Elárasztották a boltokat a Mikulás-figurák, amelyeknek mindig nézzük meg a címkéjét vásárlás előtt: ha azt látjuk, hogy ét vagy tej bevonó masszából készült, mondjuk háromszor, hogy fúj, fúj, fúj, és tegyük vissza a polcra. Ha már veszünk valamit annak a gyereknek, az legyen inkább kevesebb, de minőségi termék. Bevonó helyett csoki. Mert a csoki jó. Mármint, a jó csoki.
Anthelme Brillat-Savarin, francia jogász és epikureus író, aki végül gasztronómusként írta be magát a történelembe 1825-ben kiadott, Az ízlés fiziológiája című művével, a következőt állítja: „…a csokoládé, ha jól készítik el, épp oly egészséges táplálék, mint amily kellemes; hogy nagyon tápláló és könnyen emészthető; hogy a szépségre nincs olyan káros hatással, mint aminővel a kávét vádolják, sőt ellenkezőleg, ennek a kávé-okozta bajnak a csokoládé orvosságul szolgál; hogy különösen jót tesz azoknak, akik nagy szellemi munkát végeznek, s akik prédikáció székben, a katedrán, vagy a bíróság előtt kénytelenek szónokolni, de kiváltképen jót tesz az utasoknak; hogy végre a leggyengébb gyomor is megemésztheti, hogy ennélfogva jó hatással van többféle idült baj esetén, s a gyomorzár bajainak egyetlen orvossága.”
A kakaófa termését, a kakaóbabot az ember már négyezer évvel ezelőtt fogyasztotta; csokoládé szavunk az azték xoxocatl-ra vezethető vissza, ami azt jelentette: kakaóból és vízből készült ital. Az aztékok bizonyosak voltak a kakaó gyógyhatásában, éppen ezért a kakaóbab rendkívül értékes volt számukra: fizetőeszközként is szolgált.
A XVI. századtól különböző orvosi feljegyzésekben bukkan fel a kakaó és a csokoládé, mint gyógyszer: összesen száznál több betegség kezelésére ajánlották. A leírások szerint a csoki jól alkalmazható láz és mellkasi betegségek, gyomorbántalmak, májbetegség, emésztési zavarok, köhögés kezelésére, továbbá enyhíti vagy megszünteti a fáradtságot. Ezeket későbbi tudományos vizsgálódások is alátámasztották, sőt: megállapították, hogy a csokoládé magas flavonoid-tartalma miatt pozitívan hat szív- és érrendszeri megbetegedések esetén, illetve a bőrre is jó hatással van. A kakaóban található fluor és csersav védi a fogzománcot. Ki hinné?
Persze, a csokoládék nem egyformák, és itt most nem a Gombóc Artúr által, kizárólag fogyókúra céljából fogyasztott kerek, lapos, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, mogyorós, töltött és töltetlen, tömör, lyukas, csomagolt és meztelen csokoládékról ejtünk szót, hanem az egzakt kategóriákról, amelyekbe a szakemberek sorolják ezt az akár függőségig imádható édességet. Hogy melyik kategóriába kerül, azt a csoki kakaótartalma határozza meg.
Étcsokoládé
Kakaótartalma legalább 43%-os, de 50% alatt a minőség meglehetősen kétséges; az az ideális, ha 55-75% közötti. Amennyiben még magasabb, 85-90%, keserűcsokoládéról beszélünk. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb a termék, és annál kedvezőbbek a beltartalmi értékei. A kakaóbab jótékony hatásai leginkább ezeken a termékeken keresztül érezhetőek.
Tejcsokoládé
Megalkotója Henri Nestlé volt, neki sikerült a tejet úgy besűrítenie, hogy a csokoládé megfelelő állagú lehessen. A tejcsokoládé kakaótartalma legalább 25%, tejport minimum 14%-ban tartalmaz, ezen kívül kakaóvajat és meglehetősen sok cukrot is. Bár a gyerekek körében édessége miatt ez a legnépszerűbb csokifajta, sajnos, a fogzománc-védő hatást a hozzáadott cukor teljesen lenullázza…
Fehér csokoládé
Valójában nem is hívhatnánk csokoládénak, mert a szabvány szerint ahhoz kakaóport kellene tartalmaznia – ami viszont nincs benne. Van viszont kakaóvaj, cukor és tejpor. A kakaóvaj-tartalma 20-45% közötti, a tejpor 14%-os. Jótékony hatása legfeljebb annyi, hogy a magas tejpor tartalom miatt kalcium-beviteli forrásnak tekinthető.
Gianduja csokoládé
A gianduja csokoládét egy torinói cukrász, Michele Prochet dolgozta ki, amikor a kakaó egy részét mogyorópasztával helyettesítette. A csoki a nevét az olasz commedia dell’arte (16. századi improvizációs színjátéktípus, ahol a szereplők jellegzetes maszkokat hordanak) egyik szereplőjéről kapta: Gianduja a tipikus piemontit testesíti meg, aki szereti a jó borokat, ételeket és a szép lányokat. A két világháború alatt vált igazán népszerűvé a gianduja Olaszországban, hiszen a kakaó hiányát tudták a helyi mogyoróval pótolni. Törvényi szabályozás szerint a giandujának minimum 20%-os mogyorótartalommal kell rendelkeznie; az eredeti olasz gianduja 30% mogyorópasztából és 70% csokoládéból állt.
Organikus csokoládé
Az üzletek csokoládékínálatában egyre gyakrabban jelennek meg ezek, amelyeknél az alapanyagul szolgáló kakaó termesztése során igazoltan nem használtak szintetikus rovarirtó szereket vagy permetezőket. Az organikus kakaót általában már létező erdőkben kis csoportokban termelik, így remek élőhelyet nyújtanak a madaraknak és más vadon élő állatoknak. A biocsokoládék kakaótartalma sokkal magasabb, mint hagyományos társaiké, organikusan termesztett kakaóból készülnek, tehát teljesen vegyszermentesek. A Fair Trade (Méltányos kereskedelem) mozgalom egyik kulcsfontosságú terméke.
Bevonó (vagy couverture) csokoládé
Magasabb kakaóvaj-tartalmú csokoládé, ami a jobb terülést segíti, ezzel a csoki vékonyabb réteget tud képezni a bevonandó felületen. Keserű, tej- és fehér változata is létezik a bevonóknak.
Az általam emlegetett bevonó masszák régebben azért voltak kifejezetten veszélyesek, mert a transzzsírtartalmuk a hidrogénezett növényi zsiradék használata miatt magas volt. 2014 óta elvileg nem hozható forgalomba olyan termék, amelynek 100 grammjában 1 grammnál több a transzzsírsav mennyisége. A csoki akkor is finomabb!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: