Róma, 3. nap Második római reggelinket már nem a szálláson, hanem egy klassz kis reggelizőhelyen költöttük el, egy zárt magánutca mellett, amit mindig megcsodáltunk, amikor arrafelé jártunk. Croissant, szendvics, kávé, és már megint benne voltunk a dolce vitában. Nagyon kényelmesen reggeliztünk, és közben valamiféle tervet próbáltunk összerakni az utolsó teljes napunkra. Nekem már itt sajogni… Tovább »

Folytatom a római kalandokat, csak el ne feledjem, hogy majd írjak a Dining guide tortatesztjéről is, amelyen egész jól szerepeltünk. De maradjunk Rómánál, mert a város olyannyira nyomot hagyott bennem, hogy azóta is keresem azokat a filmeket, amelyek Rómában játszódnak, hogy újra lássam a helyszíneket, ahol sétáltunk. Bármikor, bármikor visszamennék, mert azért maradt még ott… Tovább »

Első római napunk estéje a légkondicionált apartmanban, pihentető alvással eltöltött pár óra után kezdődött, úgy körülbelül hat óra után. Ekkor indultunk útnak, hogy Friedmann Sanyi tanácsát követve eljussunk a Trastevere negyedbe, ahol majd jól megvacsorázunk. Csakhogy. A Tevere folyó partján sétálva arra jöttünk rá, hogy bizony egészen éhesek vagyunk már, és az a Trastevere negyed… Tovább »

Ott tartottam az előző rész végén, hogy megérkeztünk Rómába, és megkérdeztem az én világjáró ex-padtársamat, a Friedmann Sanyit, hogy mit nézzünk meg mindenképpen, illetve milyen tanácsai, tippjei vannak Rómára vonatkozóan. Sanyi egyébként kiváló táv-idegenvezetőnek bizonyult, nagyon hasznos dolgokat tudtunk meg tőle, remélem, minden hasznos információt sikerül is átadnom nektek. Nos, a gépünk landolt a Fiumicino… Tovább »

“Van kedvetek Rómába jönni?” – hangzott el a kérdés néhány héttel ezelőtt barátnőink részéről, és igen, határozottan volt. Valójában bárhova lett volna, ha azt kérdezik, kiruccanunk-e a szomszéd településre, arra is szívesen mondtam volna igent – amennyiben a családfő, azaz emberem rábólint. Mert hát gondolhatjátok, valakinek lennie kell a cukrászdában. (Ugye ismeritek a viccet? Haldoklik… Tovább »

Nem tudom megmagyarázni, miért vonzott engem Grado annyira. De amikor tavaly Portofelicéből elindultunk haza, már akkor felvetettem: Gradóba bemehetnénk. Akkor végül csak Triesztben álltunk meg, és a kis olasz város ottmaradt a vágyaim között. Emlékszem, egy szívemnek kedves ismerősöm mesélte, hogy minden évben Gradóban tölt néhány napot, mert annyira szereti, s tőle tudtam azt is,… Tovább »

Első teljes napunk reggelén rettenetes alvás után, szaggató hátfájással ébredtem. Na, gondoltam magamban, ez pont olyan, mint tavaly, a lakókocsiban, csak nagyjából háromszor annyiba kerül. Jó, a teraszról a kilátás feledtette velem a szörnyű éjszakát, legalábbis jelentősen enyhítette az emlékét. Kávé mellé, mi tagadás, klassz látvány volt. Erre a napra olaszországi kiruccanást terveztünk – ezt… Tovább »

Elérkezett nyaralásunk utolsó napja. Fájdalmas volt, mert úgy éreztem, éppen kezdünk belejönni. Már nem izgatott annyira, mi lehet itthon, nem járt a fejemben, hogy vajon mindenki időben megkapta-e a sütit, az sem zavart, hogy a negyedik éjszakám telt el úgy, hogy félig ébren vagyok, félig alszom, a kényelmetlen, kicsi hely miatt. Napközben pótolgattam a kimaradt… Tovább »

Nyaralásunk harmadik napjára már magától értetődő volt, hogy a gyerekek reggel felkelnek, lerongyolnak a tengerhez, és akkor mi végre… megosztozunk az üresen maradt helyeken, és két órát alszunk anélkül, hogy a szűkös hely miatt újra és újra felébrednénk. S hogy mit csináltak a gyerekek, amíg mi az igazak álmát aludtuk? Bálint edzett. Aztán töprengett az… Tovább »

Azt hiszem, ha az optimális pihenési állapot eléréséről beszélünk, sokak számára felvillan a kép: egy jó könyvet olvasni a tengerparton, nyugágyon heverve. Én is ezt tettem – pontosabban ezt is. Emlékeztek, még a 80-as évek végén söpört végig a nyugati világon Betty Mahmoody könyve, a Lányom nélkül soha. Ebben az amerikai nő elmesélte, hogy iráni… Tovább »