Praktikák sok gyerekhez

Segítsüti 11.

Bizony, bizony, 11. alkalommal segít a süti – sokan már ismeritek ezt a jótékonysági sütiárverést, amelynek keretében hagyományosan 30 blogger süteményei kerülnek a virtuális kalapács alá, hogy a befolyt összegből rászoruló gyermekeket támogassanak.

A mai nappal kezdődő akció támogatottja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványlesz, amelyen keresztül  a daganatos és vérképzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek orvosi ellátásához, gyógyulásához szeretnénk hozzájárulni.

Én azt a sütit választottam, amellyel egyszer, két éve már kísérleteztem, de akkor találtam egy másik receptet, amely jobban tetszett. Viszont baráti körömből azok, akik ennek a sütinek a tesztpéldányait kóstolták, még hónapok múltán is érdeklődtek, hogy esetleg nem sütök-e azokból a finom karamellás-diós tekercsekből egy újabb adagot, mert szívesen jönnének ismét kóstolóra…

Karamellás-diós tekercsek (12 darab)

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
1 tk só
1 dl víz

A töltelékhez:

15 dkg cukor
2,5 dl tejszín
3 dkg vaj
10 dkg durvára darabolt dió

A tetejére:

10 dkg étcsoki
1 dl tejszín
1 kk vaj

díszítésként apróra vágott, száraz serpenyőben megpirított dió

A lisztet tálba rakjuk, összekeverjük a sóval, hozzáadjuk a kockákra vágott vajat, és a két tenyerünk között addig morzsoljuk, amíg nagyjából össze nem keverednek. Mehet hozzá a hideg (fontos, hogy tényleg hideg legyen) víz, és egy perc alatt gyúrjuk össze úgy, hogy ne ragadjon a kezünkhöz. Folpackba csomagolva hűtőbe tesszük a tésztagombócot, legalább fél órára (de akár egész éjszakára is ott hagyhatjuk). Kinyújtjuk, kb. 2 centi széles csíkokra vágjuk a tésztát, és úgy nevezett habtekercs formára feltekerjük, majd 190 fokosra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük. Leszedjük a tekercseket a formáról.

 

A cukrot megolvasztjuk, enyhén karamellizáljuk, majd lassan hozzáöntjük a tejszínt, és addig főzzük, amíg sűrűsödni nem kezd. Ekkor hozzáöntjük a diót, beletesszük a vajat, és tovább főzzük addig, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy ha fakanállal csíkot húzunk az aljába, nem záródik össze azonnal a massza.

Kicsit hűlni hagyjuk, majd betöltjük a rolókat.

Amikor teljesen kihűltek, összeolvasztjuk gőz fölött a csokit a tejszínnel, belekeverjük a vajat, és ezzel a ganache-sal bevonjuk a tekercseket, majd a pirított dióval díszítjük.

Licitálni itt tudtok a sütikre, szeptember 15-18 között. Az akciónak 18-án, 16 órakor lesz vége.

Mangókrémes csokitorta

Itt volt ez az augusztus, amelyben volt egy gyilkos roham, és én kicsit belehaltam – mármint ami a sütemények iránti szenvedélyemet illeti. Vagyis, a sütésük iránti lelkesedésemet. Úgy éreztem, kiment a talaj a lábam alól, és mint valami hajótörött, hánykódom a nyílt tengeren valami kis tutajhoz kötözve. Csak mindig jussak el valameddig, előbb-utóbb talán partot érek…

Eljött a szeptember, beköszöntött a hideg és esős időjárás, jóval kevesebb lett a munkám, és azt veszem észre, hogy kezd visszatérni az alkotókedvem: az, ami tavasszal még fűtött, hogy újabb és újabb recepteket próbáljak ki, alkossak sajátokat. Ami már annyira hiányzott: kilépni a mókuskerékből, és a sorozatgyártás helyett ALKOTNI.

