Ma igazi bűnügyi élményem volt. Ilyesfajta történeteket rengeteget írtam annak idején a helyi újságba, én voltam a rendőrségi felelős, jártam a zsarukkal helyszínre, betöréshez, közlekedési balesetekhez, voltam a fogdában riportot készíteni, az ügyeleten, hogy lássam, miként zajlik egy átlag hétköznap ott.
Na de magát a cselekményt élőben látni egész más. Nem nagy ügy, tulajdonképpen, csak egy bolti lopás, de sok kérdést vet fel az emberben.
Tehát, adott egy csapat fiatal roma – két lány, három huszonéves férfi -, akik egy babakocsival érkeznek a helyi Lidlbe. Én a tejespultok környékén figyeltem fel rájuk, a kisgyerek rendkívül bágyadtan ücsörgött a kocsiban, a csapat pedig kirajzott, majd visszatért köré. Aztán az illatszeres/csokis soron már együtt haladtam velük a pénztár felé. “Te hülye, vigyázzá má, kilátszik!” – kaptam fel a fejem a hangos suttogásra, és akaratlanul is odanéztem a babakocsi alsó csomagtartójára, amelyet egy nagy pléd fedett, de mivel az oldala hálós volt, gyönyörűen látszottak a tusfürdők, és vagy húsz tábla Milka csoki. Csak így első pillantásra.
“Ezek lopnak” – tudatosodott bennem, és szorosabban fogtam magamhoz a táskámat. Ráadásul annyira bután és nyilvánvalóan tették, hogy még én is észrevettem, aki naív és jóhiszemű vagyok. A bevásárlókocsiban, amit toltak, egy darab kenyér díszelgett, miközben már a pénztár felé közeledtek. Öten.
Most, szóljak, vagy ne? És ha igen, kinek? Nem láttam sehol senkit, biztonsági őrt, árufeltöltőt sem. Na, majd a pénztárosnak, majd neki mondom. És mi van, ha látják, hogy én fújom be őket, megfenyegetnek, és a tizenöt unokatestvérükkel együtt esetleg bántalmaznak, mondjuk nem is engem, a gyerekeimet, betörik a kocsim szélvédőjét…
Eddig jutottam a morfondírozásban, amikor látom ám, hogy az egyik lány furakodik kifelé a babakocsival a másik pénztárnál, szól, hogy engedjék a sorbanállók, hadd vigye ki a gyereket. Jaj, ne… mondom magamban, szólok, szólok! És indulok épp a pénztáros felé – egy életem, egy halálom, nem leszek gyáva kukac -, amikor látom, hogy egy magas fickó áll a babakocsit toló kiscsaj útjába.
– Jó napot kívánok, hölgyem, X.Y. vagyok, a biztonsági szolgálat vezetője. Kérem, szíveskedjen velem jönni, hozza a babakocsit is. A másik hölgyet, és az urakat is kérném majd, kövessenek, ha fizettek! – szólította fel udvariasan a társaságot. Néhány perc múlva két rendőr is érkezik, a sorbanállók izgatottan suttognak – mint kiderül, többen küzdöttek ugyanazzal a dilemmával, amivel én.
– Nem is volt feltűnő… – jegyzi meg az ismerős pénztáros.
– Szólni akartam valakinek, de nem láttam sehol biztonsági őrt – mondom.
– Persze, bent ül a kis irodájában, és nézi a monitort. Ő másfél hónapja van nálunk, de már annyi tolvajt elfogott… Igen jó szeme van.
Hála Istennek.
Kifelé jövet olyan érzésem van, hogy győzött az igazság. Pedig aztán, mondjuk, a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet bent az irodában, mivel húszezer forint alatt van vélhetően a lopott cuccok értéke, a csapat tagjai nem is bűncselekményt, csak szabálysértést követtek el, két hónap múlva kapnak a jegyzőtől egy határozatot, ha megtalálják őket, hogy ejnye-ejnye. Vagy fizessenek meg xezer forint bírságot, amit úgysem fognak.
És ez a meggondolatlan, buta esemény egy újabb csapás annak a roma kisebbségnek, amely becsületesen próbál boldogulni.
Ti mit tennétek, ha a szemetek előtt lopna egy hasonló társaság?
