Praktikák sok gyerekhez

Bevert avagy buggyantott tojás, ahogy mindig sikerül

Akár így hívjuk, akár úgy, vendéglátós tanuló koromban röhejesnek találtam mindkét elnevezést, hogy a posírozottról már ne is beszéljünk. A buggyantottról a megbuggyantra asszociáltam, a bevertet meg nem is igazán tudtam értelmezni. Azt meg külön nevetségesnek gondoltam, hogy készítünk egy három perces lágytojást – mert gyakorlatilag az, csak a héja nélkül főzzük -, de még előtte főzünk egy bakonyi mártás, rizst, ezt tálaljuk, a tetejére tesszük a vacak kis tojást, és akkor azt mondjuk, hogy ez bevert tojás bakonyi módra. Igaz, hogy a bakonyival szórakoztunk mondjuk összesen bruttó háromnegyed órát, a tojással meg vízforralással együtt nyolc percet, de mégis a tojás a fő attrakció – na, nekem már itt ellenszenves volt a dolog.

A másik viszont, ami még utálatosabbá tette: sosem sikerült jól. Mert azt mondták, hogy ecetes-sós vizet forralunk, beleütjük a tojást, szűrőlapáttal ráhajtogatjuk a fehérjét, és három-négy perc alatt megfőzzük.

Na, hát már a beleütésnél kezdődtek a bajok; mert volt, hogy rosszul törtem fel a tojást, szétment a sárgája, puff neki, káló. Aztán jött a szűrőlapátozás – ami csak rontott a helyzeten. És a főzési idő: most akkor három vagy négy perc? Mert egyáltalán nem mindegy ám! A tojás sárgájánál egy perc alatt irtó sok változás bekövetkezik, tessék pontosan megmondani azt az időt, azt a teremburáját.

Ha még emlékeztek a Julie&Julia című filmre, Julie is megküzdött a posírozással…

Mostanában keresem az alacsony glikémiás indexű diétába illeszthető ételeket, és a tojás jó választás. Csak rá lehet unni, ha mindig ugyanúgy készítjük. Ezért aztán megfogalmazódott bennem az igény, hogy elővegyem egykori ellenségemet, és tegyek vele egy kísérletet. Szakács ismerősöm adott egy tippet, ahogy mindig sikerül – és tényleg. Egyszer sem rontottam el így.

Általában valami salátát készítek hozzá, de olyan is volt, hogy spenótos spagettire tettem, mintegy feltétet. Ez itt az egyik kedvencem:

aIgaz, itt még a só meg a bors nincs a tojáson, de ami alatta van…!!! Némi füstölt szalonna összepárolva hagymával, gombával, szárzellerrel, sózva, borsozva. Erre jön a tojás.

Az pedig így készül:

1. Vizet forralunk egy lábasban, érjen kb. 10 centi magasra. Semmi sem kell bele.

2. A tojást üssük egy kis pohárba, tálkába.

fotó 1(8)

3. Amikor a víz forr – nem nagyon, éppen kezd -, vegyük takarékra a lángot, és óvatosan öntsük a tálkából/bögréből a vízbe a tojást, úgy, hogy a tálka/bögre széle bele is érhet a vízbe.

fotó 2(5)

4. Valami órával mérjük az időt: pontosan 3 perc.  Nem 3-4, nem is 3 és fél. Három.

a

5. Szűrőkanállal szedjük ki a tojást, és tálaljuk. A fehérje kemény, sehol sem maradt nyers, a sárgája viszont pont jó folyós.

fotó 5(13)Hát ennyi. Próbáljátok ki.

