Szubjektív nosztalgia - te is hordtál űrhajós sapit?

A múlthoz való viszonyunk folyamatosan változik; “az idő mindent megszépít”, szokták mondani. Lehet egy tárgy, egy illat, egy érzés, zene, tulajdonképpen bármilyen inger, ami visszarepít bennünket a múltunk egy pontjába – pontosabban annak a misztifikált dimenziójába. Nosztalgiázunk – mondjuk ilyenkor, és olyan komplex élményt kapunk, amit legfeljebb azok értenek, akik éltek ugyanabban az időben, helyzetben.

Ezért van az, hogy míg mi, szülők most is remekül szórakozunk a Keménykalap és krumpliorr című, 1974-ben bemutatott ifjúsági filmsorozaton, a gyerekeink unják. Nekünk párosul hozzá a saját gyerekkorunk hasonló miliője, nekik nem.

Véletlenül bukkantam a Facebookon a Szubjektív nosztalgia című oldalra, és rengeteg “jé!!!”-élményben volt részem abban a tíz percben, amit ott töltöttem. El is határoztam, hogy összegyűjtök néhány emléket, véletlenszerű sorrendben, amelyek számomra voltak meghatározóak a ’70-es, ’80-as években.

Űrhajós sapka

Forrás

Rövid hajam volt, legfeljebb vállig érő, és mindig hosszút szerettem volna. Aztán lett egy ugyanilyen sapkám – csak éppen kék-fehér színben – és úgy éreztem, teljesült a vágyam: hosszú copfom lett! A sapka mai szemmel rémes, de akkor…

2. Iskolai takarékbélyeg gyűjtőlap

Forrás

Ti gyűjtöttétek? Én igen. De már nem emlékszem, mire költöttem az év végén kiváltható pénzt.

3. Süni hamutartó

Forrás

A “nagyszoba” (mert volt még a “kisszoba”) dohányzóasztalának elmaradhatatlan eleme volt.

4. Moncsicsi

Maradandó károsodást okozott nekem. Szerintem abban az időben a Mónik jelentős részét Moncsicsinek kezdték hívni, amit utáltam, de nem tudtam ellene tenni semmit. A Moncsicsi tarolt. Aztán szerencsére elmúlt.

5. Videoton Mini-Vidi tv

A papámnak volt hasonló mini tévéje, amivel csak az volt a baj, hogy a fekete-feér adás számomra alig kivehetően látszott rajta.

6. Konyhakredenc

A mamámé világosabb volt, a fiókokban mindig találtam valami kincset.

7. Zenegép

Nagypapámnak kocsmája volt Veszprémben. Ötéves koromig náluk laktunk, és mivel a kocsma a házzal egybe volt építve, én is viszonylag sokat tartózkodtam az egységben. Nos, ott volt egy pontosan ugyanilyen bakelitlemezes zenegép, be kellett dobni egy kettest, és látni lehetett, hogy a gép végigmegy a lemezsoron, kiválasztja az óhajtott korongot, és már meg is szólalt a kívánt zeneszám. A törzsvendégek megjelenésemkor gyakran választották a “Mónikám, drága Mónikám”, illetve a “Minden jót, Mónika” című slágereket, amelyeket ki nem állhattam.

8. Tesla orsós magnetofon

Valami hasonló volt a miénk is – ezt a vaterán találtam -, azokkal az alsó füles gombokkal lehetett előre-hátra tekerni a szalagot, majd elindítani. Később a fülek letörtek, és egyre nehezebb volt elfordítani a gombot. Rengeteg rádiókabaré jelenetet tudtam kívülről az ilyen magnónknak köszönhetően.

9. Smena 8M – azaz Смена 8М

Első fényképezőgépem. Nem igazán sikerült jó képet készítenem vele, pedig nagyon szerettem volna. Ráadásul nem volt olcsó mulatság akkoriban fényképezni.

10. Csoki

Ezeket a kisebb méretű csokikat gyűjteni is lehetett, és finomak voltak, hű, de nagyon. Volt váras is.

11. Bedeco

Forrás

Az első magyar cukrozott instant kakaó. “Csak egy szó, Bedeco, s máris kész a kakaó.”

12. Hahota

Viccek, képregények, tudtuk kívülről. Alig vártuk, hogy megjelenjen. 1980 és 1992 között adták ki, negyedévente. A Pajtás újság és az Alfa magazin mellett ez volt a kedvencem.

13. Gumizás

Forrás

Gumizzunk! – hangzott el a felkiáltás, és mindig volt valaki, akinél volt cirka három-négy méter, két végénél összekötött gumi; három személyt kellett hozzá, kettő tartja – boka, majd vádli, majd térd magasságában – a gumit, egy pedig ugrál, az előírt szabálynak megfelelően.

14. Hajsütővas

Ó igen, ilyennel égettem el rendszeresen a hajam én is, mert muszáj volt “ondolálni”, mert az mindig is úgy volt, hogy akinek egyenes a haja, annak hullámos kell, akinek hullámos, annak meg egyenes.