MaiMóni

A balesetmentes konzervnyitásért

Brutálisan elvágtam az ujjamat egy nyamvadt konzervdoboz tetővel. Úgy történt, hogy nyitottam a barackkonzervet a klasszik konzervnyitóval, ami már egy kicsit életlen. Vagy a konzervdoboz volt hepehupás, nem tudom, de hézagosan vágta fel a nyitó a doboztetőt. Mit tesz ilyenkor a háziasszony? Hát aláfeszeget késsel, naná. Aztán egyszer csak a doboztető engedett, felcsapódott, valahogyan olyan szerencsétlenül, hogy beleállt a mutatóujjamba.

Elsőre nem is gondoltam, hogy olyan mély a seb, de nagyon-nagyon sokára állt el a vérzés. Már egy hete gyógyulgat, és még mindig csúnya a heg.

Szóval, miközben vártam, hogy folytatni tudjam a munkát, azon tűnődtem, hogy nem igaz, hogy itt a XXI. században nincs még olyan konzervnyitó, amelyik lekerekíti a levágott konzervtetőt, megelőzendő a hasonló baleseteket.

És van!

Egyik kolléganőm jegyezte meg halkan, hogy a Tupperware (amit mi így mondunk, tupperváre, sőt, tupper, amúgy tápörver) konzervnyitója pont így van kitalálva, holnap elhozza, nézzem csak meg.

a1És tényleg. Máshol vág, máshogy, mint megszoktuk, nem lesz maszatos, nem érintkezik a konzerv belső tartalmával, és úgy vágja le a a doboz tetejét, hogy azt vissza is lehet rá helyezni anélkül, hogy beleesne a dobozba. Fantasztikus. Van róla videó is, figyeljetek.

Mindezt úgy mondom el, hogy nem vagyok Tupperware képviselő, vagy mi. Tanácsadónő. Semmi érdek nem fűz ahhoz, hogy akár csak egy konzervnyitót vegyetek, de most mondom, ha vesztek, nem fogjátok megbánni. Nincs több elvágott ujj, vagy félelmetes, fegyverként használható doboztető.

Hát csak ezért mondom.

Paleo szedertorta

Érik a szeder, egyúttal gyorsan meg is romlik. 2-3 napon belül fel kell használni, különben már csak a cefrébe jó, már aki gyűjtöget ilyesmit. Ehhez a tortához érdemes felfőzni a gyümölcsöt, mert ha csak nyersen turmixoljuk bele, előfordulhat, hogy már másnap erjedt ízét érezzük. Jobb megelőzni a bajt.a1

Hozzávalók a tésztához:

4 tojás

3 ek nyírfacukor

10 dkg kókuszreszelék

1 ek kakaópor (20-22 százalékos)

késhegynyi szódabikarbóna

A szederhabhoz:

30 dkg szeder

nyírfacukor

5 dl cocomas (kókusztejszín)

2 dkg zselatin

A díszítéshez:

szederszemek

 

a2

  1. Először is főzzük fel a szedret annyi nyírfacukorral, hogy ne legyen túl savanyú, és főzés közben oldjuk fel benne a zselatint (elkeverhetjük egy kevés vízzel, mielőtt a szederhez adjuk).
  2. Süssük meg a tésztát: melegítsük elő a sütőt 180 fokosra, és egy 26 centis tortaforma aljába tegyünk sütőpapírt. A tojásokat üssük egy edénybe, adjuk hozzá a nyírfacukrot, és kézi robotgéppel habosítsuk 5-6 percig. Szép magas habot kell kapnunk. Villámgyorsan keverjük hozzá a szárazanyagokat, azaz a kókuszreszeléket, a kakaóport és a szódabikarbónát. Szilikonlapáttal keverjük át, de gyorsan, mert a kókuszreszelék magába szívja a tojáshabot. Öntsük a masszát a formába, és kb. 20 perc alatt süssük meg.
  3. A cocomast felhasználás előtt 20 perccel tegyük fagyasztóba, hogy habbá tudjuk verni. Ha megfelelően lehűlt, verjük fel, majd adjuk hozzá a kihűlőben levő szederpürét. Fontos, hogy ne legyen még kocsonyás, mert a zselatinnak a teljes habot kell majd megkötnie. Egyenletesen keverjük el, hogy ilyen szép színe legyen, mint a képen.
  4. Vágjuk félbe a tésztánkat, az alsó lapot tegyük tortatálra, vegyük körül tortagyűrűvel. Öntsük a massza felét a lapra, tegyük rá a másik lapot, jöhet a krém másik fele, és tegyük hűtőbe dermedni a tortát.
  5. Amikor megdermedt, díszítsük a szederszemekkel.

a3

Apósom emlékére

Ülök a gép előtt már vagy egy órája, bámulom a monitort, és gondolkodom, hogyan is írjak erről. Írjak-e, egyáltalán.

