MaiMóni

Lányom, a diplomata

Csörög a telefonom, nagyobbik lányom, Nóri hív.

– Szia, csak azt szeretném kérdezni, van-e készen macaron.

Meglepődtem, miért pont ez a kérdés, de hallottam, hogy valaki mással is beszél közben.

– Hát, csak héjak vannak a múltkori esküvőről, de az sem sok.

Hallom a telefonban, hogy továbbítja a szavaimat: “azt mondja, csak héjak vannak, de az sem sok”. Mire a bizonyos harmadik személy kérdi tőle: és nem is lesz?

– És nem is lesz? Mert van itt valaki, aki venne tőled.

– Hát, az a helyzet, ha egy nap nem 24 órából állna, hanem mondjuk negyvenből, meg ha nem lennék ilyen fáradt, akkor valószínűleg lenne.

– Aha – nyugtázta az általam mondottakat, majd a kérdezőhöz szólt: – Azt mondta, hogy majd legközelebb.

Szóval, fiatal lány ezzel a tehetséggel munkát keres. Ugyanezt tudja angolul és franciául is…

a1

Tepsis krumpli videó

Tepsis krumplit családom összes tagja tud készíteni. Mert hát a szülők feladata, hogy orientálják gyermeküket a tehetségének megfelelő szakma felé, tanítsák meg úszni, mert az megmentheti az életét, és ugyanebből az okból legalább a tepsis krumpli készítésének rejtelmeibe vezessék be.

Képkivágás a1Nos, úszni tudnak, a tepsis krumpli megy, a szakmai orientáción dolgozunk. Két kisebbik gyermekem jópofa vicces videóban mutatja be, hogy az emlegetett étel tényleg mindenki számára megtanulható.

Mert hát nem kell mást tenni, mint csíkokra vágni vagy húsz deka szalonnát, felszeletelni hat fej hagymát, megpucolni két kiló krumplit, Aztán a tepsibe tenni a szalonna egy részét, a hagyma harmadát, elrendezni rajta a vékonyra szelt krumpli felét, rá megint hagyma, szalonna, arra krumpli, aztán megint hagyma és szalonna, aztán jól megsütni 200 fokon majd’ egy óra alatt. Meg persze sózni.

Tejföl mehet rá.

A videó egyébként Bence fiam blogján debütált, aki most újra aktívan blogol, nekem sem szólt róla, nemrég vettem észre.

 

Miért vagyok haragban az országtortával?

Lehet mondani, hogy magánügy, meg hogy biztos azért, mert savanyú a szőlő, de komolyan mondom, nem. Nem is valószínű, hogy akarnék pályázni bármilyen tortával, mert féltem anyukámat. Ne szidja senki. 

Összességében az a bajom ezzel az országtortásdival,  hogy egy síkon gondolkodnak a pályázók – vagy nem, csak a zsűri az összes recept közül azokat választja, amelyek nem igazán ötletesek. 

Ha megnézitek, milyen torták kerültek a négy döntős közé: mousse, mousse, mousse. Még rendes magyar szavunk sincs rá. Tavaly mi nyert? Mousse. Na jó, hab. De az nem ugyanaz.

A tavalyi győztes: a székesfehérvári Damniczky cukrászda Somlói revolúciója

A tavalyi győztes: a székesfehérvári Damniczky cukrászda Somlói revolúciója

Előre féltem az augusztus közepétől, mert tudtam, hogy jön az országtorta, és ha máshova nem is, Szigligetre, a Várkávézóba gyártanom kell majd ezerrel, és abban is biztos voltam, hogy eléggé szívatós lesz. Mert mintha a kollégák – legalábbis azok, akiknek a munkáit nyilvánosságra hozzák – nem tudnának másban gondolkodni, csak hogy jó bonyolult legyen a mű, mert az a tuti.

Hát, az idei torta arra jó volt, hogy beláttam, a tavalyi nem is volt nehéz. Emlékeztek? Az volt a Somlói revolúció, aminek a Somlóihoz ugyan kevés köze van, de legalább csak egy lap, azon étcsoki mousse, narancszselé, fehércsoki mousse, ganache, ennyi.  A dermesztgetés  vitte az időt, de különben minden rendben volt vele. Ezzel szemben az idei: mandulás piskóta, sárgabarack-krém,  vagy inkább zselé, újabb mandulás piskóta, aztán egy aránytalanul vastag karamellmousse, majd egy irgalmatalan édes fehércsokis karamellglazúr. Annyi cukor és zselatin kell ebbe a tortába, hogy az szerintem Guinness-rekord. Pedig azt gondolom, pont nem ezt az irányt kellene szorgalmazni.

image

Országtorta 2015: Pannonhalmi sárgabarackpálinkás karamelltorta

Az alapanyagokat tekintve rendkívül drága, továbbá munkaigényes, úgyhogy azon gondolkodtam, mennyiért adhatom én úgy, hogy még a kávézósoknak is megérje? 

