Egy időben mindent én sütöttem otthon: a sütiken kívül a kenyeret, zsemlét, kiflit is. Ennek a korszakomnak számos bizonyítéka jelen van ezen a blogon, de nem tudom, meséltem-e, mi vetett véget a lelkes pékáru sütögetésnek részemről. Bizonyára több tényező kellett hozzá, de emlékezetes fordulópont volt, amikor egy nap nem volt időm sütni, és hazafelé a… Tovább »

Egy régi receptemet vettem elő mostanában, ugyanis amióta itthon karanténozgatunk teljes létszámban, egyszerűen nem bírom kiszámítani, mennyi kenyeret rendeljek a péktől. Rendelek valamennyit, nem elég a következő szállításig. Akkor aztán rendelek többet, erre a fele megmarad, nem győzöm bundáskenyérnek, kenyérkockaként (levesbe) elhasználni, esetleg fasírozottba beledolgozni. Szóval, egyre többször sütök kenyeret, zsemlét, kiflit, stanglit, kalácsot a… Tovább »

Húsvét után, amikor már mindenkinek elég volt a kalácsból, a tojásból, a sonkából, eljön a maradékhasznosítás ideje. Túl jó falatok ezek ahhoz, hogy csak úgy kidobjuk őket, és hát egyébként sem szép dolog. A sonkára rengeteg ötletem van, a quiche-től kezdve a tortilláig, hús helyett mehet a kerékrépa leves gombócába, sonkás tészta, lasagna, palacsinta, ennyi… Tovább »

Pár éve tűnt fel, hogy a cukrászdánk vendégei húsvét körül elkezdték keresni a répatortát. Nem értettem, de aztán leesett: mivel a húsvéti ünnephez a népszokás szerint egyszer csak hozzácsapódott a nyúl, a nyúl meg szereti a répát – hát így. Ugyan mi családilag a húsvétot inkább az eredeti, bibliai értelemben ünnepeljük, amiben nincsen sem nyúl,… Tovább »

Azt kérdezték a gyerekek egyik nap, hogy mit csinálunk húsvétkor. Mit??? – kérdeztem vissza legalább ennyi kérdőjellel, mert hát mi mást – pont ugyanazt, amit tegnap, meg ma! Most komolyan, azok számára, akik otthon vannak, mi különbözteti meg az egyik napot a másiktól? Honnan tudod, hogy szerda van-e, vagy vasárnap? Legfeljebb onnan, hogy a gyereknek… Tovább »

Amint legutóbb meséltem, főzök a családra minden nap. Van, amikor tudom az elején, hogy mi lesz, de van, amikor csak az indulást látom – aztán alakul, ahogy alakul. Ma is elővettem pár alapanyagot: szalonnát, hagymát, csirkemellet, savanyú káposztát, kacsazsírt, és elindítottam a műveletet: elővettem egy szeletsütőnek nevezett, lábas nagyságú, de sokkal alacsonyabb falú alkalmatosságot, és… Tovább »

Az egyik örömhírem számomra ma délután az volt, hogy miután visszaszereztem gyermekeimtől a fürdőszobai mérleget, és nagy bátran ráálltam, kiderült, hogy nem híztam. Hurrráááááá!!!!! Igyekszem is visszafogni magam, egyébként, mert sajnos, könnyen jönnek fel a kilók, és aztán iszonyú kemény küzdelem árán mennek le – már ha van kedven küzdeni. A régi életünk – értsd:… Tovább »

Régi dakota indián bölcsesség, hogy ha válsághelyzetbe kerültél, egyél csokit. A csokitól megnyugszanak az idegeid, és képes vagy máris egy kicsit jobb színben látni a jövőt. Most tehát eljött a csokis sütik ideje. És ez a kókuszos változat – ájulás. Na jó, de legalábbis szóhozsemjutás. Hozzávalók egy 26 cm-es kapcsos tortaformához: Csokis réteg: 4 tojás… Tovább »

Az történt, hogy épp a Balatoni Kör soros üléséről akartam nektek mesélni, hogy a cukrászdánkban tartotta meg az egyesület – amelynek én egy éve vagyok tagja -, és hogy igazán kitettünk magunkért a reggelit illetően: a franciák kedvelt pitéjét, a quiche-tt [kis-t] készítettünk négyféle sós ízben a sütik mellé. Nagyon jól is sikerültek. Aztán Schobert… Tovább »

Ó, én tudom, milyen az, amikor nincs pénz. Amikor a rendelkezésre álló bankjegyeknek négy sürgős helye is lenne, de az ember csak egy lyukat tud velük betömni – és akkor legyél kreatív a konyhában. Így voltam akkor is, amikor hét évvel ezelőtt az egyik keszthelyi kávézó tulajdonosa feldobta nekem a labdát: “nem akarsz nekem sütiket… Tovább »