MaiMóni

Egyszerű klasszikus: az indiáner

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum könyvtárában bukkantam Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története című, 1941-ben megjelent, érdekességekben bővölködő művére, amelyből már többször idéztem apróbb történeteket. A kötetben a szerző a címben említett szakmák történeti áttekintésén túl számos kis színes írást felvonultat, némelyik egészen bulváros – miért verte el a cukrászmester a segédet -, vagy szinte tudományos, de olyan is akad, amely inkább legenda. Ilyen az alábbi kis eredetmagyarázat is; hogy igaz-e, ma már nehéz kideríteni, de hogy szórakoztató, az biztos.a5

„Ki ne emlékeznék gyerekkorának azokra a boldog óráira, amikor sikerült szüleinek valamelyikétől 5 krajcárt kihízelegni, kikönyörögni, s rohanni a cukrászdába és venni egy indiánert. A túlvilágival vetélkedő élvezet volt annak szakszerű, lehetőleg lassú – hogy tovább tartson – elfogyasztása. Ennek a még ma is közkedvelt édességnek egy dúsgazdag magyar főúr, Pálffy Ferdinánd gróf volt a kezdeményezője. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy csak a sütemény ötlete szülemlett meg a főúr agyában, a kivitelezés érdeme már a szakácsáé volt.

Az új sütemény-remek szoros összefüggésben áll a Theater an der Wien színházzal, amelynek annak idején, a XIX. században, Pálffy gróf volt az intendánsa.

A gróf, aki figyelemmel kísérte egész Európa színházi és ezzel összefüggő eseményeit, s így értesült arról, hogy egy indián származású artista járja be Európa metropolisait, s mindenütt meghódítja a közönséget csodás mutatványaival, összeköttetésbe lépett az indián művész impresszáriójával és a sikerült a művészt néhány napi bécsi vendégszereplésre leszerződtetni.

Ennek örömére a gróf magához rendelte a szakácsát s meghagyta neki, hogy az első előadás estélyére találjon ki valami olyan édességet, amelynek a színe hasonlítson az indián művész arcbőréhez. Ekkor eszelte ki a szakács a mai indián fánkot. Amikor a szakács az első példányokat bemutatta, s a gróf megízlelte, tapsolt örömében. Majd megkérdezte a szakácsot, hány segítőre van szüksége, mert ebből az újdonságból annyit kell készíteni, illetve gyártani, hogy a színház minden látogatója a belépéskor ingyen kapjon egyet. A kocsideréknyi fánk el is készült idejére, s a közönségnek annyira ízlett, hogy amíg fogyasztotta, csaknem megfeledkezett a színpadon szereplő művészről.

Másnap egész Bécs a cukrászdákat rohamozta s kereste – már nevet is adtak az új süteménynek – az indiánert.

Ennek már száz és jónéhány éve és az indiáner még mindig kedvence az édességet kedvelőknek.”

a3

Íme a recept is – egyáltalán nem biztos, hogy az eredeti, ellenben garantáltan finom.

Hozzávalók (26-28 darabhoz):

3 tojássárgája

1 ek víz

12 dkg liszt

6 tojásfehérje

6 dkg cukor

A bevonáshoz 20 dkg étcsoki, amit majd megolvasztunk 2 ek étolajjal

A töltéshez 4 dl habtejszín, amit habbá verünk 2 ek cukorral

  1. Melegítsük elő a sütőt: alsó-felső sütés 180 fok, légkeverés 170.
  2. Verjük habbá a tojásfehérjéket a kristálycukorral.
  3. Egy edényben keverjük jól el a sárgákat egy kanál liszttel és a vízzel, majd adjuk a fehérjehabhoz, és a végén forgassuk bele az átszitált lisztet.
  4. Töltsük a masszát habzsákba, és nyomjunk belőle 4-5 centi átmérőjű halmokat egy sütőpapírral borított tepsire.

a7

5. Süssük meg 10-12 perc alatt, de ne vegyük ki egyből a sütőből, mert beráncosodik, kicsit összeesik a tészta.a8

5. Most egy olyan művelet következik, amelyre van cukrászati szakszó, és szerintem ez a magyar nyelv legrondább szava, rondább a vakcinánál is: hörzsölés. Ezt mondják arra, hogy kivájnak egy tésztát, hogy tölteni lehessen. Hörzsölés. Szerintem ez valami műmájerkedő szakszó,  valahogy így keletkezhetett:

– Nem igaz, Józsikám, hogy nem tudunk már valami komolyabban hangzót írni a tankönyvbe, mint hogy “kivájjuk”! Minek nevezzük?

