Praktikák sok gyerekhez

Hogyan takarítsunk meg pénzt karácsonyra?

Időben szólok, kevesebb, mint három hónap van karácsonyig (hurrá), és most abszolút időben vagyunk ahhoz, hogy kellőképpen fel tudjunk készülni az év legnagyobb ünnepére, a lehető legkevesebb stresszel.

1. Írj listát. Kinek szeretnél ajándékot adni, körülbelül milyen összeget szánsz rá, vagy még jobb, ha azt is tudod, konkrétan mit kell beszerezni. Még van idő körülnézni, érdemes menni egy-két kört, hogy tartható-e a költségvetés a tervezett ajándékokkal. Ha nem, akkor lehet újratervezni.

2. Nem kell mindenkinek feltétlenül vásárolni. Tavaly decemberben vagy húsz saját készítésű ajándékötletet tettem közzé itt a blogon, amelyek adott esetben sokkal nagyobb örömöt tudnak okozni, mint egy boltban vásárolt tárgy. Nagyszülőknek lehet fotókat keretbe tenni, a gyerekek rajzaival kiegészíteni, vagy ilyen albumot készíteni, még meg is könnyezik. Adhatunk szép fémdobozban saját sütésű süteményt, kekszet (főleg, ha tudjuk, mi a célszemély kedvence), bonbont, különleges lekvárt, befőttet, saját készítésű recepteskönyvet. Ezek általában kevés pénzből elkészülnek, viszont van benne idő – és a legfontosabb, szív.

3. Figyeld az akciókat, leárazásokat. December végéig még bőven lesz lehetőség arra, hogy kedvezőbb áron juss hozzá a kiszemelt holmihoz, járj tehát nyitott szemmel, és csapj le, ha kedvez a szerencse.

4. Naponta – vagy hetente – tegyél félre egy kis pénzt! Nevezz ki egy befőttes üveget perselynek, és dobáld bele a pénztárcádban maradó 200-asokat, 100-asokat. Kivenni TILOS az üvegből, csak a meghatározott időszakban – tehát amikor már konkrétan ajándékra költesz belőle.

5. Vásárolj online. Mielőtt a boltokban megveszel valamit, érdemes kicsit utánanézni a neten, sokszor nagyon sok pénzt meg lehet vele takarítani. Kis különbségnél a helyi boltot szoktam előnyben részesíteni, hadd legyen jó nekik is.

6. Kevés pénzből is lehet élményeket gyűjteni. Ne legyél rosszul attól, hogy nem tudod a karácsonyt a Bahamákon tölteni, még ha Feketéék minden évben oda ruccannak is ki két hétre december végén. Az sem baj, ha síelni sem juttok el. Ahelyett, hogy ezek miatt keseregsz, nézd meg, milyen programok lesznek a városodban/községedben, vagy a közelben karácsonykor. Lehet nagyokat sétálni, karácsonyi fényeket nézni, szerencsés esetben hógolyózni vagy hóembert építeni, korcsolyázni (na igen, balatoniak előnyben), grillezni kint (buli), forralt bort/forró csokit inni, karácsonyi filmet nézni a jó meleg szobában, vicces fotókat, videókat készíteni, társasozni.

7. Ne hasonlítgasd magad/magatokat másokhoz! Bár ez nehéz, de ne hagyd, hogy nyomást gyakoroljon rád az az őrület, ami decemberben eluralkodik, és azt sugallja, hogy ha nem költesz több pénzt, nem vagy elég jó szülő/barát/barátnő/gyerek/testvér/stb. Ne érdekeljen, hogy más mit engedhet meg magának, ez nem verseny. Ne legyél irigy, mert az irigység viszont mindent elront. Örülj annak, amid van.

 

Fegyveres erők kontra kávé

Ma van a kávé világnapja.

Régebben a fegyveres erőké volt, emlékszem, mindig akadályversenyt rendeztek ennek tiszteletére, amelynek egyik lényeges momentuma az volt, hogy ha egy állomásnál az ott posztoló tanárnak nincs (úttörő)nyakkendője, akkor az egy kamu állomás, köszönni szabad neki, de tisztelegni semmi esetre sem, mert az pontlevonás.

