A rengeteg sütemény dacára továbbra is próbálom tartani az új irányt, és a diétás januárból immár átlépve februárba, folytatom tovább a súlycsökkentő programot.Mondjuk, ha nem kéne naponta sütiket kóstolgatnom, valószínűleg eredményesebb lenne.De muszáj képeznem magam, hamarosan például látogatást fogok tenni az egyik híres Balaton-parti kávézó-cukrászdában, csoportot is szervezek rá, hogy minél több süti érzékszervi bírálatát… Tovább »

Sokáig nem vettem csirkeszárnyat, mert röhejesnek tartottam a rajta levő hús mennyiségét. Úgy gondoltam, minek adjak pénzt olyasmiért, aminek nagy része csont, és nem is tudom,mennyit meg kell belőle enni ahhoz, hogy az ember jóllakjon.Aztán a gyerekeim valamelyik gyorsétteremben megkóstolták a ropogós csirkeszárnyat, és utána nem hagytak békén addig, amíg én is el nem készítettem…. Tovább »

Ebben az életmódváltásban kitartó és ösztönző társam a családból idősebbik lányom, Nóri, aki miatt kicsit jobban össze is kell szedegetnem a gondolataimat a készíthető ételek terén: neki minden nap csomagolnom kell annyi tízórait, hogy kb. délután háromig éhezés nélkül kitartson vele.Mostanában rákapott reggeli gyanánt a zabkására (forró tejben zabpehely, pár perc alatt megszívja magát, közben… Tovább »

Ennyi sevillai sztori már megkíván egy tisztességes spanyol receptet, hát most következzen ez. Vettem néhány főzős magazint, kettőt már a karácsony jegyében adtak ki, ez a recept pedig egy olyan újságból származik, amely könnyű őszi recepteket ígér.Tényleg nem nehéz elkészíteni ezt a húsos-gyümölcsös fogást, és az aszalt baracknak, illetve a narancsnak köszönhetően különleges, ám nagyon… Tovább »

A címlap. Nem 48, hanem 348 ricette, csak lemaradt a 3-as… Tegnap megérkezett hozzám az az olasz receptgyűjtemény, amit kedves ismerősöm, Gyöngyi küldött nekem a napfényes Itáliából. 348 tradicionális olasz receptet ígér a se nem könyv, de se nem újság kiadvány (újságnál több, könyv végül is lehetne, csak nem ezzel a formátummal), ezeket három nagy… Tovább »

Előfordul, hogy hétvégén, fél 12-kor arra a kérdésre, hogy mi lesz az ebéd, még nem tudom a konkrét választ. Mondjuk, körvonalazódik már, de hogy végül a húst egészben hagyom, szeletben vagy apróbb darabokban sütöm, rizs lesz hozzá, krumpli és/vagy zöldség, netán tészta, az még nem tiszta.Így volt a vasárnapi ebéddel is. A bizonytalan kezdet ellenére… Tovább »

Egyszerű, mégis különleges – fasírozott elegánsan. Hozzávalók (16 rúdhoz):70 dkg darált hús1 fej lila hagyma 20 dkg feta (vagy feta jellegű) sajt2 ek aprított olívabogyósófűszerek: bors, bazsalikom, oregánó, őrölt kömény 1 cs. réteslap (8 lapos)olívaolaj a lapok kenéséhez1 felvert tojás szezámmag A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük. Rádobjuk a húst, fehéredésig kevergetjük, majd hozzáadjuk… Tovább »

Mindig elszégyellem magam, amikor kreatív anyukákkal találkozom, akik térülnek-fordulnak, köveket és akrilfestéket vesznek elő, vagy éppen színes lapokat és a gyermekek számával megegyező mennyiségű ollót, dekupázsoláshoz való szalvétát és cserepeket, ragasztót, kartont, csillámfestéket, lósablont varázsolnak az asztalra, és egész sereg gyereket képesek lekötni egymagukban, nemhogy csak a sajátjaikat.Hát én nem ilyen vagyok.Nekem nem jutnak eszembe… Tovább »

Miután nagyobbik lányom tíz napig Olaszországban élvezte a nagylelkű és nagyszívű Caputo család luxusszínvonalú ellátását, hazatért egy rakás ajándékkal; nekem persze mindenféle gasztro-szuvenír jutott, nem kis örömömre. Kaptam olívabogyó-pürét (nagyon finom), pisztáciakrémet (jobb, mint a nutella), fűszereket, tésztát, a család saját termesztésű narancsaiból kóstolót, illetve két litert a saját olívaolajukból; ezen kívül egy kiló aszalt… Tovább »

A környezetemben élő férfiemberek rosszul tűrik a vásárlást. A ruhanemű beszerzésére gondolok elsősorban. A kriminális vásárlók listáján apámé az örök első hely, gyerekkoromból emlékszem, ő már akkor rosszul volt mindig, ha csak szóba került, hogy be kell menni az áruházba, például. A férjem és a fiaim is ezt a klasszikus férfitípust testesítik meg, fárasztja őket… Tovább »