Praktikák sok gyerekhez

Ajándékok, amiket biztosan nem akarsz

Nekem még valahogy nem jön a karácsonyi hangulat, sőt, kezdem unni a facebook-falamon a sok karácsonyi tortát, sütit, ötletet, de mit lehet tenni, ennek van a szezonja.

Én is gondolkodtam, hogyan foghatnám meg a témát a viccesebb oldaláról, így aztán elkezdtem keresgélni a legrosszabb ajándékokat. Találtam azért olyasmit is, ami igazából nézőpont kérdése; azt hiszem, az illem azt kívánja, hogy például kést ne ajándékozzunk. De mi van akkor, ha valakinek élete álma egy bizonyos fajta kés? Miért ne kaphatná meg akár karácsonyra?

Az egyik női oldalon azt írták, hogy “még egy nő sem ugrott a pasija nyakába azért, mert horgászfelszerelést vett neki karácsonyra”. Én azért nem lennék ebben ilyen biztos.

Nos, alább olyan ajándékokat gyűjtöttem össze, amelyek biztosan nem aratnak sikert.

1. Nálam ez viszi a pálmát.

a2

 

2. A bögre gyárilag ilyen. Gusztusos, nem?a3

3. Cuki? a4

4. Szandál zokni. Mondjuk, ebben meginogtam, el tudom képzelni, hogy valaki szeretne egy ilyet.a55. Ugye, ezt nem kell indokolni…?

a3

6. Diktafon. Pápás.a2

7. Fiúk, egy klassz pulcsi?

a48. Biztos, hogy a Marika morzsaporszívóra vágyik leginkább?

a2

Jó tanácsok: ne adjunk karácsonyra szappan+tusfürdő egységcsomagot, a világ legfantáziátlanabb ajándéka. Mielőtt megvesszük a díszkardot, fontoljuk meg újra, örülne-e neki szerettünk. A porszívó, bár nagyon hasznos, ajándékként azt üzeni, anyukám, te csak melózzál. Az alakformáló alsónemű meg azt, hogy kövér vagy (ld. mérleg).

Körte ketrecben, meg a bundás kóla

Tudjátok, mi az a bundás kóla?

Na jó, elmondom.

Nemrég Zalaegerszegen adott koncertet Presser Gábor, ennek kapcsán jelent meg vele egy kis interjúcska a Zalaco magazinban, amelynek én is munkatársa vagyok. Ez egy picikének indult újság, de most már 10000 példány felett jelenünk meg kb. másfél havonta; Vas, Zala, Somogy és Veszprém megyékben, a Zalaco pékség boltjaiban ingyenesen terjesztik. Nagyon büszke vagyok rá, klassz kis cikkeket írunk bele hárman-négyen, igazi jutalomjáték nekem.
Nos tehát, ebben az újságban olvasható, hogy Presser az előadói estjén elmesélte néhány dal történetét – vagy a keletkezéséét, vagy olyasmit, ami később csapódott hozzá. Szóval, a bundás kóla sztorija:

…egy másik alkalommal éppen a szobámban ültem, egy barátom az ajtófélfát támasztotta, és megkérdezte: „Te, mi az a bundás kóla?”
„Nem tudom.” „Pedig kéne, Te írtad.” Hoppá, hát persze, leesett, és rögtön reagáltam. „Az nem bundás kóla…” A dal ugyanis így szól: „Kicsi, veszek neked egy ezüstláncot, jó, aranyból lesz majd. És bundát, stólát, vagy mit tudom én…”. „Honnan tudtad, hogy ez az?”
„Hát én írtam.”

A szöveg egyébként A gazdag fiú szerelme című dalban hangzik el.


Na és akkor most hogyan jön a képbe a ketreces körte? Hát úgy, hogy a fent említett magazinba mindig én írom a receptet, most éppen ez következett.

fotó 2(2)Azért is ajánlom figyelmetekbe, mert nagyon finom, laktató, akár az ünnepi menü megkoronázására is kiváló. Ráadásul nem bonyolult, a körtét előre megfőzhetjük, ebben az esetben az adott napon csak be kell tekernünk a tésztával, és megsütni.

fotó 4(1)

 

Hozzávalók 4 személyre:

4 közepes körte

1 tekercs (kb. 250 g) leveles tészta

2 dl száraz fehérbor

fahéj

néhány szem szegfűszeg

2 ek nádcukor

fél citrom

1 tojás

5 dkg porcukor

 

