Praktikák sok gyerekhez

Bálint és az előrehozott érettségi - avagy ki nevet a végén?

Régóta készültem rá, hogy megírjam ezt az egész történetet, bár volt, aki azt javasolta, várjam meg, amíg a gyerek jövőre mindenből leérettségizik, hátha baj lesz, de megígértem, hogy beszámolok, és most meg is teszem.

Aki nem olvasta az előzményeket, ITT és ITT megteheti; összefoglalva a lényeg annyi, hogy 11.-es Bálint fiam decemberben elhatározta, hogy német nyelvből előrehozott érettségit tesz. Nagy meglepetésünkre szaktanára nemcsak hogy nem támogatta, hanem mindenféle akadályokat gördített e nemes cél elérésének útjába. A legnevetségesebb az érzelmi nyomás volt részéről: kijelentette a németes csoport előtt, hogy Bálint nem tagja a kis közösségnek, mert távozni kíván, ezért padtársa is üljön el mellőle, és a júniusi csoportkirándulásra sem mehet velük, mert ilyen gonosz tervet forral. Nem akarta aláírni Bálint kérvényét, aztán az utolsó pillanatban mégis csak mindent el lehetett intézni – mert jogszabály mondja ki, hogy a diáknak ehhez bizony joga van.

Először az osztályozó vizsga következett: egyszerre kellett vizsgázni a 11.-es és a 12.-es anyagból. A gyerek annyit tanult, hogy az egészen elképesztő. Felkészítő tanára, Detti (nem az iskolai szaktanára) teljesen nyugodt volt afelől, hogy Bálint simán veszi az akadályt, mindent tud, amit tudni kell.

a2Az írásbeli osztályozó vizsga hozzáértők szerint kifejezetten a jó szívatós típusú feladatlap volt – amit az iskola egyik tanára állított össze, aki szintén nem híve az előrehozott érettséginek -, a szóbelin pedig olyasmit kértek tőle, amit állítólag nem is lehet: felkészülési idő nélkül, kapásból kellett fordítania magyar szöveget németre. A szaktanára és egy másik német nyelvtanár volt csak a teremben, meg Bálint. Nem cifrázom: a 11.-es anyagra négyest kapott, a 12.-esre hármast.

Összetört.

Bánta az egészet, hogy minek kellett neki ebbe belevágnia, most aztán nézheti a pontjait, pedig ügyvéd akar lenni,  hogyan fog így majd bekerülni a jogra, satöbbi. Vigasztaltuk a férjemmel, mindketten ugyanazt mondtuk neki: óriási dolognak tartjuk, amit tett, hogy ennyi energiát fektetett ebbe az egészbe, én – mondtam neki – lehet, hogy már rég feladtam volna, de te küzdöttél, és teljesen odatetted magad, és ebben az egészben ez a legnagyobb érték. Mindig is voltak olyan tanárok, akik attól érezték jól magukat, ha keresztbe tehettek a diákoknak, ez nem újdonság (ld. Horger Antal), de azt is tudom, hogy az érettségin, ahol nem hárman lesztek a teremben, hanem úgy kábé kilencen, meg fogod nekik mutatni, hogy mit tudsz igazán.

a1Kis epizód még az osztályozó vizsgáról, hogy egy másik fiú, aki pár héttel korábban szerezte meg a felsőfokúját németből, egyest kapott az írásbelijére. EGYEST! Mert mi olyan kemények vagyunk, hogy megmutatjuk.

Vártuk az írásbeli érettségit. Pontosabban, az eredményét. Egy napon aztán odament a szaktanára Bálinthoz, majd közölte vele, hogy kijavította az érettségijét, jó lett. 85 százalékos. Akkor esett le Bálintnak, hogy az nem egyszerűen jó, hanem ötös, és nem is éppen hogy, hanem kényelmesen, mivel 80 százalék felett már jeles az érdemjegy. Az első akadályt tehát sikerrel vette, gőzerővel tanult tovább a szóbelire. Detti, a különtanára mondta nekünk, hogy simán fog menni, ha beszélni kell, Bálintot le sem lehet lőni, úgyhogy ő nem aggódik felőle. A dolog szépsége, hogy a vizsgán pont azt a tételt húzta, amit szeretett volna, és az értékelés során 100 százalékot kapott. Így az érettségije kompletten 88 százalékos, vastagon ötös. Az érettségi elnök a végén külön gratulált neki a tudásáért, a kiejtéséért, és azt mondta, hogy akinek ilyen nyelvérzéke van, az tanuljon nyelveket szorgalmasan.