Gyors vendégváró: mini banános kosárkák

Szeretem fordítva használni a muffin tepsit, erre már mutattam példát, amikor túrós kosarakat sütöttem. Most a minimuffin tepsi hátulján sütöttem apró kis kosarakat – azért a hátulján, mert így nem csúszott le, vagy púposodott fel a tészta, pontosan akkor mélyedéssel sültek meg, amekkorával kellett.

fotó 1(7)

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg vaj

20 dkg liszt

3 dkg porcukor

1 kk sütőpor

csipet só

1-2 ek tejföl

 

A töltelékhez:

vaníliás puding fél liter tejből

1 banán

2 dl tejszín 2 ek cukorral habbá verve

 

1. A lisztet, porcukrot, sütőport tegyük egy mély tálba, dobjuk rá a kockára vágott vajat, és a két tenyerünk között addig morzsolgassuk, amíg nagyjából egynemű keveréket nem kapunk. Ekkor adjunk hozzá annyi tejfölt, hogy tésztává tudjuk gyúrni a keveréket. Nyújtsuk és szaggassuk ki, majd a kerek tésztadarabokat tegyük a fordított mélyedésekre. Vagy hogy is mondjam. Ahogy a képen látjátok.

fotó 1(6)2. Közben már melegíthetjük elő a sütőt 180 fokosra, és tegyük be a tepsit 12-15 percre, hogy a kosarak megsüljenek.

fotó 2(3)3. Amíg a kosarak sülnek, készítsük el a pudingot. A kész kosárkákat töltsük meg félig a meleg pudinggal, nem kell félni, nem lesz baja.

fotó 4(6)4. Minden kosárba tegyünk egy szelet banánt. Én némelyikbe maradék meggyszószt tettem. De igazából rengeteg lehetőség áll nyitva előttünk, fantázia és kreativitás kérdése.

fotó 5(11)8. Verjük fel a tejszínhabot a cukorral. Én azt az állagot szeretem, amikor a hab még fényes, már nem folyik, de nem is kemény. Töltsük habzsákba, és díszítsük a kosarakat.

fotó 5(12)A továbbiakban meg lehet szórni reszelt citromhéjjal, csokiforgáccsal, de anélkül is tökéletesek.

fotó 3(8)

Babák és Barbie-k

Zsófi lányom most, a 11. szülinapjára egészen különleges ajándékot kapott: Micit, ezt a fantasztikus, aranyos babát.

Aki csak meglátja, meglepetten kiált fel, hogy te jó ég, ez milyen aranyos, nézegetik, forgatják, nevetnek. Azt hiszem, ez benne a legvarázslatosabb: mosolyt csal az arcokra.

fotó 4(5)

Mici. Mosolyt csal az arcokra.

Egy ismerősöm, miután mutattam neki Micit – aki egyébként készítője után kapta nevét -, elmesélte, hogy a napokban jött rá arra, mi idegesítette mindig a Barbie babákban.

– Most esett le, hogy mi gyerekkorunkban anyáskodtunk a babák felett. Öltöztettük, fürdettük, fésülgettük, hoztuk-vittük őket. De ezek a Barbie-k nem anyai ösztönöket váltanak ki: ezeknek vásárolni kell. Férjet, házat, autót, ruhákat, mindent.

Erről eszembe is jutott egy vicc:

– Melyik jobb, szingli Barbie, vagy elvált Barbie?

– ???

– Elvált Barbie, mert annak tartozéka Ken háza, Ken nyaralója, meg Ken autója.

4026288810_ba07082f71

Itt most nem telcsin dumcsiznak.

Azt hiszem, a poén nagyjából jól jellemzi ezt a meglehetősen elnagyolt testarányokkal rendelkező babát; Barbie neve a szlengben pejoratív kifejezés lett, ugyanúgy, mint a “szőke”.  1959 óta gyártják, népszerűsége gyakorlatilag töretlen annak ellenére, hogy rendszeresen viták középpontjába kerül: káros-e vagy nem?

