Csokor az olvasóktól, mondjuk Mikulásra

Télapó itt járt az éjjel, hozott ajándékot a kifényesített cipőkbe, csizmákba.
Nekem is érkezett meglepetés, többnyire az e-mail fiókomba. Itt van mindjárt ez a fotó, csak úgy:

Aztán a másik Bettus levele, aki volt olyan kedves, és elküldte a rumos-diós almalekvár receptjét, amelyet többen is hiányoltatok a múltkori poszt végéről:
“Íme a recept:
(Mennyiséget nem írok, mert minden ízlés kérdése, és amúgy se nagyon méregetek semmit.)
Megmosom, pucolom, és nagyobb kockákra vágom az almát. Szárazon teszem fel főni, elég leveses gyümölcs, nem kap oda, ha sűrűn kevergetem. Egészen addig főzöm magában, amíg olyan jól szétesős, kompótszerű nem lesz. Amíg főddögél az alma, előkészítem a diót: szárazon pirítom kicsit, hogy illatos legyen, majd nem túl finomra darálom. A szétfővő almához először a cukrot adom. Nagyjából 10-15 dkg-ot egy kiló gyümölcshöz. Aztán jön a dió. Ezekkel alaposan átkeverem, és kb. fél órát főzöm még. A rumból 1 dl-t mérek a lekvár literjéhez. Már csak éppen összerottyantom és forrázott, fertőtlenített üvegekbe töltöm. Nálam két napot töltenek a lekvárok száraz dunsztban, de ez is szokás és ízlés kérdése.
Remélem mindenkinek sikerül, aki elkészíti.
Bettus
csipkerozsa.blogspot.com“

Aztán, van itt még valami, méghozzá a wokos poszthoz. Szintén olvasói levél, Mela küldte:

“Az én wok-om Némethonból érkezett, közel 10 éve, nászajándékként. Igazi öntött vas edény, szép súllyal, hatunknak megfelelő mennyiséget lehet benne főzni. Nem tudom, hogy itthon hol lehet kapni, de nekem nagyon bevált.
Férjem specialitása az ebben készült sváb gőzgombóc. 🙂 Karácsonykor mindig ez a felnőtt menü. A képen is ez látható. :))) Remek eszköz erre a célra (is), mivel a nagy domború teteje jó sok helyet hagy a gombócoknak megkelni és megfőni.
Volt egy olyanom is, amit a képen csatoltál, de őszintén szólva, nekem abban többször leégett az étel. Ebbe is odakap, ha nem mozgatom, de sokkal kevésbé. 🙂
Remélem segítettem valamelyest.”