése, hogy ilyet ők még soha. Vagy csak a nagymamánál.

A jó sütinek idővel híre megy, így történt ez velem is, és bővült azok köre, akik szerették volna a sütimet a kínálatukban tudni. Mindegyik helyre büszke vagyok, ahol a termékeim által “jelen vagyok”, mert egyezik a szemléletünk: minőséget kell adni a vendégeknek, és ebből nem szabad engedni. Az alapanyagok legyenek kiválóak, a munkánkban legyen benne a tudás és a szív – mindig lesznek, akik ezt értékelik.

Hát ez volt a kezdet, a következőkben pedig bemutatom a helyeket, ahol megkóstolhatjátok a sütiket.

 

Most már tényleg vége

Ez az utolsó egyetemes bejegyzésem, mindazok kedvéért, akik a Facebookon nem követnek (kövessetek, egyébként), szeretném itt is elmondani, hogy immár a diplomaosztón is túl vagyok.

a74

A magam részéről elbúcsúztam tehát a 217 éves Georgikontól, Európa első agrár-felsőoktatási intézményétől, amelynek indulójában afféle eretnekséget énekelnek a hallgatók, miszerint “Jézus Krisztus is Keszthelyen volt gazdász fiatal korába’”. Bár ettől az állítástól teológusként a legmesszebbmenőkig elhatárolódom, tény, hogy jó volt ide járni, a látóköröm szélesedett, nagyszerű embereket ismertem meg, kiváló oktatóim voltak (meg néhány nem annyira jó is, de ez mindig benne van a pakliban).

a74

A fotón a volt csoporttársaim azon részével szerepelek, akik szintén most teljesítették a végső követelményeket, a legügyesebbek már fél évvel korábban végeztek, de vannak, akik csak ezután fognak.

Tanulni jó, ám azt hiszem, nekem most egy időre elég volt. Ízlelgetem a szót, hogy közgazdász lettem. Még ha csak BSC-s, akkor is.

Miért nem jó a kis piac?

Mivel cukrászként dolgozom, gyakran járok a piacra friss gyümölcsért. A sütiket általában egy nappal korábban elkészítem, összeállítom, hűtőben pihennek egy éjszakát, majd következő reggel jönnek a befejező műveletek, díszítések, és azt követi a kiszállítás – ha nem a kuncsaft jön érte az üzemhez.

Hogy a süti tényleg a lehető legtovább maradjon friss, a gyümölcsöket igyekszem a  legfrissebben, a legkésőbbi időpontban rárakni, ezért akár képes vagyok hatkor a piacon kezdeni a napot, ahol megpróbálom beszerezni azt, ami kell.

Sajnos, a keszthelyi piac az évek során nagyon leredukálódott; szerda és szombat a hivatalos piacnap, amikor sok árus kint van, a többi napon azonban ma már általában csak ketten: egyiküket Zsuzsának hívják, a másikat Irénnek. Nagyjából azonos a választékuk, illetve az Iréné kicsit bővebb, a Zsuzsánál viszont több a saját cucc. Először az eper miatt kezdtem naponta a piacra járni, most már a málna a sláger, és én igyekeztem igazságosan beosztani: hol a Zsuzsánál vásároltam, hol az Irénnél. De mivel előbbi jóval olcsóbban adja nekem, hát, odaszoktam. Egyik reggel megvettem nála a holmit, de nem volt ribizlije. Megyek át az Irén részére, köszönök illendően, erre valami lesújtó pillantással, foghegyről odavet nekem egy “reggelt”-et. Hinnye, mondom magamban, ez megsértődött. Kérek szépen fél kiló ribizlit – mondom azért mosolyogva, kedvesen, mire gyakorlatilag odavág elém egy dobozzal, és olyan árat mond rá, ami a kiírás szerint nem annyi. Mindegy, gondolkodom, párszáz forinton nem fogok veszekedni, sajnos, még csak be sem olvashat9k neki, hogy mi a probléma, mert van olyan nap, hogy csak ő van kint gyümölcsökkel, ha most befeszül nekem teljesen, meg leszek lőve, ha nincs ott a Zsuzsa.

fotó 4

Korán reggel a piacon. Jobb oldalt a tető alatt látható két alak: az Irén meg a Zsuzsa

Lenyeltem tehát a viselkedését, odébbálltam a fél doboz ribizlivel, és eltűnődtem azon, hogy ezzel a gyerekes reakcióval egyszerűen nem tudok mit kezdeni. És eszembe jutott Heltai Jenő írása a szabad borbélyválasztásról, amikor elmeséli, hogy mindig oda ült be borotválásra, ahol éppen eszébe jutott; mígnem egy furmányos borbély adott neki egy kupont: minden ötödik borotválás ingyenes. És bejött a csel, a bohém vendég lépre ment, az ingyen borotválás ígérvényével sikerült megtartani őt vendégnek. Igen ám, csak hogy az író lelke szabad, és ő hamarosan rájött: nem bírja ezt a kötöttséget. Várta, hogy lejárjon a négy alkalom, de a leleményes borbély már azonnal adta az újabb kupont. Nem tehetett mást, be-bejárt borotválásra – de elkezdett másfelé is kacsintgatni, beugrott egy kis igazításra máshoz is, amit persze mindig észrevett a kuponos borbély, és olyankor enyhe szemrehányással nézett rá. Már-már megcsalásként élte meg a más borbélynál tett látogatást a lekötelezett vendég, amikor aztán egyszer csak eldöntötte: “elválik”. És visszatért a korábbi módszeréhez – mindig máshova ült be -, csak a kuponos borbély üzlete előtt ment el ezután már szemlesütve…

Hát, van ez így. Én például most szereztem egy málna beszállítót, aki elhozza nekem a gyümölcsöt az üzembe. De azért néha lemegyek a Zsuzsához.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!