Praktikák sok gyerekhez

Kacsasütő - te mit készítenél benne?

Fazekas ismerősömtől kaptam ezt a kacsasütőt azzal a kéréssel, hogy próbáljam ki, mire alkalmas még kacsa sütésén kívül. Hogy például, lehetne-e benne valamilyen sütit készíteni? Ilyen:

fotó 1(9) És ha leveszem a tetejét:

fotó 2(11)

Figyelemmel kell lenni arra, hogy

1. a tálat nem kell beáztatni;

2. nem szabad egyből forró sütőbe tenni.

 

Szóval, vannak ötleteitek?

Ha nem itt szeretnél kommentelni, gyere a Facebookra!

 

Szeptember 1., és a mi családi hagyományunk

Nincs túl sok saját tradíciónk, de ehhez ragaszkodunk: akik több éve olvasnak, tudják, hogy minden szeptemberben, az első iskolai napon lefényképezzük a gyerekeket indulás előtt.  Kicsit szomorúan konstatáltuk ma, hogy valószínűleg ez az utolsó teljes kép, hiszen a legnagyobb jövőre már nem itt kezdi az iskolaévet. Szép lassan elfogynak majd az iskolásaink, a végén marad Bogyó egyedül.

Ilyen zimankós iskolakezdésünk nem sok volt, kiderül a gyerekek ruházatából is. Íme a képek, 2008-tól mostanáig.

fotó 1(8)

 

fotó 2(10)

fotó 3(7)

Ezek voltak az ideiek, és akkor visszafelé haladva az időben:

kisszept2

kisszept2d

2013.

szept3
2012
2011.
2010.
2009.
2008.

Ki találta fel a mosogatógépet?

Sokan gondolják úgy, hogy a mosogatógépet biztosan férfi találta fel csak azért, hogy véletlenül se maradjon rá ez a feladat. Nos, akik így vélekednek, ezzel együtt azt is feltételezik, hogy ez a háztartási gép emancipált világunkban él csupán, amelyben már valóban előfordul, hogy a férfi is mosogat.
Hát nem. Ahogy többek között az autók ablaktörlő lapátjait, a körfűrészt, a golyóálló mellényt, vagy például a folyékony hibajavítót, a mosogatógépet is egy hölgy, bizonyos Josephine Cochrane találta fel.
Pontosabban, az övé volt az első kereskedelmileg sikeres találmány – ugyanis 1850-ben és 1865-ben két férfi is szabadalmaztatott egy-egy gépet, de ezek nem terjedtek el a háztartásokban.

a75

Josephine Cochrane és találmánya.

Bár Josephine jó darabig nem szorult rá, hogy mosogasson, a tehetős ohiói asszony férjével meglehetősen nagy társasági életet élt. A drága porcelánok viszont nagyobb számban törtek, mint hogy azt Josephine még békésen elviselte volna; úgy gondolta, a cselédek helyett inkább majd ő maga mossa a tálakat, de ez a monoton munka nem volt számára testhezálló. Úgy tűnik, a mosogatás jól hat a gondolkodásra, Agatha Christie például – bevallása szerint – mindig aközben találta ki a gyilkosságokat, Josephine fejéből viszont a mosogatógép ötlete pattant ki. Állítólag visszavonult házi könyvtárába, és fél óra múlva már ötlettel a fejében bukkant elő. Tervezni kezdte a henger alakú gépet, amiben magas nyomású vízsugarak mossák el a lerögzített kényes holmit. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy üzleti szempontból is jól járhat a masinával, sokáig csak maga, illetve ismerősi köre használta. Azonban férje halála után komoly adósságokba került, és ez a helyzet arra ösztönözte, hogy létrehozza gépe sikeres modelljét, melyet 1886-ban szabadalmaztatott is, s amely az 1893-as chicagói Világkiállításon első díjat nyert. A gépet eleinte nem háztartásokban, hanem éttermek konyháiban használták; az igazi sikert, amely az 1950-es évektől kezdődött el, s napjainkig is tart, Josephine már nem érhette meg, 1913-ban, 74 éves korában meghalt. Bár sosem lett irgalmatlanul gazdag, találmánya kényelmes életet biztosított mind az ő, mind cége alkalmazottai számára. A cége egyébként 1926-ban beolvadt a Hobart vállalatba, amely híres volt jól tervezett készülékeiről. A cég később leányvállalata nevét KitchenAid-re változtatta…

a75

Egy korai példány.