– Háát – mondta erre Józsi -, a disznóvágáson pörzsölnek, mi hörzsöljünk!

– Na jó, de a “pörzs”, az értelmezhető; mi az a hörzs?

– Kit érdekel, írjad, Józsi, le kell adni a kéziratot!

Valahogy így. Szerintem. A lényeg, hogy szedjük ki a tészták belsejét. Plusz, amik majd az aljak lesznek, azoknak a kis csúcsát csípjük le ollóval, hogy meg tudjanak állni a talpukon.a9

6. Mártsuk meg olvasztott csokiban.a10

És rácson hagyjuk dermedni.a11Végül tegyük az aljakat egy tálra, töltsük meg tejszínhabbal, és tegyük rájuk a kalapokat.

a2

Hát ennyi.

 

A szíveddel válassz

Az embert megtanítja az élet erre-arra. Olyanokra, hogy a bajban derül ki, ki az igazi barát, vagy hogy ne hidd el magadról, hogy pótolhatatlan vagy, hogy nem a pénzt kell gyűjtögetni, hanem az élményeket, hogy csak attól fogadj el tanácsot, aki kompetens a problémában, meg ez is, amit a címben írtam: a szíveddel válassz.

Elmesélek egy történetet.

Nóra lányom szeptemberben felköltözött Budapestre, a tanulmányait halasztotta, dolgozni akart. Mivel kiválóan beszél angolul és franciául, továbbá nagyon szeret kisgyerekekkel foglalkozni, egy szegről-végről ismerős, ám rendkívül segítőkész valaki beajánlotta őt két angol nyelvű óvodába. El is ment mindkét helyre interjúra. Az első igazi angol gyermeknevelde volt: a gyerekek egyenruhában voltak, a hangulat kissé katonásnak tűnt. Ott azt mondták Nórinak, tulajdonképpen holnaptól jöhetne is, hétfőtől péntekig, napi 8 órában, és viszonylag jó fizetést is ajánlottak neki. Azonban megkérték, hogy ne farmerben érkezzen, amennyiben úgy dönt, hogy ott fog dolgozni: sötét nadrág és blúz az elvárás.

Nos, ezek után ment a másik helyre, egy budai magánoviba, ami egyből lenyűgözte. Tetszett neki a hangulata, családias volt, szeretetteljes, az intézmény vezetője nagyon szimpatikusnak találta Nórit, csak hát, mint mondta, nekik igazából mindössze egy beugrós segítőre van szükségük, aki péntekenként, meg esetleg ha valaki megbetegszik, hadra fogható. De nagyon szeretnék, ha Nóri őket választaná.

a1

A kép illusztráció.

Na, hát ekkor hívott fel bennünket, hogy melyik mellett döntsön. Mert a józan ész az első helyet diktálja, fix fizetés, juttatások, összességében nem rossz, de a hangulat… És a másik ovi, az pont olyan, ahol ő dolgozni szeretne! Csak hát a pénz…ebben az esetben kevés lesz, mert csak egy-egy alkalomra veszik őt igénybe, és a segítségünkre fog szorulni, mert biztosan nem lesz elég a fizetés az albérletre, egyéb költségekre, és hát nem akar a terhünkre lenni.

Ilyen gyerek ez.

Nem sokat gondolkodtunk a válaszon: azt válaszd, ahol jól fogod érezni magad. A körülmények változhatnak, emberek jönnek-mennek, sokaknak lehet szüksége babysitterre, ki tudja, de olyan helyre ne menj, amitől idegenkedsz. Addig meg segítünk.

Döntött. A budai magánovit választotta.

