Praktikák sok gyerekhez

Svájci körtés lepény

Nemrég kaptam kölcsön néhány sütis könyvet, és kiváló receptekre bukkantam bennük. Az egyik a svájci gyümölcsös lepény, amelyet készíthetünk ribizlivel, áfonyával, meggyel, szilvával, vagy például körtével – amint most én is.

fotó 2(10)Egyszerű süti, kelt tésztás, és a gyümölcsök a tésztán tojásos-tejszínes édes masszában sülnek, amitől krémes lesz a végén az egész, és persze nagyon finom. Úgy esett a választásom erre a receptre, hogy az egyik üzletben, ahol vásárolni szoktam, épp spanyol napok vannak, és ebből az alkalomból paella főző edényt is lehet kapni. Ez egy hatalmas, 36 centi átmérőjű kétfülű serpenyő, és ahogy megláttam, rögtön tudtam, hogy tökéletes lesz a lepényhez, mivel az ilyen lapos sütikből muszáj sokat sütni, hogy elég legyen. Ekkora formához fél kiló lisztből készítettem a kelt tésztát, de ha nektek nincs ekkora, jó ám a kisebb is; bármilyen pite-, vagy akár pizzaforma megteszi, a mennyiségeket most egy átlag 28-29 centis formához adom meg. Persze, készülhet négyszögletű nagytepsiben is, akkor a leírtakhoz képest dupla mennyiségre lesz szükség.fotó 3(6)Hozzávalók:

25 dkg liszt
1,2 dl tej
2 dkg élesztő
1 tojás
2,5 dkg olvasztott vaj
1 ek cukor
fél kk só

A töltelékhez:
4-5 szép körte
2 dl habtejszín
3 tojás
10 dkg cukor
1 kk fahéj
0,5 dl amaretto likőr (elhagyható)

A tetejére:
kb. 15 dkg baracklekvár pici vízzel/rummal/amarettóval hígítva, felforrósítva
1. Szórjuk tálba a lisztet, a közepében alakítsunk ki mélyedést, és öntsük bele a langyosított tejet. Morzsoljuk bele az élesztőt, tegyünk rá egy evőkanál cukrot, és várjuk meg, hogy az élesztő felhabosodik. Ekkor adjuk hozzá a tészta többi alkotórészét, és gyúrjuk össze. Hagyjuk pihenni 30 percig.

20150423_113947

Szeretem, ahogy dolgozik…

2. Amíg a tésztánk kel, pucoljuk meg a körtéket, szeleteljük fel. Keverjük össze egy edényben a tejszínt a tojásokkal, a cukorral, a fahéjjal, öntsük hozzá a likőrt is (már ha van, és szeretjük).

3. Nyújtsuk ki a tésztát, és helyezzük a piteformába. Ne hagyjuk vastagra a szélét, mert sülés közben nagyon meg fog dagadni. Helyezzük el a körteszeleteket a tésztán.fotó 2(11)4. Ha szeretjük, szórhatunk rá egy kis rumba áztatott mazsolát, reszelhetünk rá narancshéjat, majd öntsük rá a tejszínes keveréket.fotó 3(7)5. 160 fokos sütőben 35 perc alatt szép pirosra sült nekem. Egyébként a recept 180 fokot és 40 percet írt, de az edény használati utasításában az szerepelt, hogy 150 fokos sütőbe lehet tenni maximum – de azért gondoltam, hogy akkor még a 160-at elbírja. Sütőpapírt azért tettem bele, hogy majd szépen egyben ki lehessen emelni a lepényt, nehogy összekaristolják nekem az új edényt a szeleteléskor. A lényeg, hogy nekem gyönyörűen megsült 35 perc alatt – de a sütési időt mindenkinek a saját sütőjéhez kell állítania. A kész pitét forrón lekentem felmelegített, és botmixerrel egyneműsített baracklekvárral. Azért tettem ezt, hogy a süti széle ne száradjon ki, miután kihűlt. Na meg szép fényes is lett tőle.

fotó 5(10)

 

 

Erre használhatod a mosógép dobját

Szándékaim szerint ez lesz egyelőre az utolsó mosógépes írás. De valahogy beleszaladtam a dob DIY hasznosításának témájába, és iszonyú jó ötleteket találtam. Meg néhány elvetemültet is. Mutatok párat, ha van rossz mosógépetek, mentsétek ki belőle a dobot, mielőtt elviszitek a szeméttelepre…

a1

Éjjeliszekrény (forrás)

a2

Kerti tűzhely, szalonnasütő (forrás)

a1

Asztalka (forrás)

a1

Közepes asztalka (forrás)

a1

Magas asztalka :) (forrás)

a1

Naaa…? (forrás)

a1

Hangulatos ülőke (forrás)

a2

Lámpabura (forrás)

a3

További lámpák (forrás)

a1

Virágtartó (forrás)

 

Tárgyak, amelyeknek történetük van

Tárgyak vesznek körül bennünket, ki jobban, ki kevésbé ragaszkodik hozzájuk. Vannak gyűjtögető típusok, akik a hátha-még-jó-lesz-valamire elv mentén semmit nem dobnak ki, mások igyekeznek szabadulni mindentől, ami már nem kell. Aztán, van, aki szanál is, de azért mégsem annyira…

De az egészen biztos, hogy mindenkinek vannak mesélő tárgyai, olyanok, amelyeknek történetük van. Az a szándékom, hogy írok ebből egy sorozatot: mutatok nektek az enyémekből, és arra kérlek Benneteket, ha van olyan tárgy, illetve hozzá kapcsolódó sztori, amit szívesen megosztanátok, írjátok meg nekem, küldjetek fotót a holmiról, és én itt közzéteszem.