Ha a mosogatógépről szólunk, meg kell emlékeznünk még Dr. Simon Józsefné sz. Csicsmanczay Emíliáról, aki az 1900-as évek elején benyújtotta saját szabadalmát. Soraiból kiderül, hogy szintén nem rajongott ezért a tevékenységért: “A manap szokásos mosogatás, nem is említve azt, hogy meglehetősen piszkos és undorító, egyúttal hosszadalmas és kényelmetlen dolog is. Az edények egymás után legtöbbnyire azon egy zavaros és zsíros vízben egy már többször használt ronggyal dörzsöltetnek és mosatnak le. Ez magában eléggé piszkos és undorító eljárás. Ezután egy úgynevezett öblögető eljárásnak vettetnek alá, valamivel tisztább, de még mindig egy és ugyanazon közös vízben. Erre az edényeknek és evőeszközöknek szerteszét az asztalon, lócákon való leborogatása következik. Aminek viszont az az eredménye, hogy mindenfelé víz és piszok támad a konyhában úgy, hogy erre a konyhának magának fölmosása és újra tisztogatása válik szükségessé. Csak egy kissé nagyobb tömegű mosogatásnál a cselédnek egész délutánja mosogatásba vész, ami legtöbb helyen házi pörpatvaroknak okozója.” Az általa javasolt berendezés és eljárás szerint “minden lemosandó edény mindig más, friss, tiszta, forró vízben mosatik le, nem piszkos ronggyal, hanem szőrpamacsokkal, amelyeken keresztül folyton-folyvást friss, tiszta víz ömlik az edényekre, tisztítván szüntelenül nem csak az edényt, hanem magát a mosogató szőrpamacsot is.”

a75
A ma ismeretes mosogatógépekkel összehasonlítva talán megmosolyogtató berendezés a maga korában jó szolgálatot tehetett. Azonban nagy előnye volt, hogy elromlani szinte nem is tudott, az üzemeltetése pedig semmibe sem került.

Könyvajánló: Egészséges ínyencfalatok

Hadarik Ritát néhány éve ismerem személyesen, szenvedélyes szívember. Amit csinál, azt teljes odaadással teszi, legyen ez a weboldala, a Krisztával közösen vezetett éttermük, bármi.

Most éppen a könyvét szeretném bemutatni nektek.

a75

Amint az sajnos nyilvánvaló, a liszt – elsősorban a glutén – egyre több ember számára vált nélkülözendő alapanyaggá, mert különböző tüneteket, betegségeket okoz. Rita és Kriszta étterme, a Köles lisztérzékenyek számára is biztonsággal fogyasztható, reform szemléletben készült ételeket kínál. Teszteltem levestől a desszertig, ízletes, nagyon finom fogásokat kínálnak. Rita főz, így a szakácskönyv nem árul zsákbamacskát: az ételbár vendégei már valamennyit kóstolhatták.

A kötetben kenyerek, levesek, főzelékek, húsételek, köretek, desszertek receptjei egyaránt helyet kaptak, a felhozatal változatos, mindenki találhat magának kedvére valót – és nemcsak a lisztérzékenyek. Én a süteményekből tallóztam már, a választást megkönnyíti, hogy a receptek mellett fotók is találhatóak. A listámon szerepel a citromkrémes, mákos torta, a túrós pitetorta, az olívaolajos csokoládékocka, a csokikrémes kölescsók…és még sorolhatnám. A könyv a T.bálint kiadó gondozásában jelent meg szép kivitelben, ITT megrendelhető.

Aki életmódváltásban gondolkodik, akár megelőzés, akár kialakult betegség kezelése céljából, vagy aki szeretné izgalmasabbá, változatosabbá tenni táplálkozását, ne hagyja ki ezt a könyvet. Nem fog csalódni.

Függöny fel!