Elkezdett alkalmanként menni pár órára. Aztán a következő hét végén az egyik óvónő eltörte a lábát (nem mi voltunk!!!) – és onnantól minden nap mennie kellett. Végül decemberben más munkahelyre ment egy másik óvónő, és a helyére felvették Nórit, kicsivel még több fizetésért, mint amit anno az első helyen ajánlottak neki. Boldog, nagyon szereti a munkahelyét, és a gyerekek is szeretik őt. Nem utolsósorban a kollégái, felettesei is megbecsülik, kedvesek vele.

a1

Ilyen cuki rajzokat kap:)

Mindezzel azt akartam szemléltetni, hogy az ember végezhet számításokat, kalkulálhat, de nagyon sokszor nem a racionális döntést igazolja az élet. Mert hát, tudjátok, jól csak a szívével lát az ember.

Na persze, tiszta szívvel.

Mindörökké AMEN

Szombaton nagy közös családi koncertlátogatásra indultunk, ahova Bence nem jött, mert azt mondta, nagy lesz a tömeg.

Nagy is volt.

Budapesten jártunk a Pajor Tamás nevével fémjelzett AMEN együttes lemezbemutató koncertjén.

a2A fővárosba érkezésünket követően előbb a MOM Parkba mentünk, ahol emberemnek találkozója volt; úgyhogy Bálintot letámasztottuk a földszinti lift mellett egy szatyornyi kajával – éhes volt -, mi, lányok pedig szétnéztünk néhány üzletben. Úgy fél óra múltán tértünk vissza a lifthez, Bálint még mindig falatozott.

– Hát te? Még mindig eszel?

– Ja… közben fényképezkedtem a Szabó Győzővel.

– És azt hogy?

– Hát, álltam itt, aztán egyszer csak idejött valaki. Ránéztem, mondom neki, ne haragudj, véletlenül nem te vagy a Szabó Győző? Azt mondja, de. Erre én: lőhetek egy képet? Azt mondja, persze, csak el ne menjen a lift. Hát így.a1Jót derültünk a történeten, és továbbindultunk a koncert helyszínére, a Gyömrői úti Hit Parkba. Hát, Bencének igaza volt, sokezren voltak, de amíg az ember nem tud megfinanszírozni az otthonában egy magánkoncertet, addig ezt el kell szenvedni. Na jó, azért nem volt akkora szenvedés.

Szózene, avagy dalliteráció – így jellemezte művészetét Pajor Tamás, aki úgy zsonglőrködik a szavakkal, mint a cirkuszi mutatványos a labdákkal. Már ha mondhatok ilyen prózai hasonlatot. A koncert egy kis múltidézéssel kezdődött, amikor az Amen még ilyen volt:

Aztán ilyen:

Mígnem ilyen:

Pajor Tamás egyszerűen zseni, és azon gondolkodtam, hogy vajon miért kellett huszonöt év ahhoz, hogy erre végre szélesebb körben is ráismerjenek, hogy túllépjenek azon a tényen, hogy nem drogos punkzenészként halt meg fiatalon, és megbocsássák, hogy hívővé vált, s hogy ezt a pálfordulást nem rejtette véka alá.

A koncerten fellépett a Saul fia főszereplőjeként köztudatba robbant Röhrig Géza, aki A próféta című szerzeményét énekelte el; szintén vendégként érkezett a színpadra Takáts Tamás, aki a Szél repítsen című számmal nyűgözte le a közönséget.

Röhrig Géza

Röhrig Géza énekel – forrás: atv.hu

Sok remek dal, a dalok között versek, poénok hangoztak el, szóval, tömeg ide vagy oda, jól szórakoztunk.

Ismerem a dörgést, de mikor lesz itt villám,

pedig nem a közértfokú magyarról tartanak itt nyilván.

Persze nem vagyok Rambo, se Marlon Brando, csak olykor egy kis budapesti gyarló mandró

De itt sütöm ki a szóját, a szóját a szójátékokat

A nemjóját e jó játékokat!

Hű, majdnem elfelejtettem: a belépőjegy úgy volt, hogy a Fénykor című lemez szűkített változatát lehetett megvenni, ahhoz járt a tiszteletjegy. Szóval, ötünknek öt cédét vettünk, holott megvan az eredeti, nem szűkített is. Úgyhogy most első körben kisorsolok ezekből hármat, hogy aki nem tudja még, mi is az a dalliteráció, hát megismerje, aki pedig tudja, hallgathassa sokat.

