Mai Móni

Filmajánló, kis kitérővel az angol reggelire

Jöjjön tehát, amit ígértem: megmutatom, miket nézek munka közben. Azért szeretem ezeket a filmeket, mert nem túl pörgősek, így nem kell meredten a képernyőt bámulni ahhoz, hogy az ember követni tudja az eseményeket. Ugyanakkor izgalmasak, és miközben a kezem dolgozik, törhetem a fejem a rejtélyen. Mert első körben három krimisorozatra hívom fel a figyelmet.

Az első: a Poirot-filmek, amelynek főhőse Hercule Poirot, Agatha Christie stílusos belga magánnyomozója. Elmaradhatatlan társa Arthur Hastings kapitány, akivel gyakran ugratják egymást a nyomozások során. Egyik kedvenc párbeszédem A sárga írisz című részből az angol konyháról szól, amikor Hastings reggeli közben érkezik Poirot-hoz, akinek a tányérján hat falatka lekváros pirítóst látunk.

– Ez a reggelije?

– Na és mi más lehetne?

– Mondjuk angol reggeli.

– És mi lenne az, Hastings?

– Ó, hát zabkása, tojás, kolbász, bacon, paradicsom, pirítós, lekvár és tea. Én mindig ezt eszem.

– Ennyi étel után, Hastings, rögtön vissza kéne feküdnöm. Non, non. Ez éppen jó Poirot-nak.

– Van valami egy angol konyhán, amit Ön szeret, Poirot?

– Az angoloknak nincs konyhájuk, barátom, csak ételeik.

– Azért ez túlzás…

– Mint a hús túlsütve, a zöldség túl puha, a sajt ehetetlen, és aznap, amikor elkezdenek bort termelni, esküszöm, hazamegyek Belgiumba.

(02:13-tól)

Egyébként, ha már az angol reggeli szóba került, én szeretem. Amikor kb. hét évvel ezelőtt Londonban jártunk, megrökönyödtünk a reggelinél feltálalt paradicsomos füstölt ízű bab, kolbász és tükörtojás kombón, de megszerettük. Olyannyira, hogy amikor itthon a Lidl-ben az angol hét van, és kapható ez a bizonyos bab, mindig bevásárolok belőle, és nosztalgiázunk.

A másik, ami szintén angol, és szívesen esszük reggelire: egg in the basket, azaz tojás kosárban – ez vajjal megkent kenyérszeletbe sütött tükörtojás. Érdemes kipróbálni, hoz egy kis változatosságot a lassan visszatérő megszokott hétköznapok reggeleibe.

A másik kedvenc sorozatom, amit a Poirot-ból kifogyva kezdtem nézni: Sherlock Holmes Emlékiratai.

Poirot-t jobban szeretem, mert ebben van némi sötét hangulat, amit nem igazán szeretek, de így is a dobogó második fokán áll.

A harmadik, nos, arra nincs más mentség, mint a nosztalgia. Vissza a gyerekkorba.

Bizony, Derrick. Bár, némi árnyékot vet a sorozatra, hogy a főhőst alakító Horst Tappertről halála után kiderült, hogy 1943-tól az SS tagja volt. Életének erről a szakaszáról soha nem beszélt, életrajzában sem szólt róla. Miután most, 2013-ban egy szociológus kutatása nyomán ez a tény ismertté vált, a német ZDF televíziós csatorna levette műsoráról a Derricket, és a hír szerint nem is sugározzák többé.

A következő nagy csoportot a régi magyar filmek közül válogattam, de azokat majd máskor mutatom meg.

 

Vannak kedvenc “bármikor nézhető” filmjeitek?

 

Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Lackner Erzsébet says:

    Miss Marple, igazából szerelem, minden, ami jane Austen-ezek tökéletes vasalásaláfestő filmek:)

  2. Réka Hájas says:

    Nagy öröm olvasni a bejegyzéseid,- igazán kikapcsoló és csillámló…:)
    A Poirot filmeket a férjemmel együtt nagyon szeretjük – nagy kedvenc az Öt kismalac és a Titokzatos kék vonat c. részek. Sherlock, viszont talán még inkább kedves – talán a stílusa miatt. Erőteljesen vetekedik egymással a két agytröszt – zseniálisak!

  3. maimoni says:

    Nagyon köszönöm – különösen a csillámlót!! 🙂

  4. Lavender says:

    Jane Austen-t mondanám én is 🙂 Persze sok olyan filmem van, amit – abból kifolyólag, hogy legalább 70szer láttam és nem igényel koncentrációt a történet követése – bármikor el tudok indítani aláfestésnek a mindennapjaimhoz 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!