Miután nagyobbik lányom tíz napig Olaszországban élvezte a nagylelkű és nagyszívű Caputo család luxusszínvonalú ellátását, hazatért egy rakás ajándékkal; nekem persze mindenféle gasztro-szuvenír jutott, nem kis örömömre. Kaptam olívabogyó-pürét (nagyon finom), pisztáciakrémet (jobb, mint a nutella), fűszereket, tésztát, a család saját termesztésű narancsaiból kóstolót, illetve két litert a saját olívaolajukból; ezen kívül egy kiló aszalt… Tovább »

A környezetemben élő férfiemberek rosszul tűrik a vásárlást. A ruhanemű beszerzésére gondolok elsősorban. A kriminális vásárlók listáján apámé az örök első hely, gyerekkoromból emlékszem, ő már akkor rosszul volt mindig, ha csak szóba került, hogy be kell menni az áruházba, például. A férjem és a fiaim is ezt a klasszikus férfitípust testesítik meg, fárasztja őket… Tovább »

Na, most akkor elmondom, hogyan készítem én a gulyást. Mert a gulyás emblematikus étel, magyar ember gulyást eszik, hozzá lángost, esetleg palacsintát, vagy túrós cvekedlit.A marhahús beszerzésével indul a művelet; egyébiránt, valami nagy hentes-összeesküvés áldozatai vagyunk mi itt a Balaton nyugati szegletében, mert hétfőn egyezményes alapon zárva tartanak. Földim, Max, a legfinomabb fagyikat gyártó bloggerkartárs… Tovább »

Pénteken éjjel fél kettőkor hozzáadtam a zöldségeket a bouf bourgignonhoz, és a sütőbe tettem 110 fokon, hogy reggelig talán így el is készül, és nem ég oda, mint a Julie&Julia c. filmben a gasztroblogger főszereplőé.Annyira nem égett oda, hogy reggel fél hétkor még mindig rágós volt a hús. 210 fokra tekertem hát a hőmérsékletet, és… Tovább »

Forrás: elelmiszeriparonline.hu Közös életünk hajnalán az én drágám megígértette velem, hogy soha nem készítek neki tarhonyát. Azt a sörét-szerűt – amit egyébként én szeretek (kérését azóta kiterjesztette a gerslire és a paprikás krumplira is). Mit meg nem tesz az ember a szerelméért, lemondtam a sörétes “targonyáról”, és a házit is csak egyszer próbáltam meg, sok… Tovább »

Említettem új, kedvenc hentesem, ahova hetente kétszer-háromszor biztosan betérek. Eddig csupa fiatal szolgált ki – egyikükkel már a kutyanevelés és -etetés témakörében is társalogtunk -, mostanában viszont egy idősebb urat találok ott, gyanítom, hogy a családi vállalkozásban ő az apuka.Napsütéses délelőtt volt, én a pult kínálatát tanulmányoztam, a bácsi egy hölggyel beszélgetett, aki egyszer csak… Tovább »

Hogy egy kissé elvonjam a figyelmeteket Szabónéról, egy másik könyvre szeretném átmenetileg ráirányítani: ez pedig Cserna-Szabó András és Fehér Béla Ede a levesben című műve.Gasztrokrimiket ígérnek rögtön a cím alatt, na de ne ám klasszikus krimikre gondoljatok, oknyomozás zajlik itt minden fejezetben, hihetetlenül érdekes gasztrotörténeti kalandozásokat találhattok garmadával. Olvashattok a lecsóról, a kocsonyáról, a pacalról,… Tovább »

Tegnapra voltam hivatalos a Diridongó játszóházba, ahol kisgyerekes anyukákkal beszélgettem a főzés körüli témákról. Szóba került az egészséges táplálkozás, a gyerekek szoktatása különböző ételekhez, kérdezték, milyen alapanyag-lelőhelyeim vannak, és aztán elhangzott egy kérdés, amire mindenki várakozóan tekintett rám: mondjak rém egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket. Nahát, azzal meg nem is készültem. Mert felírtam magamnak a bloggal kapcsolatos dolgokat,… Tovább »

A brassói aprópecsenye, akárcsak a nagy klasszikus ételek, időnként ádáz viták középpontjába kerül; s bár  nem szoktam ilyenekbe bocsátkozni, sem mást megítélni azért, mert bizonyos fogásokat másképpen főz/süt/tálal, mint teszem azt én (mert hát ki vagyok én…), ebben az esetben ki kell jelentenem: az az étel, amely készítése során a húst és a sült krumplit… Tovább »

Elérkeztünk a FlyLady program 5. napjához, és most jön az a pont, amit én nehezen fogadok be, de a cél érdekében azt mondom, ám legyen. Úgynevezett kontrollfüzetet kell ugyanis vezetni, amitől alapból irtózom, nem vagyok egy könyvelő típus. Hogy mi ez, és hogyan is kell elkezdeni, elolvashatjátok ITT. Tény, hogy a mosogatónk ragyog, a lakás… Tovább »