Elkészítés:

  1. A körtéket hámozzuk meg.
  2. Öntsük a bort 2 dl vízzel egy akkora edénybe, amelyben úgy elfér majd a négy körte, hogy el is lepi a folyadék. Adjuk a borhoz a nádcukrot, keverjük el. Dobjuk bele a fahéjat és a szegfűszeget, majd helyezzük el a körtéket és a fél citromot is az edényben. Főzzük a gyümölcsöt kb. 15 percig, majd hűtsük ki és szárítsuk meg.fotó 2(1)
  3. Tekerjük ki a leveles tésztát, és szórjuk meg a felületét egy szűrő segítségével egyenletesen porcukorral (nem kell vastagon). fotó 1
  4. Vágjuk a tésztát másfél centi széles, és a lehető leghosszabb csíkokra…fotó 3…és tekerjük körbe velük a körtéket (a porcukros felük legyen belül). fotó 5(1)
  5. Kenjük le a becsomagolt körtéket felvert tojás felével.
  6. Helyezzük tepsire a gyümölcsöket, süssük őket 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig, majd újra kenjük le a tojással, és adjunk nekik még 10 percet, hogy szép pirosra süljenek.fotó 1(1)

A visszamaradt fűszeres borból készíthetünk sodót a körték mellé: 4 tojássárgát keverjünk el a már nem forró borral, és addig melegítsük, amíg be nem sűrűsödik. Ne forraljuk, mert akkor összeugrik a tojás.

 

Szalagavató

Már szeptemberben elkezdődött ez az egész hűhó, amitől december elejére indulataim a tetőfokra hágtak: a szülők szalagavató címén elkövetett módszeres lehúzása.

A tanév első napjaiban vetette fel végzős gimnazista lányom, hogy lassan el kéne menni a ruhakölcsönzőbe. A hova? – kérdeztem vissza hökkenten, mire felvilágosított, hogy hát keringőt táncol az osztály a decemberi szalagavatón, meg nemcsak az övék, a többieké is, ezért aztán időben fel kell kutatni a megfelelő öltözetet. Menyasszonyi ruhát, persze. Szerintem egyébként az egész táncolás ezért van, mert a  lányok szeretnének menyasszonyi ruhában pompázni, amit teljes mértékben megértek, az esküvőmön éjfél körül én is azt sajnáltam, hogy életem legszebb ruháját csupán egyetlen délután viselhettem, és nem valószínű, hogy még valaha akár csak hasonlóhoz is szerencsém lesz.a

Nos, elindult a ruhakeresés. Első körben egy 25 ezres ajánlattal érkezett haza legnagyobbunk, ami abszolút tűréshatáron felül volt. Szerencsére hamarosan rábukkant egy 15 ezerért bérelhető darabra, amit ráadásul két részletben is lehetett fizetni; rábólintottunk.

Azt hittem, ezzel a nagyját ki is pipáltuk, na de persze nem.

Hamarosan egy szülői értekezlet következett, ahol kiderült, hogy az igazgató nem engedi, hogy a lányok alsóbb évfolyamos fiúkkal táncoljanak, ami azért volt aggályos, mert a fiúk jóval kevesebben vannak az évfolyamban, mint a lányok. A szülők kis híján hajba kaptak, hogy akkor most kinek a lánya hogyan fog táncolni, mire aztán megszületett a zseniális megoldás: a fiúkat meg kell kérni arra, hogy több táncot is vállaljanak. Így lett, volt olyan srác, aki három táncot is vállalt, hát, nem irigyeltem.

Az értekezletet követően megalakultak a tánccsoportok: 1 palotás, 2 angol, 3 bécsi keringő. Persze, kellett fizetni a tánctanárnak,  aztán kellett cipő a táncoláshoz, fehér, lapos sarkú, amit egyébként az életben soha többet fel sem vesz. Kellett pénzt küldeni a szalagavató utáni ünnepi vacsorára, és azt is megtudtuk, óriási szerencsénk, hogy a barátnőm elkészíti Nóri sminkjét és haját, mert a többi lányok ezért a mutatványért 15 ezer forintot fizetnek. Plusz a körmös háromezeröt.

a

Ezeknél az információknál én már csak kapaszkodtam, eszembe jutott a saját szalagavatóm, amelyen a szülők ott sem voltak, vettem magamnak valami kis alkalmibb ruhát, azt hiszem, szavaltam valamit az ünnepségen, de ez nem biztos, és ennyi.