Aztán, gyengesége a receptnek, hogy az egyik alapízt adó sárgabarackpüréről egy szót sem mond: milyen, honnan? (Én aztán főztem sajátot – nyilván ez külön boldoggá tett.) Na de az, hogy a két cent pálinka, ami a barackszirupba jár, amivel a piskótalapokat locsoljuk, az Pannonhalmi sárgaparackpálinka kell, hogy legyen, az aztán fontos.  Aki megmondja nekem ízlelés alapján, hogy azzal locsoltam-e be, vagy nem, annak küldök egy üveggel.

Következő gyenge pont: a barackkrém. Volt néhány kétségbeesett pillanatom, mire kikísérleteztem, hogy a receptben megadott zselatinmennyiség duplája kell bele, hogy ne folyjon ki a két tésztalap közül. Ezt a kört megspórolhatta volna nekem, és azt hiszem, velem együtt sok cukrásznak a receptgazda, ha elárulja, milyen sárgabarack-pürével is dolgozik ő. Mert egyébként megkérdeztem néhány kollégát, az egyik fagyialapanyagként, 100 literres hordóban  forgalmazott barackpürével operál, a másik a nagykerben kapható francia (FRANCIA) gyártmánnyal. Ami persze csak korlátozott mennyiségben volt elérhető, mert hirtelen mindenki barackpürét vásárolt.

És itt a következő probléma, amiről viszont már nem a recept szerzője tehet: az alapanyag beszerzés. Mert mi is történik? Augusztus közepén kiderül, mi nyert, aztán utána hozzáférhetővé válik a recept,, és minden cukrász, aki beleáll ebbe a projektbe, elkezdi beszerezni az alapanyagokat. És szembe kell nézniük azzal a később ébredőknek, hogy hoppá, nincs mandulaliszt, pedig az mindig szokott lenni, meg már a fagyasztott sárgabarack is kevés, nemhogy a barackpüré.  Mert ez Magyarország.  Így szeretlek.

image

Végül persze megcsináltam, de az egész életemet végiggondoltam közben. Meg hogy mégis miért kell ezt a csapást elszenvednem? 36 tortát gyártottam le, és akkor azt mondtam, hogy soha többé. Mert ez nem MóniSüti. És akármennyire is igyekszem, nem tudom olyan finomra megcsinálni, mert a recept nem engedi. Eszter barátnőm kóstolta nálam a próbasütés egy szeletét, és csak annyit mondott: de jó, hogy nem a te recepted, mert így legalább nem kell udvariaskodnom, hogy hű, de finom…

a1

A lehetőségekhez képest jól sikerült – de nem az én világom. Fotó: Tofi

Mindemellett: nem vonom kétségbe a recept készítőjének tudását és tehetségét, sőt, azt is tudom, hogy én nem vagyok egy Pierre Hermé. Csak azt a halk fohászt szeretném megfogalmazni a jövő évi országtorta megálmodójához, hogy légyszi, próbálj meg egyszerűbben gondolkodni…a kevesebb több.

Intermezzo

Sajnos, az elmúlt héten mindkét számítógépünk bemondta az unalmast, maradtak a mobileszközök, de ezeken annyira nem szeretek pötyögni, hogy itt kérek elnézést a megválaszolatlan mailekért és üzenetekért. Pedig el akarom mesélni, hogy sütöttem egy esküvőre szép cupcake-eket, meg macaronokat, meg cake pop-ot, azaz sütinyalókát is készítettem. El akarom mesélni, miért vagyok haragban az idei országtortával, összesen 36-ot sütöttem belőle, és akkor azt mondtam, hogy elég, soha többet. 

image

El akarom mesélni, hogy elsőszülöttünk, Nóri kirepült a családi fészekből, és hogy ez milyen fura, kettős érzést hozott létre bennem. Ennek kapcsán akarom már ajánlani régóta a Harmat kiadó könyveit, még nyár elején beharangoztam, aztán ebben a nagy nyári elhavazódásban (ó, micsoda képzavar), nem lett belőle semmi.

