Nem tagadom – bármennyire is utálom ezt így mondani -, rákattantam a kölesre. Volt ugye a kölesfelfújt, aztán a lecsós kölesrizottó, utána a töltött paprika húsgombócait is ezzel készítettem rizs helyett, továbbá sütöttem Rákóczi túróst kölessel.
A férjem mindig kissé előítélettel fogadja efféle próbálkozásaimat, hangsúlyozva, hogy neki pont megfelelt úgy, ahogy korábban már megszokta. Ezért sokszor csak azután árulom el, hogy valamit újítottam, miután már őszintén megnyilvánult, mennyire finom az adott étel.
Ma tárkonyos csirkeraguleves volt ebédre, majd tócsi. Ez utóbbit ette emberem, amikor teljesen ártatlanul megkérdeztem:
– Na, milyen?
– Finom. Miért…? Kölestócsi?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
igazi gasztroblogger férj.mégis, milyen válaszra vártál? :Damúgy a nevekkel kapcsolatos bejegyzéseidre nem jött össze a megjegyzésem.olyan bejegyzés is volt, hogy miért is vannak négyen a gyerkőceitek?(bocs, ha kissé meredek a kérdés, de mint “sorstárs” érdeklődöm)
nagyon finom kölessel/kölesből a túrógombóc is. megfőzöd a kölest (2rész víz, 1rész köles, kicsi só), majd egyszerűen összekevered a túróval, ízesíted—- és már gombócozhatod is, és forgathatod a pirított zsemlemorzsába. Isteni finom, és állítólag megvan az az előnye, hogy még másnaposan is puha marad a köles miatt. de ezt nem tudom, mindig elfogy hamar:) Bogi
:)))) Szerintem nem te vitted túlzásba, a férjedet már nem olyan könnyű átverni! 🙂
Én is pont így szoktam. Nem árulom el, milyen újjítást vezettem be egy-egy ételnél, csak mikor már megkóstolta, de sajnos a férj szörnyen gyanakvó. Néha megfenyeget, hogy addig nem eszik belőle, míg el nem árulom, miből készítettem. Így volt ez a csokis avokádókrémnél, a vegán májkrémnél, és a kölesből készült túrógombócnál is. Sőt, a kölesből még egyszer túrós buktát is sütöttem, ill. a túrótöltelék pótlásra használtam a háromszoros tejben megfőzött, citrom és vanília joghurttal összeturmixolt kölest. Egyébként én túró felhasználása nélkül készítettem túrógombócot, azt már nem kellett főzni, csak mikor főztem a kölest, tettem bele búzadarát is, így szépen összeállt a végére, csak gombócolni kellett és morzsába forgatni.A köles nagyon jó dolog. A gyerekeim is ózdkodva kóstoltak bele egyszer a tejbe kölesbe (mint a tejberizs), és a nagyobbik fiam meglepetten rám nézve azt mondta: “Anya, ez nem is olyan rossz, mint gondoltam, ez igazán finom”. Hát, ennél nagyobb elismerésre nem számítok.
Most jót nevettem. Enyém is ilyen, alapvetően csak kóstolás után avatom be a részletekbe, de egyre dörzsöltebb, sőt már odáig jutottunk, hogy ő kéri, hogy gersliből stb-ből készítsem a hagyományos fogást.Most már GI ide vagy oda, ki kell próbálnom a kölest is 🙂
:-)))) Én ugyan nem vagyok gasztroblogger, de amikor nagyon kérdezem az uramat, hogy “naaa, milyen? Finom?” Azonnal, kérdezi, hogy “mit újítottál benne? “Hm, amúgy a hústöltelékhez nagyon jó ötlet! Én már évek óta zabpehellyel dúsítom a rízs helyett.
Milyen lett a rákóczi túrós kölessel? Felteszed a receptjét?
Alexandra, ezek szerint lemaradtál, még augusztusban feltettem: http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2011/08/rakoczi-turos-ujragondolva.html