Oda kell figyelnem, a címadásom lassan megüti a Claire Kenneth regények szintjét – tényleg, van valaki, aki emlékszik ezekre? Randevú Rómában, Május Manhattanben, Neonfény a Nílus felett, Holdfény Hawaiiban… Na? Passzol teljesen, hogy egy nap Velencében, meg az is, hogy Vacsora Caorléban. Igaz, nem alliterál egyik sem. De hát még van hova fejlődnöm. Szóval, amikor… Tovább »
Nyaralásunk története 5. rész: vacsora Caorléban
Oda kell figyelnem, a címadásom lassan megüti a Claire Kenneth regények szintjét – tényleg, van valaki, aki emlékszik ezekre? Randevú Rómában, Május Manhattanben, Neonfény a Nílus felett, Holdfény Hawaiiban… Na? Passzol teljesen, hogy egy nap Velencében, meg az is, hogy Vacsora Caorléban. Igaz, nem alliterál egyik sem. De hát még van hova fejlődnöm. Szóval, amikor… Tovább »

Amint eddig elmeséltem – a most bekapcsolódók kedvéért ismétlem csak -, Olaszországban töltöttük augusztus utolsó napjait, na meg szeptember elsejét. Elmondtam utazásunk körülményeit, majd érkezésünk órái, illetve első éjszakánk tapasztalatait osztottam meg. Első teljes napunkra velencei kirándulást irányoztunk elő.Nem tudom, a velem egykorúak hogy vannak vele, én bevallom: ifjú koromban szerettem a Dolly Roll együttes…
Egy megállással – Szlovéniában egy benzinkútnál tartottunk pár perc szünetet – végül hét óra alatt értünk le Eraclea Mare-ba, a Portofelice Camping Village nevű négycsillagos kempingbe. Az út egyébként normál személyautóval kb. 5 és fél óra, csak a mi kisbuszunk utazósebessége 110 km/h volt, ami ennyi kilométernél már jelentős plusz időt eredményezett. A szlovén-olasz “határon”…
Nyaralásunkat illetően tehát adott volt az időpont, ezen kívül semmi. Nagyobbik lányomat, aki egy angol nyelvű magánoviban dolgozik, azonnal értesítettem, kérj szabadságot augusztus 28-tól szeptember 1-ig, mert nyaralni fogunk! Mindenkit felvillanyozott a hír, egyedül emberem volt, aki nagyon óvatosan ugyan, de feltette a kérdést, hogy nem lehetne valamiféle kényelmesebb körülmények közé mennünk…? Akár belföldön, vagy…
Az egész úgy kezdődött, hogy jókor voltam jó helyen. Az a helyzet állt elő, hogy valamikor májusban épp nekem kellett sütit szállítanom, és az egyik kávézóban, ahol az én sütim van, ott volt a tulaj felesége. Ő menedzseli az olaszországi Portofelice Camping Village-be telepített lakókocsijukat – ők is töltenek ott valamennyi időt minden évben, a…