Kép innen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én szólok.Én bizony szólok, mert unom.A XIII. kerületben laktam ezelőtt kb 15 évvel. Mentem le a metróba, felfelé velem szemben egy nő, a táskájába hátulról kotorászott egy “csávó”. Szóltam a nőnek, hogy vigyázzon a táskájára. Az megrántotta, a gyerek hátrébb lépett.Aztán követtek, szépen jöttek utánam és közben elmondtak mindennek. Kicsit be voltam tojva, de ma is szólnék. Az nem lehet, hgoy egy csürhe abból él, hogy másokat meglop.És bizony, ha tetszik, ha nem, meg leírom, hogy amikor engem kiraboltak, azaz a saját lakásomból éjjel elvitték a táskámat, a ráccsal ellátott ablakon keresztül, kipecázva, akkor azt is kívántam, hogy dögöljenek meg mind egytől egyig, sőt, minden családtagjuk is.És ezeket mi tartjuk el az adónkból egyébként… UffBocsánat, ha valakinek nem tetszik, élje át, amit én éltem át, és majd utána beszélhetünk!
Egyszer az Auchanban egy eladónak szóltam, hogy eszik a csokikat, isszák az üdítőt pár sorral odább. Vállat vont és azt mondta, hogy szóljak egy biztonsági őrnek. Akit a pénztáron kívül láttam csak. Nem szóltam.
Az oviban találkoztam egy másik pénztáros ismerőssel, mesélem neki a szitut, meg a dilemmámat, erre mondja: ő bizony nem szólna. “Tudod ki. Nem ér annyit az egész, hogy aztán meg félnem kelljen tőlük.”
ezt az ostoba húszezer forintos szabályt igazán eltörölhetnék. a lopás az lopás! bűncselekmény, az értéktől függetlenül.
Én szólnék, hacsak nem egy kisnyugdíjast látnék két zsemlét, vagy egy felest eltenni (ilyet már láttam), vagy mondjuk egy anyukát kenyérrel, tejjel, értitek… Ilyenkor a társdalami redisztribúció méltatlansága miatti dühöm felülírná az etikai érzékemet. Milka csoki, tusfürdő más kategória… Persze ezen lehet vitatkozni.
Egyszer, középiskolás koromban “buliból” elloptam egy Melba kockát a boltban. A többiek napok óta azzal dicsekedtek, milyen jó buli, na, gondoltam, és is kipróbálom. Ha rágondolok, még most is bűntudatom van miatta.
Toma, teljes mértékben egyetértek veled, ez a húszezres határ hülyeség. És a legmesszebbmenőkig ki is hasznáják az érdekeltek.
Pelikán, bizonyára van olyan, amikor az ember rosszalva bár, de nem szól. Azt az ember az adott szituációban érzi. Pedig a lopást semmi nem indokolja, illetve nem ad felmentést a bűn súlya alól – például a rossz anyagi helyzet sem. Hiszen mást megkárosít vele…
Én szólnék…És itt hívnám föl a figyelmet még egy jelenségre, amit ha elfogadunk és a lopás miatt meg felszólalunk, ugyanolyanok vagyunk mint azok akik lopnak:gondolom mindenki tapasztalta már, hogy itt ott /fodrász, parkban ücsörgés, iskola előtt ácsorgás/ megtalálják, hatalmas szatyrokkal közlekedő cigány asszonyok, aki MINDENT árulnak olcsón.. durván olcsón.. 2 literes folyékony arielt 500ft-ért meg hasonlók.. pl milka csoki táblás 100ft/ db ért. Ezt mindenki tudja hogy ezek lopott dolgok, persze lehet ezt figyelmen kívül hagyni és örülni az olcsó árunak.. de ez is lopás..A másik, Pelikánnal abban egyetértek, hogy ha úgy látom, hogy valaki a kicsi gyerekének egy zsömlét lop, azt nem fujnám be.. sőt vennék neki enni, vagy odacsúsztatnék valamennyi pénzt.. amennyit tudok.. ez olyan dolog, hogy ha bárki akinek gyereke van, belegondol, és szívéből válaszol azt fogja mondani, hogy nem hagyná a gyerekét éhezni.. igen lopás, igen erkölcstelen de szerintem nem a gyermekeinek ételt lopó anya bűne vagy szégyene a nagy, nagyobb annál annak a társadalomnak a szégyene, ahol gyermek éhezhet.