Meghalt az apósom.

A férjem apja, gyerekeim nagypapája, 82 éves korában, igazán rövidnek nevezhető szenvedés után.

Mi is mondhatnék? Kell-e bármit is? De itt, a blogon szinte minden családi eseményt dokumentálok. Hát most leírom ezt is. Meghalt az apósom.

Túl sok közös élményt nem tudok felvonultatni, de például ő tanított meg engem szárnyast bontani. És elmesélte, hogyan sütöttek kenyeret gyerekkorában, amiből anno poszt is született. Ezt idézem most fel, emlékül.

Szóval, ez már vagy nyolc éve, karácsonykor történt; az igazi, kemencében sült kenyér készítéséről mesélt apósom, aki egy kis zalai faluban cseperedett. A házuknál, ahol több generáció is együtt élt, sokáig édesanyja volt a kenyérsütés felelőse. Merthogy az egy napos program volt – akárcsak, mondjuk a mosás.

Éppen ezért egy héten egyszer sütöttek. Akkor viszont hat cipót, amelyek egyenként úgy háromkilósak lehettek. – Erre persze, első megrökönyödött kérdésem az volt: hogyan állt el a kenyér akár hat napig is anélkül, hogy kiszáradt volna? Após erre annyit mondott: az még nem génmanipulált búzából készült, hanem olyan sikértartalmúból, amelynek egész Európa csodájára járt; persze, az ma már nem EU-kompatibilis…
a8
Tehát, a kenyérsütés napján korán keltek, valamikor öt körül (na nem mintha máskor nagyon henyéltek volna): először a konyhai sparheltet gyújtották be, aztán bevitték a dagasztóteknőt, széklábra tették. A sparhelten már melegedett a víz, a lisztet is odakészítették. Általában rozs-, de ünnepnapok közeledtével fehérlisztből sütöttek kenyeret; ezt a lehetőségek, jobb esetben a kenyérsütő hölgy szándéka határozta meg. Rá volt bízva, milyen arányban keveri a különböző liszteket. A liszthez hozzáadta a vizet, sót, és az előző kenyérsütéskor a teknő faláról összeszedett maradék tésztát (morzsókának is nevezték), amit szárítva őriztek, ilyenkor pedig egy kis langyos vízben térítették magukhoz az élesztőgombákat. A dagasztás volt a munka legkeményebb része: azt mondták, akkor elég, ha a tészta elválik a kéztől, illetve, ha a dagasztást végző homlokáról belecsepeg a verejték a tésztába.
Közben már befűtötték a kemencét; hőfoka akkor volt jó, ha “szikrázott az alja”.
Ekkorra a tészta is megkelt, amiből hat cipónyit szakítottak, ezeket a szakajtóban hagyták még egy kicsit kelni. Úgy félóra múltán a cipókat a sütőlapátra borították, majd “bevetették” a kenyereket.a7
Általában két és fél, de sokszor három órán át sült a tészta. Amikor a kiszabott idő letelt, a cipókat kivették, libaszárny-tollból készült seprővel, a pemetelővel letisztították az alját, egy kisebbel pedig bespriccelték vízzel a kenyeret.
Ettől lett szép színe, és jó puha héja.
A kenyereket aztán letakarás nélkül tárolták egy, a gerendáról lelógó polcon – és hogy, hogy nem -, nem száradtak ki…
 
Nos, ennyi a történet. Ennyi volt.
 

Hideg nyalat, spanyol tekercs

Nagyon érdekes az emberek nyári desszertfogyasztási szokásait tanulmányozni: szinte pontosan tudható, hogy 25 fok alatt sok süti fogy, előszeretettel nyúlnak a csokishoz. 25 és 30 fok között kezd erősödni a fagyi, de még a sütinek áll a zászló – abból is inkább a könnyebb habos, gyümölcsös a nyerő. 30 fok fölött a süti háttérbe szorul, és egyre nagyobb teret nyer a fagyi. 35 fok felett a süti nem kell szinte senkinek.