11269603_965737386821788_2130817098_n

Bence ballagásán, még a szóbeli előtt.

Azért kíváncsi lennék, a szaktanár mit gondolt magában, amikor az elnök külön kiemelte Bálintot… Vajon elgondolkodott-e azon, mi lenne a feladata pedagógusként…? Vagy úgy érzi, abszolút helyesen cselekedett?

Zöldborsóleves

A legfinomabb borsóleves receptje úgy kezdődik, hogy tavasszal vessük el a magokat a kertbe. Napos meleg helyre, ahol nem áll meg a víz, és hogy tudjon a növény kapaszkodni, biztosítsunk számára támrendszert. Ez rá a szakszó, de a kerítés is betölti a feladatot.

Májustól már arathatunk, ha minden jól alakul, és akkor elérkezik a borsós receptek ideje, tobzódhatunk a borsófőzelékben, köreteket, salátákat rakhatunk össze, blansírozva lefagyaszthatjuk, és ha még így is sok marad, adagoljuk zacskókba, és osztogassuk azoknak, akiknek szívesen szereznénk örömet.

Hát én is így jutottam egy kiló finom, zsenge pucolt borsóhoz, mert a kertészkedés még mindig nem megy nekem. Niki hozott a kertjéből. Mondtam egyből, ebből délre olyan borsóleves lesz, hogy csak na!fotó 1(10)

Neki is láttam. Megpucoltam egy fej hagymát, kevés libazsíron üvegesre pirítottam, aztán rádobtam három szál felkarikázott sárgarépát (ezek nem voltak nagyok), egy fehérrépát, nem karikázva, mert csak én szeretem, én szoktam kienni a levesből az összeset; egyébként a főtt zellert is, már amiben van. Egyszer apósom – ő szokott húslevest főzni – a fazekából nagyívű mozdulattal a zellert a kukába akarta hajítani, amikor is én rákiáltottam, hogy: neeeeeee! Értetlenül nézett rám kicsit megszeppenve, mire mondtam neki, hogy hát bocsánat, de én azt nagyon szeretem…

De vissza a leveshez: amikor a répa már puhult kicsit, a borsót is hozzáadtam, és tizenöt perc alatt fedő alatt majdnem puhára pároltam. Aztán megszórtam pirospaprikával, egy teáskanálnyival, mondjuk, elkevertem, aztán meghintettem úgy két evőkanálnyi liszttel is, és egyből felöntöttem vagy két liter vízzel, közben kevergettem szorgalmasan. Sóztam, borsoztam, meg egy szál lestyánt tettem bele, ez magától megterem a kertben, mint valami gyom. Aztán felforrt a leves, és amikor már puhára főtt minden, galuskát szaggattam bele. fotó 4(14)

Nagyon szeretjük a sűrű leveseket, főleg én… Így aztán egy tojást annyi liszttel keverek össze, hogy jó ragacsos tésztává álljon össze, teszek bele sót is, persze, mondjuk egy teáskanálnyit, aztán beleszaggatom a forró levesbe. Ahogy a galuska feljön a leves tetejére, egy perc múlva jó is. Mondjuk, annyiban ki kell tapasztalni, hogy ahogy áll a leves, a galuska szépen megszívja magát. Úgyhogy, ha sok galuska kerül a levesbe, előfordulhat, hogy másnapra egy nagy fazék egytálételt kapunk.

fotó 5(13)Mondjuk, én még úgy is szeretem…

Könyv torta ballagásra

Miközben a két nagyobb gyerekem érettségizik – Nóri mindenből, “rendesen”, Bálint csak németből -, Bence, a hármas számú elballagott az általános iskolából. Vagy -ban. Vagy hogy is kell ezt mondani.