Tehát: a sorsoláson részt vesz, aki alább kommentben jelzi, hogy szeretné a cédét. Kedden, szerdán és csütörtök este sorsolok.

Nos, szeretnétek?

 

 

UPDATE!!

  1. nyertes: Varga Renáta
  2. nyertes:  Kolonics Viktória
  3. nyertes: Kercza Virág – írd meg a címedet e-mailben, kérlek! (praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com

Nemzetek fánkjai

Ha a fánk eredetét szeretnénk felkutatni, egészen az ókori Egyiptomig jutunk vissza: II. Ramszesz, egyiptomi fáraó (Kr.e. 1290 – 1224) sírjának domborművén már látható afféle „fritőz”, amelyben két rabszolga csiga alakú süteményeket készít.

Ha hazai vonatkozásokat keresünk, azt találjuk, hogy nem hiányzott a zsírban sült édes tészta Mátyás király asztaláról, felesége, Beatrix honosította meg nálunk, aki vélhetően az itáliai karneválokon ismerkedett meg a finomsággal. Egyes források szerint ugyanakkor széles körben csupán a 19. században terjedt el hazánkban, méghozzá a Dunántúlról indulva vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként fánk kerüljön az asztalra.

A mi fánkunk

A mi fánkunk

Itt találod az én szalagos fánk receptemet lépésről lépésre.

Másik legenda alapján egy néhai osztrák pék, bizonyos Krapfen özvegyének köszönhető a tészta nálunk is népszerű formája. A férj halála után az asszony vette át az üzletet; egy napon, amikor a kenyér nem készült el a szokott időre, s a sorban álló vevők már egyre cifrább megjegyzéseket tettek, a dühös pékné egy darab tésztát hozzá akart vágni valakihez. Nem jól célzott, és a kenyértészta a forró zsírral teli lábasba pottyant, ahol illatozva aranysárgára sült… Igaz-e a történet vagy sem, nem tudjuk, az viszont tény, hogy a bécsiek a fánkot Krapfennek nevezik.

Beignet

Beignet

A franciák szintén egy asszonynak köszönhetik a beignet[binyé]-jüket, egészen pontosan Marie Antoinette-nek, aki egy álarcosbálban kóstolta először, és azonnal kötelezte udvari cukrászát a zsírban sült édesség bevezetésére. Ez a fánk annyiban tér el a miénktől, hogy a tésztát nem kerekre szaggatják, hanem késsel négyszögletesre vágják.

Churros

Churros

 

Aztán itt van a spanyol churros, amelynek a masszáját nyomózsákból, csillagcsövön keresztül ejtik a forró olajba, vagy a görögök loukoumades-e, amely golyóként sül meg.

loukoumades

Loukoumades

Nem feledkezhetünk meg az amerikai donut-ról sem, persze, ezt már praktikusan (és jóval egészségesebben, persze) fánksütő formában, a sütőben sütik. Állítólag a legnagyobb fánkfogyasztók a kanadaiak, akik természetesen juharsziruppal öntik nyakon.

Donut

Donut

A cseh tarkedli vagy talkedli szintén formában sül, tésztája kissé lágyabb, mint a mi fánkunké, a kész sütemény állaga valahol a fánk és a palacsinta között határozható meg. A szlovákok siskát esznek, a szlovének krofit, kárpátalján biljázst, a székelyeknél pánkót, Horvátországban fritulát, Hollandiában oliebollent, Izraelben szufganiot-ot – és igen, ez mind-mind a fánkot takarja.

Minden napra valami jót!

Ma bloggeri minőségemben voltam hivatalos egy helyi eseményre: Vonyarcvashegyen, a Bock Bisztró Balaton adott otthont a Balatoni Gasztrotérkép bemutatójának, ahol a gasztrotérképen szereplő éttermek, borászatok is képviselték magukat, egészen pontosan kóstoltattak bennünket.

Vicces, hogy mint vendéget hívtak, mégis, az egyik kiállítónál – ez pedig a Télikert bisztró – találkoztam a saját sütimmel. Persze, tudtam, hogy ott lesz, hiszen tőlem rendelték, de mégis, furcsa érzés volt. Próbáltam objektíven szemlélni, és nem tudtam eldönteni, hogy sikerült-e (objektívnak lennem), vagy tényleg elfogult vagyok.

