Szeretem a munkámat. Minden nyűgével és nehézségével együtt, műszak végeztével jó végignézni a tortákon, tudva azt, hogy lesznek jó páran, akiknek ezek az édességek örömet fognak szerezni. Takán emlékezetessé is válnak. Vagy élménnyé. Ezért érdemes újra és újra felkelni 5.20-kor, és nekiállni. Feladat: készítsetek fotót a munkátok azon részéről, amit tényleg szerettek. Mi ez a… Tovább »

Sok-sok éven át utáltam a hóesést: a közlekedési nehézséget és a hólapátolást láttam csak benne, és egyáltalán nem töltött el örömmel a hóborította táj látványa. Aztán be kellett látnom, hogy attól, hogy én nem szeretem a telet, az attól még eljön minden évben, és akkor már sokkal jobb, ha nem utálom, hanem megpróbálom megkeresni benne… Tovább »

Amint elhatároztam, mostantól minden nap posztolok egy képet az aktuális napról, ami megörökít valami szépet/jót/vicceset. Több kép is készült a mai napra, úgyhogy előállt a bőség zavara. Aztán végül kiütéssel győzött ez: este kaptam egy váratlan, ám éppen profilba vágó ajándékot. Két éve már gyűjtöttük a cetliket – úgy, ahogy ebben a bejegyzésben, a középső… Tovább »

Először is elmondom, miről van szó. Tegnap elkezdtem egy, a terveim szerint egészen december 31-ig tartó programot: minden nap lefényképezek valami szépet/jót/vicceset, már csak azért is, hogy az élet nehézségei ne vonják el a figyelmemet a jó dolgokról. Lehet csatlakozni: örökítsetek meg kedves pillanatokat, bármit, ami épp akkor örömet okoz. Ha van kedvetek, küldjétek el*… Tovább »

Írhatnék kapitális közhelyeket, hogy az élet ilyen meg olyan, gyors, meg elrepül, ami persze igaz is, de szerintem inkább az a baj, hogy időről időre, észrevétlenül belesavanyodunk, -keseredünk a hétköznapokba. Ki hogyan. Küzdünk – legtöbben legalábbis – a megélhetésért, az előrébb jutásért, a gyerekeink jövőjéért – és elfáradunk. És olyankor nem vesszük észre a szépet… Tovább »