Szakemberek szerint a Barbie baba nagyban hozzájárul a fiatal lányok, nők testképzavaraihoz, ma már az alsótagozatos lányok gondolataiban ott a fogyókúra, meg az, hogy vigyázni kell, nehogy meghízzanak. Számomra a leginkább mellbevágó Barbie-élmény a terhes kivitel volt, egyszer láttam, fel lehetett rá pattintani a terhes hasat, meg le. Minden más persze maradt rajta ugyanolyan vékony, ami egyébként is durva, biztosan olvastatok már arról, hogy a nyaka igazából el sem bírná a fejét, sőt, járni sem lenne képes, a belső szervei pedig nem férnének el a vékony derék mögött.

a1

Az ominózus terhes Barbie…

A babázás fontos játéka a kisgyerekeknek – jobbára kislányoknak: segít feldolgozni a hétköznapok pozitív-negatív történéseit. Hogy ez az igény a gyerekekben mennyire benne van, azt jól mutatja az, amit Horváth Attila írt A szovjet család- és házasságjog című tanulmányában:

“A szovjet kislányoknak a húszas években nem volt szabad babával játszaniuk. Helyette miniatűr gyárakat, esztergapadokat, géppuskákat kaptak. A természetes ösztönök még a falanszternél is erősebbnek bizonyultak. A kislányok bepólyálták, csicsígatták a gépeket, puskákat.”

Ez azért érdekes, mert ha a puskák mögé a kicsik oda tudták képzelni a valódi babákat, akkor lehetséges, hogy a Barbie-t sem úgy látják, ahogy mi; és inkább mi magunk vagyunk számukra a minta, mint a hosszúlábú baba. Nem biztos, hogy a fiatal lányok azért testképzavarosak, mert kiskorukban sok Barbie babájuk volt, hanem inkább azért, mert az anyák is folyton fogyóznak. Ellenpólusnak persze fel lehet hozni azokat, akik valóban Barbie-ra akarnak hasonlítani, ám úgy gondolom, ott a családi környezetet is érdemes lenne megvizsgálni.

Még gyerekem sem volt, amikor megfogadtam: ha lesz lányom, soha nem veszek neki Barbie babát. Nem is vettem. Ellenben a rokonok… nos, ők ellátták őket többel. De ha még otthonról ki is tiltottuk volna a nemkívánatos játékszert, akkor játszhatnak vele az oviban, a barátnőknél – tehát gyakorlatilag elkerülhetetlen a “találkozás”. Akkor meg inkább legyen, mint hogy titkos vágyálom maradjon. Egyik lányom sem volt Barbie-fan, egyébként, a többi baba mellett elcsusszant az a néhány, amivel a nagypapám, mamám, és más, az elveinket nem igazán ismerő családtagok ajándékozták meg őket.

Érdekes, hogy Mici teljesen más kategória: talán a készítés módjában van a titok, hogy átjön a művön a szeretet, amit beletettek – nem tudom; de azt látom, hogy hosszú távon Zsófi mellett marad.

fotó 5(8)

 

Kukoricás csirkeleves édesburgonyával

Tegnap este belenéztem a TV Paprika műsorába, éppen Jamie Oliver főzött egy fantasztikus, sűrű levest maradékokból: az alapját a sült csirke képezte. A csontot összetörte, megfőzte alaplének, a lefejtett hús került a levesbe. A másik fő hozzávaló a kukorica volt, egyebek mellett.

Megihletett.

Kifejezetten melengető levesért kiáltó időjárás uralkodik a napokban, így hát összedobtam ezt a jó kis tartalmas levest, és rájárok folyamatosan.

fotó 2(2)

Hozzávalók:

kb. 30 dkg csirkemell filé

50 dkg fagyasztott kukorica

1 közepes (20 dkg) édesburgonya

szárzeller, összesen 20 centi hosszú

2 szál sárgarépa

5 dkg füstölt szalonna

1 közepes fej vöröshagyma

kis darabka gyömbér

késhegynyi őrölt római kömény

bors

 

Tálaláskor:

Valami ropogós sós – mogyoró, tökmag, keksz ízlés szerint

fotó 1(5)

1.A hagymát és a szalonnát vágjuk apróra, a csirkemellet is daraboljuk kb. 0,5×2 centis csíkokra.