Náncsi, bocsánat, megint vitatkozom Veled.Én pesten élek, kocsival járok. Szinte minden lámpánál kéregetnek. Cigányasszony, a gyerek rákötve…Próbált már valaki kenyeret, zsömlét adni nekik??? Úgy vágják hozzád, hogy csak úgy reccsen. Mert nem a gyerek miatt koldul, hanem a gyereket használja koldulásra. Ugyan ez, amikor ülnek a földön, a gyerek/kutya a lábuknál… De ha nem pénzt adsz, hanem kaját nekik, még el ir mormolnak egy egy átkot rád.Tehát, azért azt is nézzük meg, hogy mikor lopnak gyerekért, és mikor gyerekkel.Sőt, mikor lop a gyerek, mert erre tanítják. Nagy szégyen, ha egy gyerek éhezik, ez így van. De az meg a másik nagy szégyen, hogy a szülök felveszik a segélyt, és megy piára, cigira, gépezésre, a gyerek meg éhenhal.Arról nem is szólnék, hogy a legtöbbször már a pár éves gyerek is be van tanítva lopni. A villamoson már a gyerek is be van szervezve,esetleg ő lop, utána meg nem lehet megbüntetni. Biztos emlékeztek, talán tavaly volt az a kiskölyök a tévében, aki valahonnan a határ mentéről szökött át, és itt pesten sakkban tartotta még a felnőtt embereket is. Az ilyennel már nem tudsz mit csinálni, mert nem fog tudni soha, ismétlem soha normálisan élni. Jah, a nagytáskás cigányasszonyokról csak annyit, hogy nem csak lopott cuccokat árulnak, hanem gyártási szemetet. A nagybani piacon a kukából szedik ki, amit aztán később a metróban, meg az utcán árulnak. A kispénzű nyugdíjas megveszi, hazaviszi, és másnapra megrohad, mert az egész szállítmány rossz volt, csak ezek a tetűk a szemétből árulnak.Nekem nem feltétlen felmentés, amikor valaki a gyereket tolja előre. Van barátnőm, aki szociális osztályon dolgozik. Elmesélte ő is, hogy jönnek a nagy kocsikkal, aztán bent meg a gyerekkel együtt segélyért sirdogálnak….
Náncsi, abban egyetértek veled, hogy a nyilvánvalóan lopott cucc megvásárlása is lopás. De ha kajám nem lenne, én inkább kérnék, semmint lopnék. A mi városunkban is van szegénykonyha, ahol a hajléktalanok, a szegények (továbbá a potyázók) ingyen ehetnek. Ha valaki éhezik, az ilyen helyekre elmehet segítségért.
Szepyke, én nem ilyesmiről beszélek.. biztosan ismersz /vagy láttál már nagyon szegény embert Olyan szegény embert aki inkább éhen hal minthogy elvegyen bármit is.. én nem vagyok álszent, pedig mondhatnám, hogy én ilyen vagy olyan vallásos vagyok és én nem teszek ilyesmit mert Isten, meg mert elkárhozok, meg a saját erkölcsi érzékem.,. mikor nagy szarban voltam, nem loptam, voltak barátaim akik segítettek, de rengeteg élethelyzet létezhet, ahol szükség lehet arra az egy két zsömlére, nem kéne egy kalap alá venni az ilyesmit azokkal akik lopásból élnek. /most haggyuk a cigányokat, mert én itt nógrád megyében azért ismerem a cigányokat, amennyire muszáj, itt nőttem föl köztük.. sokuk a szemed kilopja mig pislogsz, sokuk meg ennek a levét issza pedig tisztességes ember.///Én azt mondom, hogy a családi pótlékot szabályozni kéne, mint minden segélyt, hogy az ilyesmi csak élelmiszerre és gyerekholmira legyen költhető.. vagy épp pénz helyett azt kapjanak akik erre jogosultak /pedig én hőzönghetnék, mert én is családit kapok a gyerekek után de mivel én ugyis arra költöm.. engem nem zavar ha így lesz:))Maimoni: sok család úgy éhezik, hogy ezt senki nem tudja, és nem is szabad hogy megtudja bárki, nem mehetnek ingyen konyhára /mifelénk egyébként ilyen nincs is/ a kicsi babájukkal, vagy 3 kicsi gyerekükkel, mert meglátják őket.. tudod mit jelenhet ha kiderül hogy egy családban gond az étel beszerzése.. azt hogy a gyerekeket elveszik a szülőktől.. idéglenesen… ha tegyük föl te kerülnél szar helyzetbe, mi lenne a végső pont, amig azt gondolnád, hogy együtt kell lennetek a gyerekkel, hogy nem történhet rosszabb mint hogy elviszik?? ugye az, mig enni és fedelet tudsz neki adni… a legtöbb éhezőnek van hol laknia..sajnálom, ha bárkit is bántok a mondandómmal.. és azt szeretném ha senki soha nem kerülne olyan helyzetbe, hogy döntenie kell: enni lopok a gyerekemnek, vagy beballagok vele egy helyre ami az otthona lesz míg lesz otthon mit enni…
Náncsi, ez biztosan így van: ha az a tét, amit írsz… hát igen… azt nem engedném, hogy elvegyék a gyerekeket tőlem.Azt meg így most nem is tudhatom, mire lennék képes. Adja Isten, hogy ne is kelljen megtudnom soha.
