Valahol olvastam a kérdést, ki, hova, mennyi, milyen szaloncukrot tesz.
Volt, aki írta, hogy fele a fára, fele a fa alá, volt, aki csak a fára, volt, aki fára nem, csak alá, aztán onnan egye meg mindenki.
És akkor eszembe jutott a mozdulatsor:
odasettenkedni a fához – lehetőleg, amikor senki nem látja -, óvatosan felnyitni a lógó szaloncukor csomagolását, minél kisebb kárt tenni benne, kibányászni a cukrot, majd ügyesen visszazárni a csomagolást, MINTHA lenne benne cukor.
Aztán januárban jön a nagy pofára esés, mert kiderül, hogy már csak üres papírok lógnak a fáról; más is (t)ette ugyanezt!
Nektek is megvan ez az érzés? Ugye, mekkora?!
 |
| Forrás: wikipédia. |
Ti is “csórtátok” a cukrokat?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Természetesen :)! Tavaly a kutya ellen csengő is került a fára, addig ugyanis az alsó ágakról finoman megfogva lehúzta a cukrot és elvitte, a fentiekből pedig sunyin kinyalogatta… :))
Mi az, hogy! Főleg, miután szilveszterig nem volt (lett volna) szabad enni belőle. Ki bírta azt megállni? Nem is tudom, miért tiltották… én csak arra figyelmeztetem a gyerekeimet, ne vigyék túlzásba.
Már vagy három éve nem veszek szaloncukrot. Amit meg tudnék fizetni nagy tételben (hipermarketes ömlesztett lédig), abból az összes fajta lényegében ugyanaz: cukor, glükóz-fruktóz szirup, keményítő, aroma, színezék, kakaómassza és növényi zsírok. Csak az aroma különbözik. Találkoztam olyan marcipánízű szaloncukorral, ami egy atomnyi mandulát sem tartalmazott. Sőt, ma elidőztem egy édességboltban (Mikulás ürügyén), nézegettem a szaloncukrokat. Mindegyik egytől egyig a fenti receptekből állt, csak az egyik a zacskó elején ananászos (a hátulján meg ananászízű), a másik citromos-joghurtos (hátoldalon: ízű), a harmadik marcipános (ízű), a negyedik almás-fahéjjas (sic!), namost ezt mind egy cég forgalmazza, valami külföldi szemét, olcsóért. Nekem ugyan nem kell, de vitték, sokan, sokat… =( Úgyhogy inkább kimentem a piacra és vettem kiwit meg mandarint, sokkal jobban jártam. =)Gondolkodom a régi szép időkön, amikor még ovis meg kisiskolás voltam (1992-1996)… Akkor valahogy olyan varázslatos volt az egész. Az ünnep, a hangulat… És nagyon finom a szaloncukor. Van még 1992-ből egy szerencsis dobozunk, rumos-mazsolás (ilyen: http://retronom.hu/node/25237 , csak kisfiús), ennek az ízére nem emlékszem, viszont a Stollwerck szaloncukrokra annál inkább. Lapos, fektetett téglalap alakú dobozban árulták őket, középen ablakkal. A cukrok csomagolása: rojtos selyempapír, rajta meg színes sztaniol, ízektől függően. Kék = kókuszos, rózsaszín = epres (ez a kettő volt a kedvencem), sárga = zselés, piros = rumkakaó, lila = rummazsola, narancs = vajkaramella, ezüst = fondant… Nekem valahogy ez a márka, ezek az ízek jelentik a gyerekkori karácsonyt. Az egész neten nincs kép ezekről a dobozokról, de nekem van egy, véletlenül került hozzám. =) Aztán egyszer csak eltűntek a Stollwerck szaloncukrok, jött helyette a Tibi zacskós (azóta már tudom, hogy a Tibi vette meg a Stollwerck-et, a földimogyorós szalonjuk kifejezetten ízlett, de az epres a nyomába sem ért a réginek). Aztán a városi piacot is ellepték a különféle ömlesztett, megkülönböztethetetlen, összevissza mintás cukrok, meg a mindenféle likőrrel töltöttek. Átszoktunk arra. Aztán pár éve elkezdtem olvasni, mit írnak a csomagoláson, na, azóta nem veszek szaloncukrot. =) Maximum zseléset.