Jól néz ki a süti, na.

Mille flódniAz a neve, hogy mille flódni, ugyanis a mille feuille és a flódni keresztezéséből született, a Télikert tulajdonosa, Bezerics Dani volt az ötletgazda, én pedig a megalkotó. A lapok ropogós leveles tésztából vannak, a töltelék pedig könnyű, habos almás, diós, mákos krém, valamint szilvalekvár. Kicsit tartottam tőle, hogy hasonlítani fog a divatbemutatók haute couture ruháira, amelyek ugyan jól néznek ki, de gyakorlatilag hordhatatlanok, de a félelmem alaptalannak bizonyult, a mille flódni egyre kedveltebb a vendégek körében, ezért mi, büszke szülei ma össze is álltunk egy közös képre.

a1Vannak néhányan, akik a munkámban inspirálnak. Akik akarják az újat, noszogatnak, rugdosnak, ötleteket adnak, ki így, ki úgy. És elgondolkodtam azon, hogy valójában lehet a könnyebb utat választani: lehet nemet mondani az újításra, lehet a járt úton maradni, újra és újra megsütni azt a közel száz receptet, ami már rendelkezésemre áll, amit sokszorosan kipróbáltunk, és amit hozni tudunk jó minőségben.

De én nem ilyen vagyok. Valamiért szeretem a nehezebb utat választani, szeretek újítani, szeretem elfogadni a kihívásokat, még akkor is, ha később fogom a fejem miatta, amikor órákat töltök el azzal, hogy az a bizonyos feladat sikerüljön, hogy hát kellett ez nekem?! Hiszen menne a munka ezek nélkül is.

Menne, igaz. Aztán beleszürkülnénk a megszokásba, unalmassá válna az egész, és ha mi megunjuk, megunják a vendégek is, az egész elveszíti az ízét, kihal belőle a szív, a lélek, a szellem.

Hát ezért ne dőljünk be automatikusan a kisebb ellenállás felé haladás elvének! Az segíthet életben maradni – ha épp ez a cél -, de az előrehaladást nem szolgálja. Ahhoz, hogy a munkánk, tevékenységünk kitűnjön az átlagból, átlagon felülit kell hozzátenni – erőfeszítést, időt, kitartást, szívet, pénzt, mikor mit.

Ne féljünk kifizetni az árat.

 

Mi ez a Minden napra valami jót????

Minden napra valami jót!

Ma sátrat vertünk az étkezőben, és az asztal alatt vacsoráztunk*. Korlátozott létszámban, mert családunk feje épp nem volt itthon, amikor pedig Bálint fiamnak (18) felvázoltam, mi lesz a program, csak annyit mondott: “najóvan”, és elvonult a szobájába. Tulajdonképpen nem volt ez olyan nagy baj, mert magasak is vagyunk, én viszonylag széles is, így hárman épp elfértünk. Úgy-ahogy.

a1

Az élet nem attól lesz jó, ha mindig minden élére vasalt, patent rendben van, ha a gyerek csak ötösöket hoz, és járatjuk még három különórára. Az élmények, a közös nevetések számítanak, és ha ehhez az kell, hogy felrúgjuk a megszokott formaságokat, hát tegyük meg.

Mi baj történhet?

 

Mi ez a Minden napra valamit jót?

 

*Bocs Nonó, leszereltük a partiégődet, kellett a piknikhez, de visszatesszük a szobádba, mire megjössz…

Mákos kölespuding citromhabbal

Bár személyesen nem vagyok érintett, rendkívül sok ismerősöm érzékeny valamelyik tápanyagra, vagy épp cukorbeteg. Ez is indított arra anno, hogy a kávézókban kapható süteményeim között legyenek olyanok, amelyek számukra is fogyaszthatóak. Persze, mindig hangsúlyozom, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére az üzemem nem gluténmentes, a levegőben száll a glutén, az biztos, meg aztán tejjel is dolgozunk, tehát akit ezeknek az anyagoknak a minimális jelenléte is már megbetegíthet, annak sajnos nem jelentenek megoldást az én mentes-desszertjeim.