Örömömre a gyermek nem nagyobb testvéreit követi a továbbtanulás terén, hanem a helyi közgazdasági szakközépiskolában folytatja tanulmányait.IMG_3003Az iskola valaha rengeteg gyereket befogadott, aztán úgy tíz éve elkezdték leépíteni a létszámot: a helyi urban legend szerint azért, mert van vevő a patinás – igaz, eléggé lepattant – épületre, és a telekre. A keszthelyi belvárosról van szó.IMG_3005Amikor az én gyerekeim, pontosabban a nagyok ide kezdtek járni, még évfolyamonként három osztály ment, aztán azt leépítették kettőre, most már csak egy van. Bencéék évfolyama volt az utolsó, amelyben még két osztály volt, úgyhogy ez a két osztálynyi gyerek ballagott el most szombaton.IMG_3012Itt a mi kis büszkeségünk, aki oklevelet vett át az igazgatótól a különböző angol nyelvi versenyeken való eredményes szerepléséért. A kis ügyes.IMG_3021Itt pedig már az összes nyolcadikos a színpadon, épp Bence mond valami magvas gondolatot a mikrofonba. Mindenkinek volt egy sora. Valaki szóvá tette a facebookon, hogy úgy tűnik, mintha a szoknyák egyre rövidülnének – nos, igen: szerencsére már túl sokat nem tudnak, mert akkor már öv lenne, nem szoknya, így talán megvan az esély arra, hogy idővel újra hosszabbodni kezdenek…IMG_3019A fenti képen Erik, a kis unokaöcsi látható apósom társaságában – ám a jó kilátást nem élvezhette sokáig, a biztonsági őr leparancsolta onnan.IMG_3023A nyolcadikosok hagyományosan szélnek eresztik a lufikat a kezükből, ezzel búcsúznak az iskolától. Itt ér véget mindig a hivatalos műsor, és az osztályokban folytatódik a bizonyítványosztással, na meg persze az ajándékozással. Bencéék osztályfőnöke, Éva néni nemcsak az osztálytól búcsúzott, hanem az iskolától is, ahol harmincvalahány évig dolgozott – és most nyugdíjba vonult. A szülői munkaközösség azzal keresett meg, hogy nem készítenék-e valami jópofa tortát, mondjuk egy 40 szeletes könyvre gondoltak, mit szólok hozzá. Mondtam, persze, rendben van. Végül is hogy nézne ki, ha mást kérnének meg, nem…?IMG_0678Hát azért eldolgozgattam vele, na. Először is sütöttem 4 lap 8 tojásos piskótát, 40×60 centiset. Ekkora a cukrászsütőm tepsije, ezt úgy hívják, hogy GM méret.

Aztán készítettem két krémet: egy mascarponés málnásat, és egy mascarponés-csokisat. A piskótalapokat félbe vágtam, az egyik csapat lett a csokis, a másik a málnás alapja. Úgy töltöttem meg a lapokat, hogy minden emeletnél levágtam a piskótából, hogy meglegyen a nyitott könyvet jellemző  forma, sőt, ehhez még középre a levágott piskótából toldást tettem, hogy jobban felpúposodjon. Aztán bevontam az egészet marcipánnal, csináltam három rózsát, egy könyvjelzőt, a feliratozást pedig a Dr. Oetkeres dekortollal oldottam meg, jó választás volt. Ja igen, mert ez a volt a szülők kérése: egyik oldalon szerepeljen, hogy “Köszönjük, Éva néni!”, másik oldalon pedig az osztálynévsor.

IMG_0677

A meglepetés tökéletesen sikerült, a tortát közösen ettük meg. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy belülről is lefotózzam, szóval bocsi, itt már láthatóan trancsírozás történt, de azért a lényeg látszik: a málnás és a csokis rétegek.

IMG_0679Miközben készítettem, jött a Málnás Miki, a málnabeszállítóm, azt mondja nekem, nem tudtad volna azt a marcipánt kifehéríteni egy kis titánium-dioxiddal, hát hogy néz ez ki??? Mondom erre, te Miki, nem várnak téged otthon?

Aztán most meg az egyik kis vendéggyerekünk, Kevin nézte a fotót, miközben írtam ezt a bejegyzést, kérdezi tőlem: mi ez, Móni néni, párna?

Mert kritikusok mindig vannak.

 

 

VAKÁCIÓ!

