Emlékeztek, áprilisban meséltem, hogy kaptunk egy picike üvegházat, amelybe emberem paradicsom- és paprikapalántákat ültetett. Ilyen volt akkor: És ilyen most: Ma pedig megettük az első saját paprikánkat. Döbbenet, hogy mindössze két hónap telt el.... Tovább »

Nemrég  a keszthelyi könyvtárban rendeztek egy kerekasztal beszélgetést, amelynek témája az volt, hogyan lehetne a jövőnket egészségesebbé, “jóízűbbé” tenni, lesarkítva: hogyan kerüljük el minél nagyobb eséllyel a mérgeket. Nyilván, a kulcs az alapanyagok beszerzése; honnan, mit veszünk, hajlandóak vagyunk-e utánamenni a vegyszermentesen termesztett zöldségeknek, igazi, tejből készült sajtoknak, felkutatjuk-e, hol vehetünk kapirgálós tyúkoktól származó tojásokat,… Tovább »

Ígértem, hogy tudósítok paradicsom- és paprikapalántáink növekedéséről, illetve tulajdonképpen az érdekel engem is, hogy egy ilyen mini üvegházban mennyire fejlődnek gyorsan a növények. Tehát, így néztek ki az elültetés után: És ilyenek most: Bár a fényképezés szöge a növényekre nézve az alsó képen nyilvánvalóan kedvezőbb, szerintem jól látható a változás. Emberem elment egyébként a kertészetbe,… Tovább »

Emlékeztek még távparasztkodásunk idejére? Jó visszanézegetni annak az egy évnek az eseményeit, amikor megpróbálkoztunk a gazdálkodással, csak sajnos hibás alapokon – mert ha a gazda nem lakik ott helyben, bizony, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne. Ezt megtanultuk. Úgyhogy most körülményeinkhez alkalmazkodva a nem túl nagy füves területen, ami itthon rendelkezésünkre áll, létesítettünk egy… Tovább »

Szomorúan tudatom mindazokkal, akik ismerték és szerették “gazdálkodó” címszóval ellátott írásaimat, hogy a farm-történeteknek ezennel vége.Ezzel összefüggésben feloszlattuk a MAMŰTÁSZ-t, azaz a Magyar Mű- és Távparaszt Szövetséget, amelynek lészáma megalakulása óta állandó volt, talán nem véletlenül: a távparasztság – be kell látnunk – nem működik. Kezdetben. Majdnem pontosan egy éve, tavaly április 9-én jelentettem be,… Tovább »

Többen célozgattak arra finoman, hogy mostanában nagyokat hallgatok a birtokról, mi van már…? Hát egyrészt, az állatok levágása nem olyan élvezetes része az egész  mutatványnak, mint mondjuk a kiscsirkék simogatása, a birkák szelídítése, ez, bár végső célként mindig ott lebegett a szemünk előtt, irtó strapás meló. Kicsit nyomasztóan hatott ránk az utóbbi időben, hogy azt… Tovább »

Amint már szombaton említettem, a nyereménynek felajánlott liba pénteken új otthonába, Jászberénybe került. A jószág szerető családjától a Gedeon nevet kapta, megkülönböztetett figyelemben részesül, és az az érzésem, végelgyengülésben fog elpusztulni, amint a reá kiszabott idő letelik.... Tovább »

Határozottan barátságosabb lett a baromfiudvar a nagy libavágás óta. Előtte 23 liba uralta a terepet, teljesen elnyomva azt az öt szegény kacsát, “akik” túlélték a nyári véres szombatot. A múlt szombati eksön után maradt nyolc liba, abból választotta ki a neki tetszőt tegnap nyertesem férje, aki este érkezett, sajnos nekem sem volt alkalmam találkozni vele, de Esztert kértem, küldjön majd… Tovább »

Mivel mostanában sok kedves szót kaptam itt is, ott is, ideje, hogy visszaadjak valamit. Hasonlóan kedves szavak helyett azonban arra gondoltam, azok között, akik e bejegyzés végén kommentet hagynak, kisorsolok egy libát.Élve vagy halva. Akik rendszeresen olvassák a blogot, különös tekintettel a gazdálkodó címszóval ellátott bejegyzésekre, azok nagyjából képben vannak; akik nem, azoknak elmondom, hogy 23 vágósúlyba… Tovább »

Valaki a napokban már hiányolta a farmos beszámolót, hát íme, itt van.Nincs mit szépítenem rajta, félek a libáktól. Hatalmasra nőttek, és amint hátat fordítok nekik, sunyin, némán, látványos nyaknyújtogatásokkal kísérve üldözőbe vesznek, de ha megállok, megfordulok, ők fogják menekülőre a dolgot. Persze, tudom már egy ideje, hogy a libák szemetek. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a mamánál nyaraltam, sokat… Tovább »