De tudom, hogy sokaknak igen. Most egy új finomságot mutatok meg, bár az elkészítése egy kicsit sokáig tart – persze, én 24 darabot készítettem, ha csak 6 kell, az nem olyan vészes -, de igazi villantós, finom süti.

a1A receptet kedves barátnőm, Hadarik Rita inspirálta; könyvében, az Egészséges ínyencfalatokban szerepel hasonló, mákba forgatott kölespuding, csak azt alma alapra helyezte, és narancssziruppal öntötte le, én pedig citromhabbal töltöttem meg. Ez az új glutén-, laktóz- és cukormentes receptem. GLC zéró. Ez lesz a csoport neve.

a2Hozzávalók 6 db-hoz:

20 dkg köles

8 dl laktózmentes tej

7 dkg nyírfacukor

darált mák a “bundázáshoz”

A krémhez:

4 citrom leve és héja

2 tojás

5 dkg nyírfacukor

5 dkg laktózmentes vaj

2 dl laktózmentes tejszín

  1. Először is megfőzzük a kölest. Engedjünk rá vizet, és mossuk át alaposan, addig, amíg tiszta víz nem jön le róla. Ekkor hagyjunk rajta annyit, amennyi épp ellepi, és kezdjük főzni. Amikor a vizet már szinte teljesen beszívta, akkor öntsük rá a tejet. Főzzük meg a kölest, a végén édesítsük a nyírfacukorral, és hagyjuk kihűlni.
  2. Közben főzzük meg a krémet: gőz fölött, folyamatos kevergetés mellett főzzük sűrűre a citromlevet, a nyírfacukrot és a tojásokat, reszeljük bele a citromok héját is. Amikor a krém sűrű, vegyük le a gőzről, keverjük bele a vajat. Ezt is hagyjuk kihűlni.
  3. Válasszunk ki 6 egyforma poharat, tálkát, muffinformát, mindegy: béleljük ki folpackkal. Osszuk el a kölest a formákba úgy, hogy annyi maradjon, amennyivel a töltés után még befedjük a krémet. A közepébe kiskanállal vájjunk lyukat.

a1

4. Forgassuk a kihűlt citromkrémbe a felvert tejszínhabot, és ezzel a krémmel töltsük be a kölespudingot.a2

5. A maradék kölessel fedjük be a krémet, ez lesz a talp.a4

6. Hagyjuk kicsit dermedni a pudingokat, majd fordítsuk ki a pohárból.a57. Szedjük le róluk a folpackot.

a6

8. Hempergessük meg a mákban.a7

Alaposan.a8

9. Díszíthetjük maradék citromkrémmel, citromszelettel. a9

a1

Minden napra valami jót!

Hat fiókunk van a cipők számára. Mindenkinek egy, felülről lefelé születési sorrendben.

Naná, hogy kevés.

De most télen amúgy sem lehet egyből a fiókokba rakni az éppen használt cipőket, hiszen azoknak előbb meg kell száradniuk. Így aztán az étkező-konyha (mert ide érkezik, aki belép) egy bizonyos pontján állandóan cipők hevernek, létszámunkból adódóan eléggé tetemes mennyiség.

Ma érkezett el az idő, hogy orvosoljam a problémát, méghozzá 3000 forint befektetésével. A képen látható kis cipőspolc pont ennyibe kerül jelenleg a Jysk-ben, összeszerelése tíz perc, és hat pár cipő szépen elfér rajta, még úgy is, hogy  abból három 46-os.

a1Az elhúzódó problémáknak néha egészen egyszerű megoldásuk van. Sokszor csak annyi az egész, hogy az ember véget vet a halogatásnak, és lép.

Minden napra valami jót!

Ma úgy alakult, hogy kevesebb munka várt, ezért szinte teljesen szabaddá váltam. Így aztán nagyobbik lányommal, Nórival meglátogattuk kedvenc zalaegerszegi kávézónkat, a Kávélabort.a1Szeretem a jó kávét, de mindig eszembe jut a törökök híres mondása: “az ember lelke nem kávéra, s nem is kávéházra vágyik; az ember barátra vágyik – a kávé csupán ürügy.”

Mennyire fontos eleme a napotoknak a kávé?

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!