A lányomék ünnepségére a keszthelyi színházban került sor, amelynek befogadóképessége okán minden végzős 3,2 személyt hívhatott meg. A 0,2 személy oly módon értelmezhető, hogy amennyiben sikerül 4 olyan végzőst találni, aki lemond a töredék vendégéről, azzal már plusz egy valakit hívhat meg az ügyeskedő. De azért ez nem olyan egyszerű. Mindenesetre, Nórinak sikerült plusz egy meghívót szereznie, így lányunk legjobb barátnője, a családból pedig hárman: a férjem, Zsófi és én voltunk ott.

– Hoztál magaddal valami jó kis sütit?  – kérdezte viccesen a a mellettünk ülő házaspár mindkét tagja tőlem, később kiderült, az ünnepség hosszát tekintve nem is volt ez olyan lehetetlen kérdés. Engem persze megint szembesített azzal, hogy ebben a városban már rajtam ragadt az a név, hogy Sütis Móni. Ez van.

– Tudod, hogy majd fel kell menni a végén a színpadra táncolni, mindenkinek a saját gyerekével? – kérdezte osztálytárs apuka a férjemet, aki beletörődve közölte, hogy lányunk ma reggel tájékoztatta erről az opcióról. Ami valójában nem volt opció, ugye. A téma a hátunk mögött ülők között is éppen napirenden volt, nevetve állapítottuk meg osztálytárs anyukával, hogy az apák izgulnak.

Maga a szalagavató beszédekkel, és a szalag feltűzésével kezdődött, hű, megy ez, gondoltam magamban, amikor bejelentették, hogy 15 perc szünet következik. A szünetben álldogáltunk – bár nem is sejtettük, mennyit fogunk még ülni -, és én kissé sajgó szívvel fedeztem fel velünk nagyjából egykorú szülőket, akik már elváltak, és most a gyerek kedvéért újra ott voltak egymás mellett, vagy legalábbis egy csoportban, némelyek felszabadultan, mások kicsit kelletlenül álldogáltak, és én azon gondolkodtam, hogyan lehet túllépni cirka tizenöt-húsz évnyi közös életen úgy, hogy mindig ott lesz, aki összeköti őket: a közös gyerek.

A szünet után folytatódott az esemény, de még nem a táncok, hanem az osztályok műsorai következtek. Némelyik egészen vicces, szellemes és megható volt, és újabb egy óra telt el velük. Ezt követték a táncok.

fotó

Nos, ennél a pontnál megtértem. Mert tényleg szép volt. Szépen kigondolt és betanított koreográfia, kecses mozdulatok, erősen koncentráló fiúarcok, főleg, amelyik három táncot is vállalt… Sok munka volt a gyerekek részéről ebben az előadásban, és valóban nagyon jó volt látni őket így együtt. Hogy ők akár ilyet is tudnak. Aztán sor került arra a bizonyos össztáncra is, aminek köszönhetően tumultus alakult ki a színpadon, és mire a szememmel megtaláltam, merre vannak az enyémek, már helyüket másoknak átadva éppen felém tartottak. Rövidesen mindenütt menyasszonyi ruhás lányok cikáztak, fényképezkedtek, mindenki mindenkivel, érezték, hogy méltatlanul kevés volt ez az idő, amit ezekben a ruhakölteményekben eltölthettek, így aztán gyártották az emlékeket, minél többet.

IMG_2190

A férjem és én hazaérve megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Hát ez is megvolt, a szalagavató.

Májusban ballagás…

Citromos szelet és a macaron-mizéria

A közös sütés-főzés mindig jó program, ráadásul a végeredménynek – ha minden jól megy – mindenki örül. Zsófi (11) állított haza egy jópofa kiadvánnyal, a címe az, hogy Receptkönyv csajsziknak, úgy néz ki, mint egy asztali naptár (praktikus, nem csukódik be), csak rózsaszínű. Nyilvánvalóan kezdőknek szánták, van benne rengeteg egyszerű recept, úgymint smoothie, cupcake, muffin, kevert sütik, sütés nélküli golyók – és erre, köztük valahol ott a macaron.