2. Kevés zsiradékon pirítsuk meg a szalonnát, majd dobjuk rá a hagymát, és pár perccel később a húst. Sózzuk meg, de ne csak fehéredésig süssük, hanem addig, amíg kicsit meg nem pirul, mert a sült hús íze kell nekünk. Ha pirul a hús, öntsük fel kb. 2 liter vízzel. Főzzük 10 percig.

3. Közben pucoljuk meg a sárgarépát és az édesburgonyát; előbbit szeleteljük, utóbbit kockázzuk. A szárzellert is szeleteljük fel. Adjuk a zöldségeket a leveshez.

4. Addig főzzük a levest, amíg meg nem puhulnak a zöldségek – ekkor adjuk hozzá a kukoricát, és főzzük további 5 percig. Sózzuk a levest, ha kell, és fűszerezzük is a római köménnyel és a nagyon apróra vágott gyömbérrel.

5. Döntsük meg a lábast, és a magasabban levő felében botmixerezzük össze az ottmaradt anyagokat – ezzel, vagyis saját anyagával sűrítjük a levest.

6. Tálaláskor szórjuk meg valami jó ropogóssal. Én sós-wasabis mogyorót vettem, azt tettem rá.

fotó 5(9)

Igazából lehetne bele tejszínt tenni – gondoltam is, hogy teszek. De olyan finom volt így is, hogy végül eltekintettem tőle.

Hogyan legyél boldog(abb) anya?

Jó, mondhatod erre, azt is adhattam volna címnek, hogy hogyan növesszünk még karokat, fejet, vagy nyújtsuk a napokat 36 órásakká, illetve hogyan lehet a kávét intravénásan a szervezetbe vezetni.

Az anyaságról általában úgy szokás beszélni, hogy az milyen magasztos, csodálatos, gyereket nevelni a világ legjobb feladata – ám hiába a tudat, az n+1 számú gyerek, előfordul, hogy az anya a sok teendő között idővel azt veszi észre, hogy oda az öröm, mókuskerékbe szorult.

Az élet nem reklámfilm, nem marketingesek alakítják hófehér blúzos anyukával, aki könnyed kacajjal veszi tudomásul a fű- és sárfoltokat a – természetesen – szintén hófehérbe öltöztetett huncut kisgyermeke ruházatán.

Van, hogy nem értjük, miért reagálunk úgy, ahogy.

Miért kiabáltam már megint, holott nem akartam? Miért nem alszik a gyerek, hogy végre én is szusszanhassak? Miért marad rám egy csomó olyan feladat, amit más is el tudna végezni a családból? Miért vagyok szomorú, amikor (szinte) minden körülmény adott ahhoz, hogy boldog legyek?

Virág elvtárs ezt teljesen egyszerűen megmagyarázta azzal, hogy mert “az élet nem habostorta”. Erre előbb-utóbb mindenki rájön, aki nem valamiféle burában éli le az életét békében és biztonságban – de azt hiszem, leszögezhetjük, hogy a többségre nem ez a jellemző.

Számomra az évek során fontos felismerés volt az, hogy a hangulatom, a viselkedésem meghatározza az otthonunk, tehát ezzel együtt az egész család hangulatát, illetve az, hogy nem kell, és nem is szabad engednem az érzelmi hullámzásoknak; tudok tenni az ellen, hogy ha sötét felhők gyülekeznek a fejem felett, azok el is menjenek. Az én választásom, hogy átadom-e magam a negatív érzelmeknek, vagy ellenállok, és az optimizmust választom.

Mindenkinek van választása, még akkor is, ha mások a lehetőségei.

Íme néhány lehetséges út, amiben változtathatsz, ha szükséges.

1. Kérj segítséget.

Ez nem szégyen. Néhány óra magányra van szükséged? Stresszmentes vásárlást szeretnél?  Moziba mennél a férjeddel? Szeretnél egy kicsit kikapcsolni? Kérj segítséget akár rokonoktól, akár barátoktól, vagy ha tudsz, fizess azért egy babysitternek, hogy egy kicsit mentesítsen a 24 órás szolgálat alól. Nem vagy rossz anya attól, ha úgy érzed, hogy de jó lenne a gyerek(ek) nélkül egy kicsit. Egyáltalán nem.

