Amint azt meséltem, mostanában túrázom, elsődleges célként a Balaton-felvidék tanúhegyeivel ismerkedem. A legnagyobb élményt eddig a Haláp-hegy nyújtotta, de most felzárkózott mellé, vagy mondhatom, talán meg is előzte a Tóti-hegy. Ez a legkisebb a tanúhegyek közül, 346 méter magas, és a túra elején úgy is érzi az ember, hogy könnyed sétagalopp lesz az egész –… Tovább »

A Balaton-felvidék tanúhegyei közül talán a legkevesebbet emlegetett a Haláp-hegy. November elején jártunk ott az időközben Csi-ni túracsoportra keresztelt (Csilla-Móni), egyelőre kéttagú formációnkkal (plusz a két csoki labrador, Manci és Morgan), és el is határoztam, hogy mielőbb a figyelmetekbe ajánlom mint családbarát kirándulási célpontot, amíg ilyen klassz idő van, érdemes ellátogatni oda.Sajnos, mostoha sorsra jutott… Tovább »

Az év nagy felfedezése számomra a Balaton-felvidék. Azt hittem, ismerem, hiszen kocsival sokat bolyongtam a kis falvak útjain, de most, hogy túrázunk a hegyeken, új perspektívából látom a tájat. Azt is el kell mondanom, hogy a táj felfedezését mindig valamilyen étterem felfedezése is követi, egy jó ebéddel szoktuk megkoronázni a fárasztó túrát. Keresem, és szépen… Tovább »

Új hobbim lett: túrázni kezdtem. Egy barátnőmmel közösen elkezdtük felfedezni a környékünk szépségeit; mostanában ugyanis sokszor eszembe jutott, hogy körülbelül harminc éve élek Keszthelyen, vagy épp a környékén, de a közeli tanúhegyek közül talán egyedül a Badacsonyt másztam meg, azt is megmondom, utoljára mikor: 1989 nyarán. Ja, oké, meg a szigligeti várban sokat kirándultunk a… Tovább »

Jókat ettünk Szentendrén. Összességében azt mondhatom, nagyon jókat. Igaz, követtem az ajánlásokat, amelyeket a Facebook-oldalon kaptam, ez alapján tettem javaslatokat családtagjaimnak különböző éttermekre. Úgy érzem, lelkiismeretesen teljesítettünk, az egész család rendesen odatette magát. Első este még csak hárman voltunk, a férjem, Zsófi és én, a fiúk, Bence és Bálint csak a következő napon tudtak csatlakozni… Tovább »

Szentendrei nyaralásunk során leginkább a MikroCsodák Múzeumában esett le az állunk. Az tényleg olyasmi, amit elképzelni sem tudtunk előtte. Hogy valaki egy tű fokába beleszobrászkodjon négy tevét, egy piramist, meg egy pálmafát? Egy gombostű fejére applikáljon egy sakktáblát, tizennyolc szépen kidolgozott bábuval? Na ne. A Biblia úgy definiálja a hitet, mint a “reménylett dolgoknak valósága,… Tovább »

Szentendrével kapcsolatban osztálykirándulásos emlékeim voltak, majdnem kizárólag csak annyi, hogy be kellett menni a Kovács Margit múzeumba annak ellenére, hogy a tizenéves társaságot pont nem érdekelte a kerámia, nekem egész egyszerűen nem tetszett, de ezt soha senkinek nem mertem nyilvánosan bevallani, mert éreztem, hogy nagyon ciki ilyet kimondani, amikor a Szentendre név hallatán mindenki azt… Tovább »

Nem volt kérdés, hogy idén belföldön vakációzunk. És nem is feltétlenül a vírus, mint inkább ennek az egész őrületnek a következményei miatt. “Mindenki teljesítse hazafias kötelezettségét! Hazafias kötelesség, hogy itthon nyaraljunk! Elvész reánk, magyarokra nézve minden fillér, amit e címen idegenben költünk el. Azonban nemcsak az itthon nyaralás hazafias kötelesség, hanem az is, hogy az… Tovább »

A címben olvasható mondat nem az, amivel szívesen szembesül az ember, főleg, ha abban a hitben él, hogy hozzáad valami értéket a településéhez – ez volt az első gondolatom, amikor még valamikor májusban a szomszéd utcából egy hölgy záráskor meglehetősen indulatosan rám borította, hogy elege van abból, hogy a mi vendégeink az ő kapubejárójában fordulnak… Tovább »

Van olyan hely, ami mellett időnként, vagy akár rendszeresen elmentek kocsival, és arra gondoltok, hogy “egyszer itt megállok, megnézem”? De nem álltok meg. Évek telnek el, és valamiért mindig sietni kell. Ismerős? Nekem vannak ilyen helyeim. És most, hogy ez a pandémia oly rútul elvette tőlünk a felhőtlen utazgatás lehetőségét, és gyakorlatilag nem is nagyon… Tovább »