És nem is hiányzik, mint ahogy a tejbevonómasszás vackok sem, amióta tudom, mi a különbség.Szaloncukor helyett szoktam azt csinálni, hogy marcipánmasszát összegyúrok kevés őrölt fahéjjal meg kandírozott narancshéjjal és a kis golyókat bevonom csokival. Nem, nem olcsó (bár az Aldiban most 10 dkg 52%-os marcipán 200 Ft), de nem csinálok sokat, keserű csokiba mártom, amit nem szeretek, így sokáig kitart, bármilyen kevés is. =) Van egy-két jó recept a neten, idén kipróbálok valami újat is.A fogyasztási szokásokról még annyit, hogy amikor anyukám gyerek volt, a tesóival csak azt a cukrot ehették meg, ami leesett a fáról. Megpróbálta bevezetni nálam, de nem sikerült. =) Sokat ettem a fáról, de sose csomagoltam vissza a papírt, ez valahogy nem jutott eszembe. =DEgy évben az is előfordult, hogy novemberben vettük két kiló szaloncukrot, és karácsony előtt két héttel elfogyott. Megettük mind. Ketten. Új adagot kellett venni. =D Na, ezért is álltam le, mert ha belelendülök, nagyon sok édességet meg tudok enni, úgyhogy inkább legyen az az édes kevés, de minőségi.Befejezésül: sokat bánkódtam a régi papíros-sztaniolos csomagolás eltűnésén, aztán két éve láttam, hogy újra árulnak konzum szaloncukrot, hagyományos csomagolásban. Örömömben vettem, de nagyon geil volt, viszont a narancsos ízlett. =) Tudom, a legtöbben a kakaósat szerették.Azokat a régi ízeket már semmi nem hozza vissza.Bocs, hogy hosszú lett.
Az még kimaradt, hogy a múltkor anyum volt buszos kiránduláson és a kötelező fejtágítás után egy zs-kategóriás édességüzemben lehetett vásárolni. Így került haza a “””marcipánízű””” “””szaloncukor”””. Előtte kérdezte, hogy mit hozzon nekem, mondtam, hogy semmit, mert szerintem ott bevonómasszán kívül nem csinálnak semmit, azt meg egyen a halál. XD Aztán eszembe jutott a tejkaramella, kértem azt. Talán azt még nem szokták annyira teleturbózni mindenféle szarsággal. =)A tejkaramella jó dolog, lehet, idén veszek a fára, pár éve találtam kókuszosat, az eszméletlen jó volt, azóta se láttam persze… =(
Mi művészi szintre emeltük a papír visszacsomagolását a testvéreimmel, de az igazi mester apukám volt. Néha ki is tömtük egy másik papírral, hogy még élethűbb legyen. Aztán jókat nevettünk a másikon, amikor az üres papírhoz nyúlt…
Hát akkor úgy látszik, én ufó voltam, nekem ugyanis, de mondhatom úgy, nálunk senkinek, eszembe sem jutott a fáról enni. Talán azért, mert alatta volt egy kis tányérban pár szem, abból lehetett volna éppen, dehát kinek kell, mikor olyan sok van, meg a többi finomság mellett?Maga ez az egész téma olyan furcsa volt mindig, a saját gyerekeimnél sem merült fel soha. Én szedtem le mindig is a fát, soha nem találtam üres papírt rajta.