Ezt a tanulságot vontam le az elmúlt nyarak során, amióta cukrászként kísérem figyelemmel a süti-fagyi párharcot. Nemrég írtam a torta történetéről, most a fagyinak jártam utána.

Már az ókori Kínában is ismerték – naná -, aztán a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Hippokratész orvosság gyanánt írta fel betegeinek, Nagy Sándor pedig a csaták előtt borral, gyümölccsel, jéggel készítve élénkítőszerként adatta a katonáknak. A mai formában ismert fagylalt először a híres párizsi Procope kávéházban mutatták be 1686-ban, itt a XVIII. század végén hatalmas választék volt. Hasonlót nálunk elsőként Fischer Péter cukrász kínált kioszkjában 1837-ben, a budapesti Szervita téren. Távirati stílusban így kezdődik a fagyi története.

a7

Antonio Heliogabalus római császárról (218-222) nem sok jót jegyeztek fel annak idején – négy évig tartó uralkodásának története leginkább kicsapongásairól, vallási őrületéről szól, mégis, azt megtudjuk, hogy minden évben hozatott magának havat a hegyekből és azzal hűtötte testét és italát is. A leírások alapján a császár igencsak túlsúlyos ember volt, és gyakran kergette a nyári hőségben a gutaütés, így amolyan fagylalt-féle fogyasztásával védekezett a meleg ellen. Ha már a császároknál tartunk, Néró is előszeretettel kevert jeget nyári frissítőjébe, amit többszáz kilométer távolságból hozatott. Kedvence volt a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagyi – nemcsak a tűzért volt oda tehát…

A Római Birodalom bukásával eltűnt a fagyi is Európa gasztronómiájából, Marco Polo hozta vissza a Távol-Keletről Európába a fagyi ötletét. A történészek szerint e recept nyomán alakul ki a fagylaltkészítés Itáliában, ahonnan vélhetően Beatrix királyné közvetítésével Mátyás udvarába is eljutott.

XIV. Lajos udvarában féltve őrzött recept alapján készült a hideg édesség, azonban a receptet a király kertésze ellopta, és hamarosan Párizs szerte ismert lett az addig csupán kiváltságosak számára létező desszert. Elsőként a ma is létező Cafe Procope-ban szolgáltak fel fagyit. Ugyan csak citromfagyit árultak, de olyan híres vendégeik voltak, mint Voltaire, Rousseau, Diderot és Napóleon. 1768-ban már egy kis szakácskönyvben is olvashatták a párizsiak a különböző fagylaltrecepteket és készítési eljárásokat.a7

Magyarországon először 1753-ban jelent meg fagyirecept egy Erdélyben, kéziratban összeállított szakácskönyvben „Epervíz vagy ama jeges lév forma” elnevezéssel. Így hangzik a leírása: az áttört eper levéhez „tölts osztán tisztált nádmézet, abban lévben, hogy édes legyen és süsd meg a jégbe, akár mind addig, míg megfagy”. A fagyasztás módja a következő: „mikor pedig bé akarod hűteni, hogy meg fadgyon, végy jeget, akár havat, a jeget apróra törd és sóval elegyítsd öszve, és így a jég megtartja hidegségét, úgy az a hó is, hogy el nem olvad egymástól.” Az eper és a pisztácia fagyi receptje volt a két ismertetett leírás.

Ezek a fagylaltok azonban inkább még szörbetek voltak; aztán a XVIII. században, Nápolyban cserélték le elsőként a vizet tejre, tejszínre, s ezzel alakult a közkedvelt finomság lassan olyanná, ahogy ma is ismerjük.

A fagyit nevezték jegeczedett tejhabnak, fagyosnak és hideg nyalatnak. A spanyol tekercs elnevezéssel pedig a tölcsért illették, amelyet 1903-ban szabadalmaztattak. Báróczi Sándor (1735-1809) királyi testőr, író 1775-ben alkotta meg a „fagylalt” szót, azonban csak jóval később, a reformkorban honosodott meg nyelvünkben.

 

Paleo csoki készítése (videó!)

