Mivel cukrászként dolgozom, gyakran járok a piacra friss gyümölcsért. A sütiket általában egy nappal korábban elkészítem, összeállítom, hűtőben pihennek egy éjszakát, majd következő reggel jönnek a befejező műveletek, díszítések, és azt követi a kiszállítás – ha nem a kuncsaft jön érte az üzemhez.
Hogy a süti tényleg a lehető legtovább maradjon friss, a gyümölcsöket igyekszem a legfrissebben, a legkésőbbi időpontban rárakni, ezért akár képes vagyok hatkor a piacon kezdeni a napot, ahol megpróbálom beszerezni azt, ami kell.
Sajnos, a keszthelyi piac az évek során nagyon leredukálódott; szerda és szombat a hivatalos piacnap, amikor sok árus kint van, a többi napon azonban ma már általában csak ketten: egyiküket Zsuzsának hívják, a másikat Irénnek. Nagyjából azonos a választékuk, illetve az Iréné kicsit bővebb, a Zsuzsánál viszont több a saját cucc. Először az eper miatt kezdtem naponta a piacra járni, most már a málna a sláger, és én igyekeztem igazságosan beosztani: hol a Zsuzsánál vásároltam, hol az Irénnél. De mivel előbbi jóval olcsóbban adja nekem, hát, odaszoktam. Egyik reggel megvettem nála a holmit, de nem volt ribizlije. Megyek át az Irén részére, köszönök illendően, erre valami lesújtó pillantással, foghegyről odavet nekem egy “reggelt”-et. Hinnye, mondom magamban, ez megsértődött. Kérek szépen fél kiló ribizlit – mondom azért mosolyogva, kedvesen, mire gyakorlatilag odavág elém egy dobozzal, és olyan árat mond rá, ami a kiírás szerint nem annyi. Mindegy, gondolkodom, párszáz forinton nem fogok veszekedni, sajnos, még csak be sem olvashat9k neki, hogy mi a probléma, mert van olyan nap, hogy csak ő van kint gyümölcsökkel, ha most befeszül nekem teljesen, meg leszek lőve, ha nincs ott a Zsuzsa.
Korán reggel a piacon. Jobb oldalt a tető alatt látható két alak: az Irén meg a Zsuzsa
Lenyeltem tehát a viselkedését, odébbálltam a fél doboz ribizlivel, és eltűnődtem azon, hogy ezzel a gyerekes reakcióval egyszerűen nem tudok mit kezdeni. És eszembe jutott Heltai Jenő írása a szabad borbélyválasztásról, amikor elmeséli, hogy mindig oda ült be borotválásra, ahol éppen eszébe jutott; mígnem egy furmányos borbély adott neki egy kupont: minden ötödik borotválás ingyenes. És bejött a csel, a bohém vendég lépre ment, az ingyen borotválás ígérvényével sikerült megtartani őt vendégnek. Igen ám, csak hogy az író lelke szabad, és ő hamarosan rájött: nem bírja ezt a kötöttséget. Várta, hogy lejárjon a négy alkalom, de a leleményes borbély már azonnal adta az újabb kupont. Nem tehetett mást, be-bejárt borotválásra – de elkezdett másfelé is kacsintgatni, beugrott egy kis igazításra máshoz is, amit persze mindig észrevett a kuponos borbély, és olyankor enyhe szemrehányással nézett rá. Már-már megcsalásként élte meg a más borbélynál tett látogatást a lekötelezett vendég, amikor aztán egyszer csak eldöntötte: “elválik”. És visszatért a korábbi módszeréhez – mindig máshova ült be -, csak a kuponos borbély üzlete előtt ment el ezután már szemlesütve…
Hát, van ez így. Én például most szereztem egy málna beszállítót, aki elhozza nekem a gyümölcsöt az üzembe. De azért néha lemegyek a Zsuzsához.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: