A minap az egyik közeli kisvárosban jártam, ahol van egy népszerű húsbolt. A húsboltnak van egy “reggeliző” feliratú részlege, ahol nemcsak reggelizni lehet ám, hanem a bolt nyitva tartási idejében sült kolbászt, hurkaféléket, sült csirkecombot, ilyesmiket enni. Ha ebben a városban járok, általában eszem itt egy sült kolbászt, mert elég jó, és várnom sem nagyon… Tovább »

“És önnek miben segíthetek?” – teszi fel a kérdést a fiatal felszolgáló, és fogom vissza magam*, hogy ne mondjak valami cinikusat, mert azt úgyis félreértené, pedig a viccelődésemmel csak arra akarnám ráirányítani a figyelmét, hogy kérdése nem teljesen helyénvaló.Miben segíthet? Hát, bekötheti a cipőfűzőmet, mert kicsit fáj a derekam, tényleg jólesne. Megmondhatná, honnan szerezhetnénk ötmillát… Tovább »

Szabó Szaunamester Zolival való ismeretségemet a sütijeimnek köszönhetem. Sógora éttermébe szállítottunk tortákat három éve, ahol Zoltán dolgozott egy ideig, később pedig a Péntek Esti Bisztró Klub vacsoráinak állandó szpíkere lett. Mert szaunamestersége mellett ért a borokhoz, a gasztronómiához. és olyan humora van, hogy ha fellépne valahol, mint stand-upos, biztos, hogy ott tapsolnék az első sorban…. Tovább »

Készültem a hosszú hétvégére: nekünk az mindig sokkal több munkát jelent. A hosszú ünnepeken a kávézók jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint az átlagos hétvégéken, így aztán a sütiszükséglet is megugrik. Van úgy, hogy egy-egy esküvő is bejön a képbe, ami fokozott odafigyelést igényel: abba aztán tényleg nem csúszhat hiba – persze, nem mintha a többiben… Tovább »

Érezted már azt a szintű fáradtságot, hogy mindegy, hol, csak hadd aludhass még egy keveset? Szokott rángatózni a szemed alatt az a kis izom, amiről az ember persze mindjárt azt gondolja, hogy ez már itt az idegösszeroppanás? De nem az, á, hidd el, bírod még. Csak fáradt vagy. A fáradtságnak sokféle fokozata van; a minap… Tovább »

Milyen nagy már ez az ágy… 2×2 méter, azaz négy négyzetméter. Ekkora területen alszunk emberemmel ketten, pontosabban nagyjából a felén, mivel én szeretek kihúzódni a szélre, ő pedig jön utánam. Bezzeg néhány éve! Néhány, vagyis tizenkettő. A lányok egy- és nyolc-, a fiúk négy- és hétévesek voltak. Reggel általában öten ébredtünk ezen a négy négyzetméteren,… Tovább »

Zazira, azaz Nyirati Ritára még a blogger-ősidőkből emlékszem. Nagyjából egyszerre kezdtük el írásainkat ontani az éterbe, 2008 őszén – ő októberben, én szeptemberben. Szerettem őt olvasni, mert a stílusa ironikus, sőt, önironikus – én én nagyon szeretem az iróniát. Az a humornak egy olyan finom formája, amit sokan meg sem értenek, inkább megsértődnek rajta. Jól… Tovább »

Nem tudom, meséltem-e már, általánosban Zsolnai kísérleti osztályba jártam, osztályfőnököm alsóban Zsolnai Józsefné volt, tehát tulajdonképpen első kézből kaptuk az anyagot, ami számomra a szárnyalást jelentette. Ötéves korom óta tudok olvasni, faltam a könyveket már kicsiként, így aztán egy olyan osztályba bekerülni, ahol a hangsúly a kommunikáción, a beszédkészség fejlesztésén, a magyar nyelv minél magasabb… Tovább »

Úgy két hete kaptam egy dörgedelmes levelet a megyei kormányhivatal illetékes járási hivatalától, amelyben közölték, hogy egyéni vállalkozói tevékenységem ellenőrzésére hivatalból eljárást indítottak, és KÖTELEZNEK, hogy a kiemelt sorban meghatározott időpontban jelenjek meg a kormányablak hivatalos helyiségében, MERT HA NEM – olyan bírságot akasztanak a nyakamban, hogy attól koldulok.Továbbá, köteles vagyok bemutatni egy érvényes személyazonosításra… Tovább »

Mostanában az a luxus jutott osztályrészemül, hogy vannak majdnem teljesen szabad hétvégéim. Szombaton reggel fél hatkor felkelek, összekészítem a kiszállítandó tortákat, és legkésőbb kilencre készen vagyok. Általában visszafekszem az ágyba, olvasok valami jó könyvet, közben elalszom, tizenegy körül felkelek, főzök ebédet, délután filmet nézünk… De ma úgy voltam, nem akarok végig punnyadni – főleg, hogy estére… Tovább »