2. Bízz magadban.

Ne őrülj meg a különböző gyereknevelési szakkönyvek különböző tanácsainak útvesztőjében. Hallgass az ösztöneidre, a gyerek akkor lesz boldog, ha te is az vagy, neki az a legfontosabb, hogy veled, a családban biztonságban érezze magát. Hogy tudja, hogy a számára fontosak szeretik őt. Dicsérj és jutalmazz, szabj határokat, korlátokat,  legyél következetes ezek betartatásában, és figyelj a belső hangra.

3. Válassz hobbit.

Erről egy egész bejegyzést írtam, a fenti címre kattintva megtalálod. Itt kapcsolódhat az 1. pont, lehet, hogy segítségre lesz hozzá szükséged, de érdemes.

4. Ne legyél perfekcionista.

Perfekcionista az, aki mindig mindenben 100 százalékot akar nyújtani, illetve a környezetétől is hasonló tökéletességet vár el. Hát ebben eleve borítékolt a boldogtalanság, ugye, mert nem lehetsz tökéletes. Képtelenség. Nem tudsz hibátlanul megfelelni ennyi feladatnak, és hát azt is látni kell, hogy nincs objektív leírása a tökéletes szülőnek, anyának, házastársnak, mert ez nem objektív kategória. Az egyik gyereknek az a jó, ha minél többet szeretgeted,ölelgeted, a másiknak az, ha inkább békén hagyod. Az egyik intenzív foglalkozást vár el, a másik egyedül szeret szöszölni. A szakkönyv azt mondja, hogy 15 hónaposan azt kell mondania, hogy anya, a te gyereked meg nem mondja. Mást sem. A szomszédé bezzeg.Ne akarj folyton igazodni valamiféle sorvezetőhöz, az élet úgyis gondoskodik róla, hogy majd másképp alakuljanak a dolgok, ahogy te azt elképzelted, vagy tervezted. Nyugodj meg. Menni fog.

5. Légy pozitív.

Az optimizmus is általában döntés kérdése. Átadod-e magad az önsajnálatnak, a kilátástalanságnak, vagy felülemelkedsz rajtuk, és meglátod a napot a felhők fölött? Most mondhatod, hogy jó-jó, de hogyan? Hiszen amikor az ember fölött beborul az ég, pont fogalma sincs, hogyan legyen optimista.Nos.

→ Először is, azonnal fejezd be mások hibáztatását a saját boldogtalanságod miatt. Főleg a társadat, férjedet ne okold.

→ Fejezd be a panaszkodást, nézz körül, mid van, és ne arra fókuszálj, ami nincs. Gondold végig, hogy ha valaki kívülről látja az életedet, milyen értékeket fedez fel benne? Legyél hálás ezekért a dolgokért.Tudod, hányan szeretnének férjet, gyereket, és nem lesz nekik? Hányan cserélnének veled boldogan?

→ Keresd olyan emberek társaságát, akik felvidítanak, ha valakivel jellemzően rossz dolgok jönnek elő beszélgetés közben, akkor a vele való találkozást ne erőltesd. Vagy beszéljétek meg, hogy véget vettek a lelki nyűglődésnek. Olvasd el azt a régebbi bejegyzésemet, mit írt Kalocsa Róza a családi boldogságról.

→Keress vidám zenét, ami jókedvre derít, és ne az elmúlásról, a szomorúságról szóló számokat hallgass. Tehát, semmi Szomorú vasárnap, Én mindenkiben csalódtam, vagy Dr. Bánat. Nézz videóklipeket az Earth, Wind and Fire-ről, garantáltan felvidulsz.

→ Keresd a színeket. Öltözz színesbe, fesd ki a körmöd, sminkeld ki magad.

Ha mindezen tanácsok nem válnak be, gyere vissza.