A sort a Pickwick teáskancsóm nyitja.

fotó 1(6)Kicsit több, mint húsz éves. Ha jól saccolom, 1994-ben volt a Pickwick teás cégnek egy olyan nyereményjátéka, hogy be kellett küldeni három doboztetőt, és a szerencsések nyerhettek különböző gyümölcsökkel mintázott teáskancsót.

Ekkoriban négy másik lánnyal laktam egy közös albérletben, egyikük, Éva – receptem is származik tőle - nagy teás volt. Neki volt a legnagyobb teagyűjteménye, és ő vett először ilyen Pickwick teát, szeretett volna egy eper formájú kancsót.

Na, gondoltam, az albiban úgyis gyorsan fogy a tea (akkoriban mindenki teázott, és rengeteget), én is elkezdem venni a teákat, mondtam Évának, nyerjünk együtt. Mivel ő mindig is sokkal összeszedettebb volt nálam, pontosan fejben tartotta a beküldési határidőt, én meg csak a homlokomra csaptam aznap, hú, Éva, ha már úgyis mész a postára, add fel az enyémet is légyszi. Az állandó lakcímemet – azaz a szüleim címét – írd be a feladóhoz, ki tudja, mi meddig lakunk itt.

Már el is felejtettem az egészet, amikor egyszer felhívtam a szüleimet Keszthelyről; ó, az nem ment olyan könnyen akkoriban, el kellett menni a posta elé, a távolsági beszélgetés lebonyolítására alkalmas telefonkészülékhez, és ott néhány húszassal el lehetett beszélgetni attól függően, milyen messzire telefonált az ember.

Mindenesetre anyám meglepetten újságolta, hogy képzeld el, egyik nap megállt egy fekete autó a ház előtt, két öltönyös fickó szállt ki belőle, azt mondták, téged keresnek, mert nyertél. Azt hittem, tízmillió forintot, vagy ilyesmit, majdnem elájultam…de aztán elővettek a csomagtartóból egy dobozt, és odaadták. Teáskancsó van benne.

fotó 4(10)Enyém lett az egyik kancsó. Picike, kétszemélyes. Volt idő, hogy használtam, de ma már nem lehet, belül megrepedezett, és pattogzani kezdett a máz. De nincs szívem kidobni, ránézek, és a szemem előtt van a jelenet a két fekete öltönyös fickóval, látom anyámat, aki nem tudja mire vélni a dolgot, mert úgy hozták ezt a kis tárgyat, mint valami lottóötöst, és aztán eszembe jut az is, hogy szerencsés vagyok.

fotó 5(9)A történethez hozzá tartozik, hogy Éva, aki feladta a doboztetőimet, nos, ő nem nyert. Eleinte bánkódott is emiatt, aztán vásárolt magának egy epreset – mert később, egy ideig venni is lehetett. Nagyobb, és szebb is volt, mint az én nyereményem, sokszor teáztunk belőle Évával. Talán még megvan neki is, bár nem tudom, hogy magával vitte-e Svájcba, ahol él.

Nem olvasunk, csak kommentelünk?

Bebizonyosodott előttem is, hogy a magyar netes olvasóközönség egy része a) komoly szövegértési problémákkal küzd, b) felületesen olvas, c) felületesen olvas és/vagy szövegértési problémával küzd, de ez nem tartja vissza az indulatos hozzászólástól.

a1Írtam egy cikket a zalaegerszegi gyilkosság kapcsán egy könyvről, amit egy brutálisan meggyilkolt fiú édesanyja írt arról, hogyan tudott eljutni arra a pontra, hogy megbocsásson fia gyilkosának. Illetve azt is hosszan taglalja, miért is volt erre szüksége NEKI. Mert nem a gyilkosnak, hanem neki, az ő továbbélésé szempontjából volt fontos az, hogy megbocsásson. Ezt nem én mondtam, hanem ez a hölgy írta le, aki a könyv szerzője.

Ez volt a lényeg.