De egyelőre várom, hogy jöjjön a számítógépes szaki, és tegye rendbe legalább az egyik gépet, hogy normális sebességgel írhassak.  Most csak egy aranyos sztorit mesélek el a legutóbbi videónkban (gyors gyümölcsleves) szereplő kilencéves unokaöcsiről, Erikről. A Balatonba ment be, amikor a víz tetején meglátott egy katicabogarat. Odasietett, és konstatálta, hogy a bogár már bem él. Szomorúan kiáltott fel:

– Ó, ne! Nem értem ide időben…

Villámgyors gyümölcsleves

Rengeteget dolgozom.

Ezt most nem panaszképpen mondom, tulajdonképpen örülök, azt hiszem, sokan cserélnének velem. Én most olyasvalakivel cserélnék szívesen egy-két hétre, akinek semmi dolga és sokat unatkozik. Akkor szegény blogom sem lenne ennyire elhanyagolt, mert hát hiába vannak ötleteim, témáim, ha egyszer reggel fél hattól estig fizikai munkát végzek – utána pedig örülök, ha aludhatok. Gondolhatjátok, szegény családom mennyire van elkényeztetve az étkezés terén, hát, vannak pótolnivalóim, maradjunk ennyiben. 

Viszont az időhiány egyszerűsítésre készteti az embert, így született ez a barackleves, amit korábban mindig főzéssel készítettem, nem is igazán értem, miért. Jó, az tény, hogy csak annyit érdemes összeturmixolni, amennyi el is fogy, de esetünkben a két és fél literes kancsó kicsinek bizonyult. Cserébe viszont megmaradnak a vitaminok, és az íz is remek.

A kancsó mindenképpen megkönnyíti a készítést és a tálalást egyaránt.

Hozzávalók:

1 kg őszibarack megpucolva, darabolva

3-4 ek baracklekvár

2 dl tejszín

25 dkg mascarpone

1,5 l tej

cukor ízlés szerint

citromhéj

Opcionális: vanília, őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, pár evőkanál Amaretto

A tálaláshoz:

vaníliafagyi

mentalevél díszítésnek

A hozzávalókat a kancsóba tesszük, és botmixerrel összeturmixoljuk.

Már tálalhatunk is.

Vaníliafagyival, mentalevéllel.

Ilyen finom:

SAM_1650Medencézés után, sakkozás közben a legjobb.

SAM_1654

“Mindenmentes” süti, tele minden jóval

Na most akkor hogy van ez? Marad a nagy semmi?

Nos, a mindenmentes, bármennyire is viccesen hangzik, ma már általánosan használt jelző; sokan kényszerülnek arra, hogy táplálkozásukból kihagyják a glutént, a laktózt és/vagy a cukrot, a tojást – vannak, akik mindezt egyszerre. Hát ők keresik a „mindenmentes” recepteket, amelyekben a fent felsoroltak egyike sem szerepel. Az alábbi is ilyen.

A cukrot nyírfacukorral helyettesítettem, de mindenki használja azt a természetes édesítőszert, amit az étrendje megenged. A kókusztejszín és a kókuszzsír a laktózmentességet garantálja, hiszen a tejszínt és a vajat váltottam ki vele, liszt helyett pedig diót használtam.

a1Hozzávalók az alaphoz:

20 dkg finomra őrölt dió

5 dkg kókuszreszelék

5 dkg kókuszzsír

2-3 ek víz

A csokiréteghez:

5 dkg nyírfacukor

5 dkg víz

5 dkg kókuszzsír

5 dkg kakaópor

A töltelékhez:

4 dl Cocomas kókuszkrém, ez habbá verhető

1 csomag Zselatin fix

1,5 dkg nyírfacukor

25 dkg gyümölcs (esetünkben szeder, málna vegyesen)

 A díszítéshez:

pirított kókuszchips

aprított pisztácia

a1Az alap hozzávalóit összekeverjük, és 27 centi átmérőjű kört formázunk belőle egy tepsibe helyezett sütőpapírra. 180 fokos sütőben 10 percig sütjük.

A csokiréteghez egy kis lábasba mérjük a vizet és a nyírfacukrot, és addig melegítjük, amíg a nyírfacukor fel nem oldódik. Belekeverjük a kókuszzsírt és a kakaóport, és gépi vagy kézi habverővel egynemű csokimasszává keverjük. Ezt a csokit a diós alapra kenjük, és hűtőben dermesztjük.

Ha kihűlt, habbá verjük a kókuszkrémet, belekeverjük a Zselatin fixet és a nyírfacukrot, majd az alapba öntjük, és megszórjuk a gyümölcsökkel. Pirított kókuszchipsszel és aprított pisztáciával díszítjük.

