Nem fontossági, hanem érkezési sorrendben. Az első a malac. Tengeri. Egyik nap a férjem azzal jött haza, hogy orosz ismerőseink megkérték, amíg ők nyárra visszautaznak Moszkvába, a tengerimalacuk hadd parkoljon nálunk. Pár nappal később el is hozta az állatot a teljes hóbelebanccal együtt: több hónapra elég kaja, szalma, alom, ketrec. Kérdezem: aztán, mi a neve?… Tovább »

…hogy végeztem. Már csak fél év gyakorlat, majd államvizsga, és kész. De suliba nem megyek többet. Régi olvasóim talán még emlékeznek, hogy nyílt színen hezitáltam 2010 augusztusában, belevágjak-e a Pannon Egyetem Georgikon karán induló közgazdász BSC képzésbe, vagy ne. Aztán, szeptemberben bevallottam, hogy belevágtam. Nem sokkal később, az Amikor anyu egyetemre megy c. bejegyzésben szétszórtságom… Tovább »

Mivel most már csak egy szem alsótagozatos gyermekem van, mindössze egyszer megyek májusban anyák napi ünnepségre. Volt idő, hogy hármat ültem végig két nap leforgása alatt, és bár minden tiszteletem a pedagógusoké, azt hiszem, maradandó károsodást szenvedtem, amely abban ismerhető fel, hogy a “Serkenj fel kegyes nép” című népdal allergiás reakciókat vált ki belőlem.A reakcióm… Tovább »

Lassan 50 napja lakunk az új házban, itt az ideje, hogy meséljek róla kicsit. Keszthely új részére költöztünk, tulajdonképpen ez is amolyan kertváros. Sokat gyalogolunk és biciklizünk, és bár azt gondoltam, majd boltba is inkább e két környezetbarát közlekedési móddal járok, rájöttem, ez nem megy, mert ha az egyik boltban nem kapok meg mindent, a… Tovább »

1985. augusztus 15-én reggel 6 óra 29 perckor (erre nem emlékeztem ilyen pontosan, csak utánanéztem) a Richter-skála szerinti 4,9-es erősségű földrengés volt berhidai epicentrummal.Mi Veszprémben éltünk akkor (20 kilométerre fekszik tőle Berhida), 13 éves voltam, és arra ébredtem, hogy apu bekiabál a szobába: keljetek fel, földrengés van!Csak az volt a gond, hogy ő rendszeresen ébresztett… Tovább »

Hát, nekünk most jött el az ideje. Érdemes volt kivárni, mert minden szempontból tökéletesre sikerült. Barátnőm ünnepelte 39. életévének utolsó napját – na jó, valójában a kerek évszámot, csak egy nappal korábban került megrendezésre az ünnepség. Közel harmincan voltunk, gyerekek-felnőttek vegyesen. A felnőttek asztala Életem legfinomabb halászléjét ettem itt. Köszönjük, Pisti. A halászlén kívül grillhúsok… Tovább »

Bizony, másfél év után búcsúzunk Vonyarcvashegytől, visszaköltözünk Keszthelyre.Több oka is van annak, hogy így döntöttünk – az egyik a költséghatékonyság. A bejárás költsége viszonylag sok, az új háznál ez szinte teljesen eltűnik, továbbá a rezsiköltségünk is alacsonyabb lesz.Amikor kiköltöztünk ide, kerestünk, de nem találtunk kiadó házat Keszthelyen. Ez a lehetőség elég hamar adódott, s mi… Tovább »

Emlékeztek arra a sztorira, amikor benzint tankoltam a dízel autóba? Akkor mondta bölcs ex-padtársam, Sanyi a férjem reakciójával kapcsolatban, hogy van egy zsidó szokás, ha valami baj történik, de ember nem sérül, vagyis komoly baj mégsincs, azt mondják, hogy “Mazel tov”. Aminek a tartalma ugye pont az, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen.Egyébként ez egy… Tovább »

Nem akartam ezt még elmesélni, de nem tudok hallgatni róla. Amikor a múltkori tanulós posztban azon is elmerengtem, hogy sosem lehet tudni, melyik tanulmányát mikor használja az ember, nem gondoltam volna, hogy az élet ilyen hamar aládúcolja állításomat egy új lehetőséggel.Szóval, amint már azt többször említettem, vendéglátó szakközépben végeztem; a szakmám elég összetett, lehetek szakács,… Tovább »

December végén, pontosan azon a napon, amikor egy százfős rendezvényre készítettünk hidegtálakat egy étterem konyhájában, előzetes bejelentkezésüknek megfelelően meglátogatott minket a Vidék Íze című magazin újságírója és fotósa. Kellemes órákat töltöttünk el együtt, miközben én gyorsan összedobtam két sütit (a mákos Columbót és a háromcsokis sajttortát), illetve megsütöttem a töltött csirkemell roládokat. A nagykonyháról estem… Tovább »