Nos, eleve, a cikk kb. 760 szóból áll, és csak egy fotót tartalmaz. Egy pár évvel ezelőtti felmérés szerint az átlagolvasó maximum 500 szót olvas el egy cikkből, szerintem az már tovább rövidült 200-ra, és az olvasók jelentős százaléka inkább képeket nézeget, meg az alá-fölé írt egy-egy mondatot megnézi, talán. A felületes olvasó pedig így olvas, mondjuk az én ominózus írásomat:

“megöltek egy tizennyolc éves lányt a városban…a fiú kikattan…nem emlékszik semmire(VÉDED AZT A MOCSKOT?)…egy fiatal életet kioltottak…a tömeg bosszúért kiált, én pedig mélységesen sajnálom ezt a tehetséges fiatalt (MIIII???)…“Úgy döntöttem, megbocsátok fiam gyilkosának” (ANYÁD)… hogyan tudott megbocsátani (MÉR KÉNE? TEEEE)…hívő keresztény(GONDOLHATTAM VOLNA…EZIS)…“hogyan engedhette ezt meg Isten?”(HÁT EZ AZ, TE HÜLYE)…az emberek hajlamosak dédelgetni magukban a megbocsátás elutasításának érzését(TE MIT DÉDELGETNÉL, KÍVÁNCSI LENNÉK)…levélben leírta, elküldte a gyilkosnak a börtönbe(MESÉJJÉ MÁSNAK)…a gyilkos…megtörten(MÉG JÓ)…tragédia érintettjei is átélik majd ezt a szabadságot egyszer(HÁT VAN ENNEK GYEREKE???)”

Így váltam egyesek szemében gyilkosmosdatóvá, és ezért is döntöttem úgy, hogy nem veszem fel a kesztyűt a kommentekben, mert teljesen nyilvánvaló, hogy akik ott anyáznak, meg számonkérnek, azok valamennyien a fent felsorolt a, b illetve c csoportba tartoznak, és írásban vitázni olyannal, aki nem olvas el, vagy olvas, de nem ért, teljesen felesleges.

A Facebookon még rosszabb a helyzet, ott a közelmúltban egy jópofa írással bebizonyították, hogy nagyon sokan rá sem kattintanak a cikkre, csak cím alapján olyan sommás véleményt fogalmaznak meg bármiről, hogy ember legyen a talpán, aki azzal szemben érvelni tud. Gondolják ők.

Nos, ez most eddig 340 szó. 344.

Sokan már nem jutottak el idáig, de mivel ez a poszt leginkább nekik szól, ezért nem is írom tovább, inkább keresek valami képet.

367. Bocs.

Gyilkosság és áldozatok

Zalaegerszegen jártam, és több csapat fekete ruhás középiskolást láttam.

Múlt hét végén megöltek egy 18 éves lányt a városban, őt gyászolják iskolatársai.

A lányt volt barátja brutálisan bántalmazta, és megfojtotta a Parkerdőben, állítólag féltékenységből.

Brutális, érthetetlen, kegyetlen, gonosz. Az egész városon kábulat ül.

Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet mit mondani. Mert erre nincs szó. Ezzel hívott fel több egerszegi ismerősöm is, akik ismerték az érintett családot, családokat, hogy nem megy ki a gondolataikból az eset, még éjjel is ezen rágódnak: okos fiú, aki különösebb erőfeszítés nélkül kitűnő eredménnyel végez a város elitgimnáziumában, csont nélkül felveszik a Corvinusra. Minden körülmény rendezett, de a barátnőjével való szakítást nem tudja elviselni, ezért a lány elmegy vele megbeszélni, hogy értse meg, tényleg vége. A fiú kikattan, és olyan állat jön elő belőle, hogy ugyan mondtak nekem részleteket, de bár ne tették volna. Aztán kocsiba ül, száguldozik, balesetet szenved, kórházba kerül, onnan viszik a bíróságra, ahol azt mondja, nem emlékszik semmire.

a1

Forrás: zaol.hu, Katona Tibor

Egy fiatal életet értelmetlenül kioltottak. Ez önmagában megrendítő. Olvasom a cikkeket, olvasom a kommenteket, ahol a tömeg bosszúért kiált, a fiú halálát akarják – én pedig mélységesen sajnálom ezt a tehetséges fiatalt, a családját, az áldozat családját, mindazokat, akiket érint ez a szörnyű tragédia, akik itt vannak, és akiknek túl kell élniük ezt az egészet. Akiknek tovább kell lépniük, hiszen az élet nem áll meg, a lány családjában ott a két testvér; a fiú családja, akik szintén gyászolnak, szégyenkeznek, bűntudat alatt gyötrődnek, mert ők is elvesztették a gyereküket, aki ráadásul olyan szörnyűséget tett, ami miatt most őket – azaz a vétlen hozzátartozókat – is atrocitások érnek.

Hogyan lehet túlélni? Mit lehet erre mondani?

Néhány hónappal ezelőtt kaptam a Harmat Kiadótól egy könyvcsomagot, benne egyebek mellett egy vékonyka kis kötettel, amelynek az a címe, hogy “Úgy döntöttem, megbocsátok fiam gyilkosának”.

Éppen elég volt elolvasnom a címet, és azt gondoltam, hogy na, nem ez lesz az a könyv, amelyről bővebben írni fogok. Most azonban elővettem és elolvastam, mert foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet segíteni azokon, akiket ilyen tragédia ért. Dianne B. Collard fiát ugyanis hasonló brutalitással gyilkolták meg egy éjszakán. A könyv, amit írt, vékonyka, ám egy hosszú út történetét írja le: a bűntett megtörténtétől kezdve beszámol arról a folyamatról, hogyan tudott megbocsátani a gyilkosnak.