A paleo sütik egyik fontos összetevője a cukormentes csoki; ezzel vagy bevonom az adott tortát, vagy – mint a videóban látható csokimousse torta esetében, alapanyagként használom fel.

a7Elkészítése roppant egyszerű, de hogy teljesen egyértelmű legyen, Bence fiammal videót is készítettünk róla.

Le is írom, mert tudom, nincs mindenkinek ideje végignézni a fenti közel másfél percet.

Tehát a hozzávalók:

5 dkg nyírfacukor

5 dkg víz*

5 dkg kókuszzsír

5 dkg kakaópor

 

  1. A vizet ráöntjük a nyírfacukorra, oldódásig keverjük. (Lásd lent a csillagos lábjegyzetet.)
  2. Hozzáadjuk a kókuszzsírt, elkeverjük.
  3. Végül a kakaóport is beletesszük, és addig keverjük, amíg egynemű, fényes masszát nem kapunk.

A csoki sűrűségét a víz mennyiségének csökkentésével ill. növelésével változtathatjuk, attól függően, milyen célra szeretnénk felhasználni.

a8

*A víz vagy legyen forró, vagy, miután ráöntöttük a nyírfacukorra, tegyük egy percre mikróba, hogy felforrósodjon. Nagyon fontos ugyanis, hogy a nyírfacukor elolvadjon, mert ha ráöntjük a kókuszzsírt, utána már nem fog.

A Királyné szoknyáján

A minap egy hétköznap tartott kis esküvőre vittem tortákat ide a közelünkbe, Hegymagasra, avagy a Szent György hegyre, amiről már meséltem. Most új helyszínre, a Bencze Birtokra kellett szállítanom. Nos, azt hittem, Hegymagas legszebb pontját már láttam, de rájöttem, hogy nem. Most már el sem tudom dönteni, melyik a legszebb pontja.

a9

A bejárat.

Behajtottam a birtokra, leparkoltam, ahol tudtam, ám kiderült, hogy az esküvő a kétszáz méterrel feljebb fekvő házban lesz, ahova eljuthatok a) kocsival a falun keresztül, kanyargós, földes utakon, b) felgyalogolva a szőlősorok között.

a8

Az a kis Renault Kangoo hűtőautó a miénk, ott parkoltam.

Szóval, leparkoltam, a fenti képen láthatjátok, és megmutatom, mi volt a hátam mögött, azaz minek vágtam neki két tortával:

a6

Az a fehér ház volt a cél, ott a hegy előtt.

Nem szépítem, kissé lihegtem, mire felértem, ám a teraszon örömmel üdvözölt a vőlegény, aki kijelentette: megérkezett a torta is és az anyakönyvvezető is, úgyhogy kezdhetünk! Hívta is telefonon aráját, aki a szomszéd házban készülődött, hogy itt az idő.

Elhelyeztem a tortákat a hűtőben, sok boldogságot kívántam, majd elindultam vissza a szőlősorok között.

a2

Mont Blanc és mascarponés málnás naked cake – utóbbi tetejére a menyasszony applikált még valamiféle díszt, ezért maradt üresen.

Éppen leértem, amikor konstatáltam, hogy lányos zavaromban ládáimat a pincében hagytam. Visszabaktattam hát a szőlősorok között. Épp időben, még a menyasszony előtt érkeztem meg, felkaptam a két rekeszt, ismét elköszöntem, és visszafordulva épp elcsíptem a pillanatot, amikor a vőlegény az ő jövendőbelije elé sietett.a3Leballagtam a teraszról, hallottam, hogy megszólal a bevonuló zene: a Rocky című film zenéje. Elhajítottam a ládáimat, és vad fényképezésbe kezdtem.

a4

a5

Ez pont a gyűrűzködés pillanata, de csak nagyon kinagyítva látszik.


a1

Ez a kilátás egy része.


a3

Ezt a sort jártam meg kétszer oda, kétszer vissza.

