Mai Móni

Töpörtyűs pogácsa, ahogy a nagyi készítette

Gulyásleves mellé, vagy csak úgy magában? Egy jó töpörtyűs pogácsának NAGYON nehéz ellenállni. Nem is mindig kell, azt hiszem. Ebben a pogácsában az a jó, hogy a gyermekkor ízeit hozza vissza, szép réteges a belseje, ráadásul nem tart sokáig az elkészítése: nem kell hajtogatni, pihentetni, hajtogatni, újra pihentetni – ennél sokkal egyszerűbb.Hozzávalók: 60 dkg liszt… Tovább »

Anyám, küldj pénzt!

Milyen nagy már ez az ágy… 2×2 méter, azaz négy négyzetméter. Ekkora területen alszunk emberemmel ketten, pontosabban nagyjából a felén, mivel én szeretek kihúzódni a szélre, ő pedig jön utánam. Bezzeg néhány éve! Néhány, vagyis tizenkettő. A lányok egy- és nyolc-, a fiúk négy- és hétévesek voltak. Reggel általában öten ébredtünk ezen a négy négyzetméteren,… Tovább »

Hunor, a kalandozó magyar Sydney-ben járt

Hunort, a világjáró kisrókát leginkább sydney-i tartózkodása miatt irigyeltem, már előre. Gyerekkorom egyik emblematikus figurája volt ugyanis Lali bácsi, az Ausztráliába szakadt hazánkfia, nagypapám örökbefogadott testvére, aki nagyon ritkán, de megjelent, és olyan fantasztikus ajándékokat hozott, mint a tic-tac, amit előtte soha nem láttunk, az unokanővéremnek és nekem nemesopál kővel díszített nyakláncot, és igazi nőcis… Tovább »

Szendvics helyett: mozzarellás polentakorongok

Családunkban is van már, akiről kiderült, hogy kerülnie kell a lisztes ételeket; nem egyszerű feladat ez neki. Aki valamilyen táplálékra érzékeny, vagy allergiás, annak sokkal inkább előre kell gondolkodnia az étkezéseit illetően, mint annak, aki beugorhat egy étterembe, kávézóba, boltba, és ehet egy szendvicset, egy sütit, bármit, ami az étlapon szerepel. A minap megemlítettem a… Tovább »

Jó ég, mit süssek húsvétra?

Figyelj, ha úgy érzed, túl sokat vállaltál húsvétra, akkor neked mondom: csak pénteken úgy 110-120 tortát kell megsütnöm, igaz, nem egyedül, a munkatársaimmal együtt. Éppen ezért szóltam a kávézósoknak (akikkel együtt dolgozunk), hogy a pénteki gyártási napra ne vegyenek fel több rendelést. Ám egyszer csak csörgött a telefonom, az egyik kávézóból hívtak. – Szia, egy… Tovább »

Ha jól akarsz kinézni, tegyél érte!

Februárban végre rávettem magam, hogy elmenjek a keszthelyi Egészségfejlesztési Irodába. Hallottam már róla, hogy van ilyen, de valahogy sosem akartam szembesülni a cudar valósággal, hogy hogy is állok én egészségileg, meg mit is kéne változtatni. Mert úgy gondoltam, tudom én azt anélkül is. Állómunka, kevés mozgás, ittfáj-ottfáj, húdekövérvagyok, a szokásos. Nos, most azt mondom, aki… Tovább »

Vesztettem, meg nyertem is

Rég elfelejtettem már, milyen is egy szavaztatós nyereményjáték, hiszen már négy és fél éve volt, hogy megnyertem a sevillai utazást; az biztos, hogy akkor megfogadtam, többet ilyesmibe nem megyek bele. Emlékszem, amikor Nóri, első gyerekünk világra jött, a két lány, akivel egy szobában voltam, előttem jelentette ki fennhangon, hogy ő többet soha nem szül, sőt,… Tovább »

Yorkshire pudding lépésről lépésre

Angliai utazásunkról szóló történet-sorozat utolsó fejezetének szánom ezt, amely úgy kezdődött, hogy vendéglátónk, Chris így szólt hozzám szombaton: – Móni, holnap Roz és én igazi angol ebédet főzünk nektek. Marhasültet Yorkshire puddinggal – tudod, mi az a Yorkshire pudding? Homályos elképzelésem volt csak, mivel tudtam, hogy az angolok olyasmiket is pudingnak neveznek, amire nekünk soha… Tovább »

Szavaznál rám?

Régen kértem ilyesmit, de most van egy dolog. Nemrég volt egy felhívás a tchibofamily.hu-n, hogy küldjünk be családos történeteket, és akkor be kell kerülni a tíz legjobba, onnan meg közönségszavazattal elsőnek lenni, és akkor lehet nyerni ezt-azt, meg szerzőnek lenni. Nos, a tíz legjobban benne vagyok, most már csupán annyi van hátra, hogy meg kellene… Tovább »

Az én Zazáleám

Zazira, azaz Nyirati Ritára még a blogger-ősidőkből emlékszem. Nagyjából egyszerre kezdtük el írásainkat ontani az éterbe, 2008 őszén – ő októberben, én szeptemberben. Szerettem őt olvasni, mert a stílusa ironikus, sőt, önironikus – én én nagyon szeretem az iróniát. Az a humornak egy olyan finom formája, amit sokan meg sem értenek, inkább megsértődnek rajta. Jól… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!