A rakott ételek általában munkaigényesek egészen addig, amíg az egyes rétegek alkotóit elkészítjük; utána viszont már gyerekjáték az egész, egymásra rétegezni, megsütni. Viszont az is jó bennük, hogy ha van valami maradékunk előző napról – rizs, pörkölt, sült hús – az akár alapját, vagy egyik elemét képezheti a fogásnak, csak a többit kell hozzá kitalálnunk…. Tovább »

Gyerekkorom egyik kedvence volt a hortobágyi húsos palacsinta (a gombapaprikás és a milánói spagetti mellett), nagymamám remekül készítette. Így aztán nagyon meglepődtem, amikor tinédzser koromban, vendéglátó szakközepesként beültünk az osztálytársakkal egy étterembe, én egyből kiszúrtam az étlapon nagy kedvencemet, és már épp rendelni akartam, amikor az éttermes családból származó osztálytársam sziszegve súgta oda: – Te… Tovább »

Egyik nap a hármas számú gyermek, Bence azzal tért haza, hogy “anyám, süss nekem brassóit”. Így szólít ő engem, egész egyszerűen csak “anyámnak” hív, és ez teljesen megfelel a valóságnak, hiszen az vagyok. Gyermekeim arra is rájöttek már, hogy nagyobb társaságban az anya, illetve anyám helyett hatásosabb a Móni, nagyobb eséllyel felkapom a fejem, így… Tovább »

Mostanában kevesebbet mesélek a gyerekekről, ennek egyik oka, hogy bizonyos korszakukban nem annyira szerettek/szeretnek szerepelni, de ez elég képlékeny. Talán arra emlékeztek, hogy kettes számú gyermekünk, Bálint a pécsi egyetem jogi karának hallgatója, kollégista. Nem olyan régen mesélte, hogy rájött: ha magának főz, sokkal jobban kijön a pénzéből. Úgyhogy főzni tanul, állítólag bolognai spagettiben és… Tovább »

Ne gondoljátok ám, hogy kifogytam az angliai történeteimből, emlékeztek, a sevillai három napról tizenkét bejegyzést írtam – igaz, akkor eltörtem a könyököm, és mentőautós városnézésben is részem volt -, a négynapos olasz nyaralás is megért hét, sőt könyvajánlóval együtt nyolc posztot, ez meg öt nap volt, de azért ne essetek kétségbe, nem húzom már el… Tovább »

Regéltem már nektek az öntöttvas lábasomról, amely a konyhai eszközeimet végignézve az egyik legjobb beruházásom volt. Mert hát őszintén, ha a szívetekre teszitek a kezeteket, hány olyan eszközt, gépet, kütyüt tudnátok felsorolni, ami a beszerzéskor nélkülözhetetlennek tűnt, ám legfeljebb egyszeri használat óta valamelyik fiók, szekrény mélyén alussza álmát, ki tudja, talán örökre? Nekem is van… Tovább »

A succotash eredetileg a Narragansett indián törzs egytálétele volt, két fő alapanyaga a kukorica és a limabab (vagy a vesebab). Számtalan módon variálható, az alábbi receptben csirkecombfilével és paradicsommal egészítettem ki. Az autentikus verzió persze nem konzervekkel készül, de ha időt akarunk nyerni, ennyi kegyes csalást megengedhetünk magunknak. Hozzávalók: 4 db egész csirkecomb 10 dkg… Tovább »

Középiskolában volt egy kifejezetten szadista orosztanárom (igen, én még oroszt tanultam), az a fajta volt, aki kéjjel öl, ám néha próbált kifejezetten viccesnek mutatkozni, mi pedig zavartan nevettünk a poénjain, nehogy lecsapjon valami újabb kínzással az értetlenség miatt. Egyik ilyen kedvelt humor-sziporkája az volt, hogy “annyit angolul mindenkinek tudnia kell legalább, hogy a leg a… Tovább »

Előfordul, hogy hétvégén, fél 12-kor arra a kérdésre, hogy mi lesz az ebéd, még nem tudom a konkrét választ. Mondjuk, körvonalazódik már, de hogy végül a húst egészben hagyom, szeletben vagy apróbb darabokban sütöm, rizs lesz hozzá, krumpli és/vagy zöldség, netán tészta, az még nem tiszta.Így volt a vasárnapi ebéddel is. A bizonytalan kezdet ellenére… Tovább »

Egyszerű, mégis különleges – fasírozott elegánsan. Hozzávalók (16 rúdhoz):70 dkg darált hús1 fej lila hagyma 20 dkg feta (vagy feta jellegű) sajt2 ek aprított olívabogyósófűszerek: bors, bazsalikom, oregánó, őrölt kömény 1 cs. réteslap (8 lapos)olívaolaj a lapok kenéséhez1 felvert tojás szezámmag A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük. Rádobjuk a húst, fehéredésig kevergetjük, majd hozzáadjuk… Tovább »