Most biztosan sokan gondoljátok azt, hogy miért kellett megbocsátania? Hiszen teljesen jogosan gyűlölte őt! Mert meg lehet bocsátani egy sértő mondatot, egy csúnya pillantást, lopást, hazugságot, fizikai bántalmazást – de gyilkosságot? Hogyan? Minek?

Egy szóban mondva: a túlélésért.

Azért, hogy majd még legyen értelme az életnek, hogy túljusson a mély gyászon, legyenek újra céljai.

Dianne hívő keresztény, ezért a könyv tulajdonképpen Isten és az ő kapcsolatáról szól, hogy attól a kérdéstől, hogy “hogyan engedhette ezt meg Isten?”, milyen úton jutott el oda, hogy úgy döntött: megbocsát a férfinak, aki a tragédiát okozta, és ezt ki is fejezi felé. Arról is ír, hogy a megbocsátás hiányának komoly ára van:

“A megbocsátásra képtelen attitűd nem statikus állapotot tükröz, ami azt jelenti, hogy sohasem itt ér véget a történet. Nem létezik olyan, hogy valaki nem hajlandó elengedni az őt ért sérelmeket, majd ez örökre így is marad. Aki a harag megőrzése mellett dönt, annak megkeményedik a szíve, ez az állapot pedig, akár egy áttétes rákbetegség, az egész életét felemészti.”

A szerző szerint az emberek hajlamosak dédelgetni magukban a megbocsátás elutasításának érzését, folyton neheztelnek, mígnem kialakul a szívükben a keserűség – amely, ha állandósul, különböző betegségekben ölt testet. Az Egyesült Államokban számos kutatást végeztek a megbocsátás és az egészség kapcsolatáról, és jól nyomon követhetően dokumentálták, hogy a legkülönfélébb betegségekből gyógyultak meg emberek, amikor megtanultak megbocsátani.

Azt, hogy valakinek megkeményedett a szíve, a következők jelzik: az illető távolságtartó, önközpontú, érzéketlen, magányos, békétlen, örömtelen lesz, jellemző rá az érzelmi és szociális elkülönülés és elszigetelődés, a megértés és belátás hiánya, elaltatott lelkiismeret, harag, düh, önpusztító, kényszeres vagy függőségre utaló viselkedés, mások fölötti ítélkezés.

“Én semmiképpen nem akartam így élni” – írja Dianne. Azt is felismerte, hogy a további élete azon múlik, hogyan dönt: keserű lesz, vagy megbocsát? Az utóbbit választotta, és ezt levélben leírta, elküldte a gyilkosnak a börtönbe. Néhány levélváltás történt köztük, a gyilkos – akit a szerző Martinként említ – megtörten írta, hogy ő bűnös, aki nem érdemel bocsánatot. Dianne azt írja, miután még tett néhány gesztust Martin felé, a keserűség, fájdalom kötelei lehullottak róla, “végre újra szabad voltam”.

Bízom benne, hogy a zalaegerszegi tragédia érintettjei is átélik majd ezt a szabadságot egyszer. Ez persze nem azt jelenti, hogy elfelejtik azt, akit szerettek, vagy hogy ne ejtenének érte könnyeket még sok év múlva is. De remélem, hogy az életüket nem a halál és a gyász fogja uralni. Szívemből kívánom.

Hogyan válassz mosógépet?

Nemrég írtam arról, hogy elromlott a mosógépem, az írást a facebookon is elérhetővé tettem azzal a kérdéssel, kinek milyen gépe van – és nagyon sokan írtak a sajátjukról, nemcsak a márkáját, hanem hogy elégedettek-e vele vagy sem. Az egyik hozzászólóról, Szika Dávidról azonban kiderült, hogy szakértője a témának: mosógépek (illetve egyéb műszaki cikkek) eladásával foglalkozik, így aztán valóban széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik arról, kinek milyen mosógép lehet a legjobb. az alábbiakban az általa összefoglaltakat adom közre.a1

Alap elvárások a mosógéppel szemben

Fontos az embernek tudnia, hogy melyek azok a saját maga által támasztott minimális követelmények, amelyeknek meg kell felelnie az ideális mosógépnek. Ilyen például:

  •  a mosókapacitás,
  • a mosás gyakorisága (vagyis, hogy hányszor mosunk egy héten),
  • a centrifuga fordulatszáma,
  • a megfelelő méret (keskeny elöltöltős, normál méretű elöltöltős, vagy esetleg felültöltős).

A mosókapacitás és a mosás gyakorisága részben összefüggnek; minél nagyobb mosókapacitású mosógépet választunk, valószínűleg annál ritkábban kell egy héten mosnunk. Nyilván a mosás gyakoriságát befolyásolja, és ez által a képet is árnyalja, ha egy vagy akár több sportoló is van a családban, mert ilyenkor nem ritka, hogy napi rendszerességgel kell mosni. Fontos a nagy mosókapacitás, amennyiben lópokrócot, vastag takarókat, egyéb vastag anyagot mos az ember, mert ezek nagyon megszívják magukat vízzel, és ez által hamar túlterhelik az alacsony mosókapacitású készülékeket. Mosókapacitás tekintetében egyébként 5 kg-tól 12 kg-ig különböztetünk meg mosógépeket.

