Szaloncukor-nosztalgia

• maimoni
• 2011-12-05

Valahol olvastam a kérdést, ki, hova, mennyi, milyen szaloncukrot tesz.

Volt, aki írta, hogy fele a fára, fele a fa alá, volt, aki csak a fára, volt, aki fára nem, csak alá, aztán onnan egye meg mindenki.

És akkor eszembe jutott a mozdulatsor:

odasettenkedni a fához – lehetőleg, amikor senki nem látja -, óvatosan felnyitni a lógó szaloncukor csomagolását, minél kisebb kárt tenni benne, kibányászni a cukrot, majd ügyesen visszazárni a csomagolást, MINTHA lenne benne cukor.

Aztán januárban jön a nagy pofára esés, mert kiderül, hogy már csak üres papírok lógnak a fáról; más is (t)ette ugyanezt!

Nektek is megvan ez az érzés? Ugye, mekkora?!

Forrás: wikipédia.

Ti is “csórtátok” a cukrokat?

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)