A kávé világnapja jobb.

a75

38 féle elkészítési mód. Forrás

Magáról a kávéról úgyis többet tudunk, mint a fegyveres erőkről, én magam is lelkes fogyasztója vagyok. Sőt, voltam már (igaz, csak nézőként) barista versenyen, és sokat foglalkoztam a hazánkban már sajnos nem létező kávéházi kultúrával. Írtam is róla elég sokat, itt olvasható az első rész, itt a második, a harmadik és a negyedik. Sőt, írtam szakdolgozatot is a kávéházi asztaltársaságokból, meg sok cikket, többnyire kisebbeket az egyes népek kávéfogyasztási szokásairól, a különböző pörkölési módokról, meg arról is, hogy az etióp pásztorok figyelték meg azt, hogy ha a kecskék egy bizonyos bokor vörös bogyóit legelészik, akkor éjjel nem alszanak. És ez már jó régen volt. Arról is írtam, hogyan került a kávé hozzánk, persze, hogy török közvetítéssel.

Aztán, pont a törökök mondják, hogy “az ember lelke nem kávéra, s nem is kávéházra vágyik; az ember barátra vágyik – a kávé csupán ürügy.”

De abban megegyezhetünk, hogy jó ürügy.

 

Ti még voltatok akadályversenyen?

Plus size

Tudom jól, hogy korosztálytól függetlenül sokan vagyunk elégedetlenek a súlyunkkal. Fogyókúra, diéta, életmódváltás – divatos hívószavak ezek, amelyek hozzák a várt kattintásszámot, mert a korszellem azt követeli meg tőlünk, a nyugati civilizáció nőtagjaitól, hogy maximum 40-es méretet hordjunk, a BMI-nk legyen 25 alatt.

Sokan nem férünk bele ebbe a dobozba. Azon gondolkodtam – egy újabb fogyókúrát tervezgetve -, hogy mekkora hülyeség az, hogy évtizedek mennek el az életünkből az önmagunkkal való folyamatos elégedetlenség miatt. Hogy nem tudjuk elfogadni azt, ami van, folyamatos problémának látjuk, felnagyítjuk, és ezért sok jó dolgot nem, vagy csak alig veszünk észre.

Persze, más dolog az, amikor a túlsúly egészségügyi problémákat okoz; de ha nem, miért ne lehetne boldogan élni 3XL-es mérettel?

Tudtátok, hogy húsz évvel ezelőtt a modellek testsúlya mindössze 8 százalékkal volt kevesebb, mint az átlag nőé? Ma pedig 23-mal. A divatházak a 42-es méretet már nagy méretnek, “plus size”-nak tekintik, így is kezelik, amire azt mondom, húzzanak el a sunyiba. Miért kell felcímkézni a nagyobb méreteket, sőt, külön részlegen elhelyezni, hogy na helló, ez itt a kövérek része, miért kell különbséget tenni, mondhatnám, diszkriminálni azokat, akik kinőttek az M-es méretből? Aki túlsúlyos, az más bánásmódot érdemel?

Van itt Keszthelyen egy klassz butik, szeretem, jó cuccokat hoznak bele Olaszországból – de előre folyik rólam a víz, amikor bemegyek oda, mert tudom, hogy a ruhák 95%-a nem jó rám. Hogy át fogok élni egy csomó kellemetlen pillanatot a próbafülkében, mert azt hiszem, hogy na, ez jó lesz, de nem az. Attól meg kifejezetten viszolygok, hogy de hát van itt egy-két “lebernyeg” – könyörgöm, abban plusz két mérettel nagyobbnak nézek ki! Csinos szeretnék lenni olyan ruhákban, amilyeneket ott látok az állványokon – csak épp nekem 46-os kéne. De az nincs. Pedig nézzétek; csúnya?

Vagy ő:

Mennyivel több élet árad ezekből a modellekből, mint anorexiás, csontsovány kolléganőikből! Igazi nők, nem bábuk, de azért rajtuk ott lóg a címke, hogy “plus size”.

Nem tudom abbahagyni…

És a poént a végére:

Érdemes ilyen plus size fotókat nézegetni… mert így én is ki tudok nézni, és amit látok, az tetszik!