A macaron!

a1

Szerényen meghúzza magát, mintha egy fajsúlyúak lennének…

Mintha az valami csokinyalóka lenne, amit csak úgy félkézzel összekeverünk, oszt jónapot. Nem mondom, lehet, hogy valaki olyan zseni, hogy az első pillanattól érzésre úgy összerakja a macaron “tésztáját”, hogy soha nem éri kudarc – nekem az elmúlt fél évben annyi sikertelen próbálkozásom volt, annyi selejtem, annyi fogadalmam, hogy soha többet, aztán annyi reményteli újrakezdésem, mint amennyi még soha, semmilyen süteménnyel, vagy bármiféle mással kapcsolatban sem. Egy – minek is nevezzem? – cimbimnek, gasztronómiai elvtársamnak (mindkét megnevezést ő javasolta, mivel ismerősöknél többek, barátoknál némileg kevesebbek vagyunk egymás számára) köszönhetem, hogy mindig túllendültem az elkeseredettség holtpontján; először egy macaron-sütésben jártas lányt hozott hozzám, akivel már tényleg egész jót sikerült sütni, de utána megint sok-sok kudarc következett. Akkor megvette nekem Pierre Hermé nagy macaronos könyvét. Hozott maghőmérőt. Úgy éreztem, minden adott a sikerhez – és egyszer jó is lett, de aztán megint nem. Aztán igen, aztán nem.

Kétségbe voltam esve. Nem lehet, hogy ennyire béna vagyok. Kérdeztem bloggereket, ismerősöket, kipróbáltam hideghabos recepteket – kudarc. Vissza Pierre Herméhez, elő a maghőmérővel, nézzük megint, elölről.

És egyszer csak meglett. Rájöttem. Elkaptam. Megéreztem. Most már tudom és érzem az állagokat, a színeket, azt a tompa csillogást, ahogy fénylik a már bőrösre száradt nyers macaron. Azt is megtanultam,hogy sem a túl hideg, sem a túl meleg nem jó, a páratartalom pedig legfeljebb 55 százalékos lehet. Talán ezért sikerült korábban mindig éjszaka, ha sikerült: senki nem nyitogatta rám az ajtót, a hőmérséklet is ugyanaz maradt. Ja, és lehet légkeveréssel a nagy sütőben sütni, de sokkal alacsonyabb hőfokon, és persze rövidebb ideig.

Még most is beleizzadok, ha végiggondolom ezt a számomra kifejezetten heroikusnak tűnő küzdelmet, amit, lassan ki merem mondani, végre megnyertem.

És akkor ezt a receptet beleteszik egy csajsziknak szóló szakácskönyvbe, a sárgabarackos kókuszgolyó, meg a kókuszos passiógyümölcs-golyó közé. Egyből az a gyanúm támadt, hogy aki ezt a gyűjteményt összerakta, az nem sütött még macaront. csak hát jól néz ki a képeken, ugye.

Na, de jól néz ki ez a citromos is ám, ráadásul a világ egyik legegyszerűbb sütije. Kicsit változtattam a mennyiségeken, mert kész vagyok a grammozásoktól egy ilyen kevert süti esetében, aminek a hozzávalóit akár bögrében is meg lehetett volna adni, mivel az arány a lényeg. A macaronnál, ott számítanak a grammok. Itt nem.
a1Hozzávalók:

22 dkg vaj

22 dkg cukor

4 tojás

30 dkg liszt

1,5 tk sütőpor

1 citrom reszelt héja

(nyugodtan mehet bele a leve is, csak 2 evőkanálnyit hagyjunk meg)

 

A máz:

20 dkg porcukor

2 ek citromlé

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokosra.

2. Egy mély tálban keverjük habosra a puha vajat és a cukrot, egyesével adjuk hozzá a tojásokat (azaz tojás, keverés, második, keverés…)majd a lisztet, a sütőport, a citromhéjat és a citromlevet is. Vajazott, lisztezett (vagy sütőpapírral borított) közepes (20×30 cm) tepsibe simítsuk a masszát, és süssük 35-40 percig.

3. Hűtsük ki a sütit, majd készítsük el a mázat: a porcukorhoz adagoljuk a citromlevet, folyamatosan keverjük. Akkor jó, ha nagyon sűrűn folyik, vagy nem is folyik, inkább csak lassan mozdul a lefelé fordított kanálról. Ezzel kenjük be a süti tetejét, és hagyjuk megszáradni.