Kaptam egy linket, ami megindította a fantáziámat. Már csak azért is, néhány hónapja egy doboz olasz mangópürét adományozott nekem nagylelkűen Zoli, a szigligeti fagyis - ilyen finom mangóízt még egy itthon vásárolt mangó sem adott -, amit húszdekás adagokban lefagyasztottam. A recept láttán tudtam, hogy végre értelmet nyert az előtakarékosság, ez az a süti, amibe érdemes belefeccolni a drága, és egyébként mindenféle adaléktól mentes alapanyagot.

a75

A hiányzó szelet volt a puding próbája. Kiállta.

Hozzávalók tehát,

a tésztához:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

Ezeket összedolgozzuk, egy órára hűtőbe tesszük. Utána kinyújtjuk, 30 centis pitetálba helyezzük úgy, hogy pereme is legyen. Sütőpapírt terítünk rá, amit megszórunk valami nehezékkel – babbal, rizzsel -, hogy ne púposodjon a tészta. 170-180 fokon világosra sütjük, majd kihűtjük.

Jöhet a töltelék:

15 dkg étcsoki (65%-os legyen legalább)

10 dkg vaj

0,5 dl tejszín

20 dkg mangópüré

A vajat és a csokit gőz fölött összeolvasztjuk, belekeverjük a tejszínt, majd a mangópürét is, és fél percig botmixerrel megdolgozzuk. Beleöntjük a tésztaalapba,és dermesztjük.

Fehér csoki mousse-t készítettem hozzá, amihez kell:

10 dkg fehér csoki

0,5 dl tejszín

1 tojás

2 dl tejszín

1 cs Zselatin fix

Gőz fölött megolvasztjuk a fehér csokit úgy, hogy néhány evőkanál forró tejszínt teszünk rá. A tojást szétválasztjuk, a fehérjét és a sárgáját is habosra keverjük egy kis cukorral. Habbá verjük a tejszínt, beleadagoljuk a Zselatin fixet, és az összes alkotórészt az  összedolgozzuk finoman egy gumilapát segítségével. Vagyis, a csokiba keverjük a sárgáját, ezt még habverővel jól elkeverjük, majd beleforgatjuk a fehérje- és a tejszínhabot. Hagyjuk dermedni.

És akkor már csak a vaníliás ananászkockák vannak hátra, ehhez felkockázunk cirka 20 dkg ananászt, pár evőkanál cukorral egy serpenyőben felforrósítjuk, és hozzákeverjük egy fél vaníliarúd kikapart magjait.

Tálaláskor minden szelet sütire teszünk egy evőkanál mousse-t, meg némi ananászt.

a75

Nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. Mangópürét meg lehet készíteni mangóból, botmixerrel.

 

 

Arról, hogy tényleg nem vagyunk egyformák - avagy a gesztenyés paleo süti esete (nem Tóth Marival)

Rendszeresen adódnak olyan helyzetek, amelyek arra tanítanak, hogy ne a saját ízlésem szerint gondolkodjam csak a sütiket illetően. Ez persze nehéz, amit nem szeret az ember, azt nem szívesen készíti – én a családomnak 15 évig nem sütöttem májat, most már a libán (na persze), a csirkén, a kacsán és a borjún túl vagyunk, szeretjük, sertést és marhát viszont egyelőre továbbra sem sütök, csak majd ha valami komoly behatás ér, amely kimozdít viszolygásomból.

No de a süti.

Egyszer, egyetlen egyszer készítettem egy gesztenyés paleo sütit. Az alja úgy nézett ki, hogy habosra vertem (nagyon, géppel) 3 tojást 3 ek nyírfacukorral, belekevertem 17 dkg kókuszreszeléket és egy kis szódabikarbónát, illetve 2 evőkanál kakaóport. 170 fokon megsütöttem egy 26 centis kapcsos tortaformában.

Eddig egyszerű volt.

Jött a gesztenye: a natúr gesztenyemasszának olyan az íze, mint a fűrészporé. Egyszerűen kell bele a rum és a cukor. Nos, én ezt a natúr masszát fellazítottam előbb 2 dl, majd még 2 dl habbá vert cocomas-szal, azaz kókuszkrémmel, a cocomashoz tettem nyírfacukrot, hogy legyen valami édessége majd; belekevertem a gesztenyét, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy ez valami rettenetes rossz. Még kevertem bele pár szem meggyet, hátha, és azért összeraktam a tortát.

