A minap meséltem, hogy apósom nemrég beállított hat kiló hallal. Balatoni ponty, konyhakészre feldolgozva. Aztán az is kiderült, úgy gondolta, én főzzem meg halászlének. Ám legyen, törődtem bele.
Mintha csak egy tavaszi délután lenne, olyan volt az időjárás tegnap. Miért ne készülhetne bográcsban a halászlé? – vetődött fel a kérdés. És hát tényleg, miért is ne?
Lecuccoltuk az udvarra a CD-lejátszót, beizzítottuk a karácsonyi dalokkal, vittem egy kisebb bödön forraltbort, továbbá kisikáltam a téliesített bográcsot. Szólt a zene, jó volt a hangulat, jöttek a szomszédok nagy csodálkozva – végül is nem mindennapi látvány ez, ha jól meggondoljuk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Még hogy Te kezdő halászléfőző? Szuperül megoldottad, rögtön a bonyolultabb, passzírozós módival!
Hát, az a helyzet, hogy úgy volt jó az íze. Passzírozás nélkül túl hígnak találtam. Hát most már ez is megvolt…:))
Micsoda ötlet! Tényleg gyönyörű idők voltak, az udvari főzés az egyik legjobb családi program.Köszönöm a jókívánságaid, remélem nagyon kellemesen töltöttétek a karácsonyt (illetve látom :D). Kívánok ugyanilyen szép boldog újesztendőt!
Köszönöm, viszont kívánom!