Mi egyébként 29 centi átmérőjű piteformában sütöttük.

Sütisdoboz papírtányérból 5 perc alatt

Még a nyáron történt, valaki vitt tőlem az üzemből egy kevéske aprósütit, és nem tudtam mibe csomagolni. Akkor fogtam egy papírtányért, négy helyen bevágtam és összehajtottam, szigszalaggal összeragasztottam, és roppant büszke voltam magamra, hogy mit találtam most éppen ki. Így, mint ezen a képen. Aztán kiderült, hogy már régen kitalálta valaki, de attól én még büszke vagyok.fotó 4(13)A dobozt át lehet kötni szalaggal, lehet rá rajzolni, meg így-úgy extrázni; a lényeg, hogy pár forintból megoldottuk a csomagolást úgy, hogy még jól is néz ki. Persze, az kell hozzá, hogy legyen otthon papírtányérunk. Nekem van. 29 cm átmérőjű, ezt használom a torták alá. Ezen kívül olló és ragasztó szükséges.

1. Aki nagyon precíz, használjon vonalzót és ceruzát, én nem vagyok az, dekortapasszal jelöltem ki, hol fogok vágni. A lényeg: a tányér középvonalától jobbra és balra is egyenlő távolságra húzzunk egy halvány vonalat, vagy mint én, ragasszunk rá dekortapaszt. Arra az oldalra, amelyik majd kívülre kerül (azaz a tányér fényes, fehér felére).

fotó 1(11)2. Most a vonalak mentén (dekortapasz közepén) vágjuk be mind a két oldalon a tányért kb. 5 centi hosszan. Négy vágás tehát, és fontos, hogy egyforma legyen.

fotó 3(15)3. Fordítsuk meg a tányért, és a két-két vágásra merőlegesen hajtsuk be a papírt. fotó 4(12)
4. Hajtsuk be a vágások mentén is, hogy könnyebben dolgozhassunk.
fotó 5(18)
5. Összehajtjuk a dobozt. Értelemszerűen.
fotó 1(12)6. Mutatom közelebbről: behajtjuk a két rövidebb oldalt, majd felhajtjuk a két hosszabbat.

fotó 2(9)7. Rögzítjük az oldalakat: folyékony ragasztóval, ragasztópisztollyal – én dekortapasszal dolgoztam tovább, amihez némi segítséget kellett igénybe vennem.

fotó 3(17)8. Kész. Persze, ennél szorosabban is le lehet ragasztani, de én úgyis selyempapírt teszek bele, mert ilyenekben ajándékozom a macaron túltermelési válságban keletkezett felesleget.

fotó 4(14)Vagy nem…?

fotó 1(13)

Csokikelyhek egyszerűen

Ezzel az ötlettel szemeztem már a szarvasgombás vacsoraest előtt, gondoltam, majd teszek a kis csokipoharakba mousse-t, valami kekszmorzsát, meg szarvasgombás ganache-t, de végül más mellett döntöttem. Azt is megmutatnám már szívesen, de aki fotózott az eseményen, még mindig nem küldte el a képeket. Kissé szomorú vagyok ugyan, mert nehogy addig húzza-halassza a dolgot, amíg én elfelejtem a receptet… Mert persze nem írtam le, hiszen itt van a fejemben. Most még.

a1

Nos, ez a csokikehely pont olyan egyszerűen elkészíthető, mint amilyen dekoratív betöltve, díszítve – mindenki elengedheti a fantáziáját, készítse úgy, ahogy szeretné.

Barinők (vers)

Négyen vagyunk barinők

a suliban. Öribarik.

Mindig együtt vagyunk szünetekben,

mindent megdumálunk,

néha még óra alatt is levelezünk.

Mondjuk, amikor Szandra hiányzik,

Annával és Bertával megbeszéljük,

milyen hülye is tud lenni Szandra.

Amikor Anna hiányzik,

Bertával és Szandrával megbeszéljük,

milyen hülye is tud lenni Anna.

Amikor Berta hiányzik,

Annával és Szandrával megbeszéljük,

milyen hülye is tud lenni Berta.

Most én hiányzom,

csak tudnám, miről beszélgetnek

a többiek.

Még szerencse, hogy velem

senkinek sincs semmi baja.

És hogy én sosem

vagyok

hülye.

Ki hisz a Mikulásban?

