Jókat ettünk Szentendrén. Összességében azt mondhatom, nagyon jókat. Igaz, követtem az ajánlásokat, amelyeket a Facebook-oldalon kaptam, ez alapján tettem javaslatokat családtagjaimnak különböző éttermekre. Úgy érzem, lelkiismeretesen teljesítettünk, az egész család rendesen odatette magát. Első este még csak hárman voltunk, a férjem, Zsófi és én, a fiúk, Bence és Bálint csak a következő napon tudtak csatlakozni… Tovább »

Szentendrei nyaralásunk során leginkább a MikroCsodák Múzeumában esett le az állunk. Az tényleg olyasmi, amit elképzelni sem tudtunk előtte. Hogy valaki egy tű fokába beleszobrászkodjon négy tevét, egy piramist, meg egy pálmafát? Egy gombostű fejére applikáljon egy sakktáblát, tizennyolc szépen kidolgozott bábuval? Na ne. A Biblia úgy definiálja a hitet, mint a “reménylett dolgoknak valósága,… Tovább »

Szentendrével kapcsolatban osztálykirándulásos emlékeim voltak, majdnem kizárólag csak annyi, hogy be kellett menni a Kovács Margit múzeumba annak ellenére, hogy a tizenéves társaságot pont nem érdekelte a kerámia, nekem egész egyszerűen nem tetszett, de ezt soha senkinek nem mertem nyilvánosan bevallani, mert éreztem, hogy nagyon ciki ilyet kimondani, amikor a Szentendre név hallatán mindenki azt… Tovább »

Nem volt kérdés, hogy idén belföldön vakációzunk. És nem is feltétlenül a vírus, mint inkább ennek az egész őrületnek a következményei miatt. “Mindenki teljesítse hazafias kötelezettségét! Hazafias kötelesség, hogy itthon nyaraljunk! Elvész reánk, magyarokra nézve minden fillér, amit e címen idegenben költünk el. Azonban nemcsak az itthon nyaralás hazafias kötelesség, hanem az is, hogy az… Tovább »

Akinek erről a címről az jut eszébe, hogy garanciális túrógombócokat készítettem, rossz irányba tapogatózik. Bár, a felelősséget vállalom: kiváló gombócok lettek. Úgy négy évvel ezelőtt kísérleteztem ezzel a búzadarához hasonlóan felhasználható alapanyaggal, melyet teljes nevén cassava garinak hívnak, és a manióka nevű növény gyökeréből állítják elő. Ugyanígy a manióka gyökeréből készül a tápióka gyöngy és… Tovább »

Régi olvasóim talán emlékeznek rá, kicsit több, mint két éve tragikus véget ért előző kutyánk, Bogyó élete. Elütötte egy autó. Sírtunk, persze. Aztán egy idő múlva a gyerekek elkezdtek jönni azzal, hogy jó lenne egy újabb kutya – a diskurzus és a tettek mezejére lépés közti történéseket leírtam ITT. A vége az lett, hogy Manci,… Tovább »

Kaptam négy kiló passzírozott fügét. Vagyis hát, vettem, de persze ilyesmit nem igazán lehet csak úgy venni, hacsak az embert fel nem hívja egy ismerőse, akinek több jól termő fügefája is van, hogy te, most passzíroztunk le négy kiló jó érett fügét, nem kell valamire? Dehogynem, hozd csak nyugodtan.És akkor lelki szemeim előtt megjelennek a… Tovább »

Kell, hogy legyenek hagyományaink. Persze, csak akkor, ha azok nem kötnek gúzsba, és nem teherként nehezednek ránk. A mi családunkban ilyen hagyománnyá vált az, hogy minden évben, szeptember elsején lefotózzuk a gyerekeket. Az alap koncepció az volt, hogy iskolába induláskor; de aztán az élet úgy hozta, hogy 2016-tól minden évben úgy mentünk nyaralni, hogy a… Tovább »

A minap, miután megosztottam legfrissebb írásomat a blog Facebook-oldalán, az érkező kommentekre válaszolgattam. Egyik kedves olvasóm, Cseh Gabi egyszer csak tett egy megjegyzést, amiben saját magát “Facebook-gyalognak” aposztrofálta. Miért, kérdeztem erre vissza viccesen, akkor én  mi vagyok, egy ló? Hamarosan érkezett a kidolgozott leírás: ki kicsoda a nagy Facebook-sakktáblán. Annyira megtetszett, hogy megkértem Gabit –… Tovább »

Nagyobbik lányom, Nóri, akiről nemrég meséltem, hogy férjhez ment, a minap a következő üzenetet küldte:   Egyből eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt futott a blogon Fa Kinga pénzügyi tanácsadó rendkívül értékes sorozata, összesen 9 rész, amelyben pontosan ebben a témakörben adott nagyon sok gyakorlatias tanácsot, tippet. Szóval, ha valaki a lányomhoz hasonló cipőben jár,… Tovább »