Kicsit büszke vagyok rá, hogy tizenöt éve mint helyi újságíró, tanúja lehettem a Keszthelyi Nyári Játékok című fergeteges színházi produkció megszületésének. Emlékszem, Puskás Tamással és Básti Julival beszélgettem arról, hogy mik a szándékaik, tiszteltem a bátorságukat, hogy ilyen nagyszabású tervet szövögetnek: azt, hogy a kastély parkjában színpadot állítanak fel, és ott esténként egy hónapon át különböző darabokat adnak elő. Volt olyan nyár, hogy valami 6-7 darab futott műsoron.

Szóval, Puskás Tamás és felesége, Básti Juli megálmodott valamit, ami működik. 15 éve megy már, egészen hihetetlen. Nekünk, keszthelyieknek ez nagy dolog, mert sajnos itt valahogy mindig olyan nehezen jön össze, ami egyáltalán összejön. Egy soványka szezon van csupán, amit még mindig nem sikerült semmilyen attrakcióval meghosszabbítani, Hévíz közelségét nem tudjuk kiaknázni, így aztán marad negyven nap, amire a helyi vállalkozók zöme bazíroz. Hogy majd a szezonban, akkor jó lesz.

Nos, a Keszthelyi Nyári Játékok talán a szezon legnívósabb programsorozata, idén ugyan csak két darabbal ment; én az egyiket láttam, és elmondhatom, ilyen jól régen szórakoztam. A Puskás Tamás rendezésében színpadra állított Függöny fel! Michael Frayn műve, aki állítólag újságíróként jött rá valami unalmas színházi előadás közben, hogy a színház sokkal viccesebb hátulról, mint elölről. Mindjárt mondom, hogy is van ez, mindenesetre Frayn állítólag hamar összerakta a darabot, ami még abban az évben az év kasszasikere lett, valamikor a nyolcvanas évek elején Londonban.

a75

Pokorny Lia mint Dotty, a korosodó díva, aki épp egy házvezetőnőt alakít

Az első felvonásban egy színházi főpróbán találjuk magunkat: kiderül, hogy már 24 óra sincs vissza  a premierig, és mindenki bizonytalan, van, aki csak a szöveget nem tudja, más az egész darabot nem érti. Azt is megtudjuk, hogy a premier után a társulat turnéra indul, hónapokra, mindenki feszült, de együttműködő.

a75

A díszlet elölről

Szünetben aztán fordul a díszlet: a néző a színfalak mögött találja magát, és az egyszer már látott darabot most csak hallja, ugyanakkor végignézi az épp nem szereplő színészek csatározását, az egyik féltékenységi rohamában le akarja csákányozni a másikat, az alkoholista elől rejtegetik a whiskyt, az ájulóst folyton felmossák, és közben persze csendben vannak, hogy a színpadra semmi ne hallatsszon ki.

a75

A “színfalak mögött”

Ha a második felvonáson még nem nevetett a néző visítva, a harmadiknál már nincs mit tenni. A díszletet visszafordították, a turné utolsó előadását látjuk: mindenki kilúgozva, fáradtan, a konfliktusok végletekig éleződtek, érezni lehet, hogy a katasztrófa, mint valami gyorsvonat, úgy közeleg. Semmi sem jön össze. Nem azt a kelléket viszi be, nem azon az ajtón át érkezik, nem az jön, akinek kellene, és a kínos helyzetekben megcsillanó lelemény jól meggyötri a rekeszizmokat. Hiszen egyszer láttuk, egyszer hallottuk az eredeti előadást, így nagyjából tudjuk, hol, minek kellene történnie – de ebben a felvonásban minden másképp van.

Rendkívül feszes darab, másodpercnyi pontossággal kell érkezni, kimenni, kinyitni, becsapni, és megy. Minden klassz, és erről kiváló gárda gondoskodik: Pokorny Lia, Schmied Zoltán, Szemenyei János, Ágoston Katalin, Szilágyi Csenge, Botos Éva, Vári-Kovács Péter és Papp János.

Palacsintatorta

Mi a teendő, ha a vendégünknek épp szülinapja van?