Maimoni, úgy adja a JóIsten:)
Én is voltam hasonló szituban a Tescoban. A hátizsákjába pakolta be sorra a tárgyakat. Több soron vívódtam, mit tegyek, még én éreztem rosszul magam. Végül odamentem egy eladóhoz és szóltam. Láttam később, ahogy a biztonsági őr elvezeti. Fura érzés volt: kicsi árulónak éreztem magam és bizonygatnom kellett magamnak, hogy ÉN állok a jó oldalon. Az illetőről egyébként az életbe nem mondanám meg, hogy képes lenne lopni, annyira kulturált volt.
Örülök, hogy írtál erről! Miért érezzük rosszul magunkat, ha a “jó” oldalon állunk, milyen ostoba szolidaritás ez? Vagy inkább félelem ez, amit rosszul közönynek értelmez a kívülálló. És hányszor futunk bele ebbe az érzésbe hasonló helyzetekben, amikor egyértelmű, ha valaki lop és amikor nem egyértelműen, de elvesz valamit, amiért nem fizet, vagy nincs rá szüksége, de potyázik? Lóg a buszon, elvesz tíz ingyen szatyrot, zabál az ingyenes büféasztalnál, rendszeresen lejmolja a kolléga cigijét, stb. Álltam már én is a pénztárnál meredten nézve, hogy a jóember pulóvere alá dugja a cigarettát. Mit csináljak? Kinek szóljak? Szóljak? Nem szóltam, csak néztem őt szemben állva vele. Visszatette és bosszúsan elment. És?
Hm… Sarkadon emiatt zárták be a Tescot…Rendszeresen elfelejtettek fizetni.És igen. Senki nem mer szólni, mert fél a következményektől 🙁 Elég szomorú, úgy gondolom 🙁
Én ilyet láttam: 3 nemidénlebarnult, huszonegypáréves srác fennakadt a pénztárnál. Nem tudom, mit vettek, azaz fizettek, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a pénztárosnő felszólította őket, hogy pakolják ki a cigiket a zsebükből. Szép kis vita kerekedett a dologból. Röhögve állították, hogy nincs náluk semmi, nem tudják, miről beszél a pénztárosnő. Előkerült a biztonsági őr is, a sorban is állt pár férfi, így az immár igencsak elhúzódó incidens vége pakolás lett (motozást ígért a biztonsági őr, azt köszönték, nem kérték – bár tudtommal nem nyúlhat a gyanusított cuccához törvény szerint a biztonsági őr). Semmi elvezetés, meg hátsó szoba! De az igazi meglepetés ezután ért! Miután kipakolták a cigiket a szalagra, rögögve kisétáltak a boltból(még vmit be is szóltak az őket lebuktató pénztárosnőnek). Az alkalmazottak (a biztonsági őr is!!!!)pedig csak nézték!!! Ne mondja nekem senki, hogy nem bőrszín alapján tettek különbséget köztük, és egy “sápadarcú” között. Ha utóbbi próbálna elemelni akár csak egy zsemlét is, az tuti jegyzőkönyvet meg mittoménmit vonna maga után. De őket szó nélkül elengedték!!!Tudtommal 4. elkapás után letöltendő szabadságvesztés jár a delikvensnek. Nehogymá’ nem kapnák el őket annyiszor!! Akkor mehetnének hűsölni! De ha fel sem jelentik?! Gondolom nem mentek dolgukvégezetlenül haza, hanem benéztek egy másik boltba! Na? Hol is van az a sokszor citált diszkrimináció?!
