MaiMóni

A bolognai spagetti titka

Gyermekeim újabb főzős videója, amelyben Nóri a főszereplő. És elárulja a jó spagetti titkát.

a1Nagyon belejöttek a srácok, aminek azért is örülök, mert ők akarnak főzni azért, hogy készülhessen új videó… Nézzétek, szerintem nagyon vicces.

Ez a videó is Bence blogján szerepelt először. Ha megtennétek, hogy páran kommenteltek nála… nagyon boldog lenne.

A mi hagyományunk: a szeptember elsejei kép

A tradicionális szeptember elsejei kép következik. Többen írtátok már évekkel ezelőtt is, hogy átvettétek tőlünk ezt a szokást, aminek őszintén örülök. Bár tavaly azt gondoltuk, az lesz az utolsó teljes kép, mert hogy Nóri nem lesz már itthon az idei fényképezésnél, a dolgok úgy alakultak, hogy épp itthon állomásozik. Ideiglenesen. Úgyhogy ő is szerepel a képen, csak kicsit másképp…

SAM_2230

SAM_2231

SAM_2234És akkor a korábbiak, csak az összehasonlíthatóság miatt:

fotó 1(8)

2014

 fotó 2(10)

2014

kisszept2

kisszept2d

2013.

szept3
2012
 
2011.
2010.
2009.
2008.

A láthatatlan ember nálunk lakik

Azt már megszoktam, hogy a nappaliban felejtett tányérnak nincs gazdája. Hogy a hűtőbe Senki tette vissza az üres sajtos dobozt.  Hogy az eldobált cuccokról Senki sem tud. A könyvespolcról Senki vette le a szanaszéjjel hagyott könyveket. A fürdőkádat nem tudni, ki használta utoljára, de a család tagjai mostanában nem. A tükröt sem mi köpködtük össze, és a szemetest sem púpozta meg egyikünk sem úgy, hogy már-már kifolyik belőle minden. A lépcsőt Senki járkálta össze sáros cipőjével, a porszívót Senki nem tette vissza a helyére.

Senki, így hívjuk őt, a láthatatlan embert, aki családunk hetedik, pontosabban nyolcadik tagja (Bogyó után).

a2

Itt ül a kis piszok.

De amit ma tett, az túlmegy minden határon.

Bekapcsolta  FŰTÉST.

Harminc fok van kint, harminckettő bent, nem értem… És ha nem harciaskodom a családdal annyit, hogy járjanak papucsban, már rég kiderült volna, hogy megy a padlófűtés. Valaki – azaz Senki – bekapcsolta. BEKAPCSOLTA. Mert azt a kazánon kellett átállítani, és valaki, vagyis Senki átállította.

Na, ezt derítse ki valaki… Vagy Senki…

 

Így készítsd a rántottát, ha kezdő vagy

Bence fiamék ismét készítettek egy jó kis videót, ezúttal a rántottasütést mutatják be viccesen. A főszereplő gyakori vendégünk, Levi, művésznevén Lefente.

A rántotta készítése még a tepsis krumpliénál is fontosabb, tényleg életmentő lehet. Úgyhogy kezdők, figyeljetek – bár a főzőkanál-rugdosást nem muszáj elsajátítani.

A videó persze Bence blogján jelent meg először, csak megkaptam a közlés jogát. Nem volt olcsó.

Lányom, a diplomata

Csörög a telefonom, nagyobbik lányom, Nóri hív.

– Szia, csak azt szeretném kérdezni, van-e készen macaron.

Meglepődtem, miért pont ez a kérdés, de hallottam, hogy valaki mással is beszél közben.

– Hát, csak héjak vannak a múltkori esküvőről, de az sem sok.

Hallom a telefonban, hogy továbbítja a szavaimat: “azt mondja, csak héjak vannak, de az sem sok”. Mire a bizonyos harmadik személy kérdi tőle: és nem is lesz?

– És nem is lesz? Mert van itt valaki, aki venne tőled.

– Hát, az a helyzet, ha egy nap nem 24 órából állna, hanem mondjuk negyvenből, meg ha nem lennék ilyen fáradt, akkor valószínűleg lenne.

– Aha – nyugtázta az általam mondottakat, majd a kérdezőhöz szólt: – Azt mondta, hogy majd legközelebb.

Szóval, fiatal lány ezzel a tehetséggel munkát keres. Ugyanezt tudja angolul és franciául is…

a1

Tepsis krumpli videó

Tepsis krumplit családom összes tagja tud készíteni. Mert hát a szülők feladata, hogy orientálják gyermeküket a tehetségének megfelelő szakma felé, tanítsák meg úszni, mert az megmentheti az életét, és ugyanebből az okból legalább a tepsis krumpli készítésének rejtelmeibe vezessék be.

