Jöjjön tehát, amit ígértem: megmutatom, miket nézek munka közben. Azért szeretem ezeket a filmeket, mert nem túl pörgősek, így nem kell meredten a képernyőt bámulni ahhoz, hogy az ember követni tudja az eseményeket. Ugyanakkor izgalmasak, és miközben a kezem dolgozik, törhetem a fejem a rejtélyen. Mert első körben három krimisorozatra hívom fel a figyelmet.
Az első: a Poirot-filmek, amelynek főhőse Hercule Poirot, Agatha Christie stílusos belga magánnyomozója. 
Elmaradhatatlan társa Arthur Hastings kapitány, akivel gyakran ugratják egymást a nyomozások során. Egyik kedvenc párbeszédem A sárga írisz című részből az angol konyháról szól, amikor Hastings reggeli közben érkezik Poirot-hoz, akinek a tányérján hat falatka lekváros pirítóst látunk.
– Ez a reggelije?
– Na és mi más lehetne?
– Mondjuk angol reggeli.
– És mi lenne az, Hastings?
– Ó, hát zabkása, tojás, kolbász, bacon, paradicsom, pirítós, lekvár és tea. Én mindig ezt eszem.
– Ennyi étel után, Hastings, rögtön vissza kéne feküdnöm. Non, non. Ez éppen jó Poirot-nak.
– Van valami egy angol konyhán, amit Ön szeret, Poirot?
– Az angoloknak nincs konyhájuk, barátom, csak ételeik.
– Azért ez túlzás…
– Mint a hús túlsütve, a zöldség túl puha, a sajt ehetetlen, és aznap, amikor elkezdenek bort termelni, esküszöm, hazamegyek Belgiumba.
(02:13-tól)
Egyébként, ha már az angol reggeli szóba került, én szeretem. Amikor kb. hét évvel ezelőtt Londonban jártunk, megrökönyödtünk a reggelinél feltálalt paradicsomos füstölt ízű bab, kolbász és tükörtojás kombón, de megszerettük. Olyannyira, hogy amikor itthon a Lidl-ben az angol hét van, és kapható ez a bizonyos bab, mindig bevásárolok belőle, és nosztalgiázunk.
A másik, ami szintén angol, és szívesen esszük reggelire: egg in the basket, azaz tojás kosárban – ez vajjal megkent kenyérszeletbe sütött tükörtojás. Érdemes kipróbálni, hoz egy kis változatosságot a lassan visszatérő megszokott hétköznapok reggeleibe.
A másik kedvenc sorozatom, amit a Poirot-ból kifogyva kezdtem nézni: Sherlock Holmes Emlékiratai.
Poirot-t jobban szeretem, mert ebben van némi sötét hangulat, amit nem igazán szeretek, de így is a dobogó második fokán áll.
A harmadik, nos, arra nincs más mentség, mint a nosztalgia. Vissza a gyerekkorba.
Bizony, Derrick. Bár, némi árnyékot vet a sorozatra, hogy a főhőst alakító Horst Tappertről halála után kiderült, hogy 1943-tól az SS tagja volt. Életének erről a szakaszáról soha nem beszélt, életrajzában sem szólt róla. Miután most, 2013-ban egy szociológus kutatása nyomán ez a tény ismertté vált, a német ZDF televíziós csatorna levette műsoráról a Derricket, és a hír szerint nem is sugározzák többé.
A következő nagy csoportot a régi magyar filmek közül válogattam, de azokat majd máskor mutatom meg.
Vannak kedvenc “bármikor nézhető” filmjeitek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Miss Marple, igazából szerelem, minden, ami jane Austen-ezek tökéletes vasalásaláfestő filmek:)
:))
Nagy öröm olvasni a bejegyzéseid,- igazán kikapcsoló és csillámló…:)
A Poirot filmeket a férjemmel együtt nagyon szeretjük – nagy kedvenc az Öt kismalac és a Titokzatos kék vonat c. részek. Sherlock, viszont talán még inkább kedves – talán a stílusa miatt. Erőteljesen vetekedik egymással a két agytröszt – zseniálisak!
Nagyon köszönöm – különösen a csillámlót!! 🙂
Jane Austen-t mondanám én is 🙂 Persze sok olyan filmem van, amit – abból kifolyólag, hogy legalább 70szer láttam és nem igényel koncentrációt a történet követése – bármikor el tudok indítani aláfestésnek a mindennapjaimhoz 🙂