1. Süss 20 palacsintát.

- MENNYIT???
photo(3)

2. Na jó, esetleg elég lesz 15.

photo(1)

3. Rakd egymásra, közbe tölts Nutellát. Ugorj a szülinapos nyakába.

photo(2)

4. Mondd, hogy bocsi, nem volt 14 gyertya, csak ez a 0-ás. Akkor is örülni fog. Mert ezen legalább átfér az ujja, amit sem az 1-esről, sem a 4-esről nem mondhatunk el.

photo(4)

Paleo málnás csokimousse torta

Zajlik az élet. Nyári szünet van, ami azzal jár együtt, hogy megnövekszik nálunk az átmenő forgalom: a gyerekeim jönnek-mennek, rokonok, barátok úgyszintén, és miközben viszonylag komoly vendégjárást élünk meg, én minimum napi nyolc órát dolgozom az üzemben.

Ne is kérdezzétek.

Fáradtan.

Mindennek tetejébe Zsófi pár napja úgy beütötte a térdét, hogy a lábát combközéptől bokáig gipszsínnel látták el; zúzódás történt. Viszont a napokban próbáltunk ki egy olyan készítményt, amely a szervezet regenerálódását is gyorsítja – és hát most nem tudom, hogy ennek köszönhetően-e, de tény, hogy négy nappal a baleset után a gipszet levettük, és Zsófi lába alig fáj.

a75

Na most, én közben folyamatosan dolgozom, ritkán kerülök gép elé, ha mégis, hát próbálok gyorsan valami bejegyzést produkálni; mivel a Facebookon többen is jelezték, hogy szívesen vennék a paleo csokimousse torta receptjét, úgy döntöttem, közzéteszem.

De annak nagyon örülnék, hogy ha azok, akik elkészítik, pláne árulják, írnának róla valamit.

paleo mousse

Hozzávalók a tésztához:

3 tojás

2 ek nyírfacukor

15 dkg mandulaliszt/darált mandula

2 dkg kakaópor

1 kk szódabikarbóna

 

A mousse-hoz:

5 dkg nyírfacukor

5 dkg víz

5 dkg kókuszzsír

5 dkg kakaópor

2 tojás

1 ek nyírfacukor

4 dl cocomas (kókusztejszín, ami habbá verhető)

1 cs Zselatin fix

 

Továbbá:

kb. 15 dkg málna, 12 szem a díszítéshez

 

1. Elkészítjük a tésztát: először is kiválasztjuk a megfelelő (26 centi átmérőjű) kapcsos tortaformát, és kibéleljük sütőpapírral.  A sütőt előmelegítjük 180 fokosra.

2. A tojásokat és a nyírfacukrot gépi habverővel 3-4 perc alatt nagyon felhabosítjuk. Hozzáadjuk a mandulalisztet, a kakaóport és a szódabikarbónát, de ezt már inkább csak gumilapáttal keverjük el, hogy a hab ne törjön össze. A masszát a formába öntjük, és kb. 15 perc alatt megsütjük.

3. Amikor az alap kihűlt, körbevesszük tortagyűrűvel, és kirakjuk málnával.

4. Jöhet a mousse: ehhez először paleo csokit készítünk. 5 dkg forró vízben feloldunk 5 dkg nyírfacukrot, beletesszük az 5 dkg kókuszzsírt és a kakaóport, és gépi habverővel sűrűre keverjük.

A két tojást szétválasztjuk: a sárgákat az evőkanál nyírfacukorral habosra keverjük.  A tojásfehérjéket kemény habbá verjük. A 4 dl jól lehűtött  cocomast a Zselatin fixszel szintén.

És akkor most a csokihoz keverjük a sárgákat, a fehérjét, majd a kókuszhabot is. Az előkészített alapra öntjük, és hűtőben dermesztjük.

5. Amikor megdermedt a hab, málnával díszítjük a tortát.

 

Hát ennyi.

 

Csókaszív

Párbeszéd Bence és köztem:

- Anya, mi az a tányérodon?a75

- Articsókaszív.

- Csókaszív…???

- ARTIcsókaszív.

- Hű, már megijedtem. Na, gondoltam, mi jöhet még, karvalyláb???

