A krémes nemcsak egyszerűen süti, hanem viszonyítási alap. Vannak cukrászdák, amelyeknek a neve mellé rögtön odateszik, hogy ott a krémest, azt mindenképp meg kell kóstolni, mert ott olyat tudnak, amit máshol nem. Nem valami bonyolult dolog, egyébként, nagyszerűsége főként az egyszerűségében rejlik. Bele kell tenni, ami bele való. Igazi vaníliát – ezzel kapcsolatban kering ugye… Tovább »

Gyakran előfordul, hogy akár a család, akár a váratlan vendégeink kedvéért gyorsan össze kell dobni valami finomat. Ezekkel a karamellás körtedarabokkal ízesített, finom krémes réteskosárkákkal egészen biztosan sikert aratunk, és még csak nem is kell órákat eltöltenünk a konyhában. Hozzávalók: 1 csomag Dr. Oetker Réteslap 10 dkg olvasztott vaj 25 dkg mascarpone 2 dl habtejszín… Tovább »

A gibanica olyasmi, mint a lecsó vagy a töltött káposzta: sok nép konyhájában fellelhető, és mindegyik arra esküszik, hogy az övé az igazi. Nos, én ebben igazságot tenni nem tudok, nem is feladatom – azt viszont ki nem hagytam volna, hogy a vendégeink élvezhessék ennek a fantasztikus, a flódni összetettségére emlékeztető süteménynek az ízeit. Alapvető… Tovább »

A trópusi szél torta tulajdonképpen Nóri szülinapi tortájának kissé tovább egyszerűsített változata. Egyszerűsítenem kellett, mert hirtelen és gyorsan kellett egy torta, és ehhez a lapok éppen készen voltak. Amikor a Gasztroangyaltól felhívtak, hogy szeretnének nálunk forgatni, és kellene valamit együtt készíteni Marcsival, olyasmit, ami nem tart órákig, kis gondolkodás után ez a torta jutott eszembe…. Tovább »

Ezt a tortát a kétségbeesés szülte. Pontosabban a szorult helyzet. Vasárnap nincs termelés a cukrászüzemünkben, a cukrászda persze nyitva van. Előfordul, hogy alákalibrálom a szükséges mennyiséget, és olyankor mit lehet tenni? Be kell állnom sütni. Azon a vasárnapon, amikor ez a torta készült, előző napról volt félretéve négy törökmogyorólisztes tortalap. A hűtőben találtam xilittel édesített… Tovább »

A macaronsütés rajtam maradt, mint szamáron a fül. Az üzemben a munkatársaim mindent kiválóan megsütnek, elkészítenek (igen, most mindenképpen a “megcsinálnak” szót akartam kerülni, mert az ugye nem elegáns), de macaront még mindig csak én tudok…izé…előállítani. Mert ugyanis macaront nem lehet akkor sütni, amikor a torták készülnek – az párával, gőzzel jár, az pedig ennek… Tovább »

Szeretitek a mogyoróvajat? Nekem az egyik gyengém. Még nagyon fiatal koromban, amikor egy albérletben laktunk több lánnyal, az egyiküknek volt egy pici üveg mogyoróvaja. Bent tartotta a hűtőben. Egyszer megkérdeztem, mi az, mondta, hogy mogyoróvaj, és hozzátette, hogy egyek belőle nyugodtan, mert ő nem szereti. Megkóstoltam, és elvesztem. Éjszakánként jártam ki néhány kanálnyi kis élvezetért,… Tovább »

Nos tehát, az úgy volt, hogy egyszer csak hívott valaki a Gasztroangyaltól, hogy ha nem bánnánk, eljönnének hozzánk forgatni. Nem bántuk, persze. Leegyeztettük az időpontot, és vártuk, hogy jöjjön Borbás Marcsi és stábja, akik meg is érkeztek abszolút pontosan – mind a kilencen. Kilenc fős ugyanis az a stáb, akik ezt a műsort készítik, akik… Tovább »

Azért ehhez is meg kell érni, azt hiszem, hogy az ember ilyesmit kívánjon. Nagyobbik lányom, Nóri nagyon beteg lett a múlt hét végén, egy korábbi betegségből nem gyógyult fel rendesen, és visszaesett. Úgy kellett hazahozni Budapestről, ahol dolgozik; magas láz, torok, arcüreg, satöbbi. A lényeg, hogy eljött az a pont, amikor már én is úgy… Tovább »

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy úgy sütnék valamit, de lehetőleg olyasmit, amit amúgy még nem készítettem, de nem kell vele sokat pepecselni. Ezek a kis párnácskák nagyon jól sikerültek, gyorsan asztalra kerültek – és bizony hamar el is fogytak. Hozzávalók a tésztához (16-18 darab lesz belőle): 18 dkg liszt 15 dkg vaj 3 dkg… Tovább »