a2A következő szempont a centrifuga fordulatszáma. Ez két ok miatt is jobb, ha magasabb: a fő ok persze az. hogy minél magasabb fordulatszámon centrifugázunk, annál kevésbé lesz nedves a ruha, és annál kevesebbet kell szárítani is (egy mosógép általában programonként változó centrifugával dolgozik, ezért minden esetben javasoljuk a vásárlónak a leírás vonatkozó részeinek áttanulmányozását). A másik ok pedig a felfüggesztés, amin a dob „csücsül”, valamint a csapágyazás. Ugyanis minél magasabb a centrifuga fordulatszáma egy mosógépnél, annál vastagabb tengelyre van rögzítve a dobja, és annál jobb minőségűek a csapágyai is. (Ez nyilvánvalóan nem garancia időn belül lesz érdekes, de ügyfelektől tudom, hogy bosszantó dolog, ha a garancia lejártát követően egy-két nappal hibásodik meg a mosógép, jellemzően költségesen javítható csapágyproblémával).

Fontos a megfelelő méret; elöltöltős mosógépeknél a mélységre kell figyelni, mert ez az a méret, ami alapján megkülönböztethetünk 2-3 kategóriát. Van az ultra keskeny, ez a „fehérholló” gyakoriságú, 40 cm mélységű készülékek megnevezése (az ultra keskeny készülékek mosókapacitása általában 3-4 kg, de előfordul 5 kg-os változat is). Van a keskeny mosógépek csoportja, ez az 50 cm mélységig bezárólag öleli magába a készülékeket; nem ritkák, de ár-érték arányban – kompakt méretük miatt – drágábbak, mint a harmadik kategóriába tartozó, úgynevezett normál elöltöltős mosógépek (A keskeny mosógépek átlagos mosó kapacitása: 5-6 kg). A normál elöltöltős készülékek mélysége 60 cm-ig bezárólag változhat.A felültöltősek egységes méretekkel rendelkeznek: 85 cm magasak, 40 cm szélesek, valamint 60 cm mélységgel rendelkeznek. Ezek az egységes paraméterek teszik kedvelté a panellakásokban lakók körében.a3

Plusz programok – nem árt, ha tudja a gép

Vannak olyan programok, melyek megléte nélkül is lehet szuper egy mosógép, de azért nem árt, ha benne vannak a gépben. Ilyenek például:

  • időzítés,
  • féltöltet- és gyors program,
  • centrifuga állítási lehetőség,
  • szárítási funkció,
  • gőz program.

Időzítés: kétféle időzítést különböztetünk meg attól függően, hogy elöltöltős, vagy felültöltős készüléket vásároltunk. A 3-6-9 órás időzítés főként a felültöltős mosógépeknél gyakori, míg az óránként állítható időzítést jellemzően az elöltöltősöknél fedezhetjük fel. (Felültöltősnél az óránként állítható időzítés a drágább, kijelzővel rendelkező készülékeknél fordul elő, míg elöltöltősből nem ritka a kijelző nélküli modelleknél sem. Ez utóbbi esetben LED jelzőfénnyel és a panel feliratozásával oldják meg az időzítést.)

Féltöltet- és gyors program: a féltöltet program a felültöltős készülékek specialitása, mely rövid idő alatt a maximális mosókapacitás felének megfelelő ruhamennyiség kimosására alkalmas. Lényegében ugyanez a funkciója az elöltöltős készülékeknél a gyorsprogramnak, csak éppen itt a mosási idő rövidségére tették a hangsúlyt (de általában gyors programnál is a felét, vagy kevesebbet lehet kimosni, mint a maximális mosókapacitás).

Centrifuga állítási lehetőség: ezt az opciót azoknak szoktam ajánlani, akiknek problémát okoz magas centrifuga fordulatszámon centrifugázni a ruháikat. Ennek az opciónak a segítségével ugyanis, a gyárilag a programhoz rendelt maximális tartományon belül állíthatom a centrifuga sebességét (amely fordulat/perc egységben van megadva).a4

Szárítási funkció: a szárítási funkciót csak nagyon muszáj esetekben szoktam javasolni, olyan érdeklődök számára, akik hely hiányában nem tudnak teregetni, esetleg a lakásuk a pára hatására hamar penészedik. A mosó- szárítógépek megnövekedett energia és vízfogyasztásuk miatt csak a fent felsorolt esetekben, illetve időszakos használat esetén ajánlottak megvételre, minden más esetben (ha van hely, és napi szintű szárítás történne) inkább külön mosó- és külön szárítógépet ajánlanék.

Gőz program: leggyakrabban talán az LG mosógépeiben találkozunk ezzel az amúgy igen hasznos programmal, mely azoknak a családoknak nyújt elsősorban segítséget, ahol allergiás személyek is vannak. A gőztisztítás lényege ugyanis pont abban rejlik, hogy vízgőz segítségével, mosó- és öblítő szer használatát mellőzve érhető el a kívánt tisztítóhatás. Mindemellett olyan ruhákat is belerakhatunk (kellő körültekintléssel), melyeket amúgy tisztítóba hordanánk; ilyenek az öltönyök, kosztümök. (Ezzel kapcsolatban gyakorlott háziasszonyoknak is kötelező a használati utasítás és az adott ruhába bevarrva található TEXTIL KRESZ alapos áttanulmányozása!)

a1

Milyen márkát válasszak?

