Amikor az ember  kialakítja otthonát – tegye azt egyedül, vagy családjával akár – szép lassan kirajzolódik a dolgok helye. Megvan, hova dobjuk a kulcsainkat, hova nyúlunk papírzsepiért, hol tartjuk az elemeket, a pótvillanykörtéket, a szerszámoskészletet, az ajándéktasakokat, a rajzszögeket, a hivatalos iratokat, a vasalnivalót – és a páratlan zoknikat.Páratlan zoknija mindenkinek van. Nekünk is. Ma számoltam… Tovább »

Hogy is van a reklámokban? Anyuka mindig boldog, mindig nevet, megbirkózik a legmakacsabb fűfoltokkal, az ovis zenebona túlélésehez is legfeljebb egy fájdalomcsillapítóra van szüksége, és az élet újra gyönyörű.Persze, a valóságban nem mindig klappolnak a dolgok. Sőt. Van úgy, hogy azt érezzük: az életünk az állatorvosi lóhoz hasonlít – minden bajt meg lehet rajta találni…… Tovább »

Az asztaltársaságok A kávéházban nagy csatározások színterei voltak az asztaltársaságok. Ezek általában egy vagy két markáns egyéniség köré szerveződtek; alkalmasak voltak arra, hogy a politikai – vagy ha irodalmi társaság volt, hát az irodalmi – eseményeket, híreket megvitassák, a véleményeket ütköztessék. E körökben idővel kialakultak a szerepek: mindenki tudta, ki mennyit beszélhet, ki az, aki… Tovább »

Még gyerekem sem volt, amikor megfogadtam: én nem leszek hülye szülő. Mármint az a fajta, aki összeesküszik a gyerekkel a tanár ellen, ha az valami nekik nem tetsző dolgot tesz. Ha gond lesz, elintézem a tanítóval; vagy egyszerűen nem avatkozom bele – szögeztem le magamban még sok-sok évvel ezelőtt. Ehhez tartottam magam akkor is, amikor… Tovább »

Barátnőm viszonylag hosszú ideig dolgozott egy magániskola és –óvodában; olyan helyen, ahol egy év tandíja egymillió forint, és a gyerekeket mindenféle extra szolgáltatásokban részesítik. Elmondta, hogy az oda járó ovisok, diákok szülei többnyire sikeres üzletemberekként dolgoztak, pénzük volt, idejük viszont nem: a gyerekek többsége krónikus szülőhiányban szenvedett. Hiába kaptak meg úgymond mindent, a legfontosabb, az… Tovább »

Azt hiszem, mindenki átélt már valami hasonló szituációt: a család vendégségbe, mamát látogatni, többnapos kiruccanásra indul – tulajdonképpen mindegy; apuka felöltözik és megborotválkozik uszkve három, plusz-mínusz két perc alatt, majd „A kocsiban várok” felkiáltással a családi jármű sofőrülésén foglalja el stratégiai pozícióját, és vár.Vár. Vár.Időközben a gyerekek is az autóba szállingóznak, és várnak.Várnak. Várnak. És… Tovább »

Négyéves Zsófi lányunk, mint négyes számú gyermek, eléggé rafinált. Érvei vannak.Hétvégén engedékenyebbek vagyunk DVD-nézés szempontjából, így már reggel azzal nyitott, hogy szeretné megnézi “azt a jó kis pónis mesét”.– Előbb öltözz fel, aztán reggelizni is kéne – így Apa. Mire Zsófi:– De én már este reggeliztem…... Tovább »

Kedves sztárhírek után ácsingózó olvasótáborunk! Sztárújságunk sztárriporterei most ismét azon vannak, hogy a legújabb sztárhírekkel kápráztassanak el mindenkit. Akkor tehát, ahogy a sztárok mondják, csapjunk is a lecsóba!Hűtlen a feleségéhez? Ez a kérdés merült fel azokban, akik a közelmúltban beszélgetni látták Tétová Bohát, a „Kitaposom a beled” című nagysikerű akcióthriller sztárját Gabriella Chini sztármanökennel egy… Tovább »

– Anya, kérek kakaót. – Bence mondja, már legalább harmadszor. Hány óra van? Fél hét.– Majd egy kicsit később – felelem, és visszazuhan fejem a párnára.– De akkor most – követeli kitartóan, és hogy biztos legyek benne, hozzáteszi: – Most adjál.Megadom magam. Feltápászkodom, megyek a konyhába. Jön velem.– Inkább teát kérek – közli, amikor előhalászom… Tovább »

Bár mi jelenleg nem a fővárosban élünk, kipróbáltuk néhány hónapig; a közlekedés, az maradandó nyomot hagyott bennünk. A gyerekek rajongtak a metróért, a villamosért, én meg csak mérgelődtem, hogy lehet így kitolni a babakocsisokkal, hogy a kerekesszékkel közlekedőkről ne is beszéljek. Tudom, vannak segítőkész emberek, találkoztam ilyenekkel; de azért sok tapasztalat azt mutatja, lehetnének többen… Tovább »