A címben olvasható mondat nem az, amivel szívesen szembesül az ember, főleg, ha abban a hitben él, hogy hozzáad valami értéket a településéhez – ez volt az első gondolatom, amikor még valamikor májusban a szomszéd utcából egy hölgy záráskor meglehetősen indulatosan rám borította, hogy elege van abból, hogy a mi vendégeink az ő kapubejárójában fordulnak… Tovább »

Van olyan hely, ami mellett időnként, vagy akár rendszeresen elmentek kocsival, és arra gondoltok, hogy “egyszer itt megállok, megnézem”? De nem álltok meg. Évek telnek el, és valamiért mindig sietni kell. Ismerős? Nekem vannak ilyen helyeim. És most, hogy ez a pandémia oly rútul elvette tőlünk a felhőtlen utazgatás lehetőségét, és gyakorlatilag nem is nagyon… Tovább »

Szívügyem, vagy inkább, mondhatom a kollégáim nevében is, szívügyünk, hogy a kisgyermekekkel cukrászdánkba érkező szülők is nyugodtan tudjanak kávézni, sütizni. Éppen ezért, már a két évvel ezelőtti nyitásunkkor létrehoztunk egy aranyos gyereksarkot, amit több kedves vendégünk meg is töltött jobbnál jobb játékokkal, és hálás szülők sokasága mondott nekünk köszönetet az ötletért, mert tényleg nyugodtan tudtak… Tovább »

Az egész úgy kezdődött, hogy vettünk egy lágyfagyi gépet. Nem, nem. Úgy kezdődött, hogy tavaly, még a nyári szezon előtt egy napon azt mondtam a férjemnek: hülyeség, hogy mi a cukrászdánkban nem árulunk fagyit. Ha mást nem, hát legalább a jegeskávéhoz is használható vaníliát, meg esetleg csokit, valami kis géppel. Kis asztali lágyfagyi gép kéne… Tovább »

Hát ez is eljött, legidősebb gyermekünk, Nóri végleg kirepült a fészekből, a múlt héten férjhez ment, és innentől már ugye elsősorban a férjéhez tartozik, mi pedig szépen hátrébb léptünk, ahogy kell. Az esküvő hetében olyan érzelmi szélsőségeket éltem meg, mint még soha, vagy nem is tudom, talán nagyon régen. Elkapott az “állítsátok meg a világot,… Tovább »

A Google-nak köszönhetően az elmúlt pár napban megelevenedett előttem életünk 2009-től 2015-ig tartó szakasza. Ugyanis figyelmeztetést kaptam az e-mail fiókomban, hogy  a rendelkezésemre álló 15 GB tárhely 98 százaléka megtelt, ha így megy tovább, akkor rövidesen nem fogok tudni további e-maileket fogadni,  így aztán elkezdtem a törölgetést legrégebbieknél, és úgy haladtam időben előre. Két nap… Tovább »

Adós maradtam azzal a történettel, hogyan kerültek a Mónisütik Budapestre a karantén időszakában. Nos, amikor kitört a vész, a 16 partner kávézónkból, akiknek addig rendületlenül szállítottuk a sütiket, 14 bezárt, egyik napról a másikra. A saját cukrászdánkban is töredékére esett vissza a forgalom a kezdeti dermedtség időszakában, majd kicsivel később egyre kiegyensúlyozottabbá vált, de arra… Tovább »

Kaptunk már egészen korholó hangú kritikát amiatt, hogy valaki elautózott messziről a cukrászdánkba, és mire ideért – valamikor késő délután – már nem volt krémes. Vagy délután 5-kor már nem talált nagy választékot. Amellett, hogy abszolút megértem a vendég csalódottságát, megpróbálom röviden előadni az érveimet is. Az egyik az, hogy mi nem termelünk a fagyasztóba…. Tovább »

Ötévesen tanultam meg olvasni, és kezdettől nagyon szerettem is; általában kényszeredetten hagytam el szobámat a szülői felszólításra, hogy menjek le az udvarra a többi gyerekkel játszani, mert ha épp egy izgalmas könyv kellős közepén jártam, azt bizony nehéz volt holmi udvaron rohangálásért otthagyni. Aztán, ahogy egyre komolyabb olvasmányok kerültek a kezembe – nem feltétlenül életkoromnak… Tovább »

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd nagyobb tételben fog az üzemünk lakodalmas süteményeket készíteni, persze azt sem gondoltam soha, hogy egyáltalán lesz majd cukrászüzemünk. Nos, egy hirtelen ötlet azt eredményezte, hogy elkezdtünk Budapestre igazi, házias lakodalmas sütiket tartalmazó dobozokat szállítani – de erről írtam legutóbb. Abban a bejegyzésemben azt a sütit mutattam be, amely a… Tovább »