Azt már régóta tudom, hogy sütivel közel lehet kerülni más emberek szívéhez, megolajozza a kapcsolatokat néhány édes falat. De konkrétan arról, hogy házasságot is megmenthet, egy kedves ismerősöm, Hertay Ákos írásából értesültem. A sztori tanulságos, ezért kértem arra Ákost, hadd legyen itt a blogon is olvasható. Nos, íme. Közel 10 éve már, amikor a saját cégem… Tovább »

Nehéz tárgyilagosnak maradnom, és most teljesen megértem, amikor az Oscar-átadáson egyesek borzalmas szentimentális beszédeket mondanak, amiben még a nagynénjük szomszédjának is megköszönnek ezt-azt. Nekem is sok mindenki eszembe jut, aki akár csak egy kicsit is egyengetett az utunkon, hogy a napi három tortától eljutottunk a saját cukrászdáig. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a Dining… Tovább »

Mostanában a munkatársak az egyik közeli étteremből rendelik az ebédet, szimpatikus fiatalember szállítja ki minden délelőtt, úgy fél 11 tájékán. Beszélgetni is szoktunk vele kicsit, és nem is tudom, hányadik alkalommal került szóba, hogy ő tulajdonképpen egyetemista. – A vidékfejlesztést végzem itt az egyetemen, de csak levelezőn, mert ez már a második, aztán mellette dolgozom… Tovább »

A szülőségben az a legnagyobb kihívás, hogy a státusz elnyerésétől számítva majd csak körülbelül 18-20 év elteltével derül ki, hogy jól végeztük-e a feladatunkat. Most, hogy már tulajdonképpen egy kivételével mindegyik gyerekem felnőtt, és Zsófi, a legkisebb is elmúlt 16, gyakran megkapom azt a kérdést, hogy hogyan csináltátok, hogy mind a négy gyereketek ilyen jó… Tovább »

Olvasom a messengeren küldött üzenetet, és nem hiszek a szememnek. Mi van? Ez most komoly? Vagy hát merne valaki ilyesmit kitalálni? Az előzmény: a srác harmadik napja dolgozott nálunk. Az első két nap rendben volt, ügyesen megcsinálta, amit rábíztunk. Harmadik nap reggel eléggé zavartan érkezett, nekilátott ugyan a feladatának – tortakrémeket főzött -, de egyszer… Tovább »

Nos, mi lehet az, aminek a jelenléte számtalan sütiben elengedhetetlen, mégsem írjuk be a listába? Bizony, a levegő. Hányszor mondjuk valamire, hogy az semmi, levegő, vagy levegőnek nézték, azaz nem vettek róla tudomást – nos, a cukrászatban, ha nem tudnánk levegőt juttatni a tésztákba, habokba, krémekbe, elég egysíkú lenne a felhozatal. Lennének kekszek, meg egyszerű… Tovább »

Elképesztő színházi élményem volt a minap, és meg akarom írni, amíg friss, nehogy úgy járjak vele, mint Csányi Sándor önálló estjével, a Hogyan értsük félre a nőket? cíművel, amit még a nyáron láttam, és állandóan napirenden tartottam, hogy írok róla, mert annyira jó volt, de mire leültem, hogy na most már tényleg, akkor már nem… Tovább »

Izgalmas felkérést kaptam tavaly év végén a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtártól, pontosabban, a könyvtár egyik munkatársa, Xénia hívott fel; nem tudom, hány éve ismerjük már egymást, de még soha nem tisztáztuk, hogy férje, aki Kalmár, és én, aki leánykori nevemen szintén Kalmár vagyok, szegről-végről rokonok vagyunk-e. Most sem ezért keresett, hanem mert Prikryl József:… Tovább »

Előrebocsájtom: az én drága férjem soha nem nézett rám rosszallóan amiatt, hogy egy újabb ruhadarabot vásároltam magamnak éppen. Bennem van egy amolyan tűrésküszöb, nem tudok másra gondolni, mint hogy sanyarú éveinkből maradt meg a lelkemben, hogy bizonyos összeg vagy mennyiség felett bűntudatot érzek, és általában le is teszek a vásárlási szándékomról. Nem is baj ez,… Tovább »

Akik egy kicsit jobban ismernek, tudják, hogy ha rajtam múlik, minden alkalmat megragadok, hogy utazhassak. Szinte mindegy is, hogy hova, a lényeg, hogy menjünk. Lássunk. Éppen ezért, amikor barátaink felvetették, hogy másnap tegyünk egy egynapos kirándulást Opatijába, azaz Abbáziába, az Adria emblematikus városába, a magam részéről azonnal igent mondtam. Egyszer jártunk már ott a férjemmel,… Tovább »