Nem újdonság, hogy elsősorban mi, nők, mennyi mindenre képesek vagyunk azért, hogy testünket jobban el tudjuk fogadni, hogy a vélt vagy valós súlyfelesleg, azok a bizonyos plusz dudorok itt-ott eltűnjenek. Persze, minél kisebb erőfeszítéssel kecsegtet a lehetőség, annál jobb; stimulálja áram a hasizmainkat, vagy dögönyözzön egy gép, mint a filmbeli hölgyeket az 1940-es években. Nevető… Tovább »

Az alábbi hír a Szabadság című erdélyi közéleti napilapban jelent meg 1896. február 15-én. Közkinccsé tételéért köszönet a szabadkai Városi Könyvtárnak!... Tovább »

A múlthoz való viszonyunk folyamatosan változik; “az idő mindent megszépít”, szokták mondani. Lehet egy tárgy, egy illat, egy érzés, zene, tulajdonképpen bármilyen inger, ami visszarepít bennünket a múltunk egy pontjába – pontosabban annak a misztifikált dimenziójába. Nosztalgiázunk – mondjuk ilyenkor, és olyan komplex élményt kapunk, amit legfeljebb azok értenek, akik éltek ugyanabban az időben, helyzetben…. Tovább »

Gondoltátok volna, hogy az egyik leghíresebb desszert egy operaénekesnő nevét viseli? A barackból, vaníliafagylaltból és málnából álló édességet a gasztronómia egyik embelmatikus alakja, Georges Auguste Escoffier (1846-1935) kreálta Nellie Melba (1861-1931) ausztrál szoprán tiszteletére. A hölgyet eredetileg Helen Mitchell-Porternek hívták, kedves városa, Melbourne után vette fel a Melba nevet európai énektanárnője, Mathilde Marchesi javaslatára. Ő… Tovább »

Nem, nem politizálok. Nem áll jól nekem, és nem is vagyok elég mélyen tájékozott. De most látom, hogy kis városom, Keszthely végre néhány nap erejéig a figyelem középpontjába került. Benne vagyunk a híradó(k)ban! Mi kellett ehhez? Hogy Orbán Viktor veje megvegye a keszthelyi Phoenix jachtkikötőt, pályázat nélkül (és azért azt is hozzáteszem, hogy a jachtok… Tovább »

Mostanában eszembe jut egy-egy villanás a gyerekkoromból, egészen furcsa dolgok. Az egyik a malachit; volt egy mesekönyvem, amiben sokszor emlegették a malachitet – valaki kapott valakitől, vagy találta -, és nem értettem, hogy hol vannak a malacok? Valamiféle metaforának gondoltam, hogy azt a bizonyos követ – mert az kiderült a szövegkörnyezetből, hogy ilyesmiről van szó… Tovább »

Szívesen olvasgatok régi könyveket, többször tallóztam már Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász-, és mézeskalácsos ipar története című kötetéből, amely 1940-ben jelent meg, és sok történetet, legendát is tartalmaz az említett mesterségekkel kapcsolatban. Ezúttal egy receptet találtam, amely szerintem ma is népszerű lehetne, mondjuk, nem annyira az ínséges idők (remélem), hanem a reform hatás miatt…. Tovább »

Ezt a témát kutatta a harmincas években egy bizonyos Benedikt nevű német tudós, akinek eredményeit 1935-ben az Uj Idők című irodalmi és társasági lap is összefoglalta. “A férfiúnál túlnyomó a megfigyelés, a nőnél az érzés. A nő tökéletlenebb a gondolkozás felsőbb műveleteiben és az akarat átalakulása cselekvéssé lassabban megy nála végbe, mint a férfiúnál. Ellenben… Tovább »

Francois-Marie Arouet, írói nevén Voltaire, a francia felvilágosodás kori író, költő, filozófus és a tokaji bor kapcsolatának komoly dokumentációja volt, olyannyira, hogy a témáról dr. Ambrózy Ágoston 1934-ben egy kis könyvecskét is megjelentetett. Amint arról beszámolt, mivel Voltaire sokat vendégeskedett fejedelmi asztaloknál, az idők során jelentős borszakértővé képezte magát. Éppen ezért a különböző borvidékek versengtek… Tovább »

Az 1930-as években az úgynevezett felső tízezer a politikai vezető réteg, a földbirtokos- és a pénzarisztokrácia tagjaiból állt. A régi arisztokrácia továbbra is tekintélyes földbirtokokkal rendelkezett, ami olyan anyagi hátteret biztosított számukra, hogy a pénzkereső munkának még a látszatát is kerülték: fő létezésmódjuk a reprezentáció maradt. Budapesten, sőt, gyakran Bécsben is palotákkal rendelkeztek, nyáron és… Tovább »