Az történt, hogy épp a Balatoni Kör soros üléséről akartam nektek mesélni, hogy a cukrászdánkban tartotta meg az egyesület – amelynek én egy éve vagyok tagja -, és hogy igazán kitettünk magunkért a reggelit illetően: a franciák kedvelt pitéjét, a quiche-tt [kis-t] készítettünk négyféle sós ízben a sütik mellé. Nagyon jól is sikerültek. Aztán Schobert… Tovább »

Ó, én tudom, milyen az, amikor nincs pénz. Amikor a rendelkezésre álló bankjegyeknek négy sürgős helye is lenne, de az ember csak egy lyukat tud velük betömni – és akkor legyél kreatív a konyhában. Így voltam akkor is, amikor hét évvel ezelőtt az egyik keszthelyi kávézó tulajdonosa feldobta nekem a labdát: “nem akarsz nekem sütiket… Tovább »

Nemrég a cukrászdánkban járt egy fiatalember – a pultos lányok leírása nyomán “ilyen szakállas” -, szóval, sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ki. Viszont: hagyott nálunk egy fűszernövényt, amit kóstolgattam, kerülgettem, csipegettem, eszegettem, és nem jöttem rá, hogy mi az. – Valami suso. Vagy susu. – mondták a lányok. – Móni, én rákerestem erre a szóra,… Tovább »

Eseménydús év volt 2019, ezt már megállapítottam az előző bejegyzésemben is, most pedig megnéztem, mely posztjaim érték el a legtöbb olvasót az elmúlt esztendőben. A címekre kattintva az eredeti bejegyzésekhez juthattok. 1. A hajtogatós mákos receptje Pedig csak december 9-én tettem fel a blogra, mégis az élre kúszott. Sok visszajelzést kaptam tőletek, hogy elkészítettétek, és… Tovább »

Kedves Olvasóim, hát megint eljött egy új év, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy jelezzem: két pislogás, és itt a nyár! Elképesztő év volt 2019. Sokszor megemlítettem már itt-ott, hogy úgy tekintek az életünkre, mint egy patakra, amely folyik a medrében – ám ez a meder erre-arra kanyarog, néha eltűnik a szem elől, aztán… Tovább »

A blogom piszkozat-tárában körülnézve találtam egy négy évvel ezelőtti kezdeményt. Mosolyogtam rajta, mert eszembe jutott, milyen sokáig próbálgattuk úgy összehozni az ünnepeket, hogy a tágabb családnak is jó legyen, meg mi is tudjunk pihenni. Nem mindig sikerült… Nos, ahogy telnek az évek, egyre kevésbé akarunk mindennek és mindenkinek megfelelni – és hát a körülmények is… Tovább »

Teljesen megértem, aki azt mondja, hogy ugyan, hagyjuk már az egyszerűsítéseket, meg a megúszós kajákat, egy évben néhányszor az embernek igazán ki lehet tennie magáért. Megértem – de. Van az az élethelyzet, amikor ez egész egyszerűen nem megy. Mert már az utolsó-utolsó energia is belement a munkahelyi év végi hajrába, aztán a lakás ráncba szedésébe…. Tovább »

Minden szülőgeneráció megfogadja, hogy nem követi el az előzők hibáit, így aztán örök körforgást jár be a gyereknevelés uralkodó irányvonala a túlzott szigortól a túlzott engedékenységig. Most éppen olyan korszakba értünk, amikor a gyereke(ke)t amolyan házi kis istenségekként tisztelnek sok családban, körülöttük forog minden, nincsenek korlátok, és isten őrizz, hogy valamiféle munkát kelljen végezniük a… Tovább »

Kedvelitek a Beugró című műsort? Mi nagyon. Éppen ezért tavaly karácsony előtt elhatároztam, hogy meglepem a családot egy saját verzióval, olyan szituációkat és zsebszövegeket találok ki, amelyek ránk vannak szabva, legalábbis tartalmaznak olyan mondatokat, amelyek különleges jelentéstartalmat hordoznak számunkra. Ha tetszik az ötlet, és most te is arra gondolsz, hogy ez bizony jó ajándék lenne,… Tovább »

Szinte minden évben elismétlem, hogy álláspontom szerint karácsonykor nem szabad megszakadni. Persze máskor sem jó, de néha elkerülhetetlen; ha van választásunk, hát ne az ünnepekre vállaljuk túl magunkat. Nyilván, ha valaki annyira szeret a konyhában sürögni, hogy kifejezetten örömét leli abban, ha minél különlegesebb ételeket vonultat fel a család előtt, tegye nyugodtan. Aki viszont általában… Tovább »