Segítsüti 11.

Bizony, bizony, 11. alkalommal segít a süti – sokan már ismeritek ezt a jótékonysági sütiárverést, amelynek keretében hagyományosan 30 blogger süteményei kerülnek a virtuális kalapács alá, hogy a befolyt összegből rászoruló gyermekeket támogassanak.

A mai nappal kezdődő akció támogatottja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványlesz, amelyen keresztül  a daganatos és vérképzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek orvosi ellátásához, gyógyulásához szeretnénk hozzájárulni.

Én azt a sütit választottam, amellyel egyszer, két éve már kísérleteztem, de akkor találtam egy másik receptet, amely jobban tetszett. Viszont baráti körömből azok, akik ennek a sütinek a tesztpéldányait kóstolták, még hónapok múltán is érdeklődtek, hogy esetleg nem sütök-e azokból a finom karamellás-diós tekercsekből egy újabb adagot, mert szívesen jönnének ismét kóstolóra…

Karamellás-diós tekercsek (12 darab)

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
1 tk só
1 dl víz

A töltelékhez:

15 dkg cukor
2,5 dl tejszín
3 dkg vaj
10 dkg durvára darabolt dió

A tetejére:

10 dkg étcsoki
1 dl tejszín
1 kk vaj

díszítésként apróra vágott, száraz serpenyőben megpirított dió

A lisztet tálba rakjuk, összekeverjük a sóval, hozzáadjuk a kockákra vágott vajat, és a két tenyerünk között addig morzsoljuk, amíg nagyjából össze nem keverednek. Mehet hozzá a hideg (fontos, hogy tényleg hideg legyen) víz, és egy perc alatt gyúrjuk össze úgy, hogy ne ragadjon a kezünkhöz. Folpackba csomagolva hűtőbe tesszük a tésztagombócot, legalább fél órára (de akár egész éjszakára is ott hagyhatjuk). Kinyújtjuk, kb. 2 centi széles csíkokra vágjuk a tésztát, és úgy nevezett habtekercs formára feltekerjük, majd 190 fokosra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük. Leszedjük a tekercseket a formáról.

 

A cukrot megolvasztjuk, enyhén karamellizáljuk, majd lassan hozzáöntjük a tejszínt, és addig főzzük, amíg sűrűsödni nem kezd. Ekkor hozzáöntjük a diót, beletesszük a vajat, és tovább főzzük addig, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy ha fakanállal csíkot húzunk az aljába, nem záródik össze azonnal a massza.

Kicsit hűlni hagyjuk, majd betöltjük a rolókat.

Amikor teljesen kihűltek, összeolvasztjuk gőz fölött a csokit a tejszínnel, belekeverjük a vajat, és ezzel a ganache-sal bevonjuk a tekercseket, majd a pirított dióval díszítjük.

Licitálni itt tudtok a sütikre, szeptember 15-18 között. Az akciónak 18-án, 16 órakor lesz vége.

Mangókrémes csokitorta

Itt volt ez az augusztus, amelyben volt egy gyilkos roham, és én kicsit belehaltam – mármint ami a sütemények iránti szenvedélyemet illeti. Vagyis, a sütésük iránti lelkesedésemet. Úgy éreztem, kiment a talaj a lábam alól, és mint valami hajótörött, hánykódom a nyílt tengeren valami kis tutajhoz kötözve. Csak mindig jussak el valameddig, előbb-utóbb talán partot érek…

Eljött a szeptember, beköszöntött a hideg és esős időjárás, jóval kevesebb lett a munkám, és azt veszem észre, hogy kezd visszatérni az alkotókedvem: az, ami tavasszal még fűtött, hogy újabb és újabb recepteket próbáljak ki, alkossak sajátokat. Ami már annyira hiányzott: kilépni a mókuskerékből, és a sorozatgyártás helyett ALKOTNI.

Kaptam egy linket, ami megindította a fantáziámat. Már csak azért is, néhány hónapja egy doboz olasz mangópürét adományozott nekem nagylelkűen Zoli, a szigligeti fagyis - ilyen finom mangóízt még egy itthon vásárolt mangó sem adott -, amit húszdekás adagokban lefagyasztottam. A recept láttán tudtam, hogy végre értelmet nyert az előtakarékosság, ez az a süti, amibe érdemes belefeccolni a drága, és egyébként mindenféle adaléktól mentes alapanyagot.

a75

A hiányzó szelet volt a puding próbája. Kiállta.