Márkafüggetlen cégnél dolgozva számos márkát ismertem meg, ezért mindenkinek azt tudom javasolni, ne márka, hanem az elvárásai alapján válasszon mosógépet. Persze, minél magasabb elvárásai vannak valakinek a leendő mosógépével kapcsolatban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem a legolcsóbbat fogom ajánlani; hiszen minél nagyobb tudású egy gép, annál drágább is lesz.

Újabb tanács: ne az ára miatt vegyünk meg egy mosógépet, hanem azért, mert olyan tudást nyújt, ami az igényeinknek megfelel! Inkább vásároljunk egy olyan gépet, amiben több van az elvártnál, így megvan a lehetősége arra, hogy felfelé lépjünk, ha kell. Ha azt a gépet vesszük meg, ami csak szűkösen felel meg, de az ára jó, előfordulhat az is, hogy előbb-utóbb olyan funkciót használnánk, mely nincs benne a készülékében.a2

Utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban a legfontosabb: ha egy készülék mindent tud, amire szükségünk lehet, ne ódzkodjunk megvenni csak azért, mert ismeretlenül csengő márkája van. Vannak olyan cégek melyek nyugatról szereznek be termékeket, és ezeknek a márkaneve gyakran idegenül csenghet a magyar ember számára. Sajnos azonban azt kell, hogy mondjuk, a nyugati piacra készült gépek jobb anyagminőséggel, magasabb elvárásoknak megfeleltetve készülnek, mint a keleti piacra gyártott társaik. Ezért nem érdemes megijedni egy ismeretlen márkától! Meg azért sem, mert majdnem mindegyik egy általunk – magyarok által is – ismert cég, vagy annak leányvállalata gyártósoráról került le.

Már vettem egyet, de hogyan tartsam karban?

Az egyszerűbb, középkategóriás készülékeket érdemes a legmagasabb hőmérsékletű programon ecettel átmosni, majd egy ismételt nagy hőmérsékletű mosást is lefuttatni rajta. Az ecetes mosás által megtisztítjuk a gépet a vízkőtől, az üres mosás által pedig kimossuk a mosógépben maradt ecetet. Ezt a fajta tisztítást elég időszakosan megcsinálni, amikor már nagyon látszik a vízkő a mosószer adagolóban, esetleg a dobban. Külön érdemes a mosószer adagolót is kezelésbe venni, lehetőség szerint minden mosás után beáztatni és átsikálni egy kicsit.

A felső középkategóriás, valamint a prémium kategóriás készülékeknél van kifejezetten tisztító program. Erre a programra vonatkozóan minden instrukció megtalálható a készülék leírásában. Ezeknél a készülékeknél is érdemes azonban a mosószer adagolót manuálisan tisztítani, a fent leírtaknak megfelelően.

Fontos, hogy a készülék szűrője tiszta legyen. A szűrő tisztasága egyszerűen elérhető, csupán ki kell csavarni a szűrőbetétet, és meg kell tisztítani minden rárakódott szennyeződéstől.

Az elöltöltős mosógépeknél a szűrő lent a padlóhoz közel található, általában jobb oldalon, egy takarólemezzel (úgynevezett szoknyával), vagy egy lepattintható szűrőfedéllel eltakarva. A felültöltős mosógépeknél már nem ilyen egyszerű a helyzet, ott előfordul, hogy márkánként, de akár márkán belül típusonként változik a szűrő elhelyezése; ezért felültöltős mosógép esetén érdemes a használati mutató ide vonatkozó részeit elolvasni.a3

Összefoglaló – amennyiben éppen mosógépet tervezel vásárolni

Mérd meg a régi készülék helyét; felültöltős mosógépnél egyszerű a dolgod (85x40x60 cm), felültöltősnél azonban mindenképpen érdemes lecentizni a magasságot, a szélességet, valamint a mélységet. Ha esetleg keskeny gépre van szükséged, előre fogod tudni.

Írd fel a lecserélendő gép paramétereit; milyen mosókapacitással, centrifuga teljesítménnyel, és feltétlenül szükséges plusz programokkal rendelkezik.

Írd fel az árat; milyen ársávban gondolkozol. Ne feledd el, minél nagyobb tudású gépet szeretnél, annál nagyobb valószínűséggel fogok neked drágábbat ajánlani. Ugyanez igaz az a gyakori igénybevételű készülékek esetén is (minél többet használod, annál strapabíróbbat kell, hogy ajánljak). Ha kell, tájékozódj a piacon (internet segítségével még ki se kell mozdulnod a lakásból).

Ha vásárolni szeretnél, látogass el a www.depostore.hu weboldalra, vagy újpesti és óbudai üzletünk valamelyikébe, szívesen segítek!

 

Így újítsd fel az étkező székeit

Amikor az ember új bútort vesz, nem mindig tudja, hol lesz majd annak a gyenge pontja használat közben. A kárpitozott étkezőszéknek mondjuk nyilvánvalóan a kárpit, amit egyszer csak leönt kakaóval az egyik gyerek, csokis kézzel fogja meg a másik, teával locsolja meg a harmadik, esetleg még a kutya is felugrik rá, amíg meg nem tanulja, hogy nem szabad.