a2Annyira magával ragadott a táj szépsége, hogy úgy döntöttem, megfogadom saját tanácsomat, és néhány órát nyaralok, ha már így alakult. Átmentem tehát kedvenc településemre, a szemközt fekvő Szigligetre. Autóztam a faluban, és úgy döntöttem, nem a szokásos kedvenc helyeimet látogatom meg – azaz a várat és a Várkávézót -, hanem új helyekre merészkedem. Aztán egyszer csak egy parkolóhoz érkeztem. a17Hát itt látványosság van! – örültem meg, és a táblához igyekeztem. Kiderült, hogy a Királyné szoknyáján állok. Így hívják a hegyet. És van itt egy várrom is, amiről eddig még sosem hallottam. a11

A várrom története a következő: “az öregek úgy tartják, valamikor régen, egy idős somogyi úr várat akart építeni a Királyné szoknyájára. Minden reggel átevezett a túlsó partról Szigligetre. Egész nap építkezett, csak napnyugtakor fejezte be a munkát. Beszállt csónakjába, és a holdfényben csillámló vízen minden este hazatért megpihenni. Másnap mikor újra jött, már az öbölben észrevette, hogy az előző nap felépített falak leomlottak. Ez így ment jó hosszú ideig. Míg egyik reggel, amikor megint azt látta, hogy a kastélya összedőlt, és a pénze is elfogyott, a munkától fáradtan felkiáltott: “Ó vár, ó vár, te engem kifosztottál!” És elkeseredve visszaevezett a túlpartra. Azután már nem látták többet dolgozni a hegy tetején. Bár mondtak olyat is, hogy még pár napig szemlélte ladikjából a leomlott falakat, de az Óvár sohasem épült már fel.”

A Bakonyerdő Zrt. azonban felhúzott ide egy klassz kis kilátót, úgyhogy ez a látvány tárul az ember szeme elé.

a12

Egy “hajó” orrába érkezünk meg a kilátó tetején.


a13

Az ott a Badacsony.

a14

a16

a15

Ez a várrom egyik viszonylagosan helyreállított fala.

Igazi kikapcsolódás volt. De azért lecsúszott utána egy fagyi a Várkávézóban...

Hogyan nyaraljunk otthon?

Bevallom, sok éven át minden nyáron összefacsarodott a szívem, amikor arról olvastam, hallottam, ki hova megy nyaralni, mert tudtam, hogy mi nem engedhetjük meg magunknak. Aztán egyszer kirugdostam magamat az önsajnálatból, és rájöttem, hogy a közvetlen környezetemben annyi felfedeznivaló helyszín, program van, hogy az simán kitesz egy nyaralást. Így aztán kineveztem néhány napot – amikor épp megtehettük, hogy nem dolgozunk -, és azt mondtam a családnak: ma nyaralunk. Ez pedig azt jelentette, hogy a) nem fogok főzni, b) valami más program lesz, mint amit megszoktunk.a10Az angol nyelvben szót is alkottak az otthonnyaralásra: ez a stacation (stay – maradni, vacation – vakáció). Nézzük néhány előnyét: nincs úti- és szállásköltség, nem kell csomagolni, és az ember új oldaláról ismerheti meg lakóhelyét. Lehet, hogy csak egy-egy napot tudunk elkülöníteni a nyáron erre a célra, de tegyük meg, hiszen a pihenés mindenkinek jár! Ehhez az első fontos lépés: döntsük el, hogy most nyaralunk, és viselkedjünk is úgy. Aki nyaral, az nem áll neki kapálni a kertben, nem pucol ablakot, nem mos-vasal üzemszerűen, hanem a pihenésre koncentrál. Tehát, ha eldöntöttük, hogy holnaptól két vagy három napon keresztül nyaralunk, akkor a munkát tegyük félre. Reggelizzünk az ágyban, engedjünk meg magunknak néhány olyan finomságot, ami a luxust jelenti számunkra, hiszen nyaralunk, nem igaz…? Térjünk el a megszokott napi rutintól; mondok néhány tippet adunk arra, mivel tölthetjük az időt.

1. Városnézés.

Bújjunk kényelmes túracipőbe, és viselkedjünk úgy, mint az igazi turisták. Például: nézzünk sokat felfelé. Az ember hajlamos arra, hogy lakóhelyén lehajtott fejjel, vagy legalábbis maga elé nézve, elgondolkodva közlekedik, fut, rohan, siet, és leél úgy évtizedeket, hogy nem vesz észre az orra előtt álló építészeti csodákat. Szóval, nézegessünk felfelé, csodálkozzunk rá régi épületek gyönyörű kőerkélyeire, díszítéseire, vagy csak egyszerűen ismerkedjünk az eddig nem látottakkal. Meg fogunk lepődni.