Félnek tőlük. Mert ki tudja, hányan jönnek vissza, mire képesek…
Hát igen, ez egy olyan kérdés, hoyg én pl. nem tudnám kerek-perec megmondani mit tennék. Ha hiszed, ha nem, ma egy hete angol kurzuson éppen ez volt a téma ( a különféle bűncselekmények, köztük az üzleti lopás is) és mindannyian elmondtuk a véleményünket, illetve, egyesek a velük vagy ismerőseikkel történteket. Szerintem a körülményektől függene, hoyg mit tennék, de bevallom ekkora túlerővel szemben, nem hinném, hogy lett volna merszem szólni valakinek. Természetesen, én is az igazság pártján állok, azt hiszem, napokig nem lennék jól bele, ha nem tennék valamit, de éppen azért, mert legtöbbször minden következmény nélkül megússzák az elkövetők a dolgokat, és utána űzhetik tovább, esetleg megkeresnének, megfenyegetnének, én bizony félnék.
Épp a hétvégén történt a szemem előtt:nyugdíjas házaspár pakolta a szaloncukrot-egy marékkal a zacskóba-egy marékkal a zsebbe!Aztán a pultoslánnyal még vidáman el is csevegtek,amíg a zacsiban lévő cukrot lemérte nekik.Nem tudtam,hogy szóljak vagy ne szóljak?!Mert jó,hogy nyugdíjasok,na de pont szaloncukrot lopnak,és úgy,hogy mellette még kb 2 kilót ki is fizettek?!Az nem lett volna elég?!Végül nem szóltam,de most is előttem a kép,ahogy mindketten tömik a zsebükbe.Ja,és nem romák voltak!Üdv:Gabi
Sajnos nehéz elérni, hogy a szabálysértési értékre elkövetett lopás bíróság elé kerüljön, ezekben az esetekben bizonyítani kéne, hogy bűnszövetségben, ill. üzletszerűen követték el. Ez nagyon nehéz. Ami még rosszabb, az szerintem az, hogy bár a Btk. szab.vesztéssel is rendeli büntetni ilyen esetben a lopást, a bírói gyakorlatban rettentő ritka, hogy végrehajtandó szabvesztést szabjanak ki. Az “ejnye-bejnye” pedig nem visszatartó erejű, mint ez a sok példa is mutatja.Ági
Én valszeg, ha cigányok lennének, nem szólnék. Félelmből. Az első ovink nem túl jó környéken volt, a kislányom csoportjában volt egy cigány kisfiú, szépen öltözött, tiszta, anyuka is szorgos dolgozó embernek tűnt, csinosan öltözve, kedves családnak tűntek. Mígnem egyszer az utcán elkapott az anyuka, hogy az én kislányom (volt kb 4 éves), megkarmolta az ő fiát. Hát igen. Lehet, hogy ő volt, lehet, hogy nem, de ha igen, is, hát előfordul, ekkora gyerekeknél. De a csaj megfenyegetett, komolyan féltem! Az ovi szerencsére leállította őket, kirúgták volna a gyereket, ha még egyszer ilyen előfordul. De akkor igencsak meg voltam rémülve, hogy rámküldi az egész családját…
Szerintem vegyük ketté a dolgot:1. van az, aki valóban azért lop, mert nincs más választása, hogy a gyerekének enni adjon,2. van olyan, aki azért lop, hogy a lopott holmit eladja.Tehát, aki az 1-es csoportba tartozik, azokat megértem, de nem értek vele egyet.Aki a 2-es csoportba tartozik azt nagyon nem értem meg és a törvény szigorával kell lecsapni rá! Aki pedig az utcán vásárol kétes kinézetű egyéntől az csak a pénztárcáját nézi. Mi soha nem veszünk aluljáróban árult dolgokat. Soha nem vásárolok utcán, olyantól, aki nem tud számlát adni. Miért? Hát, mert ha már számlát tud adni, az azt bizonyítja, hogy az árú tiszta. (talán nem minden esetben, de nagyobb az esélye, mint a másik esetbe). Ha én látnék egy tolvajt mit tennék? Ez az egyéntől függ, ha 1-es csoportba tartozik, akkor nem nézek oda, ha 2-es csoportba tartozik, akkor szólnék. Rettenetesen undorító és visszataszító, mikor valaki (sokan!)esznek a nagy bevásárló központokban. Az is lopás, mert csak akkor az övé, ha már fizetett. Lehet, hogy nagyon kinéztek, de mi soha nem eszünk, iszunk semmit, míg ki nem fizettem. Márai 🙂