Napok óta gondolkodtam már azon, vajon honnan ered ez a szokás, hogy a tanév vége előtti nyolcadik napon felkerül a táblára a felkiáltójel – és ennek száma nem emelkedett háromra az évtizedek alatt -, majd a diák számára legszebben csengő szó, a “vakáció”. Minden tanár tiszteletben tartja az utolsó héten gyarapodó, a táblát egyre inkább elfoglaló feliratot, még a legszigorúbbak is kikerülik, akik egyébként képesek az utolsó napokban is komoly matekpéldákat gyakoroltatni a táblánál…image-38164c007e09da14955c57657f86e44705477d5f58229f82ab936eb13243d5cb-VÓ, vannak ilyen emlékeim; Bőr tanár úr például, a keszthelyi vendéglátó szakközép szigorú matektanára mindenkit megbuktatott, akinek nem volt tutibiztos kettes a tudása, másodikban az osztály fele pótvizsgázott, de az is igaz, hogy az érettségin senkinek sem volt különösebb gondja. Szóval, nála az volt a gyakorlat, hogy az utolsó két hétben aki javítani akart, írhatott, akár minden órán. “Öt példa, ahányas, annyias” – mondta mindig, amin azt kell érteni, hogy ahány megoldás jó lett, olyan érdemjegyet kapott az illető. És hát mindig voltak jópáran, akik még az utolsó napokban is izzadtak, amikor már fent virított a táblán néhány betű, meg a felkiáltójel. De ezt a tanár úr sem bántotta soha.

20150615_112131Nos, próbáltam kutatni, de nem találtam semmiféle feljegyzést a felirat eredetére vonatkozóan. Ezért aztán felhívtam egy volt pedagógus rokonomat, Marika nénit, aki meg egy barátnőjénél érdeklődött utána a dolognak, aztán még anyámat is megkérdeztem, és így adódott össze az okosság, hogy az 1960-as évek elején már egészen biztos, hogy szokás volt a VAKÁCIÓ! felirat elhelyezése a táblán, mindig is visszafelé, tehát a felkiáltójeltől kezdve.

Valakinek pontosabb ismerete van esetleg?

 

A tiszta zokni titka

– Már MEGINT nincs tiszta zoknim. Anya, nem láttál nekem valahol zoknit?

A gyermek érezhetően bosszús.

És az anya nem látott. Igen, elfelejtette tegnap elindítani a mosást. Igen, nem ez az első eset. Olyan is van, hogy elindítja, de akkor meg a teregetés marad el, másnap lehet újra mosni. A lényeg, hogy nincs zokni, ellenben van némi bosszúság és lelkiismeret-furdalás.

És akkor az apa átkarolja a gyermek vállát és azt mondja: gyere fiam, mutatok neked valamit a rendszerek működéséről.

Első állomás a gyerek szobája. A padlón koszos zokni.image

– Na látod, fiam, ez az egyes pont. A szennyesed a kiinduló helyen, a szobában, ahogy levetetted. Innen ugye még általában eljuttatod a szennyeskosárba, ami a kettes pont. Vagy ha nem te, hát anyád, aki pakol utánad időnként.image

– Nos, ez itt a szennyeskosár, a nagy közös gyűjtő. Ha már idehoztad, bekerült a rendszerbe. A kérdés az, milyen gyorsan jut el a tele kosár a mosókonyhába – ami a hármas pont -, nyilván akkor, amikor megtelik, esetleg már ömlik kifelé, és akkor a család valamelyik tagja leviszi a már említett helyiségbe. Esetleg anyád, aki épp takarít.image

– Hármas pont. A mosókonyha. Ide valahogy lejut a ruha, amit aztán anyád szétválogat színek szerint, amint láthatod, van itt sötét, világos, fehér és színes kategória. Ha szerencséd van, a sötétek egy-két napon belül sorra kerülnek. Ha nincs szerencséd, hát, ki tudja. Még négy-öt nap is beletelik.image

– A kimosott ruhát persze ki is kell teregetni, a teregetőn meg kell száradnia. Mind-mind idő. Tehát, két választásod van: beadod a rendszerbe, élvezve és/vagy elviselve annak összes előnyét és hátrányát, vagy fogod, kimosod, kiteríted, reggelre megszárad, és szabad vagy. Választhatod, hogy azt teszed, amit a többiek, vagy gyorsabb leszel és önállóbb, megelőzve mindenkit. Vársz, amíg elintézik helyetted a dolgaidat, vagy segítesz magadon – és Isten is megsegít.

Ennyi.

