Autentikus és ritka zalai édesség receptjére bukkantam; gondoltam ugyanis, hogy forgácsfánkot sütök ma, és ez ügyben fellapoztam Ábrahám Gézáné örökbecsű művét, a Vasi, zalai parasztételeket. Ott aztán egy kicsit elkalandoztam, és néhány recepttel odébb ez a szénafánk elnevezésű keltette fel az érdeklődésemet. Sosem ettem még, noha már lassan 25 éve élek itt Zalában, kisebb-nagyobb megszakításokkal; a neten sem találtam róla fotót, hát elhatároztam, hogy elkészítem. Nagyon jól tettem.
Ez a recept kimondottan azoknak való, akiknek a) van tésztakészítő gépük, vagy b) nagy gyakorlatuk van a kézi cérnametélt gyártásban. Bevallom, én gép nélkül neki sem álltam volna, mert nem tudom sodrófával ezt a kemény gyúrt tésztát szép egyenletesen vékonyra nyújtani, illetve késsel nem tudom egyforma csíkokra vágni. De tudom, vannak, akiknek ez nem probléma.
Tehát, ez a fánk tulajdonképpen vaníliás krémmel töltött cérnametélt-gombóc olajban kisütve. Nagyon finom, különleges, de a tésztához képest rengeteg a krém, ugyanis túl sokat tölteni nem lehet bele, legalább fele megmaradt. De ha előre tudom, miből mennyi lesz, helyből dupla adag tésztával indítok, mert most, midőn e sorokat írom, megy a veszekedés az utolsó darabokon.
Lehet, hogy a leírás alapján bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnik, de valójában másfél óra alatt készen voltam mindennel, mert nem kell semmit pihentetni, szépen lehet haladni a munkafolyamatokkal. Tehát, akinek van tésztagépe (vagy nem rest kézzel nekiállni), feltétlenül tegyen egy próbát.
Hozzávalók (kb. 15 fánkhoz):
4 tojás
20 dkg liszt
20 dkg cukor
2,5 dl tej + 3-4 ek
4 dkg étkezési keményítő
1 tasak vaníliás cukor (vagy fél rúd vanília kikapargatott belseje)
fél kk só
olaj a sütéshez
Első lépésben vízfürdőt készítünk, hogy a tojásfehérjét a cukorral gőz fölött tudjuk majd felverni. Én úgy szoktam, hogy előveszem az egyik nagy lábasomat, kétujjnyi vastagon vizet öntök bele, majd beleillesztem azt a kerek jénai tálamat, amely pontosan jó bele. Fontos, hogy a jénai alja ne lógjon a vízbe.Tökéletes vízfürdő, a jénai mellett sem tör fel a gőz, nem égetem meg vele a kezemet.
Ha ez megvan, a négy tojásból hármat feltörünk, szétválasztjuk. Egy sárgáját külön teszünk egy kis pohárkába (ez majd a tésztába kell), kettőt pedig egy olyan edénybe, amelyben össze tudjuk majd keverni némi cukorral és az étkezési keményítővel.
No, de nem rohanunk előre, a lényeg, hogy a három fehérje és tíz deka cukor a vízfürdőbe állított jénaiba kerüljön, a víz forrjon alatta, és mi gépi vagy kézi habverővel verjük kemény habbá. Vegyük ki a tálat a vízfürdőből.
Egy kis tejforraló lábasban kezdjük el melegíteni a tejet. Egy kis tálban (amibe a két tojássárgát tettük) keverjük össze a sárgákat 10 dkg cukorral, a vaníliás cukorral (vaníliával) és az étkezési keményítővel (kevés tejet adhatunk hozzá). Amikor a tej már majdnem forr, adjuk hozzá a tojássárgás-cukros-keményítőt, és addig keverjük habverővel, amíg jó sűrű nem lesz. Ekkor zárjuk el alatta a lángot, és vegyítsük össze a tojásfehérje habbal. Tegyük félre, hadd hűljön.
Gyúródeszkán/lapon gyúrjuk össze a lisztet az egész tojással, és a félretett sárgájával, fél kk sóval, és 3-4 ek tejjel. Óvatosan adagoljuk a tejet, nehogy túl lágy tésztát kapjunk, elég keménynek kell lennie. Ha megvan, szedjük szét négy kisebb gombócba.
A tésztakészítő gépen megdolgozzuk a gombócokat: háromszor-négyszer átengedjük a sima hengerek között, a legnagyobb (legvastagabb) fokozaton úgy, hogy közben újra összehajtogatjuk. (Tulajdonképpen a gyúrást folytatjuk, de most a gépre bízzuk a nehezét.)
Amikor már szép egyenletes a tésztánk, akkor kezdjük egyre vékonyítani, és a legvékonyabb fokozaton is átengedjük.
A hosszú lapot kb. 25 centis darabokra vágjuk, és ezeket a cérnametélt-készítőn hajtjuk át. Egy ilyen lapból készült metélt-köteget kettéveszünk, és két kisebb “fészket” tekerünk belőle (a képen hátul látható).
