Hát az van, hogy nincs többé általános iskolás gyerekünk, az utolsó is kinőtte.
Jól látható a különbség a be- és kilépés között. Mit is mondhatnék? Furcsa kicsit, persze, de hát ez a természetes, nemde? Nem szoktam azon siránkozni, hogy jaj, miért nőttek meg ilyen hamar, pedig milyen aranyosak voltak, mert
1: most is aranyosak;
2: ha nem nőttek volna meg, és futkosni kellene utánuk, bajban lennék, mert én sem vagyok már olyan mozgékony, mint tizenöt éve;
3: nagyon élvezem a humorukat, mind a négy gyerekembe olyan adag irónia szorult, hogy amikor együtt vagyunk, rengeteget nevetek rajtuk, mert csak úgy röpködnek sziporkák a levegőben;
4: férjemmel lassan nagyszülő-korba érünk (bár rajta nem látszik annyira, mint rajtam), úgyhogy az unokákkal majd újra visszatérnek a kisgyerekek az életünkbe.
Jó, ez utóbbi pont azért még nem a két kisebbre (14, 17) vonatkozik. Zsófi ugye most kezdi majd a középiskolát, Bence nyomdokaiba lépve a keszthelyi közgazdasági szakgimnáziumba jár szeptembertől.
Most pedig mutatok néhány ballagási képet. (V.ö. Bálint ballagási képeivel.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: