Tisztelt munkatársak! Köszöntöm Önöket a desztinációszenzitív portfóliómenedzselés racionalizálása céljából összehívott meetingen. Amint azt Önök is tudják, legfontosabb küldetésem szindikálni a dinamikusan növekvő stratégiai célokat, áramvonalasítani a kvázi projektszerű intermodalitást, márkázni az autonóm derogációt. Többségük évek óta velem együtt munkálkodik az ügyfélközpontú hálózatok kiépítésén, Kovács kolléga az elmúlt hónapokban sikeresen teremtette meg az újravizionált szegmentumokat. A… Tovább »

Különleges eseményeknek lehettünk tanúi az elmúlt hetekben a közösségi média világában: példátlan összefogás eredményeképp két beteg magyar kisfiú kap, illetve egyik esetben már kapott lehetőséget arra, hogy hozzájusson a világ legdrágább gyógyszeréhez, amelynek eredményeképp megtanulhat járni. A szituációt abszolút el tudom képzelni: adott egy kilátástalan, reménytelen helyzet, bemondanak egy csillagászati összeget, hogy ha ezt befizeted,… Tovább »

Olvasom, hogy egyre szélesebb körben hódít, de legalább is válik ismertté az USA-beli Rochesterből elindulva a “Garbage plate” nevű étel (garbage=szemét, plate=tányér, azaz szemét a tányéron). Lényege, hogy maradékokat raknak egymás mellé, alá, fölé, így alkotva újabb és újabb kreációkat. Igen, tudom, hogy ezt őseink már régóta ismerték, mosléknak hívták, és a disznókra pazarolták, ahelyett,… Tovább »

Amikor életemben először szállítottam ki tortát esküvőre, induláskor éppen csak felrántottam magamra a munkaruhám helyére egy farmert és egy pólót, bepakoltam a kocsiba, és uccu. Aztán a helyszínen ért a kellemetlen meglepetés, hogy ugye a násznép már ott van, és hogy nincs más út a tortával, át kell menni a vendégek között. Farmerben és pólóban…. Tovább »

Rosszat sejtettem, amikor bevezették. Kedvenc áruházamban az eladók fején úgy egy éve megjelent a headset, amelyen egymással kommunikáltak; nyilván azért kötelezték e tárgy viselésére a dolgozókat, mert  így nem kell végigüvölteni a boltot, hogy például: – MARIKA, MENNYI A MATRICÁS KÖRTE KÓDJA??? Nem, most már nem kell kiabálni – csak elegánsan beleszól a pénztárosnő a… Tovább »

Egy ideje követem egy fiatal lány Instagram-oldalát, a szüleivel még egy főiskolára jártunk a múlt évezredben, az ismeretség tehát régi – de semmit sem tudtam a gyerekekről, így azt sem, hogy Kamilla nevű lányuk ilyen klasszul rajzol. Face boutique  című oldalát ajánlom figyelmetekbe, jól fogtok szórakozni: a vicces figurákhoz legalább annyira vicces sztorik társulnak, kellemes… Tovább »

A blog 10. szülinapját ünneplő posztban feldobtam a labdát, hogy kérdezzetek bátran, válaszolok mindenre. Ebben a bejegyzésben eleget teszek ígéretemnek. 1. Mekkora a lábad? Erre a kérdésre nem számítottam, de hát végül is, miért ne… 40-es. 2. Mit olvastál legutóbb? Az Egri csillagokat olvasom újra éppen. Előtte Agatha Christie Karácsonyi krimik c. könyvét olvastam, amit… Tovább »

Szeptember elején jutott eszembe, hogy nahát, lassan tíz éves lesz a blogom, el ne felejtsek megemlékezni majd a blogindítás napján erről a kerek évfordulóról…! Hát persze, hogy elfelejtettem. 2008. október 7-én küldtem ki a blogspot rendszerén belül, Praktikák sok gyerekhez blognév alatt az első bejegyzésemet az éterbe, és aztán még további harmincat abban a hónapban…. Tovább »

Egyik reggel úgy 8 óra körül a férjem a következővel állt elő: “drágám, három s.o.s. feladat van, ketten vagyunk rá. 1. El kell vágtázni a nagykerbe, elfogyott a réteslap, kell most reggel az üzemben. 2. el kell vinni Zalakarosra a sütiket, mert kifogytak, 3. biztosítást kell kötni az új hűtőkocsira a neten, hogy tudjunk vele… Tovább »

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az. Valójában nem készültem rá, mi több, még soha az életben eszembe sem jutott. Be sem léptem volna, ha nem kerülök szorult helyzetbe. Az egész úgy kezdődött, hogy kedves kartársnőmmel, Helgával egy francia desszert-bemutatóra utaztunk Budapestre. Tettük ezt a mi Opel Zafiránkkal, amely viszonylag megbízhatóan működött nálunk az elmúlt… Tovább »