Másnap elvittem a kávézóba, és felszólítottam a tulajdonost, hogy ilyet soha többé ne kérjen, mert ez részemről vállalhatatlan. Le sem fotóztam. Ő sem.

Csakhát.

Van egy hévízi hölgy, aki rendelt már nálam paleo sütit, nagyon hálásan sms-ben vissza is jelzett, hogy imádták; aztán egyszer csak ismét hívott, hogy evett a kávézóban valami nagyon finom gesztenyéset, és azt szeretné kérni.

- Á, biztos a karamellás gesztenyés – mondtam erre, mert azt mindenki szereti, aki megkóstolja: kakaós tészta rummal és narancslével átitatva, rajta karamellás-mascarponés gesztenyekrém még tejszínhabbal is lazítva, és ez az egész finom csokival leöntve. Huhh.

- Biztosan az – mondta a hölgy, és kérte is a tortát szombatra, anyukája szülinapjára – de, mint mondta, pénteken eljönne érte.

Rendben, mondtam.

Pénteken dobozban vittem a hölgynek a tortát, kicsit beszélgettünk, és nekem akkor esett le, hogy nemcsak ő paleózik, de az egész családja.

- Ööö… – mondtam erre -, ez nem paleo ám…

- Nem?! Hűha, az baj! Én azt hittem, maga csak paleo sütiket készít…

Nos, tisztáztuk a félreértést, és világossá vált számomra, hogy a hölgy azt a gesztenyéset szeretné, ami felől mindenkit megeskettem, hogy olyat soha nem rendel.

- Az valami fantasztikus – nyomatékosította -, két szeletet ettem belőle egymás után.

- Hát, akkor holnapra…megpróbálom… – mondtam tanácstalanul, mert a receptre nem emlékeztem. Fogalmam sem volt, igyekeztem eltemetni emlékezetem mélyére, sikeresen. Felhívtam a kávézót, ők is csak arra emlékeztek, hogy ezt nem szabad kérni, de hogy hogyan is nézett ki a torta, senki nem tudta.

Úgyhogy, az intuíciómra bíztam magam. És megcsináltam. A hölgy másnap délelőtt elvitte. Aztán egy óra múlva küldött egy sms-t:

“Isteni volt a torta, már meg is ettük. Köszönjük, G.”

Hát ennyit arról, hogy nem vagyunk egyformák.

Kép nincs a tortáról továbbra sem.

 

Toast vasalóval

Nincs toastsütőd, de szereted az összesütött szendvicset?

Vasalód biztosan van – akkor pedig mindössze néhány perc kell a finom, ropogós toasthoz.

Bence közreműködésével be is mutatom, hogy az egész gyerekjáték.

fotó 3(11)

Tehát, a hozzávalók:

toastkenyér

sajt

illetve amit még beletennénk

vaj

alufólia

vasaló

 

1. A két kenyérszelet közé helyezzük mindazt, amit szeretnénk, és a szendvicset alufóliára tesszük.

fotó 1(11)

2. Kívülről megvajazzuk a kenyereket.fotó 2(13)3. Ráhajtjuk a fóliát.

fotó 3(12)

4. Ráhelyezzük a forró vasalót – 1-1,5 percig hagyjuk, hogy a vasaló talpa süsse a szendvicsünket.fotó 5(5)

5. Utána megfordítjuk, és a másik oldalát is sütjük 1 percig. Ezt követően levehetjük a fóliát – és íme:fotó 3(13)

6. Teszt:

fotó 4(6)

7. Elégedett, optimista pillantás a jövőbe.

fotó 5(6)8. Adjá’, légyszi…

fotó 3(14)

Tökből is sütöttek kenyeret

Szívesen olvasgatok régi könyveket, többször tallóztam már Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász-, és mézeskalácsos ipar története című kötetéből, amely 1940-ben jelent meg, és sok történetet, legendát is tartalmaz az említett mesterségekkel kapcsolatban. Ezúttal egy receptet találtam, amely szerintem ma is népszerű lehetne, mondjuk, nem annyira az ínséges idők (remélem), hanem a reform hatás miatt.

