Itt a piteszezon, nekem legalábbis az ősz ezt jelenti. A piték nemcsak azért jók, mert általában rendkívül egyszerűek, hanem mert jól eltárolhatóak, és akár tízóraira is elcsomagolhatjuk a gyereknek, hiszen a legtöbb fajta akár kézből is megehető. Az alábbiakban felidézem néhány kedvencemet. 1. Zserbó pite Vékony kakaós tészta, lekvár, rajta dió, azon csoki. Ne vágjunk… Tovább »

Egyik nap a hármas számú gyermek, Bence azzal tért haza, hogy “anyám, süss nekem brassóit”. Így szólít ő engem, egész egyszerűen csak “anyámnak” hív, és ez teljesen megfelel a valóságnak, hiszen az vagyok. Gyermekeim arra is rájöttek már, hogy nagyobb társaságban az anya, illetve anyám helyett hatásosabb a Móni, nagyobb eséllyel felkapom a fejem, így… Tovább »

Van valaki, aki nem szerette? Aki a falusi búcsúban nem vett ilyet? Aki nem bánkódott felnővén, hogy gyermekkorának egyik emblematikus íze már nincs meg? Mert amit most lehet kapni a búcsúban – már ahol még van ilyesmi -, az már nem az. De ez igen, ez pont olyan, ahogy a nagymama szokta készíteni. Főleg, ha… Tovább »

Nem túlzás, tényleg öt perc, a flancos név dacára. Valójában az is hosszabb ideig tart, amíg leírom, mi is a teendő. Az első persze, hogy legyen valahonnan málnánk. A második, hogy legyen kiváló vaníliafagyink, és minimum annyira kiváló tökmagolajunk. A tökmagolajat és a málnát a Cekker Bevásárlóközösségben (röviden: a Cekkerbő’) szerzem be helyi termelőktől. Javaslom,… Tovább »

Tisztában vagyok vele, hogy itt a szabadföldi eper szezonjának vége, szinte szemétség, hogy most teszek fel epres receptet, de azért döntöttem így, mert ez a süti más gyümölcsökkel, sőt, akár fagyasztottal is nyugodtan elkészíthető. Nem kell attól tartani, hogy száraz, de tudom, van, akinek ezt nem lehet megmagyarázni, neki készítsetek oda tejszínhabot, de könyörgöm, ne… Tovább »

Szinte mindenki úgy van vele, aki mások számára süt-főz, hogy jólesik a pozitív visszajelzés. Én sem vagyok kivétel, örülök, ha elégedett hümmögéseket hallok onnan, ahol a süteményeinket eszik, főleg, ha nem is tudják rólam, hogy érintett vagyok az ügyben. A minap egy rendezvényre vittem sütiket, amelynek egyébként családilag magunk is résztvevői voltunk. Elhelyeztem az asztalokon… Tovább »

Néha eszembe jut, vajon hányan olvastok a kezdetektől, vagy legalábbis már jó pár éve, olyanok, akiknek, ha azt mondom, Zsófi vakbélgyulladása, Bálint küzdelme az előrehozott érettségiért, akkor halványan emlékeztek rá, miről is van szó. Azért hozom most fel ezt, mert egy idő után ritkulni kezdtek a blogon a családi történetek – nem véletlenül: kamaszodó gyermekeim… Tovább »

Nagy fájdalom ez minden eperrajongó számára: várjuk a szezonját, várjuk, várjuk, aztán egyszer csak elkezdődik, örülünk, bár még nem az igazi, és mire pont jó lesz, le is érik. Nagy baj ez nekünk, cukrászoknak is: ha olyan szériából jön a gyümölcs, amelynek kiadós esőzésben volt része, sajnos nagyon hamar penészedni kezd. És az bizony ciki,… Tovább »

Lebetegedtem hétvégére. Ettem valamit valahol (gyanúm van, de biztos nem vagyok), ami az emésztőszerveimre nézve masszívan fájdalmas következményekkel járt. Péntektől vasárnapig kínlódtam hol jobban, hol kevésbé, tehát pont a hétvégét ölelte fel szenvedésem időszaka. Na nem mintha egyébként nálunk ez az időszak a pihenésé lenne, igen, főleg most, hogy cukrászdát nyitunk, és még mielőtt megkérdezitek,… Tovább »

Vajon mi volt előbb, az Eton mess, vagy a Pavlova? Mert az Eton mess pohárba zárt Pavlova. A Pavlova meg a túl jól sikerült Eton mess. Szóval??? Én a következőképp képzelem. Az 1440-ben, VI. Henrik által alapított Eton College-ban állt a bál. Jane-t, a szakácsnőt hívatta az igazgató. – Jane – mondta neki – ez… Tovább »