Bajor Imre és én

Hogy ki volt ő, az ma minden hírportálon elolvasható. Meghalt. Amint azt néhány hónappal ezelőtt már hallani lehetett: agydaganata miatt menthetetlen volt. Nem is akarok semmi különöset sem írni életével, halálával kapcsolatban, csak megosztom veletek azt az emlékemet, ami maradt nekem róla.

a75

Amint arról régebben meséltem, 11 éve, amikor a Bálint György Újságíró Akadémia hallgatója voltam, szakdolgozatom témájául a Heti Hetest választottam. Hónapokon keresztül minden héten eljártam a felvételekre, beszélgettem a műsor készítőivel, a szereplőkkel. Előfordult, hogy felvétel után engem is hívtak, csatlakozzam a csapathoz a közeli bárban, és hát bevallom, nekem, a vidéki kis újságírónak jó érzés volt Hernádi Judit, Bajor Imre, Kern András és Ónodi Gyuri társaságában kólázni. Mert én csak azt ittam, mivel Zsófival, a negyedikkel voltam terhes éppen.
- Tényleg igaz az, hogy magácskának három gyereke van? – fordult hozzám egyszer csak Bajor Imre, mire én biztosítottam afelől, hogy igaz, sőt, most jön a negyedik, akivel kapcsolatban az orvos éppen előző nap közölte, hogy lehet, hogy ikrek. Ezzel a válaszommal néhány percre elhallgattattam a népszerű művészt.

Aztán itt, ebben a bárban készítettem vele az alábbi interjút. Nem az első whisky-je után. Hát ennyi.

 

 

Bajor Imre

Mindig a középpontban

 

Bajor Imre szinte folyamatosan sziporkázik. A felvételek előtt, alatt és után is. Egy-egy viccel feloldja a kialakuló feszültségeket, és aztán mindenkit biztosít a szeretetéről. Igazi szívember: sokat ad, de sokat is vár.

Dupla Ballantines jéggel. Míg a bár szomszéd asztalánál Hernádi Judit, Kern András, Ónodi György és György Kriszta lazítanak egy kicsit a felvétel után, Bajor Imre rám szakít némi időt, hogy egy whisky mellett megbeszéljük, mit is gondol ő erről a műsorról.

-         Hol az Ön helye ebben az asztaltársaságban?

-         Én minden asztaltársaságban abszolút főhelyen voltam, vagy ha úgy tetszik, azért jöttek össze azok az asztaltársaságok, mert én ott voltam. Ugyanakkor hajlandó vagyok a trónt megosztani, de csak azokkal, akiket szeretek, és akik a barátaim. Mindig pontosan tudom, mi az, amit tőlem várnak, és mi az, amit a többiektől, és ennek igyekszem megfelelni. Tehát még egyszer mondom, hatalommegosztásra hajlandó vagyok, de fenntartom, hogy nagyon fontos az, amit én képviselek az asztaltársaságban.

-         Itt mit képvisel?

-         Az embereket. Ha a lehető legnagyobb százalékban képviselem az embereket, akkor nagyon fontos helyen vagyok. Ha csak kis százalékban képviselem őket, akkor nem vagyok fontos helyen.

-         Úgy érti, hogy a véleményével képviseli az embereket?

-         Nem. Úgy értem, hogy azzal, ami én vagyok. A legótvarosabb kétmondatos viccben iszonyatosan sok vélemény van. Mert az mondja, aki mondja. Azt szokták mondani, hogy akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. És ez nagyon fontos.

-         Célja az, hogy mindenkinek tetsszen, mindenkinek megfeleljen?

-         Ilyen célom nincs. De mivel nincs, ezt megérzik az emberek, és politikai hovatartozástól függetlenül azt mondják, ez egy jó fej. Én nem akarok hatalmat, nem akarok pozíciót. Én a világon semmit nem akarok, csak annyit, hogy ha bemegyek a bárba, ott azt mondják, hogy téged szeretünk, mert te egy jó EMBER vagy. Azt hiszem, hogy a fő cél embernek maradni. És hogy ha még azt az embert szeretik is, mert valamit tud, mert kvalitásos, mert rendben vannak a képességei, mert sokat tud nyújtani az embereknek, akkor volt értelme az életnek. Most persze nem a Heti Hetesről beszélek, hiszen én színész vagyok, ez csak egy mellékvágány nálam.

-         Azért elég fontos mellékvágány, nem?