Csórtam hát! 🙂 Januárban meg jött a taperolás, hogy melyikben van még valami.Kicsiként egyszer a következő történt: Loptam a cukrot, a fa meg elkezdett dőlni rám. Anyuéknak a hatalmas csend lett gyanús, mert én megmukkanni nem bírtam, nehogy a fa tovább dőljön… 😀
Mi volt, hogy gyurmával tömtük ki Az üreseket a tesóimmal. 🙂 igazán élethű lett. Mindig beosztottuk ki ment a fához és ő hozott a többieknek is. 5en vagyunk testvérek, úgyhogy ált. gyorsan elfogyott a fáról… 🙂
Persze, hogy loptuk. 🙂 Apu és én voltunk az igazi vetélytársak ebben, kinek sikerül jobban, szebben visszacsomagolni. 🙂
De még mennyire! Szilveszter táján bővült a mozdulatsor azzal, hogy először óvatosan megkopogtattuk, nehogy üres papírt bontogassunk.Nálunk csak a napján nem volt szabad a fáról enni, utána pedig a látvány miatt csomagoltuk vissza de szaporodó üresek miatt egyre izgibb lett.Nekünk kicsi fánk van fél kiló szaloncukrot vettem nagyjából a felét rárakjuk a többi tálba kerül. Talán idén már elég nagyok lesznek a fiaim a szaloncukor lopáshoz. :-))) Nekem ez hozzátartozik a karácsonyhoz.
Hát persze!!! 🙂 A vajkaramellás maradt csak meg, azt a bátyám sem szerette…
Nálunk nem volt szaloncukor a fán… Akkor utáltam, hogy máshol lehet a papírral bűvészkedni, csak nálunk nem. Ma sincs. Ma szeretem, mert mézeskaláccsal van tele, meg szalmadísszel, meg GYERTYÁVAL, és imádom ezt a hangulatot.
Hát, nálunk az úgy volt, hogy anyukám a munkahelyén november vége körül megvette a szaloncukrot. Aztán eldugta. Mire a Télapó jött, már csak üres papírok voltak a dugihelyen (mi a fenét gondolhattam, hogy mi lett volna akkor, ha a karácsonyfa díszítésénél derült volna ki, hogy nincs egy árva szem szaloncukor sem?! Azt hiszem, ebbe egyáltalán nem gondoltam bele. Főleg, hogy eszem ágában sem volt mindet megenni, én csak midnig 3-4 szemet csentem, aztán meg egyik pillanatról a másikra már nem volt mit csenni…). Na, akkor anyukám vett újabb adagot, más helyre dugta (anyukám olyan kis naiv volt, bizonyos ügyekben), onnan már mindet nem loptam el, de miután feldíszítettük a fát, karácsony utolsó napjára már biztos nem volt egy szem sem a án. de a papírok, persze.Mit mondjak, akkor még szerettem a szaloncukrot. (Meg persze nem volt olyan elérhető a csoki, mint manapság. Az nem “járt” minden egyes alkalommal, ha boltba mentünk! ÁÁÁÁÁÁÁ, dehogy. Ha hetente egyszer jutott, akkor már jó volt…)
Igen!! Igen megvan ez az érzés. Ahogy olvastam a soraidat,láttam magam settenkedni a fához, és csenni a szaloncukrot.(húúú, de régen volt:)))
Igen, mi is kieszegettük. De előtte nyomkodással teszteltük, hogy melyikben van a málnás, mert az puhább volt.Egyébként van valami konkrét dátuma, hogy mikor lehet megenni a szaloncukrot?
Rossz a kérdés: Ki NEM lopott a fáról szaloncukrot?:)))))
Csatlakozom a lopkodósok táborához!:-)Mi teszünk a fára is,meg alá is,egyébként pl.azért is mert ha kevés a dísz,akkor a szaloncukor pótolja a hiányt.És még azt is bevallom hogy imádom a szaloncukrot,zselés,kókuszos,vajkaramellás,gumicukros bmikor jöhet, még akkor is ha tele van olyannal amivel nem kéne,hát ez van,alapvetően egyet tudnék Kiddy érteni Veled,de!!!…ez egy másik téma.