Szeptember elején jutott eszembe, hogy nahát, lassan tíz éves lesz a blogom, el ne felejtsek megemlékezni majd a blogindítás napján erről a kerek évfordulóról…! Hát persze, hogy elfelejtettem. 2008. október 7-én küldtem ki a blogspot rendszerén belül, Praktikák sok gyerekhez blognév alatt az első bejegyzésemet az éterbe, és aztán még további harmincat abban a hónapban…. Tovább »

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az. Valójában nem készültem rá, mi több, még soha az életben eszembe sem jutott. Be sem léptem volna, ha nem kerülök szorult helyzetbe. Az egész úgy kezdődött, hogy kedves kartársnőmmel, Helgával egy francia desszert-bemutatóra utaztunk Budapestre. Tettük ezt a mi Opel Zafiránkkal, amely viszonylag megbízhatóan működött nálunk az elmúlt… Tovább »

Nem telik el nap, hogy legalább egy ember meg ne kérdezné: – Mikor nyit a cukrászda? Igen. Nyitunk, de hogy mikor, az nem mindenben rajtunk áll. Ha még emlékeztek rá, az egész azzal kezdődött, hogy februárban megjelent a Dining Guide TOP100 étteremkalauza, amelyben a TOP10 vidéki cukrászda listájában megjelent az, hogy Mónisüti Gyenesdiás. Ezek mi… Tovább »

Kis kitérő erejéig megszakítom salzburgi úti beszámolómat, ugyanis olyasmi történt, ami felett nehezen térünk napirendre családilag. Hadd meséljem el, hogy volt. Kedden reggel kaptam egy fotót egy kedves ismerősömtől azzal az üzenettel együtt, hogy “Gratulálok!”; nézem a képet, a Dining Guide logója van rajta, meg hogy a 10 legjobb vidéki cukrászda, és akkor ott szerepel,… Tovább »

Hogy jó közhelyesen kezdjem, itt az év vége – jé, ki nem tudta -, én meg statisztikákat nézegetek, mivel a karácsonyi hajtást követően duplájára dagadt a térdem, és még csak sétálni sem tudok elmenni. Úgyhogy kicsit nosztalgiázom. Ha van kedvetek, tartsatok velem, nézzük meg együtt, melyek voltak 2017 legolvasottabb bejegyzései. 1. 22 évig nem vették észre… Tovább »

Az utóbbi években, amióta beszippantott a tortakészítés, minden nyáron elérkezett az a pont, hogy úgy éjfél körül sírva rogytam a vécére, miután reggel öttől, vagy hattól csak ebben a bizonyos helyiségben jutottam egy kis pihenőhöz. Környezetem szerint ugyanis én egy ittragadt sztahanovista vagyok, még enni is elfelejtek, mert a cél lebeg a szemem előtt: minél… Tovább »

Ígértem, hogy mesélek az új üzemről, nézzétek el nekem, hogy igen lassan következik be, amit megígérek – bár emiatt vesztettem már el barátot is, sajnos, időnként szétesem, és nagyon lassan mennek a dolgok előre. Ilyen az e-mailre, sms-re, akármilyen üzenetre válaszolás – mert amikor megérkezik, elolvasom, és eldöntöm, hogy oké, később válaszolok, de aztán később… Tovább »

A dilettantizmus és az értetlenkedés nagyon fel tud bosszantani. Olyankor kihívásnak érzem, hogy ráébresszem az értetlenkedőt, hogy nincs igaza, hátha levonja a tanulságot, és máskor körültekintőbben jár el – például munkavégzése során. Mindjárt világos lesz, miről beszélek. Többször volt már tanulóm az üzemben, felnőttképzésben résztvevők, mivel ott nem szükséges, hogy a gyakorlati oktató mestercukrász legyen…. Tovább »

Mostanában az a luxus jutott osztályrészemül, hogy vannak majdnem teljesen szabad hétvégéim. Szombaton reggel fél hatkor felkelek, összekészítem a kiszállítandó tortákat, és legkésőbb kilencre készen vagyok. Általában visszafekszem az ágyba, olvasok valami jó könyvet, közben elalszom, tizenegy körül felkelek, főzök ebédet, délután filmet nézünk… De ma úgy voltam, nem akarok végig punnyadni – főleg, hogy estére… Tovább »

Mostanában egyre több blogon látom, hogy számon tartják a médiamegjelenéseiket, hol, mikor szerepeltek, és ilyenkor mindig átvillan az agyamon, hogy nekem is kéne ilyesmit csinálnom, valami összesítést, linkekkel, de aztán persze elmarad. Sokat már el is felejtettem, és ha valami újságkötegből előkerül, magam is rácsodálkozom, hogy “jé, ebben is benne voltunk”! Most kettőt mégis megörökítek… Tovább »