 

Bogyó haragszik rám

Nem esett mostanában szó kedvenc ebünkről, Bogyóról, aki lassan negyedik életévét tölti be, így aztán egészen komolyan felnőtt korba ért.

20150807_164237[1]

Csalódott és búbánatos.

Jöttek is a fiúk félévente, ahogy kell, de mindig megúsztuk. Bár voltak necces tüzelési időszakok, amikor azt hittük, most aztán lesz szaporulat, mert a hölgyike minden igyekezetünk ellenére megszökött, és fél óra múlva tért csak vissza – de szerencsére néhány álterhességen kívül más baj nem nem történt. Mivel egy barátunk rendszeresen segédkezik egy állatorvos mellett, megkértem, stoppoljon időpontot Bogyó számára: vessünk véget ennek a csapodár életnek. Jó, tudom, nem hangzik jól, hogy szegényt tényleg teljesen ivartalanítják, kivesznek méhet, petefészkeket, de az a helyzet, hogy én is azon a véleményen vagyok, hogy felelős gazda nem hagyhatja ész nélkül szaporodni a jószágot. Rengeteg kutya van, a menhelyek tele, hova szülessenek a mi amúgy sem utcagyőztes ebünknek kölykei?

a3

Nem azért szürke, mert őszül, hanem mert az anyja egy szürke uszkár.

Csütörtökön szóltam Petinek, következő napon már hívott is: hétfő este hatkor találkozunk az állatorvosnál.A gyerekek nem örültek az elkerülhetetlennek, Zsófi egész egyszerűen zokogott (“mert a Liliék macskája az ivartalanítási műtét miatt pusztult el”), amikor betettem Bogyót az autóba, aki vidáman nézegetett ki az ablakon, nagyon szereti menet közben kilógatni a fejét. Na, mondom, örülj csak, és előre elnézést kérek, hogy lesz pár kellemetlen napod, de hidd el, így lesz jó mindenkinek.

a2

A műtét egy óra alatt lezajlott, altatásban, felszívódó varratokkal (még az én császármetszéseimnél sem alkalmaztak ilyet), úgyhogy gallért sem kapott a mi kis őrzővédőnk, csak éppen az altatásból ébredt nagyon rosszul szegény. Sokat sírt, nyüszögött, örültem is, hogy Zsófi nem volt otthon, amikor hazavittem, mert lehet, hogy nagyon haragudott volna rám. a2A műtéti heg gyorsan gyógyult, bár az első két nap nagyon viszketett szegénynek. Viszont velem szóba sem állt. Pedig eddig én voltam számára a vezér, akire (majdnem) mindig hallgatott, most hiába hívtam, nem jött oda hozzám, nem fogadott szót, sőt, a neki adott ételt is látványosan kerülte, amíg a közelben voltam.  El kellett telnie egy hétnek, hogy megengedje, hogy megsimogassam… Gondolom, mindezt annak köszönhetem, hogy én vittem oda, ahol neki rossz volt, plusz én fogtam meg, amikor jött az állatorvos kontrollálni, és injekciót adni a fertőzés elkerülése érdekében.

Ez van. A bizalmat könnyű eljátszani, és nem egyszerű visszaszerezni.

De legalább nem kell félni attól, hogy kiskutyák lepik el a házat…

A magyar nyelv rejtelmei

Sok külföldit hallok, ahogy próbálkozik a magyar nyelvvel, sokan feladják, amikor kicsit jobban belekóstolnak, mert azt mondják, megtanulhatatlan. 1987-ben a Humorfesztiválon hangzott el Sinkovits Imre előadásában Bencze Imre: Édes-ékes Apanyelvünk című műve, amely igen frappánsan foglalja össze, miért is gondolják a külföldiek azt, amit. Íme, egy kis részlet:

Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?

Ma este az étteremben, ahol vacsoráztunk, a szomszéd asztalnál egy holland vendég az étlapot tanulmányozta, a “fűszeres sült oldalas parázsburgonyával” elnevezéssel küzdött, nekem meg eszembe jutott róla egy vicc, amit még a kilencvenes évek elején hallottam itt tanuló külföldi egyetemistáktól.

a2A történet szerint Isten osztotta szét a nyelveket a nemzetek között. Elé járultak az angolok, erre Ő azt mondta: tessék, tiétek az angol nyelv. A németeknek adta a németet, a görögöknek a görögöt, a spanyoloknak a spanyolt, és így tovább, szépen sorban az összes népnek a maga nyelvét. A végére maradt egy kis csoport.

