Három hozzávaló, úgymint: – körte – gorgonzola sajt – liofilizált tőzegáfonya. Még mielőtt sokan felhördülnének (vagy már késő?), hogy najóvanaztán, jódógába’ nem tudja  már, hogy mit egyen… Tehát ezt megelőzendő mentségemre felhoznám a következőket. Az egyik kávézóba ki kellett találnom egy új paleo sütit. Elmentem tehát abba a kis üzletbe, ahol ezekhez rendszerint az alapanyagokat… Tovább »

Már megint azt hittem, hogy sikerült valami eredetire bukkannom. Történt ugyanis, hogy nemrég spinning edzés után lányok beszélgetéséből elcsíptem egy mondatot, “pupuszaszt sütöttünk, hát az valami isteni”. Nos, én ilyenkor nem hallgatok, meg is kérdeztem, hogy bocsi, mi az? Mondja erre a lány, hogy El Salvador nemzeti étele, egyszerű sütőporos tészta, kinyújtod, tölteléket teszel bele,… Tovább »

A tegnap beígért másik recept következik. A franciák quiche lorrainje (ejtsd: kis loren) remek választás, ha van ilyen-olyan maradék hús, zöldség, de annyi még sincs, hogy mindenkinek jusson belőle egy rendes adag. Ebbe a piteszerű ételbe beletehetünk mindenféle finomságot, az eredmény egyszerűen nem lehet rossz. Viszonylag hamar elkészül, a tészta összekeverése pár perc, a macera… Tovább »

Családom nem igazán kedveli a muffint, de azért van néhány kivétel. Ez a sütőtökös például elnyerte a “legjobb” címet, mert van benne egy kis huncutság: a gyerekkoromból Boci cukor néven ismert tejkaramellát törtem nem túl apró darabokra, és kevertem a tésztába.   A karamell és a sütőtök jó barátok, ráadásul a fahéj mellé hirtelen ötlettől… Tovább »

Fogadjunk, hogy most meglepődtetek! Nem édes, hanem sós; ha jól emlékszem, a legutóbbi sós apró receptje az izraeli nagykövet számára készített pogácsáé volt. Ebből most kedvenc fogorvosunknak vittem, akihez – épp ma számoltunk utána – hét éve vagyunk hűségesek. És mennyi minden történt hét év alatt! Aki a családunkban akkor tízéves kislány volt, ma tizenhét éves… Tovább »

Holnaptól suli. Tízórai! – csap homlokára a magát épp összeszedő anyuka. Mit, mibe? – ezek az alapvető kérdések. Egyszer írtam már a különböző kapható, illetve a létező, de nem kapható praktikus tízórais dobozokról – mivel továbbra is úgy gondolom, hogy érdemes többfélét csomagolni, nem kispórolni a gyümölcsöt és a zöldséget. Persze, a készen vásárolható osztott… Tovább »

A jó hír az, hogy kezdődik a szilvaszezon. A rossz meg az, hogy lassan lejár, ha még nem járt le kedvenc gyümölcseim ideje. Az, hogy holnap már augusztus van, kinek jó, kinek rossz; persze, búslakodni hülyeség rajta, hisz az idő közben is vánszorog tovább, aztán csak elmúlik a nyár. Maholnap karácsony. Még előtte, most, szilvaszezonban… Tovább »

Nos tehát elköltöztünk. Egy hétvége alatt lezavartuk az egész mutatványt, és a vége az lett, hogy vasárnap reggel kidőltem. Nem volt hangom, és különböző célokkal kellett megrohamoznom a mellékhelyiséget teljesen váratlanul. Úgy éreztem, hogy minden mozdulat, amit megteszek, már messze erőmön felül van. Nem is főztem, persze, viszont a nagyobbik lányom nem hagyta ennyiben a… Tovább »

Adós maradtam a juhtúrós avokádókrém receptjével, mert a mai napon (még a csütörtökre gondolok, pedig tulajdonképpen péntek van) elég sok minden történt, de ezek közül kifejezetten megviselt az, hogy közelről láttam, hogy meg tudja gyűlölni egymást két ember, akik valaha szerelmesek voltak, akiket örökre összeköt a közös gyerek – de már egymás keresztnevét ki sem… Tovább »

Ebben az életmódváltásban kitartó és ösztönző társam a családból idősebbik lányom, Nóri, aki miatt kicsit jobban össze is kell szedegetnem a gondolataimat a készíthető ételek terén: neki minden nap csomagolnom kell annyi tízórait, hogy kb. délután háromig éhezés nélkül kitartson vele.Mostanában rákapott reggeli gyanánt a zabkására (forró tejben zabpehely, pár perc alatt megszívja magát, közben… Tovább »