A nyomor leleményessé, feltalálóvá teszi az embert. 1770-73 ínséges évek voltak, s a népélelmezés sok gondot okozott a hatóságoknak. Különösen és elsősorban a kenyérkérdést kellett megoldani. Ekkor jelent meg egy hivatalos rendelet arról, hogy készítsenek a sütők és a háziasszonyok tökből kenyeret. Ez a rendelet szó szerint a következőképp szólt:

„Az elmult három inséges év megtanított bennünket arra, hogy tökből is lehet kenyeret sütni, mégpedig a következő módon: a megtisztított tököt kétujjnyi szélességű hosszukás szeletekre vágjuk, rosttól és magoktól megtisztítjuk (amelyek igen alkalmasak sertések etetésére) s a lehámozott darabokat négyszögletesekre vágjuk. Ezeket a darabokat sós vízzel üstben puhára megfőzzük, majd szitára dobjuk, hogy a víz lecsorogjon, azután kissé száradni hagyjuk. Később teknőbe tesszük, kézzel, majd vékony nyujtóval összenyomkodjuk, hogy nagy darabok ne maradjanak és egyforma simaságra eldolgozzuk. Hozzátesszük a szükséges kovászt és lisztmennyiséget és tiszta vízzel kenyértésztává dagasztjuk, majd tetszésszerinti kenyereket formálunk. 20 kg feldolgozandó liszthez 10 kg tököt számítunk.”

Ez a rendelet 1773. április 24-én jelent meg.

 

a75

Szeptemberi reggeli: vargányás tojásrántotta juhtúróval, paprikával

Próbálok regenerálódni a rendkívül sok munkával eltelt augusztus után. Szerintem rajtam kívül kevesen örülnek ennek a rossz időnek, én is csak azért, mert így kevesebb feladatom lett, és ez most néhány napig jól jön.

Persze, azért ma reggel is a piacon kezdtem – Keszthelyen szerdán és szombaton van nagyobb piac, hétközben nincs más, csak a Zsuzsa meg az Irén -, és meglepetten láttam, hogy a málnának 1000 forint kilója. – Sok van – mondta az egyik ismerős piacos fiú -, most terem a késői.

Hát, végre valami olcsóbb, gondoltam. Aztán megláttam a vargányát. Hú, egy jó kis vargányás rizottó ebédre vagy vacsorára? Már fogtam is a zacskót, és néhány darabot beletettem, 2400/kilóért nem akartam túlzásba vinni.

- Szedjél csak bátran – mondta a már említett piacos -, 1200-ért odaadom, rengeteg van.

Nahát.

Hazatértem szerzeményemmel, és úgy gondoltam, megérdemlek végre egy jó reggelit. Augusztusban kávéval keltem és feküdtem, sőt, nagyjából azt is ebédeltem, úgyhogy muszáj visszatérnem a normális halmazba. Ugyanakkor a szénhidrátot sajnos minimalizálnom kell, tehát valami jó kis szalonnás-hagymás-vargányás  rántotta, az jólesne, gondoltam.

Kevés mangalicazsíron olvasztani kezdtem pár deka jó húsos, csíkokra vágott szalonnát, aztán hozzáadtam fél fej aprított vöröshagymát, és két vargányát darabolva. Még egy paprikát is belevágtam, aztán főztem egy kicsit. Kezembe kerültek a fűszerek, és itt elragadtattam magam: ment bele citrombors, római kömény, cayenne bors, meg persze só. Végül két tojás.

A kész rántottát tányérra tettem, juhtúrót morzsoltam rá, meg egy evőkanál tejfölt, mert az mindig jó.

fotó 2(12)

Királyság.

Kicsit olyan érzés volt, mintha nyaralnék.

 

 

Kacsasütő - te mit készítenél benne?

