Az év, amikor hihetetlen dolgok történtek – 1. rész
2018 egészen elképesztő év volt. Azért is jó ez a blogírás, mert ha nem dokumentáltam volna a történteket, szerintem a felére sem emlékeznék. Így azonban, e bejegyzés kapcsán szembesültem ismét azzal a ténnyel, hogy szeret bennünket az Isten.
JANUÁR
Álmosan indult ez az év is, mint bármelyik másik. Hogy mégis történjen valami, mindjárt az elején Zsófival elmentünk Varasdra; akkoriban kezdtem el portyázásaimat a közeli országok közeli városaiban, és január első kirándulásának ez volt a célpontja. 
Pár héttel később a szlovéniai Muraszombatot látogattam meg, a város legnagyobb élményét ez a steampunk stílusú hely, a Bunker bár jelentette. Olyan volt, mint egy kiállítás.
A kirándulgatásaim között nagy dolog történt: költöztünk, méghozzá a saját házunkba, ahol ekkor már az üzemünk működött. Úgyhogy innentől újra ott lakunk, ahol dolgozunk is, de én szeretem ezt a rendszert, nem kell visszaautóznom a munkahelyemre, ha elfelejtettem valamit, ami azért velem gyakran megesik. Szóval, összecsomagoltuk és átválogattuk a cuccainkat – erről írtam is bejegyzést -, és aztán áthurcolkodtunk oda, ahol remélem, tartósan meg is állapodunk.
Ó, és nem mellesleg, kitöltöttük Zsófi középiskolai jelentkezését:-)
FEBRUÁR
Mivel az utóbbi években kissé beszorultunk a vállalkozásba, karácsonyra emberemnek egy rapid “nyaralást” vásároltam Salzburgba. Hogy biztosan el is menjünk, ezért a szállást lefoglaltam tutira, február 13-15, kifizettem, szóval, gyakorlatilag kész helyzet elé állítottam életem párját, hogy ha akar, ha nem, sej-haj, kirándulunk.
Nos tehát, hazajöttünk, és én éppen az élményeim feldolgozása közben voltam, azaz írtam sorban a bejegyzéseimet a kirándulásról, amikor is egy reggel egy kedves ismerősöm küldte az alábbi, nagyon furcsa fotót. A kép egy kivetítőt ábrázolt, amelyen a TOP10 vidéki cukrászda felirat díszelgett, és a felsorolásban ott szerepelt, hogy MÓNISÜTI, Gyenesdiás.
“Jó hülye vicc, nincs is cukrászdánk” – gondoltam magamban, “és ha lenne, különben sem ilyen béna nevet adnék neki”, gondoltam még hozzá. Komolyan azt hittem, hogy valami photoshopos marháskodás, egészen addig, amíg azon a napon többen nem gratuláltak, akik egyéb forrásból értesültek erről a furcsa sikerről: a Dining Guide TOP100 étteremkalauzában szerepeltünk a tíz legjobb vidéki cukrászda között. Ez adta meg a végső lökést ahhoz a döntéshez, amit régóta kerülgettünk: hát akkor nyissunk cukrászdát! A helyiségünk megvolt hozzá, csak épp ilyen rettenetesen nézett ki:
Persze, pénzünk nem volt rá… Úgyhogy mindenképp valami olcsó, ám nem gagyi megoldást kellett találnunk.
MÁRCIUS
Elkezdődött az agyalás, tervezgetés, amelybe, kedves olvasóim, benneteket is maximálisan bevontalak: a Facebookon kértem tőletek ötleteket, tippeket, javaslatokat, és kaptam is sokat. Nagyon jó volt látni, hogy milyen sokatokat érdekelt ez az egész munka, és kíváncsiak voltatok, merre is kanyarodik a történet. Többször sírásig hatódtam, amikor olyan felajánlásokat kaptunk számunkra idegen emberektől, amelyek lehetővé tették azt, hogy az átalakítás tényleg megkezdődjön, és elérhető közelségbe került a MóniSüti cukrászda megnyitása. Mert hát, ilyen reklám után muszáj volt megtartanunk ezt a nevet…
Szóval, benne voltunk ebben a nagy projektben, és akkor érkezett egy olyan megkeresés, amely teljesen kibillentett a lelki nyugalmamból. Egy számomra színvonalas lap kért fel, hogy két lapjának is legyek a cukrásza, azaz, a receptjeim jelenjenek meg ezekben rendszeresen – csakhogy, cserében az elveimmel ütköző alapanyagokat is fel kellett volna tüntetni a hozzávalók között esetenként.