Bizony, megfontolandó jótanácsom: akkor vegyetek új bútorokat, ha a gyerekek már kirepültek. Vagy olyat vegyetek, ami bírja a strapát és a tisztítást.

Hát a mi étkezőszékeink nem ilyenek. El is kopott a huzatuk rendesen, és nem lehet kitisztítani. Aztán nemrég eszembe jutott, hogy hát van nekem egy kárpit tűzőgépem, amit még valamikor a Lidl-ben vettem egy akció keretén belül, talán 3000 forint volt. Használtam már párszor, és most ismét jól jött. Egyébként barkácsboltokban kapható. Úgy fél éve anyagot is vettem, hogy majd áthúzom vele a székeket, és ma végre sor került rá.

Tehát, íme a szék és a kellékek.

20150413_142911_resizedSzükséges: olló, csavarhúzó, kárpit tűzőgép, és az anyag, amivel be akarjuk húzni a széket.

1. Csavarozzuk le az ülőrészt.

20150413_143116_resized2. Mérjük ki a szükséges anyagot, vágjuk le, majd igazítsuk a párnára, és alul tűzzük le körben.

20150413_144216_resized3. Csavarozzuk vissza az ülőrészt, és kész!

20150413_144703_resizedTizenöt perc, cirka. És bármikor le lehet szedni, ki lehet cserélni az anyagot.

Downloads

A mosógép-rontó napok

Van nekünk egy jó kis mosógépünk, az a neve, hogy Brandt, Franciaországban készült, felültöltős, és ráadásul szárítós is. Úgy kaptuk ajándékba egy ismerőstől, pont akkor kérdezte meg, hogy nem kell-e, amikor a miénk, egy 6 kg ruhát magába fogadó Ariston egyszer csak nem mozdult többé.

Kapva kaptunk tehát a lehetőségen, és ez a kis öreg mosógép kiválóan szolgált a múlt csütörtök estéig, amikor is egyik gyermekem belerakott egy szőnyeget, majd, miután észlelte, hogy a gép nem centrifugáz, még kétszer ráindította a programot.

Na, hegynyi szennyessel ott álltam péntek reggel, hogy most akkor mi legyen? Hívtam egy kedves ismerősömet, Mártit, aki nemrég mesélte, hogy majdhogynem baráti viszonyban van egy általam is ismert mosógépszerelővel, nem hívná-e fel ezt a bizonyos szerelőt, hogy nekem valami kis protekciót szerezzen, hátha lesz még a hétvégén működő gép ebből a jószágból.

Miután Márti előkészítette nekem a terepet, én is felhívtam a szerelőt. Bemutatkoztam illedelmesen, és megkérdeztem, mikor tudná megszemlélni a szóban forgó mosógépet.

– Hát…leghamarabb szombat délután. Előbb biztosan nem. Milyen fajta?

– Brandt.

– Az valami behozott használt gép lehet…

– Nem tudom, úgy kaptuk.

– Kérdés, hogy lesz-e hozzá alkatrész, ha kell.

– Ha esetleg nem, van a garázsban egy másik rossz mosógép, egy Ariston…

– Ezt a nevet ne is ejtse ki. Ariston, Indesit, Fagor, ezekről hallani sem akarok. Nem szabad megvenni.

– Hát jó, ebben az esetben reméljük a legjobbakat.

– Ja, hát maga tudja. Akkor szombaton.

És szombaton délután négy órakor megjelent. Megkérdezte, mi történt, abból sejtette, hogy a szivattyú motorja ment tönkre – abból pont volt nála egy. És illett a mi gépünkbe. Beszerelte, aztán tesztelte a gépet – és működött! Szivattyúzott, centrifugázott, ahogy azt kell. Ekkor feltettem a következő fontos kérdést: mennyi lesz?

– Ötezer. Kettő a kiszállás, három a munkadíj.

– Ööö…akkor tízet fizetek?

-Hölgyem, most mondtam. Öt. Kettő a kiszállás, három a munkadíj.

– De hát az alkatrész, azt hittem, az külön öt…

– Az alkatrésszel maga ne foglalkozzon. Az a lényeg, amit mondtam.

Hát így történt, kiszállással, szombat délután. Ma, Magyarországon, vidéken.

Másnap találkoztam a szomszédasszonnyal, mondja nekem, képzeld, elromlott a mosógépem.

Hát mi van itt, kérem szépen?!

a1Ui.: Egyébként megkérdeztem a szerelőt, milyen mosógépet ajánl. Azt mondta, ha most márkát kell megneveznie, hát a Miele az, ami toronymagasan veri a többit. Igaz, árban is, mert 200 ezer felett kezdődik. Viszont lehet időnként kapni felújított használtat 60 ezer körül, szerinte azokat is érdemes megvenni.