Fazekas ismerősömtől kaptam ezt a kacsasütőt azzal a kéréssel, hogy próbáljam ki, mire alkalmas még kacsa sütésén kívül. Hogy például, lehetne-e benne valamilyen sütit készíteni? Ilyen:

fotó 1(9) És ha leveszem a tetejét:

fotó 2(11)

Figyelemmel kell lenni arra, hogy

1. a tálat nem kell beáztatni;

2. nem szabad egyből forró sütőbe tenni.

 

Szóval, vannak ötleteitek?

Ha nem itt szeretnél kommentelni, gyere a Facebookra!

 

Szeptember 1., és a mi családi hagyományunk

Nincs túl sok saját tradíciónk, de ehhez ragaszkodunk: akik több éve olvasnak, tudják, hogy minden szeptemberben, az első iskolai napon lefényképezzük a gyerekeket indulás előtt.  Kicsit szomorúan konstatáltuk ma, hogy valószínűleg ez az utolsó teljes kép, hiszen a legnagyobb jövőre már nem itt kezdi az iskolaévet. Szép lassan elfogynak majd az iskolásaink, a végén marad Bogyó egyedül.

Ilyen zimankós iskolakezdésünk nem sok volt, kiderül a gyerekek ruházatából is. Íme a képek, 2008-tól mostanáig.

fotó 1(8)

 

fotó 2(10)

fotó 3(7)

Ezek voltak az ideiek, és akkor visszafelé haladva az időben:

kisszept2

kisszept2d

2013.

szept3
2012
2011.
2010.
2009.
2008.

Ki találta fel a mosogatógépet?

Sokan gondolják úgy, hogy a mosogatógépet biztosan férfi találta fel csak azért, hogy véletlenül se maradjon rá ez a feladat. Nos, akik így vélekednek, ezzel együtt azt is feltételezik, hogy ez a háztartási gép emancipált világunkban él csupán, amelyben már valóban előfordul, hogy a férfi is mosogat.
Hát nem. Ahogy többek között az autók ablaktörlő lapátjait, a körfűrészt, a golyóálló mellényt, vagy például a folyékony hibajavítót, a mosogatógépet is egy hölgy, bizonyos Josephine Cochrane találta fel.
Pontosabban, az övé volt az első kereskedelmileg sikeres találmány – ugyanis 1850-ben és 1865-ben két férfi is szabadalmaztatott egy-egy gépet, de ezek nem terjedtek el a háztartásokban.

a75

Josephine Cochrane és találmánya.

Bár Josephine jó darabig nem szorult rá, hogy mosogasson, a tehetős ohiói asszony férjével meglehetősen nagy társasági életet élt. A drága porcelánok viszont nagyobb számban törtek, mint hogy azt Josephine még békésen elviselte volna; úgy gondolta, a cselédek helyett inkább majd ő maga mossa a tálakat, de ez a monoton munka nem volt számára testhezálló. Úgy tűnik, a mosogatás jól hat a gondolkodásra, Agatha Christie például – bevallása szerint – mindig aközben találta ki a gyilkosságokat, Josephine fejéből viszont a mosogatógép ötlete pattant ki. Állítólag visszavonult házi könyvtárába, és fél óra múlva már ötlettel a fejében bukkant elő. Tervezni kezdte a henger alakú gépet, amiben magas nyomású vízsugarak mossák el a lerögzített kényes holmit. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy üzleti szempontból is jól járhat a masinával, sokáig csak maga, illetve ismerősi köre használta. Azonban férje halála után komoly adósságokba került, és ez a helyzet arra ösztönözte, hogy létrehozza gépe sikeres modelljét, melyet 1886-ban szabadalmaztatott is, s amely az 1893-as chicagói Világkiállításon első díjat nyert. A gépet eleinte nem háztartásokban, hanem éttermek konyháiban használták; az igazi sikert, amely az 1950-es évektől kezdődött el, s napjainkig is tart, Josephine már nem érhette meg, 1913-ban, 74 éves korában meghalt. Bár sosem lett irgalmatlanul gazdag, találmánya kényelmes életet biztosított mind az ő, mind cége alkalmazottai számára. A cége egyébként 1926-ban beolvadt a Hobart vállalatba, amely híres volt jól tervezett készülékeiről. A cég később leányvállalata nevét KitchenAid-re változtatta…

a75

Egy korai példány.

