Akinek erről a címről az jut eszébe, hogy garanciális túrógombócokat készítettem, rossz irányba tapogatózik. Bár, a felelősséget vállalom: kiváló gombócok lettek. Úgy négy évvel ezelőtt kísérleteztem ezzel a búzadarához hasonlóan felhasználható alapanyaggal, melyet teljes nevén cassava garinak hívnak, és a manióka nevű növény gyökeréből állítják elő. Ugyanígy a manióka gyökeréből készül a tápióka gyöngy és… Tovább »

Amint legutóbb meséltem, főzök a családra minden nap. Van, amikor tudom az elején, hogy mi lesz, de van, amikor csak az indulást látom – aztán alakul, ahogy alakul. Ma is elővettem pár alapanyagot: szalonnát, hagymát, csirkemellet, savanyú káposztát, kacsazsírt, és elindítottam a műveletet: elővettem egy szeletsütőnek nevezett, lábas nagyságú, de sokkal alacsonyabb falú alkalmatosságot, és… Tovább »

Az egyik örömhírem számomra ma délután az volt, hogy miután visszaszereztem gyermekeimtől a fürdőszobai mérleget, és nagy bátran ráálltam, kiderült, hogy nem híztam. Hurrráááááá!!!!! Igyekszem is visszafogni magam, egyébként, mert sajnos, könnyen jönnek fel a kilók, és aztán iszonyú kemény küzdelem árán mennek le – már ha van kedven küzdeni. A régi életünk – értsd:… Tovább »

Bud Spencer a most következő fogásra bizonyára annyit mondana, hogy “add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg”, de én teljes őszinteséggel állítom, hogy szeretem. Volt egy időszakom 2011-ben (itt a blogon egyértelműen nyoma van), amikor elég kreatívan gyártottam a köleses recepteket. Aztán a családom fellázadt, nem mindenki, csupán néhányan, de elég masszív volt az ellenállás… Tovább »

Ezt a tortát a kétségbeesés szülte. Pontosabban a szorult helyzet. Vasárnap nincs termelés a cukrászüzemünkben, a cukrászda persze nyitva van. Előfordul, hogy alákalibrálom a szükséges mennyiséget, és olyankor mit lehet tenni? Be kell állnom sütni. Azon a vasárnapon, amikor ez a torta készült, előző napról volt félretéve négy törökmogyorólisztes tortalap. A hűtőben találtam xilittel édesített… Tovább »

Sokszor elmondtam már, hogy szívügyemnek tartom azt, hogy az általunk készített paleo torták élményt jelentsenek fogyasztóiknak, véletlenül se legyenek szárazak, fűrészpor-szerűek, azaz olyanok, amilyeneket nagy általánosságban kapni lehet különböző üzletekben. Ennek egy nyilvánvaló feltétele van: a tésztát krémmel kell tölteni, mégpedig olyan arányban, hogy pontosan elérjük a kívánt hatást. A legegyszerűbb módja ennek, ha kókusztejszínt… Tovább »

Amikor az egyik családtagunkról kiderül, hogy kénytelen 160 grammos szénhidrát-diétát tartani, nos, az megint feladja a leckét. Persze, leginkább az illető családtagnak. Meg mindenki másnak is, aki azt mondja, hogy “majd én is azt eszem, amit te!” Ez van, amikor könnyű áldozat, van, amikor nem annyira. A frittata azért jó, mert azt mindenki megeszi. Amúgy… Tovább »

Valljuk be, néha kifejezetten jólesik betegnek lenni. Amikor nem nagyon vagyunk rosszul, csak egy kicsit, épp annyira, hogy mind magunk, mind családtagjaink előtt abszolút igazolt, hogy a napot (vagy netán kettőt!) teljes egészében az ágyban töltjük. Lehet könyvet olvasni – ajánlom például Dragomán György: A fehér király című regényét -, zenét hallgatni – ismeritek Hugh… Tovább »

Nem túl látványos a tányérnyi zöld leves, de higgyétek el, annál finomabb. A házi menzánkra készült, közkívánatra paleózók által is fogyasztható változatban. Nagy demokrácia van ám, közösen vitatjuk meg, mi legyen az ebéd, és lassan már A-B menü is lesz, lévén, hogy időközben egyes kollégáknál fény derült bizonyos táplálékérzékenységre. A spenótleves mindenkinek ízlett, ezért is… Tovább »

Regéltem már nektek az öntöttvas lábasomról, amely a konyhai eszközeimet végignézve az egyik legjobb beruházásom volt. Mert hát őszintén, ha a szívetekre teszitek a kezeteket, hány olyan eszközt, gépet, kütyüt tudnátok felsorolni, ami a beszerzéskor nélkülözhetetlennek tűnt, ám legfeljebb egyszeri használat óta valamelyik fiók, szekrény mélyén alussza álmát, ki tudja, talán örökre? Nekem is van… Tovább »