 

 

 

 

 

Sorsoltam!

A véletlenszám generátor segítségével kisorsoltam a Harmat Kiadótól kapott könyvet.

a1

Az Útmutató lányos apáknak tulajdonosa a 8. hozzászóló,

Velti Nikoletta.

Gratulálok, és kérem, hogy e-mailben vegye fel velem a kapcsolatot, hogy elküldhessem a könyvet.

Boldog szülinapot zenék - amiket mi szeretünk

Tudom, most lesznek, akik megbotránkoznak. Mert mi szeretjük a viccet, és szeretünk viccelni egymással, de sokaknál egy szülinap alkalmából ez nem fér bele. Emlékszem, Zsófi hegyomlás tortájánál kaptam egy kommentelőtől olyan kritikát, hogy csak na – amiatt,  hogy a munkáim alakulása miatt az utolsó napon vettünk ajándékot, illetve, hogy a torta szétcsúszásánál azzal vágtam ki magam a szorult helyzetben, hogy a neve hegyomlás, és hogy ezzel kvázi becsaptam a gyermeket.

fotó 3(6)

Nos, nálunk az évek alatt kialakult családi szokás az lett, hogy a szülinapost a mobil eszközöknek köszönhetően az ágyánál hangos zenével ébresztjük. Mostanában az alábbival. Ez a szám annyira gáz, hogy először majdnem a földön fetrengtünk tőle, most már csak simán nevetünk.


Aztán, a reggeliző asztalon mécsesekből kirakjuk az aktuális évszámot, és az ünnepelt a további zenék hallgatása közben reggelizik; az én örök kedvencem Stevie Wonder.


Utána jön az LGT. Ez a szám a Harmincéves vagyok című musicalből való, amely a Presser-Adamis szerzőpáros második musicalje volt a Képzelt riport után. De nem lett olyan híres.


A dalt sokan a Csík zenekar feldolgozásában ismerik, én szeretem, a családom nem nagyon, ezért ezt az ünnepeltre sem erőltetjük.


Aztán itt van az Alma együttes, amelyet sokan szeretnek, én nem. Ezért ezt sem erőltetem – külön kérésre viszont elhangozhat, persze.


Szintén vicces dal a Peller Anna és Fásy Ádám előadásában a Boldog születésnapot, ettől sokkot kaptunk elsőre, azóta viszont küldözgetjük a barátainknak jeles napok alkalmából – de szigorúan csak azoknak, akik értik a tréfát.


Hát így kezdődik nálunk a szülinapi reggel. Van még jó zenétek?

 

 

 

A kugler meg a zserbó

József Attila sorait mindenki ismeri abból a verséből, amelyben arról ír, hogy gazdag szeretne lenni, libasültet enni, illetve még egyebek mellett „öt forintér kuglert venni”. A Kugler név ezzel örökre beágyazta magát a magyar irodalomba, ha esetleg a két cukrászmester, Antal és Henrik alkotásai révén nem maradt volna emlékezete.

De mi a kugler? Kuglóf? Kalács? Valamiféle torta?

Nos, kezdjük a történettel: Kugler Antal, aki már maga is cukrász famíliából származott (apjának, Jakabnak Sopronban volt üzlete a XVIII. század végén), 1847-ben Pesten nyitott cukrászdát a mai József nádor téren. 1858-ban a boltot átvette fia, Henrik, kibővítette, majd áthelyezte az akkori Gizella, mai Vörösmarty térre. Az egyik lapban már a nyitás évében ezt írták róla: “Máris sok előkelő társaságot fogad ízléses szalonjában, hol a kitűnőleg szolgáltatott chinai és orosz théán kívül a theasütemények egy különös nemével Pesten a legjobb fagylaltot lehet enni.”A cukrászda egyre jobban ment, amiért a mester meg is tett mindent: külföldi tanulmányutakon gyarapította tudását, így ötvözte családi hagyományait az európai nagyvárosokban, köztük Párizsban látott újdonságokkal. A minyon (mignon) receptjét innen hozta magával, s a kis süteményt meg is honosította a Kuglerben; a pesti vendégek hamar rákaptak, és minyon helyett kuglernek nevezték.

