Legutóbb említettem, hogy a szentendrei nyaralás alkalmával, az ottani szuper könyvesboltban megvettem Rubik Ernő könyvét, amelynek az a címe, hogy “A mi kockánk”. A könyvben a szerző leírja a kocka születésének, népszerűvé válásának folyamatát, hullámait, és még sok egyéb mást is – gyermekkori emlékeket, családi sztorikat, és sok-sok mélyenszántó gondolatot.Mivel a szuperluxi szállásunkon olyan puha… Tovább »

Olvasom a messengeren küldött üzenetet, és nem hiszek a szememnek. Mi van? Ez most komoly? Vagy hát merne valaki ilyesmit kitalálni? Az előzmény: a srác harmadik napja dolgozott nálunk. Az első két nap rendben volt, ügyesen megcsinálta, amit rábíztunk. Harmadik nap reggel eléggé zavartan érkezett, nekilátott ugyan a feladatának – tortakrémeket főzött -, de egyszer… Tovább »

Elképesztő színházi élményem volt a minap, és meg akarom írni, amíg friss, nehogy úgy járjak vele, mint Csányi Sándor önálló estjével, a Hogyan értsük félre a nőket? cíművel, amit még a nyáron láttam, és állandóan napirenden tartottam, hogy írok róla, mert annyira jó volt, de mire leültem, hogy na most már tényleg, akkor már nem… Tovább »

Izgalmas felkérést kaptam tavaly év végén a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtártól, pontosabban, a könyvtár egyik munkatársa, Xénia hívott fel; nem tudom, hány éve ismerjük már egymást, de még soha nem tisztáztuk, hogy férje, aki Kalmár, és én, aki leánykori nevemen szintén Kalmár vagyok, szegről-végről rokonok vagyunk-e. Most sem ezért keresett, hanem mert Prikryl József:… Tovább »

Budapestre érkezve gondoltam, összefutok nagyobbik lányommal, Nórival, aki már negyedik éve él a fővárosban. Nem találtam túl jó hangulatban, és egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki: most pedig elviszlek valahova! Hiába érdeklődött, hogy hova megyünk, nem árultam el.  – Meglepetééééés! – feleltem a kérdésére, és a Paulay Ede utca felé vettem az irányt. Éppen… Tovább »

Igaza van Csorba Anitának, hogy egy-egy íz olyan emlékeket tud ébreszteni bennünk, ami megmelengeti a szívünket, és visszarepít az időben – akár a gyerekkorig, amikor a nagymama almás pitéjét majszoltuk a lépcsőn ülve. Nekem is sok ilyen ízemlékem van, de a legeslegesleg mind közül a néger kocka. Anyai nagyszüleim egy mezőföldi kis – akkor még… Tovább »

Emlékszem, amikor még helyi újságíróként 2000-ben először beszélgettem Puskás Tamással és Básti Julival arról a merész, ámde szimpatikus vállalkozásról, hogy nyárra lehozzák a Centrál Színház könnyed darabjait a keszthelyi kastély parkjába. Ők nem ismerték a helyi viszonyokat, én igen, így aztán, bevallom, nem gondoltam, hogy egy olyan légkörben, ahol a város vezetése nem tudott együttműködni… Tovább »

Tapolyai Emőke könyvét, amelynek címe: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel – szinte egy szuszra elolvastam. Jó, nem is túl hosszú könyv, de nem is kell, hogy az legyen: minden benne van, ami ahhoz kell, hogy felrázzon, ráébresszen arra, hogyan is állhat helyre lelkünkben az egyensúly, hogyan nézhetünk szembe régóta kísértő félelmeinkkel, hogyan lehetünk megelégedett, kiegyensúlyozott… Tovább »

A múltkor értekeztem arról, hogy ha már egyszer betegek lettünk, hát próbáljuk meg kihozni a helyzetből a legtöbbet. Van úgy, hogy sem olvasni, sem sütögetni nincs kedvünk, és tényleg csak a fekvés esik jól; nos ilyenkor filmnézéssel tudjuk a legjobban elterelni figyelmünket a betegséggel járó kellemetlen tünetektől. Lelkiismeret furdalás nélkül nézhetünk végig sorozatokat, akár több… Tovább »

Úgy kell nekem, hogy ilyesmit olvasok. Van egy limonádé krimisorozat, pár éve futottam bele egészen pontosan a második részébe, a könyvtárban ajánlotta egy hölgy, azt mondta, ha tényleg csak kikapcsolódni vágyom, akkor ez arra jó.  Az volt a címe, hogy Epertorta és gyilkosság, Joanne Fluke írta, és mint kiderült, rengeteg részt kitermelt már belőle.  Most… Tovább »