Szándékommal ellentétben kissé elhúzódott római beszámolóm, adós maradtam az utolsó résszel, az utolsó napunk délelőttjére beszuszakolt vatikáni látogatással. Előző este a Trastevere negyedben jártunk, ahol nagyszerűen éreztük magunkat, de hát ez jellemző volt az egész római útra. Rómában lenni jó. Szívesen töltöttem volna utolsó délelőttünket valami hangulatos kávézóban, piaci sürgés-forgásban, a Tevere partján sétálva, de… Tovább »

Ha még egyszer úgy hozza a jósorsom, hogy eljutok Rómába – remélem, így lesz -, a Trastevere negyedben fogok szállást keresni. Ide keveredtünk be utolsó esténken, és a hangulata lenyűgözött bennünket – na meg az árai is: nem turistákhoz, hanem helyiekhez voltak szabva. Péntek volt, és kicsit későn jutott eszünkbe, hogy bizony a zsinagógát is… Tovább »

Róma, 3. nap Második római reggelinket már nem a szálláson, hanem egy klassz kis reggelizőhelyen költöttük el, egy zárt magánutca mellett, amit mindig megcsodáltunk, amikor arrafelé jártunk. Croissant, szendvics, kávé, és már megint benne voltunk a dolce vitában. Nagyon kényelmesen reggeliztünk, és közben valamiféle tervet próbáltunk összerakni az utolsó teljes napunkra. Nekem már itt sajogni… Tovább »

Folytatom a római kalandokat, csak el ne feledjem, hogy majd írjak a Dining guide tortatesztjéről is, amelyen egész jól szerepeltünk. De maradjunk Rómánál, mert a város olyannyira nyomot hagyott bennem, hogy azóta is keresem azokat a filmeket, amelyek Rómában játszódnak, hogy újra lássam a helyszíneket, ahol sétáltunk. Bármikor, bármikor visszamennék, mert azért maradt még ott… Tovább »

Első római napunk estéje a légkondicionált apartmanban, pihentető alvással eltöltött pár óra után kezdődött, úgy körülbelül hat óra után. Ekkor indultunk útnak, hogy Friedmann Sanyi tanácsát követve eljussunk a Trastevere negyedbe, ahol majd jól megvacsorázunk. Csakhogy. A Tevere folyó partján sétálva arra jöttünk rá, hogy bizony egészen éhesek vagyunk már, és az a Trastevere negyed… Tovább »

Ott tartottam az előző rész végén, hogy megérkeztünk Rómába, és megkérdeztem az én világjáró ex-padtársamat, a Friedmann Sanyit, hogy mit nézzünk meg mindenképpen, illetve milyen tanácsai, tippjei vannak Rómára vonatkozóan. Sanyi egyébként kiváló táv-idegenvezetőnek bizonyult, nagyon hasznos dolgokat tudtunk meg tőle, remélem, minden hasznos információt sikerül is átadnom nektek. Nos, a gépünk landolt a Fiumicino… Tovább »

“Van kedvetek Rómába jönni?” – hangzott el a kérdés néhány héttel ezelőtt barátnőink részéről, és igen, határozottan volt. Valójában bárhova lett volna, ha azt kérdezik, kiruccanunk-e a szomszéd településre, arra is szívesen mondtam volna igent – amennyiben a családfő, azaz emberem rábólint. Mert hát gondolhatjátok, valakinek lennie kell a cukrászdában. (Ugye ismeritek a viccet? Haldoklik… Tovább »

Hétfő a szabadnapunk. Ilyenkor zárva a cukrászda – már nem sokáig, pünkösdtől hétfőnként is nyitva leszünk újra, egészen szeptemberig -, és egy ideje már rájöttünk arra, hogy ha tényleg pihenni szeretnénk ezen a napon, akkor el kell mennünk otthonról. Mert ha nem megyünk, akkor megtalálnak a feladatok. Akkor hirtelen ide kell futni, vagy keresnek, vagy… Tovább »

Az élet úgy hozta, hogy a minap egy vasárnapot és egy hétfőt Horvátországban, Eszéken töltöttünk. Az egykori magyar város házainak egyikén-másikán még felfedezhetőek az 1992-93-as szerb ostrom nyomai: golyónyomok a házfalakon. Olyan közel volt, hogy szinte még érezni a fájdalmat, ha az ember egy-egy ilyen mementóra bukkan a városban – ezer ember halt meg abban… Tovább »

Ljubljanába akkor szerettünk bele, amikor tavaly ősszel Bledből, illetve a Soca folyón megejtett vadvízi evezésből hazafelé megálltunk ott. Kedves, szeretnivaló város, gyönyörű belvárossal, amelyet a Ljubljanica folyó szel ketté: jobb és bal partján kávézók, éttermek, üzletek várják a vendégeket. A folyón sűrűn követik egymást a gyaloghidak, de akár hajózni is lehet rajta. Kicsit olyan, mint… Tovább »