Hozzávalók tehát,

a tésztához:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

Ezeket összedolgozzuk, egy órára hűtőbe tesszük. Utána kinyújtjuk, 30 centis pitetálba helyezzük úgy, hogy pereme is legyen. Sütőpapírt terítünk rá, amit megszórunk valami nehezékkel – babbal, rizzsel -, hogy ne púposodjon a tészta. 170-180 fokon világosra sütjük, majd kihűtjük.

Jöhet a töltelék:

15 dkg étcsoki (65%-os legyen legalább)

10 dkg vaj

0,5 dl tejszín

20 dkg mangópüré

A vajat és a csokit gőz fölött összeolvasztjuk, belekeverjük a tejszínt, majd a mangópürét is, és fél percig botmixerrel megdolgozzuk. Beleöntjük a tésztaalapba,és dermesztjük.

Fehér csoki mousse-t készítettem hozzá, amihez kell:

10 dkg fehér csoki

0,5 dl tejszín

1 tojás

2 dl tejszín

1 cs Zselatin fix

Gőz fölött megolvasztjuk a fehér csokit úgy, hogy néhány evőkanál forró tejszínt teszünk rá. A tojást szétválasztjuk, a fehérjét és a sárgáját is habosra keverjük egy kis cukorral. Habbá verjük a tejszínt, beleadagoljuk a Zselatin fixet, és az összes alkotórészt az  összedolgozzuk finoman egy gumilapát segítségével. Vagyis, a csokiba keverjük a sárgáját, ezt még habverővel jól elkeverjük, majd beleforgatjuk a fehérje- és a tejszínhabot. Hagyjuk dermedni.

És akkor már csak a vaníliás ananászkockák vannak hátra, ehhez felkockázunk cirka 20 dkg ananászt, pár evőkanál cukorral egy serpenyőben felforrósítjuk, és hozzákeverjük egy fél vaníliarúd kikapart magjait.

Tálaláskor minden szelet sütire teszünk egy evőkanál mousse-t, meg némi ananászt.

a75

Nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. Mangópürét meg lehet készíteni mangóból, botmixerrel.

 

 

Arról, hogy tényleg nem vagyunk egyformák - avagy a gesztenyés paleo süti esete (nem Tóth Marival)

Rendszeresen adódnak olyan helyzetek, amelyek arra tanítanak, hogy ne a saját ízlésem szerint gondolkodjam csak a sütiket illetően. Ez persze nehéz, amit nem szeret az ember, azt nem szívesen készíti – én a családomnak 15 évig nem sütöttem májat, most már a libán (na persze), a csirkén, a kacsán és a borjún túl vagyunk, szeretjük, sertést és marhát viszont egyelőre továbbra sem sütök, csak majd ha valami komoly behatás ér, amely kimozdít viszolygásomból.

No de a süti.

Egyszer, egyetlen egyszer készítettem egy gesztenyés paleo sütit. Az alja úgy nézett ki, hogy habosra vertem (nagyon, géppel) 3 tojást 3 ek nyírfacukorral, belekevertem 17 dkg kókuszreszeléket és egy kis szódabikarbónát, illetve 2 evőkanál kakaóport. 170 fokon megsütöttem egy 26 centis kapcsos tortaformában.

Eddig egyszerű volt.

Jött a gesztenye: a natúr gesztenyemasszának olyan az íze, mint a fűrészporé. Egyszerűen kell bele a rum és a cukor. Nos, én ezt a natúr masszát fellazítottam előbb 2 dl, majd még 2 dl habbá vert cocomas-szal, azaz kókuszkrémmel, a cocomashoz tettem nyírfacukrot, hogy legyen valami édessége majd; belekevertem a gesztenyét, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy ez valami rettenetes rossz. Még kevertem bele pár szem meggyet, hátha, és azért összeraktam a tortát.