Tegnap este Zsófi szépen kitette az ablakba csizmáját, megírta szokásos levelét a Mikulásnak, amiben annyi változik évről évre, hogy egyre jobban érződik benne a nekem szóló irónia. Jó humora van a gyereknek, na.

Elvárja a viszontlevelet is, hiszen minden évben hagy a Mikulás néhány sort, amit eddig szép, égetett szélű papíron prezentált. Idén változás történt, a Mikulás bevallotta levelében, hogy ők is gépesítettek, így aztán a kézírásos verziót felváltotta a nyomtatott szöveg.

fotó(3)Szóval, Zsófi készülődött, a tesók meg már arra sem vették a fáradságot, hogy valamiféle lábbelit az ablakba juttassanak.

– Szerinted a többiek miért nem rakták ki a csizmájukat? – kérdezte tőlem Zsófi reggel.

– Hát, talán azért, mert már nem hisznek a Mikulásban.

– Ja – mondta erre határozottan -, hát én sem hiszek, de szeretek ajándékot kapni.

Egy kis quiche csülökhússal

A tegnap beígért másik recept következik.

fotó 4(10)A franciák quiche lorrainje (ejtsd: kis loren) remek választás, ha van ilyen-olyan maradék hús, zöldség, de annyi még sincs, hogy mindenkinek jusson belőle egy rendes adag. Ebbe a piteszerű ételbe beletehetünk mindenféle finomságot, az eredmény egyszerűen nem lehet rossz.

Viszonylag hamar elkészül, a tészta összekeverése pár perc, a macera annyi, hogy hűteni kell és elősütni. De semmiféle különleges tudást nem igényel.

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
15 dkg vaj
1 tojás
1 kk só
1 ek tej, ha kell

Az én töltelékem a következőkből állt:

két marék apróra vágott csülökhús
5 dkg füstölt szalonna
3 szál újhagyma
5 dkg reszelt sajt (valami finom)
2 dl tejszín
3 tojás
só, bors, szerecsendió

 

1. Szórjuk egy mély tálba a lisztet, dobjuk rá a felkockázott vajat, és a két tenyerünk között morzsolgassuk, amíg nagyjából egynemű keveréket nem kapunk. Ekkor adjuk hozzá a tojást, a sót, gyúrjuk össze egy szép formás gombóccá. Ha nem akar összeállni, akkor segítsünk rajta a tejjel. Tegyük hűtőbe a tésztagombócot 15 percre.

2. Nyújtsuk ki a tésztát lisztezett gyúrólapon, és tegyük piteformába. Hűtsük megint 15 percig.

fotó 1(10)3. Készítsük el a tölteléket. Egy edényben kevés zsiradékon olvasszuk ki a szalonnát, kicsit piríthatjuk is. Adjuk hozzá a csülökhúst és a felkarikázott újhagymát, és néhány percig süssük.

fotó 2(6)4. Süssük elő a tésztát 190 fokon 15 percig úgy, hogy tegyünk bele sütőpapírt, arra pedig szórjunk babot, lencsét, rizst, vagy amit szoktunk (amennyiben szoktunk). Nekem sütőkavicsaim vannak, lemosott, sokszor átsütött kis kövecskék az udvarból… A 15 perc elteltével vegyük le a sütőpapírt a nehezékkel együtt, és adjunk még 5 percet a tésztának a sütőben, hogy kis színe legyen.

5. Helyezzük el a tölteléket a tésztában.

fotó 4(11)6. Keverjük el egy kis habverővel a tejszínt a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, adjunk hozzá reszelt szerecsendiót, a reszelt sajtot, és az egészet öntsük a pitébe.

fotó 2(7)7. Süssük újabb 20 percig. Akkor jó, ha a tejszínes tojás már nem folyik. Én ekkor megint megszórtam reszelt sajttal, és grill funkcióra állított sütőben megpirítottam.

fotó 3(14)Hidegen, melegen egyaránt kiváló.

Édes változatban korábban a blogon:

Szilvás quiche

Szedres quiche teljes őrlésű liszttel, xilittel

Egy csülök, két gyors étel, és még sok ötlet

Vegyetek csülköt! Egy darabból – ami mondjuk kétkilós – több napon át készíthettek belőle különféle fogásokat, anélkül, hogy bárki szóvá tenné: na, már megint csülök?