Képkivágás a1Nos, úszni tudnak, a tepsis krumpli megy, a szakmai orientáción dolgozunk. Két kisebbik gyermekem jópofa vicces videóban mutatja be, hogy az emlegetett étel tényleg mindenki számára megtanulható.

Mert hát nem kell mást tenni, mint csíkokra vágni vagy húsz deka szalonnát, felszeletelni hat fej hagymát, megpucolni két kiló krumplit, Aztán a tepsibe tenni a szalonna egy részét, a hagyma harmadát, elrendezni rajta a vékonyra szelt krumpli felét, rá megint hagyma, szalonna, arra krumpli, aztán megint hagyma és szalonna, aztán jól megsütni 200 fokon majd’ egy óra alatt. Meg persze sózni.

Tejföl mehet rá.

A videó egyébként Bence fiam blogján debütált, aki most újra aktívan blogol, nekem sem szólt róla, nemrég vettem észre.

 

Miért vagyok haragban az országtortával?

Lehet mondani, hogy magánügy, meg hogy biztos azért, mert savanyú a szőlő, de komolyan mondom, nem. Nem is valószínű, hogy akarnék pályázni bármilyen tortával, mert féltem anyukámat. Ne szidja senki. 

Összességében az a bajom ezzel az országtortásdival,  hogy egy síkon gondolkodnak a pályázók – vagy nem, csak a zsűri az összes recept közül azokat választja, amelyek nem igazán ötletesek. 

Ha megnézitek, milyen torták kerültek a négy döntős közé: mousse, mousse, mousse. Még rendes magyar szavunk sincs rá. Tavaly mi nyert? Mousse. Na jó, hab. De az nem ugyanaz.

A tavalyi győztes: a székesfehérvári Damniczky cukrászda Somlói revolúciója

A tavalyi győztes: a székesfehérvári Damniczky cukrászda Somlói revolúciója

Előre féltem az augusztus közepétől, mert tudtam, hogy jön az országtorta, és ha máshova nem is, Szigligetre, a Várkávézóba gyártanom kell majd ezerrel, és abban is biztos voltam, hogy eléggé szívatós lesz. Mert mintha a kollégák – legalábbis azok, akiknek a munkáit nyilvánosságra hozzák – nem tudnának másban gondolkodni, csak hogy jó bonyolult legyen a mű, mert az a tuti.

Hát, az idei torta arra jó volt, hogy beláttam, a tavalyi nem is volt nehéz. Emlékeztek? Az volt a Somlói revolúció, aminek a Somlóihoz ugyan kevés köze van, de legalább csak egy lap, azon étcsoki mousse, narancszselé, fehércsoki mousse, ganache, ennyi.  A dermesztgetés  vitte az időt, de különben minden rendben volt vele. Ezzel szemben az idei: mandulás piskóta, sárgabarack-krém,  vagy inkább zselé, újabb mandulás piskóta, aztán egy aránytalanul vastag karamellmousse, majd egy irgalmatalan édes fehércsokis karamellglazúr. Annyi cukor és zselatin kell ebbe a tortába, hogy az szerintem Guinness-rekord. Pedig azt gondolom, pont nem ezt az irányt kellene szorgalmazni.

image

Országtorta 2015: Pannonhalmi sárgabarackpálinkás karamelltorta

Az alapanyagokat tekintve rendkívül drága, továbbá munkaigényes, úgyhogy azon gondolkodtam, mennyiért adhatom én úgy, hogy még a kávézósoknak is megérje? 

Aztán, gyengesége a receptnek, hogy az egyik alapízt adó sárgabarackpüréről egy szót sem mond: milyen, honnan? (Én aztán főztem sajátot – nyilván ez külön boldoggá tett.) Na de az, hogy a két cent pálinka, ami a barackszirupba jár, amivel a piskótalapokat locsoljuk, az Pannonhalmi sárgaparackpálinka kell, hogy legyen, az aztán fontos.  Aki megmondja nekem ízlelés alapján, hogy azzal locsoltam-e be, vagy nem, annak küldök egy üveggel.

Következő gyenge pont: a barackkrém. Volt néhány kétségbeesett pillanatom, mire kikísérleteztem, hogy a receptben megadott zselatinmennyiség duplája kell bele, hogy ne folyjon ki a két tésztalap közül. Ezt a kört megspórolhatta volna nekem, és azt hiszem, velem együtt sok cukrásznak a receptgazda, ha elárulja, milyen sárgabarack-pürével is dolgozik ő. Mert egyébként megkérdeztem néhány kollégát, az egyik fagyialapanyagként, 100 literres hordóban  forgalmazott barackpürével operál, a másik a nagykerben kapható francia (FRANCIA) gyártmánnyal. Ami persze csak korlátozott mennyiségben volt elérhető, mert hirtelen mindenki barackpürét vásárolt.