Dögöljön meg a szomszéd kakasa

Vicces felismerés az, amikor rájövünk, hogy a szomszéd szert tett egy kakasra. Egy olyan jószágra, amely kötelességének érzi, hogy amíg ember alszik a környéken, ő valahogyan felébressze.a1

Persze, a lakók jó része amúgy is korán kel, ha a kakas kukorékol, hát kukorékol, mit lehet tenni. De egyszer eljön az a nap, amikor az ember végre kialudná magát, úgy igazán. Aztán fél ötkor arra ébred, hogy az ismerős rikácsolás túljutott  az álom védőburkán, széttörte azt, így hát sosem tudja meg, hova lett az a huszonhárom millió forint, amivel valami ismerős állított be az éppen zajló történetben. Mindegy, gondolja, akkor már kimegy vécére, végül is ma sokáig aludhat – végre!! -, nehogy már azért kelljen hétkor felkelni, mert a hólyag nem bírja tovább.

Visszafekszik, becsukja a szemét.

Kukurikúúúú!

Azanyja. Micsoda rettenetes hang ez, nem csoda, hogy Péter bűntudatra ébredt.

Kukurikúúúú!

Nana. Nem kell ezt túlzásba vinni fiacskám, vannak itt emberek is, akik aludnának.

Kukurikúúúú!

Hogy is volt az a vers…? “Egy vérző kakas hármat rikkantott”, vagy ilyesmi…odamegyek, fejbeváglak…

Kukurikúúúú!

Hát ezt nem hiszem el, most számolni fogom, hány másodpercenként ereszted ki a hangodat.

Kukurikúúúú!

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz…

Kukurikúúúú!

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz…

Kukurikúúúú!

Nem hiszem el, nem. Aludnék, aludhatnék, minden körülmény adott. Még csak hajnal van…

Kukurikúúúú!

Aki kakasszóra szeretne ébredni, nem normális. Ilyen rusnya hangot… Igazán abbahagyhatná…

Kukurikúúúú!

Emlékszem, amikor kicsi voltam, a mamánál az udvarban egyszer nekem ugrott a kakas… aznap ő lett az ebéd…

Kukurikúúúú!

És nem, a jószág nem hagyja abba. Sőt, hamarosan beszáll a versenybe egy néhány telekkel odébb lakó kakas is, így szimultán, tulajdonképpen folyamatosan kukorékolnak.

Öt órakor már majd’ szétrobban az idegtől, süteményrecepteken gondolkodik, amit néhány másodpercenként megszaggat az egymással versengő két kakas.

Nyolckor átmegy a szomszédba, illedelmesen becsenget, hogy jónapotkívánok, innen jövök a szomszéd utcából…nincs-e eladó kakasuk? Esetleg lehetne néhány óra múlva, konyhakészen?

Elsőre csodálkoznak…de aztán lehet.

Coq au vin. Az lesz. Gombával zöldségekkel, vörösborban.

a1Na most kukorékoljál, öcsém.

Ám a győzelem átmeneti csupán.

Ugyanis, ahogy a közhellyé koptatott tréfa mondja: van mááááásik…!

Karamellás csokis pite

Azaz tarte. Finom, tömény, igazán jó választás volt a rokonok látogatásának idejére, mert viszonylag kis szeletekkel beérte mindenki, tehát igazán soknak tűnt a 29 centi átmérőjű formában sült pite.

fotó 4(9)A tészta hozzávalói:

20 dkg liszt
10 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 tk sütőpor
1-2 ek tejföl
csipet só

A karamell réteghez:

20 dkg cukor
3 dl tejszín
5 dkg vaj
két-három csipet só

A csokiréteghez:

30 dkg étcsoki
3 dl tejszín
4 dkg vaj

fotó 5(8)1.A tészta sütéséhez én egy 29 cm átmérőjű kerámia piteformát használok, de úgy, hogy az aljába kör alakú sütőpapírt vágok. Így teszem bele a tésztát, amit aztán körbe a forma oldalára is felnyomkodok, de az könnyen elválik majd a kerámiától – én ugyanis kiveszem ezt a tésztát a formából úgy gusztusosabb az egész süti. Tehát, összemorzsoljuk a vajat a liszttel, majd hozzáadjuk a többi belevalót is. Kinyújtjuk, a formába fektetjük, és 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. Szép színe legyen, ne maradjon túl világos, de ne is égessük meg.

2. Jöhet a karamell: olvasszuk fel a cukrot egy száraz edényben, mire felolvad, meg is karamellizálódik, olyan színe legyen nagyjából, mint a dobos tortán a tetőnek, vagy kicsit lehet sötétebb is. Adjuk hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülhetjük, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érezzük, hogy ha kicsit többet öntünk, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsük hozzá a maradék tejszínt. Forraljuk addig, amíg be nem sűrűsödik: ha csíkot húzunk az edény aljára a fakanállal, nem zárul össze a karamell azonnal. Zárjuk el alatta a lángot, és keverjük bele a vajat. Öntsük a karamellt a tésztára, és tegyük hűtőbe. Hagyjuk dermedni.

3. Amikor a karamell teteje már megdermedt annyira, hogy képes megtartani a csokit (azaz keményedik), akkor forrósítsuk fel a tejszínt, tördeljük be a csokit, keverjük az egészet egynemű, szép fényes, sötétbarna masszává, majd kevergessük el benne a vajat is. Mehet a karamellre, és hagyjuk dermedni.

Ennyi.

fotó 1(5)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!