Gyengéim

Palacsintás királylánytól jött a kérdés arról az öt dologról, amitől függök.
Nem igazán szeretem a függőség szót, mivel kora felnőttségem óta azon vagyok, hogy szabad legyek, mindenféle függőségtől.
Inkább hadd mondjam azt: gyengéim. És itt most nem személyeket sorolok fel, mert nyilvánvalóan a családom az első a Földön – és akkor máris meglenne az öt…
Ezért elsősorban dolgokra (nem szeretem ezt a szót), eseményekre koncentráltam – a sorrend nem fontossági!

1. Kávé. Remélem, egyszer érteni is fogok hozzá, de egyelőre csak szeretem. És nemcsak a kávét, hanem gyakorlatilag mindent, ami összefügg vele. A békebeli kávéházi korszakot, amikor szellemi műhelyekként, átmeneti otthonokként működtek e vendéglátó intézmények. A szép bögréket, a hiper-szuper kávégépeket, az öreg darabokat, az antik kávéskanalakat…

Általában négyet iszom egy nap, van egy remek Saeco kávégépem, maga darálja a szemes kávét. Eddig legjobban a Starbucks-os Sumatra (Extra bold) ízlett. Ja, igen, a Starbucks. Attól kész vagyok.

2. Esti borozgatások a férjemmel. Esténként, amikor minden gyerek elaludt végre, és a lakásban csend honol – és még nincs túl késő -, töltünk egy-egy pohár vörösbort, és kényelmesen eliszogtava megbeszéljük, amiket épp meg kell beszélnünk. Tesszük ezt sokszor bor nélkül is, de úgy nem olyan hangulatos.

3. Tanulás. Minden ősszel rám tör, hogy valamit tanulni kellene. Aztán van, hogy jelentkezem is valahova: néha befejezem, néha nem. De akkor is gazdagodom tapasztalatokkal, élményekkel, új kapcsolatokkal.

4. Péntek esték. Egyedülálló hangulatuk van, az egész család ezt várja leginkább. Péntek este, amikor már vége a munkaidőnek, a bevásárlásnak, minden különprogramnak, összejövünk a barátainkkal, és kellemes vacsora keretében mintegy lezárjuk a hetet, és örülünk a hétvégének. Igen, Shabbat Shalom, annak ellenére, hogy nem vagyunk zsidók; az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot, és a hetediken megpihent, megszentelte azt – és ez mindenkire érvényes. Ja, és ez a hetedik nap a szombat, féreértések elkerülése végett.

5. Gasztroblogok… Mint szinte mindenki, aki erre a körkérdésre válaszol, én is nagy rajongója lettem a gasztroblogoknak. Az Internetet régóta használom, sőt, a nagycsaládos írásaimból létre is hoztam egy blogot még 2006-ban, de az annyira eldugott helyen volt, hogy néhányan találtak csak rá, a felülete nem volt szép, a kezeléséhez pedig épphogy nem volt szükség programozó matematikusi végzettségre. Ritkán írtam, aztán azt is páran olvasták csupán. Már több helyen meséltem, hogy tavaly októberben bukkantam rá a gasztroblogokra, és “cuccoltam át” magam is a másik helyről, amivel aztán új távlatok nyíltak az életemben. Nem viccelek: a blog folyományaként munkát kaptam, és olyasmire leltem, ami nagy örömet okoz. És nem utolsósorban: ismét sok értékes (bár egyelőre csak virtuális) kapcsolatra tettem szert.

Dorka, neked mi?

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)