Ha a mosogatógépről szólunk, meg kell emlékeznünk még Dr. Simon Józsefné sz. Csicsmanczay Emíliáról, aki az 1900-as évek elején benyújtotta saját szabadalmát. Soraiból kiderül, hogy szintén nem rajongott ezért a tevékenységért: “A manap szokásos mosogatás, nem is említve azt, hogy meglehetősen piszkos és undorító, egyúttal hosszadalmas és kényelmetlen dolog is. Az edények egymás után legtöbbnyire azon egy zavaros és zsíros vízben egy már többször használt ronggyal dörzsöltetnek és mosatnak le. Ez magában eléggé piszkos és undorító eljárás. Ezután egy úgynevezett öblögető eljárásnak vettetnek alá, valamivel tisztább, de még mindig egy és ugyanazon közös vízben. Erre az edényeknek és evőeszközöknek szerteszét az asztalon, lócákon való leborogatása következik. Aminek viszont az az eredménye, hogy mindenfelé víz és piszok támad a konyhában úgy, hogy erre a konyhának magának fölmosása és újra tisztogatása válik szükségessé. Csak egy kissé nagyobb tömegű mosogatásnál a cselédnek egész délutánja mosogatásba vész, ami legtöbb helyen házi pörpatvaroknak okozója.” Az általa javasolt berendezés és eljárás szerint “minden lemosandó edény mindig más, friss, tiszta, forró vízben mosatik le, nem piszkos ronggyal, hanem szőrpamacsokkal, amelyeken keresztül folyton-folyvást friss, tiszta víz ömlik az edényekre, tisztítván szüntelenül nem csak az edényt, hanem magát a mosogató szőrpamacsot is.”

a75
A ma ismeretes mosogatógépekkel összehasonlítva talán megmosolyogtató berendezés a maga korában jó szolgálatot tehetett. Azonban nagy előnye volt, hogy elromlani szinte nem is tudott, az üzemeltetése pedig semmibe sem került.

Könyvajánló: Egészséges ínyencfalatok

Hadarik Ritát néhány éve ismerem személyesen, szenvedélyes szívember. Amit csinál, azt teljes odaadással teszi, legyen ez a weboldala, a Krisztával közösen vezetett éttermük, bármi.

Most éppen a könyvét szeretném bemutatni nektek.

a75

Amint az sajnos nyilvánvaló, a liszt – elsősorban a glutén – egyre több ember számára vált nélkülözendő alapanyaggá, mert különböző tüneteket, betegségeket okoz. Rita és Kriszta étterme, a Köles lisztérzékenyek számára is biztonsággal fogyasztható, reform szemléletben készült ételeket kínál. Teszteltem levestől a desszertig, ízletes, nagyon finom fogásokat kínálnak. Rita főz, így a szakácskönyv nem árul zsákbamacskát: az ételbár vendégei már valamennyit kóstolhatták.

A kötetben kenyerek, levesek, főzelékek, húsételek, köretek, desszertek receptjei egyaránt helyet kaptak, a felhozatal változatos, mindenki találhat magának kedvére valót – és nemcsak a lisztérzékenyek. Én a süteményekből tallóztam már, a választást megkönnyíti, hogy a receptek mellett fotók is találhatóak. A listámon szerepel a citromkrémes, mákos torta, a túrós pitetorta, az olívaolajos csokoládékocka, a csokikrémes kölescsók…és még sorolhatnám. A könyv a T.bálint kiadó gondozásában jelent meg szép kivitelben, ITT megrendelhető.

Aki életmódváltásban gondolkodik, akár megelőzés, akár kialakult betegség kezelése céljából, vagy aki szeretné izgalmasabbá, változatosabbá tenni táplálkozását, ne hagyja ki ezt a könyvet. Nem fog csalódni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!