Bár az üzlet virágzott, Kugler Henriket nyomasztotta a tény, hogy nincs utóda, aki továbbvihetné a boltot. Állítólag egykori párizsi mesterét kereste meg, kit ajánlana, aki Gerbeaud Emilt javasolta. Gerbeaud a Genffel mára egybeépült Carouge városkában született 1854. február 12-én, apja francia cukrász volt. Esther Ramseyert, egy Saint-Imier-i cukrász és csokoládégyáros lányát vette feleségül. Kezdetben Németországban, Franciaországban és Angliában dolgozott több nagy cukrászüzletben, majd 1879-ben Franciaországban, St. Étienne-ben nyitott üzletet. Harmincéves volt, amikor Kugler megkereste ajánlatával, s ekkor, azaz 1884-ben Magyarországra költözött. Átvette az üzletet, és rengeteg újítást vezetett be – ugyanakkor, jó üzletemberként a híres Kugler nevet még sokáig megtartotta. Csak nemes, minőségi alapanyagokat használt a készítményeihez, vajat, valódi finom csokoládét. A tiszta ízeket kedvelte, nem kevert semmit: a málna málna maradt, az eper pedig eper. Kugler 25 emberrel működő manufakturális kisüzemét középüzemmé fejlesztette, néhány éven belül 100, az első világháború idején pedig már 350 alkalmazottal dolgozott.

Csokoládé mesterként (chocolatier) szívesen kísérletezett bonbonokkal, illetve magával a csokival; a konyakos meggy, a csokoládé drazsé és a macskanyelv megalkotása az ő nevéhez fűződik. Üzemét csokoládébonbon gyártó műhellyel bővítette, később csokoládégyárat hozott létre Fiumében, amely egyrészt a vámkedvezmények és olcsó nyersanyagok miatt számított kedvező helynek, másrészt pedig a kikötővároson keresztül indulhatott be a világhíressé vált termékek külkereskedelme: bonbonok, teasütemények, egyéb sütik. Szállított Észak- és Dél-Amerikába, sőt még a török szultán háremébe is.

a1

A Gerbeaud-ház 1937-ben.

Hírnevet szerzett a magyar cukrásziparnak, termékeivel aranyérmet nyert az 1898, majd az 1900-as világkiállításon. Ennek elismeréseként kapta meg a magyar Ferenc-József rendet és a francia Becsületrendet.

1919-ig minden nap maga is ott dolgozott az üzletben, míg november 9-én meghalt. Az egyik korabeli napilap így írt róla:

a1

Gerbeaud Emil. Forrás

„Az embereknek abból a különös, nagyszerü fajtájából való volt, amelyik teremteni, alkotni épp ugy tud, mint a megvetett alapokon tovább épiteni. Cukrász volt s a családjában örökletes mesterséget a müvészetig emelte. Amikor harminchét évvel ezelőtt átvette a Kugler üzletét, senki sem ismerte franciás nevét, ma büszkék vagyunk reá, hogy a sors szeszélye a magyar fővárosba hozta és gyermekkori dadogásaink közepette már ismertük ezt a szót: Zserbó.”

Gerbeaud Emil halála után felesége irányította a céget (aki még 84 évesen is reggel 9-től este 9-ig az üzletben tartózkodott, biztosítandó a magas színvonalat). Aztán, az üzletet 1949-ben államosították, és hosszú hanyatlásra ítélték, amelynek évtizedeken keresztül tanúja lehetett a betérő vendég.

A ’90-es években új tulajdonosa lett az épületnek, amely teljes felújításra került, minden szempontból megújult, s újra méltó lett a világhírű névhez.

