Ballagás, és egy régóta ígért recept: a Norvég szelet!

Pénteken éjjel fél kettőkor hozzáadtam a zöldségeket a bouf bourgignonhoz, és a sütőbe tettem 110 fokon, hogy reggelig talán így el is készül, és nem ég oda, mint a Julie&Julia c. filmben a gasztroblogger főszereplőé.
Annyira nem égett oda, hogy reggel fél hétkor még mindig rágós volt a hús. 210 fokra tekertem hát a hőmérsékletet, és adtam neki még két órát. Na, úgy már rendben volt.
Közben az összes gyerekem elment a férjemmel az évzáróra, ami nyolckor kezdődött, én leszűrtem a húslevest, megsütöttem még egy sütit, és gyorsan kitakarítottam az alsó szint közös helyiségeit. Tettem ezt negyed tízig, amikor megérkeztek a szüleim. Velük mentem a ballagásra, ami közvetlenül az évzáró után kezdődött; kiccsaládom nyolc óra óta ott rostokolt az iskola udvarán (nyolctól évzáró, fél tíztől ballagás), be kellett látnom, én az otthoni tevékenységgel a jobbik részt választottam.
Anyukám most sem hagyott cserben, hozott magával egy hatalmas adagot a már többször megénekelt Norvég szeletből, amely mindannyiunk, de főleg a férjem nagy kedvence. Mindjárt olvashatjátok is a receptet, de előbb nézegessetek ballagási képeket…

Középen kettes számú gyermekem.

Bálinték osztályába összesen ennyi fiú járt. Bal szélen az osztályfőnökük, akit nagyon szerettünk, jobbról a harmadik Bálint. Itt épp énekelnek.

Ezt már mutattam tavaly, Nóri ballagásánál is: itt az a szokás, hogy a ballagóknál van egy-egy héliumos lufi, amit a végén  a levegőbe engednek.

Családi gyülekező a végén.

Az ebéden végül 19-en voltunk; készítettem hatalmas adag majonézes csirkés tésztasalátát, amiről aztán elfeledkeztem, így az ebédnél nem került elő. Volt húsleves, ami most “csak” 6 órán át főtt. Készítettem a fent említett burgundi marharagut, anyu pedig hozta a Norvégot. Cseresznyés sütiket sütöttem: clafoutist és ezt a kevert sütit, szintén anyukám hozott pudingos málnatortát, legifjabb sógornőm pedig sport szelet sütit.
A főételek pont elégnek bizonyultak, a salátát most eszegetjük a maradék vendégekkel – készülünk a Múzeumok Éjszakájára. Jöttök?

Hát ez így sokat nem mutat… de nagyon finom!

A Norvég receptje pedig, ahogy anyukám leírta nekem, a következő:

Hozzávalók 5-6 személyre:
12 vékony szeletre  (5-7mm) vágott karaj vagy tarja (nem kell kiklopfolni)
2-3 közepes fej hagyma
1-2 zöldpaprika (télen natúr lecsó)
2-3 paradicsom (télen  natúr lecsó)
2 mokkáskanál tengeri só + kevés só a húsok besózásához
1 mk őrölt fehér bors
10 dkg mustár
2 mk pirospaprika
1 mk köménymag
2-3 babérlevél
kevés zsiradék
kb 2 dl fehérbor

 A  hússzeleteket enyhén besózzuk, állni hagyjuk hideg helyen.
A  mustárt, pirospaprikát, köménymagot, fehér borsot és a 2 mk sót egy tálkában összekeverjük.
Egy tepsit alufóliával kibélelünk és az aljára karikára vágott hagymát teszünk (én zománcos  kacsasütőben készítem, így nem kell alufólia).
A tálkában lévő keverékkel a húsok mindkét oldalát bekenjük, és sorjában egymás mellé, ill. egymásra helyezzük a tepsiben. Ha elfogytak a szeletek, kevés zsiradékot,  babérlevelet a felkarikázott zöldpaprikát és paradicsomot vagy natúr lecsót teszünk a tetejére. Végül a borral felöntjük.
Fóliával lezárjuk, vagy a kacsasütőre rátesszük a tetejét, és sütőben közepes lángon (180 fok) 1 óra 20 percet sütjük.
Hogy a teteje szép piros legyen az utolsó 5 percben levesszük a fóliát.
A szaft ne süljön ki alóla, mert kár lenne érte. Tálaláskor minden szelet húshoz teszünk a hagymás-paprikás-paradicsomos szaftból is.
Adhatunk mellé rizst, de nálunk krumplipürével is nagyon szeretik.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)