Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért: már megint ajándékot kaptam.
Egy kedves olvasómmal, Helgával beszéltem meg találkozót, aki egyébként Pákozdon él, de más ügyből kifolyólag Keszthelyen járt férjével, Peterrel együtt. Helga a Segíts Daninak! blogon licitált a felajánlott sütimre, amelynek árát a többi, akkoriban indult árverésre bocsátott tárgyból származó bevétellel együtt a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak segítésére fordították a szervezők. A “nyeremény” átadására ez a tegnapi alkalom tökéletes volt.
![]() |
| Fodros kel. Innen. |
Az egyik kedvelt kávézómban találkoztunk; vittem a sütimet, és ámulatomra Helga annyi mindent hozott “cserébe”, hogy alig bírtam hazacipelni… Kaptam tőle nyolc üveg különböző lekvárt, amelyek különlegessége, hogy alig tartalmaznak hozzáadott cukrot: 1 kg gyümölcshöz ő mindössze 10 dkg cukrot tesz. Kaptam jó fél kiló diót, ami nagy kincs, mert a múltkori diós-lekváros tallérokhoz vagy öt boltban is kerestem, és a hatodikban kaptam 2600 Ft/kg áron. Hozott még saját termesztésű zöldeket: szárzellert, egy csokor friss koriandert, és egy nálunk nem túl népszerű, ám a hollandok (Helga férje holland) által kedvelt zöldségfélét: fodros kelt.
Mesélte, hogy három kertet művel, rengetegféle zöldséget, gyümölcsöt termeszt, és amit csak lehet, befőz, vagy lefagyaszt télre. Semmiféle permetet nem használ, a kártevőket kézzel szedegeti össze. Amint mondta, volt olyan év, hogy a meztelencsigákat hétezerig számolta, utána már nem…
Tény, hogy a zöldségei gyönyörűek.
Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, milyen nagyszerű tulajdonság az, ha valaki tud adni. A Biblia meglehetősen sokat beszél az adakozásról, arról, hogy az tulajdonképpen magvetés. “Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek” – olvashatjuk Lukács evangéliumában. Amíg valakiben megvan a képesség arra, hogy felismerje mások szükségeit, és lehetőségeihez mérten segít is, addig a szíve nem fog megkeményedni, nem lesz kapzsi és önző.
A múltkori libasorsolási akciónál többen is meglepődtetek azon, hogy egy többezer forintos jószágot csak úgy odaadok valakinek – igen, odaadok. Adni jó; tapasztaltam a saját életemben, de láttam más életében is működni a fentebb említett bibliai igazságot, és tudom, fordítva is működik a dolog: ha érzem, hogy keményedik a szívem (például a mindennapi élet nehézségei miatt), adnom kell. Nem szabad, hogy a pillanatnyi anyagi helyzetünk meghatározza az adakozáshoz való viszonyunkat. Biztosan sokan ismeritek a szegény özvegyasszony történetét; Jézus a Templomnál figyelte, ki mennyit adakozik. Jöttek a gazdagok, csak úgy csörögtek a pénzek, majd jött egy szegény özvegy, aki két fillért dobott az adományok közé. És a tanítványok legnagyobb meglepetésére Jézus azt mondta, ez a szegény asszony mindenkinél többet adott! Gondolkodóba estek, hogy adhatott többet, hiszen a legkisebb pénzt dobta be, amit lehetett, a többieké sokkal jobban csörgött… Igen, de a lehetőségeihez képest mégis ő adta a legtöbbet – és a Biblia egy másik helyen azt mondja: “Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.” Vagyis, ha valakinek ötezer forintja van mindössze, ne tízet akarjon adni. Adjon abból, amije van.
És itt kapcsolódik a másik dolog, amiről írni szeretnék.
Sokan vannak, akiknek karácsonykor nem hogy ajándékokra nem telik, de még ünnepi vacsorára sem.
Ha mindenkinek nem is, de néhányuk számára kézzel fogható segítséget nyújt a Kifőztük Karácsony.
115 blogger közreműködésével készült el az a letölthető kiadvány, amelyhez gyakorlatilag bármekkora adomány átutalásával hozzá lehet jutni; az újságban jobbnál jobb receptek kaptak helyet, itt bele is lehet lapozni. Én töltött fonott kenyeret készítettem.
Az adományokból a Magyar Élelmiszerbank Egyesület élelmiszereket juttat el a rászorulóknak.

______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)


Ide vezetett az utam, pedig már feküdni készültem, de megérte!!
Köszönöm, ez most pont kellett a szívemnek!!
Zsu
Meghatódtam…Köszönöm Móni, nekem már ezzel a bejegyzéssel is sokat adtál…
Nekem ez is az egyik kedvenc részem az emlegetett Igazából szerelem című filmből…:-)
http://www.youtube.com/watch?v=eBDEN5AFmWU&feature=related
Köszönöm a szavaidat! Kicsit borús gondolatok kezdtek foglalkoztatni, de ez most jól esett. És milyen igaz…
Talán az csodálkozik aki még nem tapasztalta meg “jobb adni mint kapni”.
Adni és kapni az élettel járó dolog. Itt árvíz, ott földrengés, amott vulkánkitörés. Szükségünk vagy egymás segítségére. Egyszer én adok máskor én kapok. Körforgás, amit jó volna megtanulni azoknak is akik mindig csak kapni akarnak…
Nayon jólesett olvasni ezt a bejegyzésed is!
Köszönöm.
Örülök, hogy tetszett. Nincs mit, igazán.
Móni, nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a találkozó Helgával, és mindketten gazdagodtatok egy jó ismerőssel meg egy jó élménnyel 🙂