 

Könnyű süti hétvégére: málnatorta sütés nélkül

Most, hogy legfőbb gyümölcsbeszállítóm, Málnás Miki napról napra több málnát hoz nekem, ráadásul több fajtát, sőt, még szedermálnát is, elérkezett a málnás sütik ideje.

Talán azért van ez így időzítve, hogy ne essünk depresszióba az igen rövid eperszezon elmúlásával. Viszont, ahogy érkezünk bele a nyár közepébe, úgy lesz egyre melegebb, és így válik először hőssé, később nemnormálissá az, aki begyújtja a sütőt. Lehet édességet készíteni a benti hőmérséklet emelése nélkül, még akkor is, ha ég a kezünk alatt a munka.

image

Na jó, ez béna vicc volt, bocs, meleg van…imageMálnatorta sütés nélkül tehát, elöljáróban csak annyit, ahogy megy lejjebb a málna ára, úgy emeljük a gyümölcsdózist a süteményben. IMG_6581Hozzávalók a kekszréteghez:

2 guriga Győri Édes Zabkeksz (vagy 40 dkg másmilyen, de én ezt preferálom, noha nem is fizet a reklámért a kis huncut)
15 dkg vaj

A ganache-hoz:

20 dkg étcsoki
2 dl tejszín
4 dkg vaj

A krémhez:

6 dl tejszín
25 dkg mascarpone
cukor ízlés szerint
és málna, amennyi van…

1. Daráljuk le a kekszet, és keverjük össze a vajjal. A keksz felét nyomkodjuk egy sütőpapírral borított 26 centi átmérőjű kapcsos tortaformába. Tegyük a fagyasztóba.

2. Készítsük el a ganache-t: forrósítsuk fel a tejszínt, tördeljük bele a csokit, keverjük homogénre, majd a vajat is adjuk hozzá, attól szép fényes lesz.

3. Vegyük elő a formát a fagyasztóból, kenjükmeg nagyjából a ganache felével a kekszréteget. Mehet vissza.

4. Verjük fel a tejszíneket a mascarponéval és a cukorral. Nyugodtan tegyük a mascarponét a tejszínbe, előbb kapunk habot a sajt magas zsírtartalma miatt. Méghozzá jó keményet.

5. Ha már megdermedt a csoki a kekszrétegen, tegyük rá a tejszínes krémet, és nyomjunk bele jó sok málnát. Ezt követően fedjük be a maradék keksszel, lapítsuk el kanállal, és fedjük be a ganache-sal. A kapcsos forma maradjon. Tegyük hűtőbe dermedni.

 

Ez az adag 12 szép nagy szeletet eredményez.

 

 

Szerdai esküvő

Egyszer csak telefonált a nagy ismeretlenségből egy szimpatikus férfihang, hogy hát ajánlottak neki engem süti-ügyben – és itt közös ismerőseinkre hivatkozott -, neki pedig június 10-én lesz az esküvője…

– Várj egy pillanatra, nekem a június második szombatja már foglalt esküvő szempontjából…

– Az enyém nem szombat, hanem szerda. Szombaton nem érünk rá, mi is vendéglátósok vagyunk, dolgozunk… A szerdánk viszont szabad, úgyhogy akkor lesz a lagzi.

Nagyon tetszett. Látatlanban azt mondtam, hogy oké, és hogy találkozzunk a következő kedden – amikor mindketten ráértünk kicsit. El is jöttek hozzám egy rettentő zűrös nap után, amikor megfáradva, magam elé nézve ültem a teraszon, szóval jöttek ők, fiatalok, kedvesek és megértőek voltak, megbeszéltük a sütiket. Na meg a menyasszonyi tortát: pucér legyen, de mégis, legyen rajta az egész esküvőn végigvonuló piros alapon fehér pöttyös motívum.

A tészta legyen kakaós, a töltelék mascarponés-málnás. SOK málnával.

a2Ilyen lett.

Elvittük, átadtuk, megkönnyebbültem.

Azóta tiszta szombat-érzésem van. Csak fura, hogy holnap hétköznap jön…

 

Matekdolgozat év végén

Szerintem ebből a dolgozatból jól látható, hogy itt az év vége…
a2
És nem a boredpandáról loptam, hanem Bálint fiam írta. Hozzáteszem, respekt a tanárnak is, az én volt matektanárom úgy dobta volna vissza, hogy csak na, talán hozzátett volna annyit, hogy “velem ne szórakozzon”.