Másnap elvittem a kávézóba, és felszólítottam a tulajdonost, hogy ilyet soha többé ne kérjen, mert ez részemről vállalhatatlan. Le sem fotóztam. Ő sem.

Csakhát.

Van egy hévízi hölgy, aki rendelt már nálam paleo sütit, nagyon hálásan sms-ben vissza is jelzett, hogy imádták; aztán egyszer csak ismét hívott, hogy evett a kávézóban valami nagyon finom gesztenyéset, és azt szeretné kérni.

- Á, biztos a karamellás gesztenyés – mondtam erre, mert azt mindenki szereti, aki megkóstolja: kakaós tészta rummal és narancslével átitatva, rajta karamellás-mascarponés gesztenyekrém még tejszínhabbal is lazítva, és ez az egész finom csokival leöntve. Huhh.

- Biztosan az – mondta a hölgy, és kérte is a tortát szombatra, anyukája szülinapjára – de, mint mondta, pénteken eljönne érte.

Rendben, mondtam.

Pénteken dobozban vittem a hölgynek a tortát, kicsit beszélgettünk, és nekem akkor esett le, hogy nemcsak ő paleózik, de az egész családja.

- Ööö… – mondtam erre -, ez nem paleo ám…

- Nem?! Hűha, az baj! Én azt hittem, maga csak paleo sütiket készít…

Nos, tisztáztuk a félreértést, és világossá vált számomra, hogy a hölgy azt a gesztenyéset szeretné, ami felől mindenkit megeskettem, hogy olyat soha nem rendel.

- Az valami fantasztikus – nyomatékosította -, két szeletet ettem belőle egymás után.

- Hát, akkor holnapra…megpróbálom… – mondtam tanácstalanul, mert a receptre nem emlékeztem. Fogalmam sem volt, igyekeztem eltemetni emlékezetem mélyére, sikeresen. Felhívtam a kávézót, ők is csak arra emlékeztek, hogy ezt nem szabad kérni, de hogy hogyan is nézett ki a torta, senki nem tudta.

Úgyhogy, az intuíciómra bíztam magam. És megcsináltam. A hölgy másnap délelőtt elvitte. Aztán egy óra múlva küldött egy sms-t:

“Isteni volt a torta, már meg is ettük. Köszönjük, G.”

Hát ennyit arról, hogy nem vagyunk egyformák.

Kép nincs a tortáról továbbra sem.

 

Toast vasalóval

Nincs toastsütőd, de szereted az összesütött szendvicset?

Vasalód biztosan van – akkor pedig mindössze néhány perc kell a finom, ropogós toasthoz.

Bence közreműködésével be is mutatom, hogy az egész gyerekjáték.

fotó 3(11)

Tehát, a hozzávalók:

toastkenyér

sajt

illetve amit még beletennénk

vaj

alufólia

vasaló

 

1. A két kenyérszelet közé helyezzük mindazt, amit szeretnénk, és a szendvicset alufóliára tesszük.

fotó 1(11)

2. Kívülről megvajazzuk a kenyereket.fotó 2(13)3. Ráhajtjuk a fóliát.

fotó 3(12)

4. Ráhelyezzük a forró vasalót – 1-1,5 percig hagyjuk, hogy a vasaló talpa süsse a szendvicsünket.fotó 5(5)

5. Utána megfordítjuk, és a másik oldalát is sütjük 1 percig. Ezt követően levehetjük a fóliát – és íme:fotó 3(13)

6. Teszt:

fotó 4(6)

7. Elégedett, optimista pillantás a jövőbe.

fotó 5(6)8. Adjá’, légyszi…

fotó 3(14)

Tökből is sütöttek kenyeret

Szívesen olvasgatok régi könyveket, többször tallóztam már Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász-, és mézeskalácsos ipar története című kötetéből, amely 1940-ben jelent meg, és sok történetet, legendát is tartalmaz az említett mesterségekkel kapcsolatban. Ezúttal egy receptet találtam, amely szerintem ma is népszerű lehetne, mondjuk, nem annyira az ínséges idők (remélem), hanem a reform hatás miatt.