Kértem egy nap gondolkodási időt, és próbáltam valami kiskaput találni a lelkiismeretem számára, hogy hogyan is lehetne elvállalni ezt a felkérést. De akárhonnan néztem a dolgot, forgattam, csavargattam, a szívem egyértelműen azt mondta, hogy nem. Ebben erősített meg a férjem, a gyerekeim, a barátaim, mert abban az egy napban többeknek elmondtam ezt a dilemmát, amiről igazából már akkor tudtam, hogy nem kérdés, amikor azt az egy nap gondolkodási időt kértem – de így nyugodtabban mondtam nemet. Tudtam, hogy jól döntöttem, mégis, a dolog még hónapokig motoszkált bennem. De eszembe jutott, hány blog olvasásáról szoktam le azért, mert azt láttam, a szerző elvtelen kompromisszumokat kötött, és innentől számomra ő nem volt tovább hiteles, hiába tartottam nagyra korábbi munkásságát. Tehát, nemet mondtam, az élet ment tovább, és akkor megint beütött a baj – szerencsére azért nem olyan nagy: Bence egy reggeli kosármeccsen olyan szerencsétlenül ütközött az ellenfél egyik játékosával, hogy eltört a kisujja, de úgy, hogy aztán meg is kellett műteni.
Rendes altatás, izgulás, minden. Ráadásul, azon a héten vizsgázott volna vezetésből, így a jogosítványszerzés legkorábbi időpontja odébb tolódott hat héttel. Hú, de sajnáltuk…
Márciusban volt a húsvét is, de arról sok emlékem nincs…
ÁPRILIS
Gyönyörű tavasz volt idén, április közepén Kőröshegyen jártunk a tulipánszüreten. Léleküdítő volt.
Még egy régóta halogatott tervünket valósítottuk meg ebben a hónapban: majdnem körbetekertük a Balatont, Gyenesdiásról elmentünk Füredig, másnap vissza Tihanyba, onnan komppal át Szántódra, és úgy haza.
Élveztük a napsütést, a korán jött meleget, és időnként eszünkbe jutott Flóra, a hatéves kislány, aki ebben az időben esett át csontvelő átültetésen. Azzal, hogy anyukája engem kért meg, készítsem el Flóra szülinapi tortáját, valamennyire részesei, vagy hát viszonylag közeli szemlélői lettünk a család drámájának: a kislány életéért folytatott harcnak.
Flóra már épp kijöhetett a steril szobából, amikor a szülinapja volt, és a szigorú követelmények szerint készült tortával ünnepelhetett. Még most is könnyek gyűlnek a szemembe, ha eszembe jutnak az akkor történtek, de hála Istennek, Flóra nagyon jól van, most már a haja is szép nagy, de a lényeg persze az, hogy egészséges.
MÁJUS
Május első felében került sor a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara berkein belül működő Mesterklub összejövetelére az őriszentpéteri Pajta bisztróban, ahova bennünket is meghívtak, hogy mutassuk be a vállalkozást, meséljük el a történetet, ami számunkra is döbbenetes, és vigyünk valami kóstolót is magunkkal.
Viszont a cukrászda alakult: a Gaia Kertműhely segítségével haladt a növényesítés, a nagykanizsai Dr. Padlósoknak köszönhetően a ronda sárga padlónk szép szürkés vinyllé alakult. Megváltozott a ház színe, kicserélték a terasz feletti ponyvát is, kaptunk székeket a teraszra ajándékba, meglett a logónk, és alakult az arculat is. Nagyon olcsón sikerült sütis vitrint vennünk, ráadásul helyben, úgyhogy a sütik helye már biztosítva volt.
Ekkor kezdtek el a gyerekek Möninek hívni. És ha valaki megkérdezte, mikor nyit a cukrászda, azt válaszoltuk: két hét!
JÚNIUS
Turbóra kapcsoltunk a cukrászda kialakításával, két hét alatt rengeteg minden történt, felkerült a csempe a falra, jött a gipszkartonos, vizes, villanyszerelő, asztalos, és hirtelen elkezdtünk egész jól kinézni.
Ennyi minden történt csupán az első hat hónapban… Azért ez nem rossz, bizony nem rossz.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)