Megfogunk egy metélt-köteget, a tenyerünkbe fektetjük.
Széthajtjuk, a közepébe kiskanállal merünk egy keveset a krémből, majd befedjük a tésztával. Gombócokat készítünk, magyarul.
Amikor már néhányat így előkészítettünk, elkezdjük forrósítani az olajat (nekem fél literre volt szükségem ebben a serpenyőben). A kis fánkocskák mindkét oldalát pirosra sütjük. Ne hevítsük túl az olajat, mert akkor nagyon hamar megég a tészta! A kész szénafánkokat papírtörlőre szedjük; tálaláskor megszórjuk porcukorral.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nagyon szuper lett, még soha nem találkoztam ilyen fánkkal, pedig zalai vagyon én is:-)Elárulod milyen tésztagéped van? most készülök egyet beszerezni, de még csak ismerkedek a márkákkal. Meg vagy vele elégedve?
Tésztagépem van. Hétvégén jön az unokám, már látom, hogy mit fogunk sütni. Köszönöm a receptet.
Lemaradt: Zalai lány vagyok én is.
És hidegen is jó?Mert farsangra fánkot kéne küldenem a suliba és szerintem az irtó vacak kihűlve másnaposan, 5-kor meg nem szívesen kelnék csak ezért. :o)
Én a csöröge fánkot is géppel nyújtom jó vékonyra, olyan pihe-ropogós, mint a chips 🙂 Csilla
CsacskaMacska, Atlas tésztakészítőm van, 3500 forintért vettem használtan a Vaterán tavaly vagy tavalyelőtt. Azt hittem, majd ez is a többi között végzi biztos, az elfekvő gépek fiókjában, de nem; nagyon szeretem, azt nem mondom, hogy minden héten, de használom.
Milyen jól néz ki ez a fánk! És a fényképek is szépek lettek! Az ominózus szakácskönyv anyukámnak is megvan és nagyon szereti lapozgatni (meg persze én is) :))))Szerintem vissza fogják tapsolni ezt a fánkot…
Vali, majd mondd el, milyen lett!Altair: esély sem volt arra, hogy megtudjuk, jó-e másnap… De általában az ilyen olajban sült dolgok frissen finomak.Csilla, kösz az ötletet!
Nelli, az tuti!:))
Azta de jóóó, !Ez a könyv nekem is megvan:-))
Nagyon szép és különleges!
Nagyon különleges ez a fánk! És szépek a fotók, a fázisfotók pedig nagyon hasznosak! Nekem is meg van a vasi, zalai parasztételek c. könyv, de még csak olvasgattam, nem alkalmaztam. Ügyes vagy!
Hát ez szuper!
Hát, én rest leszek… De ez gyönyörű… Ha most fővárosi lennél, már hívtalak is volna, hogy ne veszekedjen az “aprónép”: az utolsó az enyéééém!
Azt a betyár hétszázát, micsoda cucc!!!
Csorog a nyálam, megyek ebédelni. Ez nagyon guszta!
Eszméletlen finomnak hangzik!
De jó, ezt egyszer majd kipróbálom, csak se tésztanyújtó gépem, se cérnametélt készítőm nincs. De egyszer lesz :PNézz be hozzám a blogra, díjat kaptál 🙂
Hát ez nekem nagyon tetszik, kár hogy nincs tésztagépem…Nagyon guszta!
Hát ez nekem is ismeretlen, pedig vasi vagyok. De nagyon jól néz ki!
Szia, rendszeresen olvaslak, és szuper a blogod. Nagyon gratulálok ahhoz, hogy a problémáid ellenére pozitívan és nagyon kreatívan állsz mindenhez. Ez a recept is nagyon jó, főleg az alapötlet teszett, én egy kicsit átalakítottam, mert az olajban sütés nem az én világom.A tésztát a javaslatod alapján megdupláztam, kivéve a tésztában a tojást, helyette kapott 10 dkg vajat, és 5 dkg porcukrot.200 fokon sütőben sültek. Nagyon nagy siker, a gyerekek farsangi bulijára is ezt fogom vinni, mert ebben a formában nem kell rögtön tálalni sem.Ok, lehet, hogy így már nem “A szénafánk” , de egy elsőosztályú farsangi sütemény.Mégegyszer gratulálok.Flóra
Flóra, köszönöm, és külön még azt is, hogy leírtad ezt a verziót, mindenképpen ki fogom próbálni (én sem rajongok a bő olajban sütésért…).
Szia Móni!És mi történik, ha nem teszem a közepébe a krémet, csak forrón megforgatom porcukorral?Erzsi
Erzsi, persze, úgy is jó. Egyszerűen nem lesz krém a közepében, más nem történik…:)
Sajnos nincs tésztakészítőm, lehet, hogy kellene vennem egyet..