Ízletes füstölt hús omlósra főzve – kiváló alapanyag leveshez, salátához, tésztaételhez, épp csak desszertnek nem tudom ajánlani.

fotó(6)

Amikor megkérdeztem a Facebookon (gyertek!), ki mivel enné a csülköt, rengeteg jó ötletet kaptam. Például: knédlivel és savanyúkáposztával; hagymalekvárral, borsos steakburgonyával; sült olajos káposztával; sztrapacskával; hagymás krumplisalátával. Többen írták, naná, hogy bablevesbe főznék, más tepsiben sütné, burgonyával együtt. Virág ezt írta: “Keverj össze ketchupot mézzel, kend be vele a csülköt, és told be a sütőbe. 10-15 perc alatt kész, mellé mehet a hagymás tört krumpli. Nálunk nagy kedvenc ez a pác”.

Nos, aki nem sütni akarja, az tegyen úgy, mint én.

Az első lépés: végy egy akkora füstölt csülköt, amekkora biztosan belefér a kuktádba; mosd meg, tedd az edénybe, engedj rá annyi vizet, amennyi ellepi, nehogy sót adj hozzá, fedd le az edényt, és forrástól számítva főzd két órán át. A hús kész. A levet ne öntsd ki, akár kétdecis adagokban le is fagyaszthatod, jó kis füstölt ízt adhatsz vele levesekhez, főzelékekhez.

Én nagyon szeretem a csülökhúst csak úgy magában, tormával is, de ezúttal nagy részét a következő két ételbe tettem bele: az egyik egy nagyon sűrű lencsés-galuskás egytálétel volt, a másik pedig a franciák kedvelt quiche lorraine(kis loren)-je csülökkel, újhagymával. Többek között.

fotó 3(13)Egyik étel sem bonyolult, és viszonylag gyors is, bár azt elismerem, hogy pitetészta hűtése és elősütögetése azért viszi az időt. De megéri.

A leveshez a következő hozzávalók kellenek:

1 nagy doboz konzerv lencse (50 dkg-os) – persze, használhatunk szárazat is, akkor viszont azt előbb majdnem készre kell főzni

Kb. két-három jó maréknyi párcentis darabra vágott csülökhús

5 dkg szalonna

1 fej vöröshagyma

2 szál sárgarépa

2 gerezd fokhagyma

2 dl lé, amiben a csülök főtt

1 ek (mangalica)zsír

2 dl tejföl

2 ek mustár

2 ek őrölt pirospaprika

 

A galuskához:

10 dkg liszt

1 tojás

1 kk só

kevés víz

fotó 5(16)

1. A hagymát apróra vágjuk, a szalonnát is kis kockákra. Egy jó nagy lábasban a mangalicazsíron kiolvasztjuk a szalonnát, rádobjuk a hagymát, és enyhén megpirítjuk. Hámozzuk meg, karikázzuk fel a répát,  adjuk az eddigiekhez.

2. Megszórjuk  a pirospaprikával, és egyből felöntjük két-három deci vízzel, meg mehet bele a csülöklé is, meg a fokhagyma apróra vágva, vagy fokhagymanyomón átnyomva. Tegyük hozzá a csülökhúst, és ezt most főzzük addig, amíg a répa meg nem puhul.

3. Amikor a répa már puha, jöhet a lencse, ha konzervet használunk, már elég csak forralni, mivel ez teljesen főtt. Kóstoljuk meg, ha kell bele só, hát sózzuk, borsot viszont mindenképp adjunk hozzá. És most pont van annyi időnk, hogy összekeverjük a galuskatésztát.

4. Azaz: a lisztet tegyük egy akkora tálba, amelyikben majd kényelmes el tudjuk keverni a tojással, sóval, és annyi vízzel, hogy jó nyúlós tészta legyen, semmiképp ne folyjon.

5. Szaggassuk a galuskát a forró levesbe, keverjük meg, majd egy perc múlva adjuk hozzá a tejfölt is, és ízesítsük a mustárral.

Tálalás előtt mindenképpen hagyjuk állni, a galuska kezdi majd beszívni a lét, és ettől jó sűrű, előbb-utóbb főzelékszerű ételünk lesz, amit én nagyon szeretek…

A másik recept a quiche, amit holnap fogok leírni, mert ez a bejegyzés már így is olyan hosszú, hogy külön dicséret annak, aki végigolvassa. De így néz ki:

fotó 4(10)

Update: a quiche receptje itt olvasható.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!