2. Víz, víz, víz

Ha nyár és forróság, akkor víz kell. Ez lehet a Balaton, vagy a közelünkben üzemelő uszoda, fürdő, és ha ez is meghaladja lehetőségeinket, a kerti slag is megteszi. Ha van rá lehetőség, csónakázzunk, vízibiciklizzünk, hajókázzunk, élvezzük a vizet, amennyire csak lehet.

a93. Biciklitúra

Ha nincs kánikula, kiváló program egy jó kiadós biciklizés: pakoljunk fel szendvicsekkel, innivalóval, és vágjunk neki a környéknek! Tervezzük meg az utat, és jusson eszünkbe, hogy a hosszú túrát elsősorban fenékkel kell bírni, úgyhogy arra érdemes korábban edzeni.

4. Mozi

Ez lehet házimozi – dvd-ről, vagy akár online „filmkölcsönzőből”, de megcélozhatjuk a közeli filmszínházat is.

5. Kulturális program

Színház, koncert, kiállítás? Ha drágának találjuk a jegyet, nézzünk körül a programok között. Nyáron szinte minden városban rendeznek ingyenes szabadtéri műsort, eseményt, amely nem kerül pénzbe, viszont igazi élményt nyújthat.

6. Olvassunk!

Nincs idő egy jó könyvre? Hát most végre szakíthatunk rá. Akár a szabadban egy fa alatt, akár a strandon, napozás közben – merüljünk el egy jó könyvben, és hagyjuk, hogy a történet magával ragadjon.a7

7. Játsszunk együtt!

A nyaralás legnagyobb értéke az együtt töltött minőségi idő – ezt a közös játék is megalapozhatja. Vegyünk elő valami jó társasjátékot, kártyát, és akár este a teraszon, erkélyen, vagy bent a hálószobában: játsszunk!

8. Rendezzünk partit!

Ha van teraszunk, kertünk, nagyszerű, ha nincs, hát a lakáson belül is megoldható: szervezzünk vendégséget. Hívjuk el a barátainkat egy jó kis grillezésre, sütögetésre; azt is megbeszélhetjük, hogy mindenki hoz valamit, ne nekünk, vendéglátóknak kelljen megszakadnunk.

9. Együnk étteremben!

Ha már egyszer a szálláson egy csomó pénzt megspórolunk, költsünk belőle olyan étteremben, ahova amúgy nem nagyon megyünk, mert úgy gondoljuk, nem engedhetjük meg magunknak. Hát most csapjunk a lecsóba, elvégre nyaralunk, vagy mi a szösz..!

10. Készítsünk fotókat, majd albumot a kalandjainkról!

Ha már nyaralás, hát fotózzunk! jó kis emlék lesz az, még akkor is, ha nem a francia Riviérán készültek azok a képek…

a7

Kakas a sütőben

Sokan tudjátok, van egy kis cukrászüzemem. Öten dolgozunk benne, vidám kis csapat, mindig történik valami.

Mostanában például a nagy sütő induláskor olyan hangot ad, mint amikor a kakas kezd kukorékolni. Nevetgéltünk is rajta, hogy egy kakas beköltözött a sütőbe, mígnem aztán az egyik kolléganőm pedzegetni kezdte, hogy ez bizony valami ventilátor-csapágy lehet, vagy ilyesmi…

– Ne mondj ilyet, ne mondj ilyet – szörnyülködtem, mire munkatársam megrántotta a vállát, és rezignáltan csak annyit mondott:

– Jó. Akkor kakas.

a7

Ebéd a kertből: spagetti fűszeres paradicsomszósszal

Azt mondják, idővel mindenkin kitör a kertészkedési láz. Van akinél ez aztán többhektáros farm képében manifesztálódik, van, akinél az erkélyen, balkonládában. Nálunk köztes állapot alakult ki, az udvaron, egy kicsi üvegházban. De azért mi úgy hívjuk: a birtok. A kezdetekhez képest elég szépen kinőtte magát…SAM_0532Hatalmas dzsungel van ebben a kis üvegházban, a paradicsom ontja a termést. Sok paradicsomosat eszünk tehát.

