Ifjú koromban egyszerűen nem értettem, mit szeret bárki is a mozzarellán, ami egy semmi ízű, gumiszerű fehér gombóc, és még a mi sokszor leszólt trappistánk is jóval ízletesebb nála. Sokáig ezen a véleményen maradtam, amíg csak a boltokban általában kapható, zacskózott, lében ázó verziót ismertem. Aztán néhány hazai olasz étteremben ettem olyanokat, amik kapcsán derengeni… Tovább »

Legutóbb említettem, hogy a szentendrei nyaralás alkalmával, az ottani szuper könyvesboltban megvettem Rubik Ernő könyvét, amelynek az a címe, hogy “A mi kockánk”. A könyvben a szerző leírja a kocka születésének, népszerűvé válásának folyamatát, hullámait, és még sok egyéb mást is – gyermekkori emlékeket, családi sztorikat, és sok-sok mélyenszántó gondolatot.Mivel a szuperluxi szállásunkon olyan puha… Tovább »

Jókat ettünk Szentendrén. Összességében azt mondhatom, nagyon jókat. Igaz, követtem az ajánlásokat, amelyeket a Facebook-oldalon kaptam, ez alapján tettem javaslatokat családtagjaimnak különböző éttermekre. Úgy érzem, lelkiismeretesen teljesítettünk, az egész család rendesen odatette magát. Első este még csak hárman voltunk, a férjem, Zsófi és én, a fiúk, Bence és Bálint csak a következő napon tudtak csatlakozni… Tovább »

Szentendrével kapcsolatban osztálykirándulásos emlékeim voltak, majdnem kizárólag csak annyi, hogy be kellett menni a Kovács Margit múzeumba annak ellenére, hogy a tizenéves társaságot pont nem érdekelte a kerámia, nekem egész egyszerűen nem tetszett, de ezt soha senkinek nem mertem nyilvánosan bevallani, mert éreztem, hogy nagyon ciki ilyet kimondani, amikor a Szentendre név hallatán mindenki azt… Tovább »

A címben olvasható mondat nem az, amivel szívesen szembesül az ember, főleg, ha abban a hitben él, hogy hozzáad valami értéket a településéhez – ez volt az első gondolatom, amikor még valamikor májusban a szomszéd utcából egy hölgy záráskor meglehetősen indulatosan rám borította, hogy elege van abból, hogy a mi vendégeink az ő kapubejárójában fordulnak… Tovább »

Ötévesen tanultam meg olvasni, és kezdettől nagyon szerettem is; általában kényszeredetten hagytam el szobámat a szülői felszólításra, hogy menjek le az udvarra a többi gyerekkel játszani, mert ha épp egy izgalmas könyv kellős közepén jártam, azt bizony nehéz volt holmi udvaron rohangálásért otthagyni. Aztán, ahogy egyre komolyabb olvasmányok kerültek a kezembe – nem feltétlenül életkoromnak… Tovább »

Nem tudom, melyik nép képes még olyan gyorsan reagálni fanyar humorral, mint a miénk. Már márciusban elkezdtem gyűjteni az általam legjobbnak ítélt koronavírussal kapcsolatos mémeket, és most már összegyűlt annyi, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek. Az első, nos, azon napokig feküdtem a nevetéstől. Ez megjelent különböző változatokban Még egy: Leghamarabb az derült ki, hogy az… Tovább »

Amikor a férjem azt látta, hogy távozásakor, illetve három óra múlva, a visszaérkezésekor is kenyérpirítókat nézek a neten, kijelentette: – Szerintem ez már nem egészséges. Kicsit rosszallóan vontam össze szemöldököm, és rámutattam, hogy nem érzi át a helyzet komolyságát, nagyon nehéz választani. Mert hát hiába szántam rá egy napot előzőleg, nagy nehezen választottam, megrendeltem, erre… Tovább »

Az történt, hogy 15 év hűséges szolgálat után megadta magát a kenyérpirítónk, és új után kellett néznem. Persze, rávetettem magam a netre, és először is rákerestem, hogy az a típus, ami ilyen sokáig bírta nálunk, kapható-e még. Nem. Sebaj, úgyis már szívesen frissítettem volna valami jó kis színes gépre, hát most itt a lehetőség. Belevetettem… Tovább »

Olvasom a messengeren küldött üzenetet, és nem hiszek a szememnek. Mi van? Ez most komoly? Vagy hát merne valaki ilyesmit kitalálni? Az előzmény: a srác harmadik napja dolgozott nálunk. Az első két nap rendben volt, ügyesen megcsinálta, amit rábíztunk. Harmadik nap reggel eléggé zavartan érkezett, nekilátott ugyan a feladatának – tortakrémeket főzött -, de egyszer… Tovább »