Nagyon jó fej barátaim vannak. András és Szandra például, akik Írországban élnek, rendszeresen meglepnek valamilyen gasztromagazinnal, amikor itthon járnak. Tőlük kaptam júliusban a GoodFood-ot, többek között.
A minap viszont postán érkezett egy nagy boríték, a feladónál láttam, hogy Szandráéktól; és amikor kinyitottam a borítékot, Írország No.1. főzős magazinját találtam benne, csak úgy, minden magyarázat nélkül.
Később, amikor beszéltünk, rákérdeztem náluk, hogy tényleg ez a number one? Mire ők kissé cinikusan jegyezték meg, hogy szerintük az egyetlen…
Nincsenek elájulva az ír konyhától, na. De ez a magazin egészen jó, majd a későbbiek során sütök-főzök belőle. Most egy másik, korábban kapott Jamie Oliver újságban találtam valamit, amelyből az inspirációt merítettem, a recept egyáltalán nem hasonlít az eredetire, csupán annyiban, hogy abban is szárított paradicsomot használtak.
Tegnap a piacon jártam, és egy nénitől különböző formájú és színű paradicsomokat vettem. Egyik közös jellemzőjük, hogy igazi, napérlelte paradicsom ízük van – ezért is gondoltam, hogy ebből valami nagyon klassz ebédet kéne készíteni. Aztán, amikor megláttam a paradicsomszárítós receptet, már tudtam is, hogy mi lesz belőle: összehozom a kölessel.
Hozzávalók:
20 szem paradicsom
2 tk nádcukor
2 tk bazsalikomos borecet / vagy balzsamecet
2 tk tökmagolaj
30 dkg köles
1 fej lila hagyma
3 szál zöldhagyma
só
bors
A paradicsomokat félbe vágjuk, sütőpapírral borított tepsire rakosgatjuk, majd megszórjuk a cukorral, őrölt borssal, megcsepegtetjük az ecettel és az olajjal, és 150 fokos sütőben 2 és fél órán át szárítjuk. Nem veszítik el teljesen a nedvességtartalmukat, de ez nem is baj: az pont jól jön a kölesnek.
Mivel ezt követően a fényképezőgépem eleme lemerült, az események viszont zajlottak, fázisfotók nélkül következnek a további lépések, amelyek azonban nagyon egyszerűen vizualizálhatóak.
Tehát, kettes pont (a paradicsom szárításának második órájában álljunk csak neki): A kölest háromszoros mennyiségű vízben, amelybe egy teáskanál sót is dobunk, megfőzzük.
Hármas: A lila hagymát megpucoljuk, félbe vágjuk, és vékonyan felszeleteljük. A megmosott zöldhagymát karikákra vágjuk (póréval is készíthettem volna, ha kaptam volna).
Négy: Kevés olajon (2 ek napraforgó vagy olíva) dinsztelni kezdjük a hagymákat. Amikor jól átpárolódott, hozzákeverjük a kölest és a paradicsomot.
Hmm, erről már van kép.
Tépett bazsalikomlevelekkel díszítsük, ízesítsük.
Nem fényezem magam, ezért nem mondok róla semmit.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kölessel még nem próbálkoztam, most még a gerslivel kezdtem el ismerkedni. De gondolom azzal is el lehetne ugyanezt készíteni….
Én igen, nagyon szeretem. Isteni belőle az édes felfújt is (mint a rizsfelfújt, ugyanúgy készül), a tabouleh, töltelékekbe rizshelyettesítőnek is használom és nagyon sokszor szórom bele vegyes gazdag zöldséglevesekbe tészta helyett. A puffasztott kölesgolyókat is szoktam krémlevesekhez tálalni pirított zsemlekocka helyett.A köleskása is nagyon finom gyümölcsökkel, mézzel. Készíthető belőle kölespuding is, (mint egy hígabb tejbegríz vagy rizs), szóval rendkívül sokféleképpen lehet készíteni és tényleg finom. 🙂
Átnézek akkor Duende-hoz is köleses receptekért 🙂
Mióta rátaláltam erre a blogra,és elkezdődött itt a “kölesmánia”,azóta is már jó párszor főztem,és nem is mondok le róla,nagyon megszerettem!Köszönöm Móninak!
Múlt héten császármorzsát készítettem kölesből. Tökéletes lett, meg nem mondanád, hogy kölesből volt 🙂
Jó kis anyag ez a köles…:))