És itt a következő probléma, amiről viszont már nem a recept szerzője tehet: az alapanyag beszerzés. Mert mi is történik? Augusztus közepén kiderül, mi nyert, aztán utána hozzáférhetővé válik a recept,, és minden cukrász, aki beleáll ebbe a projektbe, elkezdi beszerezni az alapanyagokat. És szembe kell nézniük azzal a később ébredőknek, hogy hoppá, nincs mandulaliszt, pedig az mindig szokott lenni, meg már a fagyasztott sárgabarack is kevés, nemhogy a barackpüré.  Mert ez Magyarország.  Így szeretlek.

image

Végül persze megcsináltam, de az egész életemet végiggondoltam közben. Meg hogy mégis miért kell ezt a csapást elszenvednem? 36 tortát gyártottam le, és akkor azt mondtam, hogy soha többé. Mert ez nem MóniSüti. És akármennyire is igyekszem, nem tudom olyan finomra megcsinálni, mert a recept nem engedi. Eszter barátnőm kóstolta nálam a próbasütés egy szeletét, és csak annyit mondott: de jó, hogy nem a te recepted, mert így legalább nem kell udvariaskodnom, hogy hű, de finom…

a1

A lehetőségekhez képest jól sikerült – de nem az én világom. Fotó: Tofi

Mindemellett: nem vonom kétségbe a recept készítőjének tudását és tehetségét, sőt, azt is tudom, hogy én nem vagyok egy Pierre Hermé. Csak azt a halk fohászt szeretném megfogalmazni a jövő évi országtorta megálmodójához, hogy légyszi, próbálj meg egyszerűbben gondolkodni…a kevesebb több.

Intermezzo

Sajnos, az elmúlt héten mindkét számítógépünk bemondta az unalmast, maradtak a mobileszközök, de ezeken annyira nem szeretek pötyögni, hogy itt kérek elnézést a megválaszolatlan mailekért és üzenetekért. Pedig el akarom mesélni, hogy sütöttem egy esküvőre szép cupcake-eket, meg macaronokat, meg cake pop-ot, azaz sütinyalókát is készítettem. El akarom mesélni, miért vagyok haragban az idei országtortával, összesen 36-ot sütöttem belőle, és akkor azt mondtam, hogy elég, soha többet. 

image

El akarom mesélni, hogy elsőszülöttünk, Nóri kirepült a családi fészekből, és hogy ez milyen fura, kettős érzést hozott létre bennem. Ennek kapcsán akarom már ajánlani régóta a Harmat kiadó könyveit, még nyár elején beharangoztam, aztán ebben a nagy nyári elhavazódásban (ó, micsoda képzavar), nem lett belőle semmi.

De egyelőre várom, hogy jöjjön a számítógépes szaki, és tegye rendbe legalább az egyik gépet, hogy normális sebességgel írhassak.  Most csak egy aranyos sztorit mesélek el a legutóbbi videónkban (gyors gyümölcsleves) szereplő kilencéves unokaöcsiről, Erikről. A Balatonba ment be, amikor a víz tetején meglátott egy katicabogarat. Odasietett, és konstatálta, hogy a bogár már bem él. Szomorúan kiáltott fel:

– Ó, ne! Nem értem ide időben…

Villámgyors gyümölcsleves

Rengeteget dolgozom.

Ezt most nem panaszképpen mondom, tulajdonképpen örülök, azt hiszem, sokan cserélnének velem. Én most olyasvalakivel cserélnék szívesen egy-két hétre, akinek semmi dolga és sokat unatkozik. Akkor szegény blogom sem lenne ennyire elhanyagolt, mert hát hiába vannak ötleteim, témáim, ha egyszer reggel fél hattól estig fizikai munkát végzek – utána pedig örülök, ha aludhatok. Gondolhatjátok, szegény családom mennyire van elkényeztetve az étkezés terén, hát, vannak pótolnivalóim, maradjunk ennyiben. 

Viszont az időhiány egyszerűsítésre készteti az embert, így született ez a barackleves, amit korábban mindig főzéssel készítettem, nem is igazán értem, miért. Jó, az tény, hogy csak annyit érdemes összeturmixolni, amennyi el is fogy, de esetünkben a két és fél literes kancsó kicsinek bizonyult. Cserébe viszont megmaradnak a vitaminok, és az íz is remek.

A kancsó mindenképpen megkönnyíti a készítést és a tálalást egyaránt.

Hozzávalók:

1 kg őszibarack megpucolva, darabolva

3-4 ek baracklekvár

2 dl tejszín

25 dkg mascarpone

1,5 l tej

cukor ízlés szerint

citromhéj

Opcionális: vanília, őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, pár evőkanál Amaretto

A tálaláshoz:

vaníliafagyi

mentalevél díszítésnek

A hozzávalókat a kancsóba tesszük, és botmixerrel összeturmixoljuk.

Már tálalhatunk is.

Vaníliafagyival, mentalevéllel.

Ilyen finom:

SAM_1650Medencézés után, sakkozás közben a legjobb.

SAM_1654

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!