Na most, ez az egész úgy kezdődött, hogy még a nyáron nyitottak egy klafa kis bisztrót itt Keszthelyen, a Phoenix vitorláskikötőben, és oda tőlem vették a sütit. A bisztró – hivatalos nevén Bistro Classico – létével visszatért hitem, hogy Keszthelyen is talán végre lesz egy hely, ahova már nyugodtan küldhetem ismerőseimet ebédelni, lesz egyetlen melegkonyhás… Tovább »

Hogy ki volt ő, az ma minden hírportálon elolvasható. Meghalt. Amint azt néhány hónappal ezelőtt már hallani lehetett: agydaganata miatt menthetetlen volt. Nem is akarok semmi különöset sem írni életével, halálával kapcsolatban, csak megosztom veletek azt az emlékemet, ami maradt nekem róla. Amint arról régebben meséltem, 11 éve, amikor a Bálint György Újságíró Akadémia hallgatója… Tovább »

Aki cukrász akar lenni, felejtse el azt a képet, hogy hófehér köpenyében, csinos sapkácskában habzsákból elegánsan tortákat díszítget, mindig meg-megállva, hogy jobb, vagy bal oldalra tegyen-e még egy keveset a habból. Lehet, hogy lesz néha ilyen, de készüljön fel arra is, hogy adott esetben reggel hattól este kilencig gyártja a megrendelt sütiket, hogy néha jól… Tovább »

Tegnap itt aludt nálunk nagyobbik lányom barátnője, akire egyébként nagyon büszkék vagyunk, mert komoly versenysportoló, rendkívül fegyelmezett és céltudatos életet él, ami az én szememben önmagában tiszteletre méltó. Szóval, este sokáig dolgoztam, éjfélkor épp az alsó szinten levő konyhát mostam fel, és bár a mi hálószobánk a földszinten helyezkedik el, nem is terveztem, hogy az… Tovább »

Amint azt már félve elárultam, nem olyan régen ismét költöztünk. A rengeteg teendő miatt folyton tologattuk a szomszédokkal való összeismerkedést, tudjátok, az olyan sütivivős-bemutatkozósat. Bár a férjem szerint ezt a szomszédoknak kellene megtenniük, legalábbis az amerikai filmekben mindig a régi lakók keresik fel az újat egy nagy tál almás pitével (apple pie), de hát ez… Tovább »

A múltkor valaki kérdezte, hogy nem unom nagyon, hogy minden nap sütiket sütök? Nem unom, mert remekül elfoglalom magam közben; például, filmeket nézek. Majd írok erről külön is, mert van egy csomó ajánlanivalóm a nézhetetlen tévéműsorok ellen. Rengeteg film elérhető a neten, és ezeket nem szakítják meg negyedóránként tízperces blokkok a hüvelygombáról meg a prosztatagyógyszerekről,… Tovább »

Ma reggel 7-kor ott sorakoztunk Nóra lányommal a keszthelyi kórház laborjában, közvetlenül Básti Juli mögött, akit nagyon diszkréten ismertünk fel, nem fényképezkedtünk vele, vagy ilyesmi, pedig egyszer még interjút is készítettem vele a Keszthelyi Nyári Játékokról, na nemcsak vele, hanem a férjével, Puskás Tamással is, aki tulajdonképpen ötletgazdája volt ennek a kitartással sikerre vitt rendezvénynek…. Tovább »

Mindig büszkeséggel tölt el, amikor a véradóból felhívnak, hogy adnék-e vért. Jólesik, hogy szükség van rám, hogy tettekkel is segíthetek beteg embertársaimon. Ráadásul a pénzadományok esetében időnként vannak fenntartásaim, hogy tényleg oda jutnak-e, ahova adtam, de a véremmel biztosan nem élnek vissza. Az kapja, akinek kell. Szóval, ma is felhívtak, hogy délután lennék-e kedves befáradni, … Tovább »

Amikor tegnap délben a piacon eldőlt a biciklim, és kiesett belőle a tortadoboz, ami persze kinyílt, és a csokis-diós torta fele a kövezetre csúszott, nem is szóltam semmit. A zöldséges fiú rám nézett, szokatlanul nyugodt reakciómat látva kissé riadtan kérdezte, segíthet-e valamit. Nem, nem is így kérdezte; hanem úgy, hogy “bármiben”. Lassan letettem a pultra… Tovább »

Azt hiszem, mindenki átélt már valami hasonló szituációt: a család vendégségbe, mamát látogatni, többnapos kiruccanásra indul – tulajdonképpen mindegy; apuka felöltözik és megborotválkozik uszkve három, plusz-mínusz két perc alatt, majd „A kocsiban várok” felkiáltással a családi jármű sofőrülésén foglalja el stratégiai pozícióját, és vár. Vár. Vár. Időközben a gyerekek is az autóba szállingóznak, és várnak…. Tovább »