A nyomor leleményessé, feltalálóvá teszi az embert. 1770-73 ínséges évek voltak, s a népélelmezés sok gondot okozott a hatóságoknak. Különösen és elsősorban a kenyérkérdést kellett megoldani. Ekkor jelent meg egy hivatalos rendelet arról, hogy készítsenek a sütők és a háziasszonyok tökből kenyeret. Ez a rendelet szó szerint a következőképp szólt:

„Az elmult három inséges év megtanított bennünket arra, hogy tökből is lehet kenyeret sütni, mégpedig a következő módon: a megtisztított tököt kétujjnyi szélességű hosszukás szeletekre vágjuk, rosttól és magoktól megtisztítjuk (amelyek igen alkalmasak sertések etetésére) s a lehámozott darabokat négyszögletesekre vágjuk. Ezeket a darabokat sós vízzel üstben puhára megfőzzük, majd szitára dobjuk, hogy a víz lecsorogjon, azután kissé száradni hagyjuk. Később teknőbe tesszük, kézzel, majd vékony nyujtóval összenyomkodjuk, hogy nagy darabok ne maradjanak és egyforma simaságra eldolgozzuk. Hozzátesszük a szükséges kovászt és lisztmennyiséget és tiszta vízzel kenyértésztává dagasztjuk, majd tetszésszerinti kenyereket formálunk. 20 kg feldolgozandó liszthez 10 kg tököt számítunk.”

Ez a rendelet 1773. április 24-én jelent meg.

 

a75

Szeptemberi reggeli: vargányás tojásrántotta juhtúróval, paprikával

Próbálok regenerálódni a rendkívül sok munkával eltelt augusztus után. Szerintem rajtam kívül kevesen örülnek ennek a rossz időnek, én is csak azért, mert így kevesebb feladatom lett, és ez most néhány napig jól jön.

Persze, azért ma reggel is a piacon kezdtem – Keszthelyen szerdán és szombaton van nagyobb piac, hétközben nincs más, csak a Zsuzsa meg az Irén -, és meglepetten láttam, hogy a málnának 1000 forint kilója. – Sok van – mondta az egyik ismerős piacos fiú -, most terem a késői.

Hát, végre valami olcsóbb, gondoltam. Aztán megláttam a vargányát. Hú, egy jó kis vargányás rizottó ebédre vagy vacsorára? Már fogtam is a zacskót, és néhány darabot beletettem, 2400/kilóért nem akartam túlzásba vinni.

- Szedjél csak bátran – mondta a már említett piacos -, 1200-ért odaadom, rengeteg van.

Nahát.

Hazatértem szerzeményemmel, és úgy gondoltam, megérdemlek végre egy jó reggelit. Augusztusban kávéval keltem és feküdtem, sőt, nagyjából azt is ebédeltem, úgyhogy muszáj visszatérnem a normális halmazba. Ugyanakkor a szénhidrátot sajnos minimalizálnom kell, tehát valami jó kis szalonnás-hagymás-vargányás  rántotta, az jólesne, gondoltam.

Kevés mangalicazsíron olvasztani kezdtem pár deka jó húsos, csíkokra vágott szalonnát, aztán hozzáadtam fél fej aprított vöröshagymát, és két vargányát darabolva. Még egy paprikát is belevágtam, aztán főztem egy kicsit. Kezembe kerültek a fűszerek, és itt elragadtattam magam: ment bele citrombors, római kömény, cayenne bors, meg persze só. Végül két tojás.

A kész rántottát tányérra tettem, juhtúrót morzsoltam rá, meg egy evőkanál tejfölt, mert az mindig jó.

fotó 2(12)

Királyság.

Kicsit olyan érzés volt, mintha nyaralnék.

 

 

Kacsasütő - te mit készítenél benne?

Fazekas ismerősömtől kaptam ezt a kacsasütőt azzal a kéréssel, hogy próbáljam ki, mire alkalmas még kacsa sütésén kívül. Hogy például, lehetne-e benne valamilyen sütit készíteni? Ilyen:

fotó 1(9) És ha leveszem a tetejét:

fotó 2(11)

Figyelemmel kell lenni arra, hogy

1. a tálat nem kell beáztatni;

2. nem szabad egyből forró sütőbe tenni.

 

Szóval, vannak ötleteitek?

Ha nem itt szeretnél kommentelni, gyere a Facebookra!

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!