De júniusban már más világ van…

Alig várom a szünetet!!! És ti?

Kinder Maxi King torta

Ilyen torta csak annak jut eszébe, aki annyira szereti a párját, hogy tudja, párja a Kinder Maxi Kinget szereti még majdnem annyira, mint őt.

Ha nem ő maga süti meg, keres valakit, aki hajlandó rá. De ilyet csak az vállal el, aki szereti a kihívásokat. Mert bár nem tűnik nagy vaszisztdasznak, van néhány buktatója.

Szóval, aki meg elvállalja, annak úgy kell. Főleg, ha 24 másik torta mellett kell megsütnie ezt, amiről tudja, mennyire fontos a fiatalembernek, hogy szíve választottját még boldogabbnak lássa. Tehát nem hibázhat.

a1Első lépés: elemezzük a nevezett édességet. Két ostyalap csokival bevonva, mogyoróval szórva; közte tejkrém két rétegben, köztük karamell. A dermesztésekkel lehet frankón játszani, éljen.

fotó 2(12)Akkor hát a hozzávalók:

1 csomag ostyalap (olyan, amilyenből a nápolyi készül)
20 dkg csoki – lehet fele ét, fele tej
2 dl tejszín
2 dkg vaj
10-15 dkg törökmogyoró

A krémhez:

4 dl tej
10 dkg cukor
1,5 dkg zselatin
8 dl habtejszín
1 tk vaníliakivonat

A karamellhez:

12 dkg cukor
2 dl tejszín
1 dkg zselatin
2 dkg vaj

1. Essünk túl a mogyorópirításon. Mozsárban törjük durvára, és száraz serpenyőben addig forrósítsuk, amíg jó mogyoróillat nem kezd lengedezni. Hagyjuk kihűlni.

2. Az ostyalap-csomagban, ha minden igaz, 6 lap található. Ebből kettőt adjunk oda a gyerekeknek, hadd örüljenek, 4 kell nekünk. Két-két lapot egymás mellé fektetünk, majd egy 26 cm átmérőjű tortakarikával kiszúrjuk. 20150606_143840Így lesz két 26 centi átmérőjű ostyalapunk.

 

20150606_1706593. Lekenjük csokival a lapokat: a tejszínt felforrósítjuk, és beletördeljük a 20 dkg csokit. Addig keverjük, amíg egynemű, fényes barna masszát nem kapunk, és akkor még a vajat is belekeverjük. A csokival egyenletesen lekenjük a két ostyalapunkat, majd meg is szórjuk a mogyoróval. Hűtőbe tesszük, hogy frankón megdermedjen.

4. A tejet a cukorral, a zselatinnal és a vaníliával felforraljuk – a zselatinnak fel kell oldódnia teljesen. Hagyjuk ezt is hűlni, de nem hűtjük ki, hiszen akkor tejzselé lesz belőle, és fújhatjuk melegíthetjük újra.

5. Elkészítjük a karamellt. Olvasszuk fel a cukrot egy száraz edényben, borostyánszínűre karamellizáljuk, de ne sötétre, mert akkor nagyon sötét lesz a kész öntet is. Adjuk hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülhetjük, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érezzük, hogy ha kicsit többet öntünk, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsük hozzá a maradék tejszínt. Forraljuk kicsit, hogy sűrűsödjön, de nem kell túlzásba vinni. Közben a zselatint oldjuk fel annyi vízben, amennyiben feltétlenül muszáj, és öntsük a karamellhez. Zárjuk el alatta a lángot, és keverjük bele a vajat.

5. Habbá verjük a tejszínt. Nem Hulalát, nem cukrászalapot (gyalázat!!!), hanem állati tejszínt. Ez alól egyetlen esetben tudok felmentést adni, az pedig a speciális diéta, amely kizárja a tejtermék fogyasztását. Pont. Nekem azzal ne jöjjön senki, hogy a növényi “tejszín” viszont olyan szép kemény hab lesz, tessék háromszor hangosan mondani, hogy fúj, fúj, fúj! Ezt követően keverjük a habba a tejet, és keverjük jól el. Hagyjuk állni egy kicsit, de csak kicsit, hogy már ne folyjon, de ne is szilárduljon ám meg!