SAM_0534Ja, és persze van paprika is. Nem annyi, mint a paradicsomból, de van. SAM_0535Meg ledugtunk pár hagymát is tavasszal, azok is egész szép nagyok már. Úgyhogy rendelkezésre áll: hagyma, paprika, paradicsom. A spagettit nem a kertben szedtem.

SAM_0526Hozzávalók:

1 cs. spagettitészta

1-2 ek kacsazsír (vagy olyan zsiradék, amit használunk)

5 dkg szalonna

2 fej vöröshagyma

2 kg paradicsom

1 db paprika

4-5 fokhagymagerezd

bors

oregánó

bazsalikom

kakukkfű

SAM_05291. Egy nagyobb edénybe tesszük a kacsazsírt, rádobjuk az apróra vágott szalonnát, és közepes lángon kiolvasztjuk. Utána mehet rá a felkockázott hagyma. Süssük egy darabig nagy lángon, de ne égessük meg.

2. Közben kockázzuk fel a paradicsomot, a csumákat vágjuk ki. Dobjuk a paradicsomot a hagymára, és mehet utána a szintén apróra vágott paprika is.

3. Nyomjuk rá a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és főzzük jó sokáig, hogy sűrű legyen. Amikor a paradicsom levének jórésze távozott, akkor adjuk hozzá a zöldfűszereket. Kóstoljuk meg, ha elégedettek vagyunk, kész.

4. Főzzük ki a tésztát, és keverjük az ízes mártásba.

Azonnal fogyasszuk, valami jó kis sajttal. SAM_0530

 

Saksuka (fűszeres paradicsomkrém)

A saksuka a közel-keleti konyha lecsója, fűszeres paradicsomkrémnek is nevezhetjük, és persze ugyanúgy számtalan verziója létezik, mint a mi fent nevezett ételünknek. Most, hogy a birtokon kilószám terem a paradicsom, muszáj újra és újra elkészíteni ezt a régi nagy kedvencet – akár kenyérrel, akár tésztával esszük, mindenhogy nagyon jó. a7Hozzávalók (kb. 6 személyre):

2 fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

3 kápia paprika

1,5 kg finom paradicsom

zöld fűszerek vegyesen: oregánó, bazsalikom, kakukkfű

1 chilipaprika apróra vágva (ha szeretjük az erőset)

3 ek olívaolaj

Az elegánsabb verzió a következő: a paprikákat kicsumázzuk, félbe vágjuk, majd a héjukkal felfelé grillsütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg fekete foltosak nem lesznek. Ekkor edénybe szedjük, lefedjük őket, és legalább tíz percig így hagyjuk azért, hogy majd könnyen le tudjuk húzni a héjukat.

Közben a paradicsomokat keresztben bevágjuk az aljukon meg a tetejükön, közben vizet forralunk – én a vízforraló kancsóban szoktam -, és készítünk egy másik edényt jeges vízzel is. A paradicsomokat tíz másodpercre a forró vízbe mártjuk, majd áttesszük a jegesbe fél percre, és lehúzzuk a héjukat. Kivágjuk a csumájukat, felkockázzuk.

Lehúzzuk a héjat a paprikáról is, és csíkokra vágjuk a zöldséget.

A kevésbé elegáns megoldás: hagyjuk a héjakat ott, ahol vannak, és apróra kockázunk mindent.

Megpucoljuk, és apróra vágjuk a hagymákat, majd az olívaolajon fonnyasztani kezdjük. A paprikát a hagymára dobjuk.

Adjuk hozzá a paradicsomot is az eddigiekhez, és kis tűzön, semmiképpen sem nagy lángon főzzük kb. egy órán át, addig, amíg a leve el nem párolog, és jó sűrű pép nem marad. Közben aprítsuk fel és adjuk hozzá a zöld fűszereket, az áttört fokhagymagerezdeket, az apróra vágott chilit, sózzuk, borsozzuk kedvünk szerint.

Az autentikus változatba egész tojásokat is ütnek, és kevergetés nélkül belefőzik – vagy a serpenyőt a tűzhelyről átteszik a sütőbe, és tíz perc alatt ott sülnek-főnek egyszerre a tojások.

a8

Kínálhatjuk például rozmaringágon sült kenyércsíkokkal. Vagy puha fehér kenyérrel, pirítóssal, bagettel. Tehetjük tésztára is, annyira jó…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!