Ha én látnék bolti lopást, biztosan jelenteném. Tőlem is már többször loptak a buszon. Sőt egyszer, amikor Pesten voltam a kisgyerekemmel, ellopták az írataimat és a pénzemet.Az avasi ltp-én élek, az ország egyik legromafertőzöttebb helyén. A házunkban csendháborító fiatalokra is már rendőrt hívtam. Én nem félek tőlük, pedig egyedülálló nő vagyok. Az esti órákban hazamenni is veszélyes. Félni kell a kukázó cigányoktól. Én nagyon ellene vagyok a lopásnak. Nagynéném is nekem panaszkodik, hogy a kolléganője rendszeresen lop a pénztárból. Én az ilyet feljelenteném, kirúgatnám, nem lennék bűnpártoló.
reggel az egyik “halálsávos” rádiót hallgattam, ami a reggeli rohanásban nem szokásom, de ma az apraja és a nagyja eltűnt korán. egy magát megélhetési bűnözőnek nevező férfi mesélte, hogy a biztonsági kamera buktatta le, amikor rúdban lopta a szalámit. először igen meglepődtek a műsorvezetők, de hamar mikrofonra kaptak, és jól kifaggatták a betelefonálót. elkapták, 20 e-re büntették, és ki is fizette. ezt. és hogy miből, hát hasonlókból, elmondta azt is. de ma már nem ebből él.
Azt hiszem én nem mernék szólni. Tudom, hogy gyáva kukac vagyok, de tényleg félnék mi lenne ha látnák hogy én köptem be őket. Persze szólni kéne… Szerencsére ilyennel még nem volt dolgom, de egyszer egy kisváros kisboltjában tanúja voltam egy esetnek, ahol a sorban előttem a pénztáros meg az egyik eladó valami éktelen rikcsolással esett neki egy szemmel láthatóan rendes, aprócska kis nyugdíjas nénikének, hogy márpedig forgassa ki a zsebeit, mert ő látta, hogy korábban a kosarában volt egy sportszelet, és mire a pénztárhoz ért már nem volt ott, szóval tuti ellopta. A nénike meg ott hebegett, hogy ő azt visszatette a polcra, mert rájött, hogy nincs rá pénze. Szegénykének a kosarában volt két zsömle, meg egy fél liter tej.Azt hittem ott helyben elbőgöm magam, a nénike is olyan nagyon sírt, olyan szemetek voltak azok a banyák, és nem engedték addig haladni a sort, míg ott helyben át nem kutatták a nénit. Persze nem volt nála a csoki. Hát én akkor úgy veszekedtem azzal a két banyával, mint még életemben soha, aztán jó hülye voltam, mert vettem egy sportszeletet, és a néni után mentem, ott szipogott az utcán hazafelé tipegve, de nem mertem odaadni neki, nehogy megbántsam, úgyhogy gyorsan a kezébe nyomtam, és elinaltam mint a nyúl. Az olyan szemetek miatt, mint akiről a poszt szól, miattuk bánnak így mindenkivel az eladók, mint potenciális tolvajokkal. Felháborító 🙁
Szívszorító történet, döbbenet. Lehet, hogy én is elsírtam volna magam, ha szemtanúja vagyok.Azt is teljesen megértem, ha valaki nem mer szólni. Van megfélemlítő erő ezkben az emberekben, nem is kicsi. Talán pont ezért mernek olyan arcátlanul lopni.