-         De, igaza van. Mellékvágányként fontos. Viszont egy dolgot tudomásul kell venni: én, amikor ide jöttem a Heti Hetesbe, magyar viszonyok között nagy sztár voltam. Engem nem kellett „megcsinálni”, nem ez a műsor, hanem a szakmám tett népszerűvé. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember legyen tisztában azzal, honnan jött, mit csinált, mi az, amit ő tett, és mi az, amit nem magának köszönhet. Én a magam részéről sem rokona, sem ismerőse nem vagyok – és nem is voltam – senkinek.

-         Kivel van baráti kapcsolatban a szereplők közül?

-         Mindenkivel, különben nem jöttem volna ide. Vannak újkeletű és régi barátságok egyaránt. A régiek közé tartozik a Farkasházy Tivadarral való kapcsolatom, akivel körülbelül harminc éve csináljuk a rádiókabarét. Verebes az életem meghatározó személyisége, legalább húsz színdarabban rendezett. Hernádi Judit gyermekkori jó barátom. Olyan kapcsolatban vagyunk, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. A Havas az újkeletű barátságok közé tartozik. Nem is tudom… Kihagytam valakit?

-         Gálvölgyi Jánost.

-         Hát az meg ezen a pályán nagyon ritka: mi ketten abszolút egy karakteren vagyunk, és ha én játszom azt a szerepet és nem ő, akkor ő százezrektől, millióktól eshet el. Ennek ellenére őszintén, nagyon szeretjük egymást és összejárunk.

-         Nagyon sokan kipróbálták már magukat ebben a műsorban, és egy-két kivételtől eltekintve nem volt igazán sikerük. Ön szerint miért?

-         Vannak közöttük olyanok, az ország kimagaslóan legjobb színészei, kiváló művészek – mint például Haumann Péter, Garas Dezső, Bodrogi Gyuszi -, akiknek ehhez a műfajhoz kevésbé van érzékük. Nem tudnak olyan hirtelen reagálni. De ők az első, vagy a második próbálkozás után felálltak, és azt mondták: nem jönnek többet, kész. És ezért is nagyon lehet őket tisztelni. De vannak olyanok, akik ezt nem voltak hajlandók beismerni; őket mi nem fogadtuk be.

-         Sokat készül a felvételekre?

-         Amikor elindulok otthonról a stúdióba, az autóban van egy órám, hogy átolvassam a híreket. Ennyi. Ez egy improvizatív műfaj, szerintem nem kell rá különösebben készülni. Nekem legalábbis.

-         Ön szerint miért nem tudtak fennmaradni a Heti Heteshez hasonló próbálkozások, és mitől sikeres ez a műsor?

-         Ez egy kis ország. És ennek a kis országnak nincs szüksége ennyi álsztárra. Nagyon kevesen vannak azok, akiknek képességei vannak, szórakoztatni is tudnak, és még érdekesek is. Nem fér bele több.

-         Ön szerint meddig lesz életképes ez a műsor?

-         Hogy egy politikai talk show-nak vagy kabarénak meddig van létjogosultsága, azt nem lehet tudni. Én annak idején úgy jártam színházba, hogy ha a Ruttkai Éva és a Latinovits Zoltán játszotta a Rómeó és Júliát, akkor kértem jegyet, ha a Stollwechster Angéla és a Hukli Géza, akkor meg nem. A közönség mindig nevekre, személyiségekre, egyéniségekre kapcsolja be a televíziót, nem fog megváltozni. Ezeket a tiszavirág életű sztárocskákat azért sajnálom nagyon, mert egy nagy átdobás, ami velük történik. A kereskedelmi televíziók számára ők olyanok, mint egy-egy citrom. Kifacsarják, limonádé lesz belőle, aztán eldobják. És szegény kezdheti onnan, ahonnan indult, mondjuk, visszamehet Ózdra, pamutgyári munkásnak. Tehát azt hiszem, a Heti Hetes addig lesz sikeres, amíg mi érdekesek vagyunk a közönségnek.

Van ilyen is

Meg néha aztán olyan is egy cukrász élete, hogy megrohanják a helyen, ahova viszi a sütit, hogy tényleg ezeket te sütöd, imádjuk, és valaki kezet csókol.

Olyankor könnyebb elfelejteni, hogy pár órával előbb katasztrófa történt az üzemben…

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!