Amint legutóbb meséltem, főzök a családra minden nap. Van, amikor tudom az elején, hogy mi lesz, de van, amikor csak az indulást látom – aztán alakul, ahogy alakul. Ma is elővettem pár alapanyagot: szalonnát, hagymát, csirkemellet, savanyú káposztát, kacsazsírt, és elindítottam a műveletet: elővettem egy szeletsütőnek nevezett, lábas nagyságú, de sokkal alacsonyabb falú alkalmatosságot, és… Tovább »

Bud Spencer a most következő fogásra bizonyára annyit mondana, hogy “add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg”, de én teljes őszinteséggel állítom, hogy szeretem. Volt egy időszakom 2011-ben (itt a blogon egyértelműen nyoma van), amikor elég kreatívan gyártottam a köleses recepteket. Aztán a családom fellázadt, nem mindenki, csupán néhányan, de elég masszív volt az ellenállás… Tovább »

Ezt a tortát a kétségbeesés szülte. Pontosabban a szorult helyzet. Vasárnap nincs termelés a cukrászüzemünkben, a cukrászda persze nyitva van. Előfordul, hogy alákalibrálom a szükséges mennyiséget, és olyankor mit lehet tenni? Be kell állnom sütni. Azon a vasárnapon, amikor ez a torta készült, előző napról volt félretéve négy törökmogyorólisztes tortalap. A hűtőben találtam xilittel édesített… Tovább »

Ne gondoljátok ám, hogy kifogytam az angliai történeteimből, emlékeztek, a sevillai három napról tizenkét bejegyzést írtam – igaz, akkor eltörtem a könyököm, és mentőautós városnézésben is részem volt -, a négynapos olasz nyaralás is megért hét, sőt könyvajánlóval együtt nyolc posztot, ez meg öt nap volt, de azért ne essetek kétségbe, nem húzom már el… Tovább »

Valljuk be, néha kifejezetten jólesik betegnek lenni. Amikor nem nagyon vagyunk rosszul, csak egy kicsit, épp annyira, hogy mind magunk, mind családtagjaink előtt abszolút igazolt, hogy a napot (vagy netán kettőt!) teljes egészében az ágyban töltjük. Lehet könyvet olvasni – ajánlom például Dragomán György: A fehér király című regényét -, zenét hallgatni – ismeritek Hugh… Tovább »

Nem túl látványos a tányérnyi zöld leves, de higgyétek el, annál finomabb. A házi menzánkra készült, közkívánatra paleózók által is fogyasztható változatban. Nagy demokrácia van ám, közösen vitatjuk meg, mi legyen az ebéd, és lassan már A-B menü is lesz, lévén, hogy időközben egyes kollégáknál fény derült bizonyos táplálékérzékenységre. A spenótleves mindenkinek ízlett, ezért is… Tovább »

Ha nem akarsz megint rizst vagy krumplit enni a húshoz, próbáld ki a sült gyökérzöldségeket. Kis balzsamecettel, olívaolajjal, sóval, rozmaringgal – és nemcsak köretnek, de önmagában is nagyon finom. A recept nem szentírás, nyugodtan lehet variálni annak megfelelően, éppen mihez van kedvünk, vagy milyen zöldségeket kapunk. Amit most én felhasználtam: 3 kisebb cékla 4 szál… Tovább »

Január a diétás desszertek hónapja. Karácsony után ugyanis rendkívül sokaknak támad lelkiismeret-furdalása az ünnepek alatt elfogyasztott kalóriák, illetve a mérleg által mutatott tényszerű adat miatt. Ugyanezt mondják az edzőtermek tulajdonosai is: januárban elárasztják őket a formálódni vágyók, aztán áprilisra már csak a legkitartóbbak maradnak. Nos, ezzel a desszerttel a karcsúsodni vágyóknak kedvezek – illetve a… Tovább »

Bár személyesen nem vagyok érintett, rendkívül sok ismerősöm érzékeny valamelyik tápanyagra, vagy épp cukorbeteg. Ez is indított arra anno, hogy a kávézókban kapható süteményeim között legyenek olyanok, amelyek számukra is fogyaszthatóak. Persze, mindig hangsúlyozom, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére az üzemem nem gluténmentes, a levegőben száll a glutén, az biztos, meg aztán tejjel is dolgozunk,… Tovább »