6. Na most. Most már tartsatok ki, mindjárt kész.
Fogjuk a két 26-os csokis-mogyorós lapunkat. Az egyiket csokis részével LEFELÉ a tortatálra helyezzük, ügyelve, hogy középen, az illesztésnél ne csússzon szét. Rákenjük a tejszínes krém felét, azon eloszlatjuk a karamellt, jöhet a krém másik fele, majd befedjük a tortalappal, csokis résszel felfelé, szintén óvatosan az illesztésnél. Szórjuk meg még mogyoróval oldalt, meg ott, ahol az ostya esetleg szakadozni kezdett, mert ez előfordulhat. Ha ügyesek voltunk, ilyen lesz egy szelet:

11329724_818895711514216_81572192_nNos, amikor a srác elvitte a tortát, izgultam. Hogy majd ízlik-e szíve hölgyének, mert hát aki rajongásig szeret egy bizonyos desszertet, az nem éri be béna másolattal.

Úgyhogy csüggtem a facebookon szótlanúl, mikor jön már valami visszajelzés, és egyszer csak jött.

“Nagyon-nagyon jó volt ! Párom iszonyat boldog volt tőle :))) Köszönöm szépen”

 “Uhhh, megnyugodtam, köszi:)”

“Felülmúlta az elképzelésemet, hogy milyen lehet egy Kinder Maxi King torta.”

“Oké, csak azért ne szokjatok rá!:))”

“Pedig a jóra könnyű! :D”

Hát így történt ez.

Gyertek a fészre is.

Az üvegnyitó gumikupak filozófiája

Tudjátok, mi ez?

20150604_132835Na jó, könnyítés kedvéért mutatom méretarányosan:

20150604_132913És a belseje:

20150604_132850Akkor most mondok egy mesét. Nem az enyém, Nagy Bandó Andrásé, még az 1980-as évekből.

Volt egyszer egy favágó, annak pedig egy szegény fia.
Egyszer, mikor éppen fát vágtak az erdőben, a fiú talált az apja táskájában egy üdítőitallal teli literes palackot. A palackból egy szellem kiabált ki a fiúnak:
“Engedj ki! Engedj ki!”
A fiú azonban csak ennyit mondott:
“Ostoba szellem…! Ott fogsz megfulladni a narancsléba’… Ezt a palackot a magyar ipar látta el csavaros kupakkal!”

Nos, még a múlt évezredből való ez a tárgy;  a ’70-es, ’80-as években a magyar üdítőital-gyártók olyan kupakokkal zárták le az üvegeket (és ezek még tényleg üvegek voltak, ha leejtetted, eltörött), amiket csak úgy nem lehetett kinyitni. A következő képen a hátsó sorban láthatóak ilyenek.

a1A magyar ipar ekkoriban olyan furfangos volt, hogy létrehozott egy piaci rést, majd be is tömte azt. Azaz: megalkotta a lecsavarhatatlan kupakot, és nem, nem azt alakította át lecsavarhatóvá, hanem kitalált egy másik terméket, amivel a problémát megoldotta. Ráadásul, amint azt a legelső fotó is nagyszerűen tanúsítja, az új tárgy kiváló hirdetési felületként szolgált.

Nagypapámnak kocsmája volt Veszprémben, emlékszem, a pulton mindig volt három ilyen üvegnyitó, és amikor én kollégista lettem 1987-ben, anyám kötelességtudóan engem is ellátott eggyel. Ezzel.

És én az elmúlt közel harminc évben annyi mindent elveszítettem, elhagytam, elajándékoztam, sőt, loptak is tőlem, de ez a kis sárga gumi valahogy megmaradt.

Talán azért is, hogy most elmorfondírozzam, és levonjam a tanulságot, ami szerintem a következő:

mindannyiunk életében kialakulnak problémák, olyanok is, amelyek megoldásához komolyabb energiabefektetés kell. A kérdés, hogy mit teszünk? Megtanulunk együttélni a helyzettel? Gyártunk hozzá valami filozófiát, amitől elviselhetőbb lesz, de soha nem oldódik meg? Vagy leásunk a probléma gyökeréhez, és ott változtatunk?

Magunk között vagyunk, úgyhogy most őszintén: szoktatok kupaklecsavaró gumikat gyártani? Vagy inkább újratervezitek a kupakot…vagy az üveget…?

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!