– Hát ti meg kik vagytok? – kérdezte az Örökkévaló.

– Mi volnánk a magyarok.

– Az a helyzet, hogy nincs több nyelv – mondta az Úr, majd kis gondolkodás után hozzátette:

– De tudjátok mit? Beszéljetek úgy, ahogy akartok!

 

 

Friss jogsi

Személyiségi jogai védelmében neve, és tulajdonképpen az egész történet elhallgatását elváró, friss jogosítvánnyal rendelkező utódommal a minap Zalaegerszegre autóztunk, a Kávélabor nevű műintézményben volt dolgom, amit egyébként a kávé rajongóinak ajánlott felkeresniük közelről és távolról egyaránt: a tulajdonos, Bandi magasra tette a mércét, annyit mondhatok.

Nos, míg én uszkve három-öt percre kiszálltam a kocsiból és bementem a kávézóba, a gyermek egy önálló gondolatból eredő egyíves fordulás végrehajtása során belekoccant az amúgy teljesen szabályosan arra haladó gyanútlan kisteherautó oldalába.

Személyi sérülés nem történt.

a1

Neki is van

Persze, majdnem felrobbantam az idegtől, mert hát nem mondta neki senki, hogy forduljon meg, hisz egyenesen mentünk volna tovább, meg egyáltalán; a kisteherautó vezetőjétől és utasától elnézést kértem, kitöltöttük a papírokat, elbúcsúztunk, visszamentem a kávézóba, mire a Bandi csak annyit mondott nekem:

– Ne bántsd ám. Ilyesmi bárkivel megtörténhet.

a3Hát épp ez az, mondtam erre, hogy is mondjak bármit, amikor én ennyi idősen felborultam a fater Trabantjával…salak volt szórva a kanyarba, megcsúszott rajta a Trabant és billegni kezdett, hol a bal, hol a jobboldali két keréken volt a súly, miközben a kocsi irányíthatatlan volt, és amikor megpróbáltam balra mozdítani a kormányt, hogy visszatérjek a saját sávomba, a Trabi beborult az egykor nagy hírű felsőörsi Vén Oroszlán Vendéglő csurig telt terasza elé. Egy és háromnegyed fordulatot tett, majd megállt az oldalán. A teraszon néma csend lett, én meg tanácstalanul toporogtam a Trabant belsejében, hogy most hogy szálljak ki…? Közben odajött egy nő a teraszról, enyhén sokkos állapotban, és ki akart rángatni a szélvédőn át, amiből sűrűn meredeztek az üvegszilánkok. Így aztán döntöttem, kinyitottam a fejem felett elhelyezkedő ajtót, és kiugrottam. A nő ekkor hisztérikus üvöltésbe kezdett, hogy most meg fogok halni, mert biztosan belső vérzésem van, én meg mondtam, hogy értse meg, semmimet nem ütöttem meg, egyedül a kézfejemen karcolt meg az üveg, amikor ki akart húzni, de az sem vérzett, csak piros volt. Közben arra gondoltam, mindjárt itt az apám, mit mondok majd először is kedvest, s szépet neki,és mit fog mondani ő. Ő azonban – miután az öcsémnek körülbelül egy hónappal korábban volt egy hasonló mázlival megúszott motorbalesete – csak ennyit szólt: ha kevésbé lennétek szerencsések, akkor nekem most egy gyerekem sincs.a2 Szóval, ehhez képest utódom koccanása semmi volt, afféle javító-nevelő figyelmeztetés, vagy nem is tudom, de előhozta az együttérző frissjogsis történeteket az ott jelenlevő laborosokból. Egyikük mesélte, hogy pár napos jogosítványával állt ki szülei udvarából, és sikeresen letolatott a híd egyik oldalán, bele az árokba. A másik ismerős táblaoszlopnak ment neki, a harmadik túl közel parkolt az árokhoz és belecsúszott – eljött az igazság pillanata, mindenki vallott.

Már hazafelé autóztunk – a gyermek vezetett, nehogy elszálljon a bátorsága -, amikor hívott a Bandi.

– Ne szidd ám le azt a gyereket… Én amikor megkaptam a jogsimat, hazasiettem vele nagy hetykén, kinyitottam a garázst, beszálltam apám Ladájába, rükvercbe tettem, majd jó nagy gázzal nekitolattam a garázsajtónak. Visszajártam szépen, bezártam a garázst, aztán szóltam a faternak, hogy majd alkalomadtán nézze meg, történt egy kis baj a kocsival…

Nos, emlékezetes frissjogsis történetek? Meséljetek!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!