Könyvajánló és sorsolás: Útmutató lányos apáknak

A minap megérkezett hozzám a Harmat Kiadó csomagja néhány friss, ropogós kiadvánnyal, amelyeket persze még nem volt időm elolvasni – de, gondoltam, akkor sem tartom meg magamnak ezt az örömöt, hanem az egyiket kisorsolom köztetek, kedves olvasók. A Facebook-oldalamon végeztem is egy kis közvélemény-kutatást, ki melyiket szeretné, és a legtöbb szavazatot ez a kötet kapta.
a1Ezt ajánlom hát fel a korábbi gyakorlatnak megfelelően, azaz: aki a lenti kérdésre itt, a blogon kommentben válaszol, játszik. Nincs rossz válasz, mindenki részt vesz, ha hozzászól, és közöttük sorsolom ki nov. 16.-án vasárnap délelőtt 11 órakor a nyertest.

A kérdés pedig: szerinted mi(k) a jó apa legfőbb ismérve(i)?

A könyv egyébként megvásárolható (többek között) a Harmat Kiadó weboldalán.

 

 

Sütőtökös csokitorta

Amikor hűvösebbre fordul az idő, egyre többször jut eszünkbe, milyen jó is lenne behúzódni egy klassz könyvvel valami kényelmes fotelba, meleg pléddel takarózni, teát inni, és valami nagyon csokisat enni hozzá. Ez a sütőtökös torta minden szempontból alkalmas arra, hogy bekerüljön ebbe az idilli képbe. Aki nem szereti ezt a zöldségfélét, ne aggódjon: íze nem érződik egyáltalán, azonban édesíti a tésztát, és szaftossá teszi, ennek köszönhetően nem szárad ki. Próbáljátok ki bátran, az elhatározástól számított egy órán belül kész torta kerülhet az asztalra!

fotó 4(2)

Elöljáróban azért leírom a sütőtök sütését, mert nem mindenkinek evidens: a tököt vágjuk félbe, a magos részt kanállal távolítsuk el belőle. A két fél tököt vágjuk még félbe (keresztben, nem hosszában).
Egy nagy tepsire terítsünk alufóliát, tegyük bele a négy tökdarabot, melléjük terítsük le a magokat. 190 fokos sütőben 50 percig süssük, utána tekerjük fel a hőfokot 210-220 fokra, és még addig süssük a tököt, amíg láthatóan nem karamellizálódik a teteje (azaz pirulni nem kezd). Ez általában még 10-15 perc. Aztán hagyjuk kihűlni.

És akkor most jöhet a recept.

Hozzávalók:

20 dkg étcsoki (legalább 60%-os)

20 dkg vaj

15 dkg cukor

4 tojás

1 púpozott ek kakaópor

15 dkg liszt

1 kk szódabikarbóna

25 dkg sült sütőtökpüré

 

A tetejére:

15 dkg étcsoki

1 dl tejszín

0,5 dl rum

25 dkg mascarpone

4-5 tejkaramella cukor

 

Elkészítés:

1. Gőz fölött (vagy mikróban) olvasszuk össze a csokit a vajjal. Habverővel keverjük egyneműre, adjuk hozzá a cukrot, egyenként dolgozzuk bele a tojásokat, majd a többi hozzávalót is – legvégén a sütőtökpürét. Öntsük a keveréket sütőpapírral borított 27 centi átmérőjű kapcsos tortaformába, és süssük kb. 30 percig. Hagyjuk teljesen kihűlni.

2. A tejszínt a rummal forrósítsuk fel, tördeljük bele a csokit, és kevergessük addig, amíg el nem olvad, és egységes, fényes sötétbarna massza nem lesz. Ha már nem meleg, adjuk hozzá a mascarponét, és habverővel jól dolgozzuk el.

3. Öntsük a mascarponés-csokis krémet a kihűlt tésztára, simítsuk el, majd egy kiskanállal körkörösen mintázzuk meg, mintha virágot rajzolnánk a krémbe.sütőtökös

4. Vágjuk a tejkaramellát kis darabokra, és szórjuk a krémre.

fotó 5(6)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!